Hungarian book reviews. 2011-ben indult a blogunk, mára már 1260+ könyvkritika tartalommal rendelkezünk. A blogunkon szinte minden műfajból, elsősorban ifjúsági, young adult, middle grade, new adult, romantikus, történelmi romantikus, fantasy regényekről találsz könyvajánló bejegyzéseket, interjúkat. A blog a Blogturné Klub alapító tagja 2013 óta. Célunk az olvasás népszerűsítése, őszinte könyvértékelések segítségével. Köszönjük, hogy benéztél, reméljük találsz megfelelő olvasnivalót!
Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit
olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját
világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.
De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon
más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?
Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday
rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az
aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a
könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a
leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.
Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!
Heti közös olvasmányunknak ezúttal egy olyan könyvet választottunk, melyet jóval korábban olvastunk ugyan, ám a nemrégiben mozikba kerülő filmadaptációja miatt újra elővettük, és mindhárman újra fellapoztuk - felelevenítve az eseményeket és összehasonlítva a filmbeli és könyvbeli karaktereket. Ezt az okfejtésünket osztanánk meg Suzanne Collins: Futótűz című kötete alapján. Vagyis eheti témánk: mennyire adták vissza filmbéli alakítások a könyv szereplőinek személyiségét a Futótűzben.
Az általam választott karakter pedig: Finnick Odair és a színész, aki alakította: Sam Claflin
Finnick Odair
Életkor
24
Foglalkozás
Mentor
Lakhely
4. körzet - Győztesek faluja
Nem
Férfi
Fegyver
Háromágú szigony és háló
Könyves megjelenés
Futótűz,
A kiválasztott
Sorozat
Az éhezők viadala trilógia
Megformálója
Sam Claflin
Fizikai leírás
Finnick a könyvben lenyűgöző szépségű: "magas és izmos, a bőre aranyszínű, a haja bronzbarna, a szeme sötétzöld."
A rajongóknak rengeteg elképzelése volt Finnickről, de Sam sose volt köztük. Így, amikor megjelentek az első képek a színészről Finnickként, szegény kapott bőven hideget-meleget. Eleinte a képek alapján én sem tudtam őt elképzelni (nekem speciel Garrett Hedlund volt a favoritom), pedig tudhattam volna, hogy egy ilyen költségvetésű filmnél próbálnak odafigyelni arra, hogy a szerepet eljátszó színész tényleg adja az adott karaktert.
Sam magasnak magas, izmosnak izmos, a bőre és a haja is megfelelő színű (ha nem, akkor is manapság a sminkesek már csodákra képesek:-), a szeme pedig zöld, ahogy Finnické is. Hogy mennyire jóképű, az relatív, hiszen mindenkinek más típus jön be.
Személyiség a könyvben és a filmben
Finnick a könyvben egy sármos, a nőket bármikor lenyűgözni és elcsábítani képes szereplő, aki emellett tökéletes harcos, hűséges szerelmes és ügyes taktikus. Sötét titkai vannak, fájdalmas múltja, de ezt ügyesen rejti el az örökké mosolygós, flörtölő álcája mögé. Akiket kedvel, azokért bármit megtenne.
Féltem, hogy Sam hogyan fogja mindezt bemutatni, mert az eddigi szerepei nem nyűgöztek le, de a félelmem alaptalannak bizonyult. A színész fantasztikusan alakította Finnicket, onnantól, ahogy megjelent és kockacukorral kínálta Katnist:
egyszerűen uralta a vásznat. Veszettül jóképű volt, mellette tökéletesen átjött a flörtre mindig kész, de mégis titokzatos, veszélyes játékos. Imádtam, ahogy bemutatták a kapcsolatát Magssal, ahogy vigyázott és törődött a kis öregasszonnyal, ha kellett cipelte, ha kellett itatta és vigyázott rá. Ez a könyvben talán nem is volt ennyire szépen kidolgozva, de a filmben tökéletesen átjött a szoros és mély kapcsolatuk.
Sam tisztában volt a rajongók ellenérzésével, így sokat készült a szerepre: rengeteget edzett, elolvasta a trilógiát, a rendezővel sokat beszélgettek Finnick személyiségéről és a sok munka végül meghozta a gyümölcsét, mert a fiatal színész tökéletes Finnick lett. Amennyire először nem jött át a promo és stilképeken, a filmben végül Sam a rajongók kételyeit teljesen eloszlatta.
És egy rövid színfalak mögötti videó Sam tolmácsolásában Finnick jeleneteiről:
Bizony nem egyszerű rávenni egy kisiskolást arra, hogy az iskolai kötelező olvasáson kívül is a kezébe vegyen egy könyvet és olvasson. Kivéve, ha az olvasmány, amit rábízunk olyannyira megragadja, hogy letenni sem képes és magával ragadja a könyvek, az olvasás, a fantázia birodalmába. A Blogturné Klub ezúttal éppen egy ilyen könyvet ajánl a figyelmetekbe február 18-26-ig tartó turnéjában, melynek keretein belül bemutatjuk Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című könyvét. A kisregényt a Kolibri Kiadó jóvoltából gyönyörű, megújult kiadásban olvashatjuk. Tartsatok velünk a turnén, olvassatok a könyvhöz kapcsolódó olvasásnépszerűsítő programról, az írónőről, Bosnyák Vikiről, a sorozat további részeiről, és keressétek meg a pókokat a blogokon, hogy Tiétek lehessen a könyv egy példánya!
Kolibri Kiadó 150 oldal Moly: 87% Besorolás: middle-grade, kisiskolás
Eleven és szellemes stílusával Bosnyák Viktória szerfelett élvezetes módon ejti rabul az olvasót, és többé nem is engedi könyve lapjairól. A Tündérboszorkány az egyik legszórakoztatóbb könyv, amit valaha olvastam. - Elisabetta Gnone, a W.I.T.C.H. megalkotója, a Fairy Oak-trilógia szerzője
A Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában különös dolgok történnek. A könyvtáros néni nevéhez hűen igazán morcos, egyesek szerint egyenesen ijesztő Morcz Aranka. Laci és az ikerlányok, Sári és Dóri, illetve Dóri és Sári azonban szerencsére nem olyan ijedősek. Végül persze az is kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik...
Minden middle-grade (9-13) korosztálynak szóló könyvet nagy érdeklődéssel veszek a kezembe, blogger szemmel örülök minden újdonságnak, ami bővíti a kínálatot, anyai szemmel pedig egy ideje előolvasom a 11 éves lányomnak szóló könyveket. Ami a legjobban meglepett, hogy remekül szórakozom rajtuk. Tökéletes kikapcsolódást jelent felnőtt szemmel is egy-egy ilyen olvasmány.
A Tündérboszorkány már a címével bevonzza az olvasót a bűvkörébe, hiszen ki ne akarná megismerni egy boszorkány történetét, aki tündér is egyben? És ha már beleolvas a kíváncsiskodó az előszóba, megragadja valami varázslat, ami végigviszi az egész történeten. Ezt a varázslatot Bosnyák Viki teremti meg, kézen fogja az ifjú, de nagybetűs OLVASÓT, és megmutatja, hogy lehet szavakkal, kifejezésekkel, mondatokkal játszani, mesélni, tanítani.
Főszereplőnk Jóhegyi Laci, épp az évnyitóra siet, immár a negyedik osztályt kezdi. Lacinak különleges kapcsolata van a könyvekkel, először is imád olvasni, ami a mai világban, így az ő iskolájában is csodaszámba megy. Aranka néni, az öreg könyvtáros nagy bánatára, egyedül Laci jár rendszeresen a könyvtárba az iskola 333 diákja közül. Hogy miért is szereti a könyveket? Ez a srác úgy olvas, hogy a történetek megváltoznak az eredetihez képest az olvasás során, szárnyaló fantáziája segítségével például a Pál utcai fiúk sem marad szomorú történet. De miért történik ez minden egyes könyvvel amit elolvas? A titkot ki kell deríteni!
Laci és a két ikerlány barátnője nyomozni kezdenek, vajon mi lehet az egyre több furcsa esemény hátterében.
Bosnyák Viktóriát elsősorban a fordítói munkái alapján ismertem, íróként az utóbbi 2 évben fedeztem fel, miután a lányom belépett abba a korosztályba, akik Viki célközönségét képezik. Talán nem is olyan nagy véletlen, hogy Bettim első könyve, amit a suli könyvtárából hazahozott, a Tündérboszorkány volt? Lelkes könyvtáros nénik nagyon szeretik a könyvet ajánlani és olvastatni a gyerekekkel, és ez nagyon jól is van így.
Tetszenek a "kiszólások" az olvasók felé, a szófordulatok magyarázata szintén remek ötlet, hiszen egy-egy furán hangzó szó, mondat megakaszthatja az ifjú olvasót, jól jönnek ezek a viccesen megfogalmazott megjegyzések.
A karakterek igazán szórakoztatóak, a gyerekek szeretni fogják valamennyit. El tudom képzelni, mekkora öröm volt a szerző saját ikerlányainak, amikor kiderült, szerepelnek anyu könyvében, ráadásul a saját nevükkel, rájuk alakítva a történetet.
Hatalmas virtuális ölelés jár Vikinek a könyv megírásáért, egy igazi kincs, amit örömmel vesznek kezükbe a gyerekek és egyáltalán nem árt meg a felnőtteknek sem. Kedves szülők, és gyerekek, szívből ajánlom a könyvet akár első, akár többedik olvasmányként, az élmény garantált!
Borító: Szép lett a borító, szerintem vicces az öreglány:)
Kedvenc karakter: Laci, Dóri, Sári, Aranka néni, küszöb:)
Szárnyalás: Az irodalmi utalások, amik újabb olvasásra ösztönöznek. Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Nyomozós, varázsos, titokzatos, korosztálynak megfelelő mértékben.
Értékelés:
A pókiszonyról (idegen szóval arachnophobia)
Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül is sok olvasó idegenkedik a pókoktól, tessék csak feltenni a kezedet, ha rád is igaz, ha ez a pici élőlény megjelenik a lakásban, addig nem nyugszol, míg el nem kapod. Pedig a 40.000 fajta pók közül csak néhány jelent veszélyt az emberre, legismertebb a fekete özvegy és a barna hegedűspók. Ezek viszont összetéveszthetetlenek a sarkokban megbújó apróságoktól. Ne féljünk a pókoktól! Tereljük egy papírlapra, újságra, és vigyük ki a szabadba! Következzen néhány érdekes példány, van köztük ehető pók is!
Nyereményjáték! Egy blogturné nem múlhat el nyereményjáték nélkül, így aztán a Tündérboszorkány is varázsol néhány példányt a könyvből azoknak, akik helyesen válaszolnak a játékban feltett kérdéseinkre! S hogy mit is kell tenni ennek érdekében? Egyszerű: Járd végig az állomásokat és Keresd a pókot!!
Az eredeti posztot Nancy blogján olvastuk és annyira megtetszett, hogy úgy döntöttünk Kellyvel mi is összeszedjük a mi "hét könyves főbűnünket".
KAPZSISÁG - Melyik a legolcsóbb könyved? Melyik a legdrágább?
Lupi: Ha a magyar nyelvű könyveimet nézzük, akkor a legdrágább Stephenie Meyer: Breaking Dawn regénye, amit azonnal akartam olvasni a megjelenés után, persze keménykötésben - azóta se vettem magyar könyvet ennyire drágán:-). Ha angol nyelvű könyvről beszélünk, akkor George Caddy: Cocker spaniel könyvét említhetném meg, ami a spánielesek számára egy profi szakkönyv. A kutyás korszakomban pénzt, időt nem kímélve szereztem be Angliából.
És a legolcsóbb? Amiket happoltam:-). Viccet félretéve erre nehéz válaszolni, hisz régebben 150-200.-Ft-ért is be lehetett szerezni jó könyveket az antikváriumokban, most már 7-800.-Ft alatt nehezen lehet jó könyvet találni. Az újabb beszerzéseim közül például Karen Chance: Megérint a sötétség című könyvét tudtam megvenni aránylag olcsón, 690.-Ft-ért.
Kelly: A képzőművészeti albumaim voltak a legdrágábbak, pl. tíz évvel ezelőtti Egyetemes Művészettörténet 15 rugó volt. Olcsó könyvekhez antikvár példányok útján jutok, többször rendeltem már innen-onnan pár százas összegben már nem kapható könyveket.Ilyen például Michael Cunningham: Otthon a világ végén.
HARAG - Melyik szerzővel állsz utálom / szeretem viszonyban?
Lupi: Laurell K. Hamilton. Ő az az író, aki megszerettette velem a paranormális világot, aki miatt vámpír
és vérfarkas rajongó lettem, akinél először olvastam egy kemény, szókimondó, vagány hősnőről (akit a mai napig keresek a különféle könyvek főhősnőiben). Ezért imádom. Azért viszont végtelenül haragszom rá, amit a sorozattal tett, hogy egy profin felépített, nagyon jól megírt izgalmas történetből egy harmadrangú pornósorozatot csinált. Úgy látszik, erre a félrecsúszásra ő is ráeszmélt, mert az újabb részek már élvezhetőbbek, úgyhogy van még remény, hogy egyszer visszatérünk a régi történethez:-).
Kelly: Szurovecz Kittivel állok úgy, hogy nagyon szerettem a Gyémántfiút, azt pontosan úgy írta meg, hogy az a bizonyos TS rajongó réteg ki legyen elégítve, de utána már nem tudtam a következő sorozatát befogadni. Mindenképp fogok még próbálkozni az írónővel.
FALÁNKSÁG - Melyik könyvet faltad örömmel újra és újra minden megbánás nélkül?
Lupi: Ez nem kérdés - Jus Accardo: Touch- Érintés című könyve (illetve az összes eddig megjelent rész a sorozatból). Egyszerűen nem tudom megunni. Ha már nincs olyan könyv, amit jó szívvel olvasnék, akkor újra rávetem magam erre a sorozatra. Nincs rá szó, hogy mennyire imádom.
Kelly: Épp a minap beszélgettünk a blogturnésokkal, milyen nagy hatással volt sokunkra a Twilight. Én bizony többször elővettem az évek során a kedvenc részeimet, sőt nagyon szívesen olvasom Benina és Spirit Bliss fanficjeit újra és újra. Ami még nagyon sokszor előkerül: A Gyűrűk Ura, a Jane Eyre, az Üvöltő szelek, az Üvegváros, de említhetem például Heather Grahamtől A boszorkányt.
LUSTASÁG - Melyik az a könyv, amelyiket elhanyagoltad lustaságból kifolyólag?
Lupi:Sarah J. Maas: Crown of Midnight. Az első részt imádtam, a másodikra, ahogy lehetett lecsaptam és belekezdtem, de jött egy jó pár "kötelező" könyv és valahogy ez parkolópályára került. De azt hiszem, itt az ideje, hogy újra belevessem magam "Cecília" (így nevezzük Andi barátnőmmel egymás közt a kiejthetetlen nevű Celeanát:-) kalandjaiba.
Kelly: Riasztónak tartom a 400 oldalnál vastagabb könyveket. Nem szeretem, ha egy könyv túl hosszú ideig foglal le. Ebben biztos lustaság is közrejátszik. Ünnepélyesen megígérem, hogy még a filmsorozat előtt sorra kerítem az Outlandert! De ilyen mumus számomra Nalini Singh Angyali vadász sorozata, és Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozata is. Ezeket egyben szeretném majd olvasni, ha egyszer lesz két-három szabad hetem.
BÜSZKESÉG - Melyik az a könyv, amiről beszélni szoktál, ha nagyon intellektuális olvasónak akarsz tűnni?
Lupi: Ehhez a bűnhöz furcsa pont ez a kérdés, de akkor pár ilyen "irányú" könyv: Charlotte Bronté: Jane Eyre, Irwin Shaw: Oroszlánkölykök, de imádom Edgar Allan Poe műveit vagy Jane Austen gyönyörű regényeit is.
Kelly: A bejegyzés ezen kérdésére mindenki klasszikusokat említ. Talán a legbüszkébb a Jókai könyvekre vagyok, nagyon sok regényt olvastam tőle és nagyon szeretem. Rajta kívül Stendhal és Jane Austen a klasszikus kedvencek.
BUJASÁG - Mely tulajdonságot találod a legvonzóbbnak egy férfi / női karakterben?
Lupi: Nem keresek túl bonyolult dolgokat az általam kedvelt férfi karakterekben: szarkasztikus humor, titokzatosság, legyen okos, de ne legyen tökéletes - a tökéletesség unalmas. Legyen képes küzdeni a szeretteiért és tudjon nagyon szeretni. Ha ehhez még sötét haj és zöld / kék szem párosul, akkor kész, elvesztem:-). Nem kell, hogy alkatra félisten legyen, kedveltem már mind a két végletből is férfi karaktereket.
Női karakterben szeretem, ha vagány, szókimondó és találja fel magát bármilyen helyzetben. Ne függjön a férfiaktól, de ha kell, akkor képes legyen nőként viselkedni:-). Ő se legyen tökéletes, az apróbb hibák (akár külső, akár belső) érdekesebbé tehetik a karaktert.
Kelly: Két véglet izgat a férfikarakterek terén. Vagy legyen egy tök ártatlan, jó lelkű, helyes srác/pasi, aki nagyon tud szeretni és mindent megtenne a női karakterért. Vagy legyen egy nagyon menő vagány rosszfiú, de essen nagyon mély szerelembe és gyötrődjön. Nem kell hogy megjavuljon, de odalegyen a nőért. Mindkét esetben legyenek féltékenyek! Női karakter terén nem tudok mit mondani, a butaság megőrjít, csak annyit kérek, legyen esze.
IRIGYSÉG - Mely könyveket szeretnéd a leginkább megkapni ajándékba?
Lupi: Hú, rengeteget:-). De amire leginkább vágyom, az Jus Accardo: Denazen sorozata dedikálva. Azért sok mindenre képes lennék. Sajnos a posta? vagy a VPOP? (a megfelelő behelyettesítendő) megoldhatatlan akadályt állít a dedikált sorozat és közém - az írónőtől kétszer is elindultak felém a könyvek, ám máig ismeretlen okból sosem értek ide:-(.
Azt itthon megjelent könyvek közül pedig Samantha Shannon: Csontszüret könyvére vágyom nagyon, rengeteg jót hallottam már róla és végtelenül kíváncsivá tett.
Kelly: Minden könyvre vágyom, ami nincs meg és érdekel. Szerintem inkább az lehet beteges, amikor nem elég egy példány, a szeretett könyv legyen meg eredeti nyelven, filmes borítóval, új kiadásban, és még keményborítósan is az utókornak, stb. Egy biztos, Cassandra Clare: City of Heavenly Fire című könyvét előrendelem és május végén végre birtokolhatom a titkot.
A Blogturné ezúttal egy rendhagyó turnéval jelentkezik. Az idén nem csak a legfrissebb megjelenésekre, de a régebbi, elfeledett / kevésbé ismert könyvekre is szeretnénk koncentrálni.
Legtöbbünk nevetséges fanatizmussal várja a március 6-át, amikor is egy újabb könyvadaptáció kerül a hazai mozikba. Így nem is kezdhettük volna a "retro" turnénkat jobb könyvvel, mint Richelle Mead világhírű Vámpírakadémia könyvével.
A BTK 7 napon át (02.16 - 02.22) próbál majd titeket meggyőzni arról, hogy miért érdemes ellátogatni erre a különleges akadémiára, illetve a közelgő filmről is megtudhattok pár érdekességet.
Jó hír? Ezúttal sem jöttünk üres kézzel, hiszen ismét készültünk egy nyereményjátékkal.
A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bújkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.
Mint sok mindenki másnak, úgy nekem is volt "vámpíros korszakom". Eleinte bármilyen vámpíros történetet elolvastam, de később már keményen megválogattam, hogy mit olvasok. Ez a könyv a címe alapján nem fogott meg, még a fülszövege sem hozott lázba, egy újabb, tucat YA vámpír sorozatnak tartottam. Ám az egyik kolléganőm hetekig rágta a fülemet - tudva, hogy akkor még szerettem a vámpírokat -, hogy mindenképpen olvassam el ezt a könyvet, mert nagyon jó. Nem hittem neki, de egy idő után meguntam az állandó nyaggatást és beleolvastam a könyvbe. És ottragadtam. Az első részt megkaptam tőle ajándékba, a második-harmadik-negyedik részt egy nap múlva megvettem tőle, és akik olvasták a sorozatot, azok tudják, hogy milyen függővége van a negyedik résznek - nekem pedig kb fél évet kellett várnom, mire beszereztem az ötödiket. Mire azt is kiolvastam, addigra már teljesen függő lettem, annyira beleástam magam ebbe a világba, mint kevesen, a Facebookon csatlakoztam egy rajongói csoporthoz - aminek később az egyik fő szervezője, adminja lettem. A rajongásom a mai napig kitart, rengeteg magyar és külföldi barátot szereztem a sorozat által és bár azóta is rengeteg könyvet olvastam, de ez a sorozat örök szerelem marad.
Eme "rövid kitérő" után csapjunk is a lovak közé, hiszen nekem itt most az lenne a dolgom, hogy röviden megpróbáljam elmesélni, hogy miért is érdemes ezt a sorozatot elolvasni, miért más, mint a többi YA vámpíros sorozat és miért adjanak egy esélyt még azok is, akik normál esetben sikoltozva futnak világgá a "YA, vámpírtörténet" szavak hallatán:-).
Ahelyett, hogy hagyományos értékelést írnék, inkább pontokba szedem, hogy mi volt az, ami engem megfogott ebben a sorozatban.
1). A regény azonnali akciódús kezdete. Nincs hosszú, oldalakon át tartó bevezetés, hanem azonnal "belecsapunk a levesbe", rögtön egy izgalmas résszel indít az írónő. Rose és Lissa utolsó szabadon töltött estéje az emberek világában mindennek elmondható, csak unalmasnak nem. Richelle profi kezdést kreált, hiszen alig egy rövid fejezeten belül átélhetjük a két lány közötti szoros kapcsolatot, hogy mennyire egymásra vannak utalva; bepillantást nyerhetünk Rose "munkájába", hogy képes lenne az életét is feláldozni a barátnőjéért és persze azt is, hogy hiába érzi úgy, de még nagyon messze van a tökéletes testőrtől, hisz hibázik és ez (szerencsére csak) a szabadságukba kerül.
2). A főhősnő. A legfontosabb "eleme" a sorozatnak, hisz az ő szemén keresztül ismerjük meg az egész történetet. Rose Hathaway dampyr - félig ember, félig vámpír - testőrtanonc. Egyrészt a fajtájából, másrészt a vérvonalából (az édesanyja az egyik leghíresebb testőr) adódóan vagány, van vér a pucájában, nem megy a szomszédba egy kis balhéért, sok botrány, elzárás és büntetés van a listáján. Nem egy Mary-Sue, aki elalél, ha ránéz egy fiú, hanem teljesen tisztában van az értékeivel, hiszen a török származású édesapjától nem mindennapi külsőt örökölt, amit ki is használ, ha arra van szüksége. Mindezek mellett azonban vérbeli testőr, képes a bulikat, a fiúkat és minden mást félretenni, ha a barátnője védelméről van szó. Bár ebben a regényben még eléggé forrófejű, ami sok problémát fog okozni, de
ez hozzátartozik ahhoz, hogy a későbbiekben majd láthassuk őt fejlődni.
3). A világfelépítés. Látszik, hogy az írónő nagyon alaposan utánajárt mindennek, mielőtt megírta ezt a sorozatot. Nincs logikai baki a történetben, mindennek megvan a pontos helye, mindent elmagyaráz, minden kérdésünkre előbb-utóbb választ kapunk. A morák monarchikus világa nagyon tetszett, ahol a 12 nemesi családból választják ki a királynőjüket. Szigorú szabályok között élnek, az emberektől távol, de mégis összhangban velük. Imádtam a fordított napirendjüket, hogy reggel mennek aludni, alkonyatkor kelnek, bár az elején nehezen rázódtam bele - ugyanúgy, ahogy Rose is:-).
4). A fajok. Igen, ez akár elcsépelt dolog is lehetne, de Richelle Mead vámpírjai különlegesek. Az írónő még a főiskolán tanult a Kelet-Európai mitológiáról és ott hallott sok érdekes orosz/román vámpírtörténetet. Ekkor olvasott először a morákról és a strígákról és ezt adaptálta át a saját regényébe. Léteznek itt is jó (morák) és gonosz (strígák) vámpírok, akik vérrel táplálkoznak természetesen. A morák viszont képesek elviselni a napfényt és mágiahasználók, a négy elem egyikét - a földet, a vizet, a tüzet, a levegőt képesek uralni. Egyes morák nagyon ritka képességgel is rendelkeznek, de erről nem mondok többet, mert az már spoiler lenne:-).
És ott vannak a dampyrok, a morák testőrei, ezek a félig ember, félig vámpír lények, akik mind a két faj legjobb tulajdonságait ötvözik magukban. Ahogy halad a történet, mind a három fajt behatóan megismerhetjük, én pedig egészen a sorozat végéig nem tudtam eldönteni, hogy ha választhatnék, mi szeretnék jobban lenni - mágiahasználó mora vagy inkább született harcos dampyr (oké a stríga szóba se került:-).
5). A főhőseink közötti kapcsolat. Ez a regény nem egy "vámpíros lávsztori", ez inkább két lány szoros barátságáról szól. Rose Lissa testőre, de ez nem csak egy munkakapcsolat, ennél több fűzi őket össze. Gyerekkoruk óta együtt vannak, Rose képes a barátnője elméjébe belelátni, átélni az érzéseit és ezáltal ő lehetne a legtökéletesebb testőre a hercegnőnek, de ehhez még rengeteget kell bizonyítania. A barátságuk azonban nagyon erős, semmi nem tépheti szét, a fiúk, a félreértések is csak ideig-óráig állítanak akadályt, de végül mindig visszatérnek egymáshoz.
Rose és Dmitrij
6). A férfi főszereplők. Természetesen, mint minden sorozatban itt is kapunk jó pár dögös fiút / férfit. DmitrijBelikov - Rose dampyr mentora az a férfi, aki a lányok jó részének (és persze Rose-nak is:-) elcsavarja a fejét. Ő az "orosz félisten", ahogy az Akadémián hívják. Legendás testőr, de egy félresikerült őrzés után az Akadémiára került oktatóként. Elképzelhetetlenül gyors, erős, bátor és mindez hűvös nyugalommal párosul. Még Rose sem tudja kihozni a sodrából, pedig a lány sokat megtesz azért, hogy ez sikerüljön:-). A másik nagy csáberő pedig Christian Ozera, a nemes származású mora diák. A szülei önként váltak strígává, így a fiút a morák kiközösítik és a szintén magányos Lissával hamar egymásra találnak. Christian a tűzet képes uralni és ezt a mágiáját gyakran használja is. A magas, jóképű, sötét hajú, jégkék szemű és szarkasztikus humorú srác a legtöbb olvasót azonnal a rajongójává teszi. Kettőjüket említeném meg egyelőre, hisz nekik van fontos szerepük az első részben.
7). A téma. Számomra különösen kedves volt ez a testőr-védenc téma, valamiért nagyon
vonzódom ehhez a témához és hogy itt a testőr egy lány és nem egy fiú,
ez még különlegesebbé teszi az egészet. Titkok, rejtély, szerelem, árulás, van itt minden, ami végig leköti a figyelmünket. Ráadásul mindez olyan függővégekkel párosítva, hogy a mostani olvasók csak örülhetnek, hogy már egyben végigolvashatják a sorozatot és nem kell a falat kaparniuk hónapokig, mint nekünk, akik régebben olvastuk. Később még jönnek olyan szereplők, akikért rajonghatunk (oh, Adrian Ivashkov), olyan részek, ahol a szívünk szakad meg vagy ahol egy hideg zuhanyra lenne szükségünk:-). Humoros, izgalmas, szívszorító és forró részek váltakoznak, mi pedig észre sem vesszük, hogy már az utolsó kötetet olvassuk.
Tudom, hogy kissé bő lére eresztettem a mondanivalómat és higgyétek el, hogy reggelig tudnék beszélni a sorozatról, de azt javaslom, hogy inkább kezdjetek bele a könyvbe. Ne legyetek szkeptikusak, hogy "úristen, már megint egy újabb YA vámpíros történet", mert Richelle egy különleges világot alkotott meg, amit érdemes mindenkinek megismernie!
Ha kérdésetek lenne, ha jobban szeretnétek megismerni ezt a világot vagy ha már olvastátok a sorozatot és beleszerettetek, akkor örömmel várunk benneteket a Hivatalos Magyar VA Rajongói Klub Facebook csoportjában is, ahol naprakész információkat kaphattok a sorozatról vagy "csak" elbeszélgethettek a többi rajongóval.
Borító: Nekem nagyon tetszik. Kellően sejtelmes, felvezeti a történet hangulatát.
Kedvenc karakter: Rose, Christian, Dmitrij, Lissa, Eddie
Szárnyalás: A két lány szoros barátsága, amit semmi nem tud befolyásolni vagy szétszakítani
Mélyrepülés: A lányok kiközösítése az Akadémián
Érzelmi mérce: Vannak benne forró jelenetek, de minden kizárólag a YA keretein belül marad.
Értékelés:
Blogturné extra - a könyv és a film összehasonlítása
Minden író hatalmas álma, hogy a megírt története szélesvászonra kerüljön és Richelle álma valóra is vált, mert idén mi is láthatjuk a Vámpírakadémiát a moziban.
Mostanában nagy divat lett a YA sorozatokat megfilmesíteni, de sajnos a
legtöbb esetben a végeredmény a rajongók számára óriási csalódás, a
filmkészítőknek pedig még nagyobb bukás lett. Persze azt már jól tudjuk, hogy nagyon nehéz egy könyvet úgy filmvászonra vinni, hogy a szereplők olyanok legyenek, mint amit az író és a rajongók is elképzelnek, hogy a történet minél könyvhűbb legyen és a legapróbb részletek is átkerüljenek.
Hónapok óta rengeteg promokép, reklám, interjú került fel az internetre,
egyre inkább felcsigázva a rajongókat. Richelle is járt a forgatáson, utána úgy nyilatkozott, hogy a film nagyon jó lesz, látta a szereplőket, a helyszínt és minden tökéletes. Ám amikor a hivatalos trailer
megjelent, a legtöbb rajongó tágra nyílt szemekkel rémüldözött, mert úgy
nézett ki, hogy a rendező egy "csajos tinivígjátékot" csinált a hőn
szeretett sorozatukból.
Pár napja volt rá lehetőségem, hogy az elsők között láthassam a filmet itthon, amire nagy izgalommal készültem és még a nem túl jól sikerült trailer után is pozitív maradtam, hisz láthattunk már rossz trailer után jó filmet és fordítva is, nagyon jó trailer után olyan filmet, amit legszívesebben elfelejtettünk volna. Nem akarok spoilerezni - bár az is igaz, hogy annyi videót és képet láttunk már a filmről, hogy ha egymás után tesszük őket, akkor az kiteszi szinte a teljes filmet, így inkább összeszedem, hogy mi volt az, amit tetszett és mi az, ami kevésbé.
A történet
Könyvhű. Ezt el kell ismernem. Van benne pár apróbb változtatás, de ez nem rontja a történetet. A legtöbb olyan rész, amit a trailerekben is láthattok, de a könyvben nincs benne, azok kiegészítések. Rémálmok, visszatekintések, olyan részek, amivel azokat a nézőket segítik, akik nem olvasták a könyvet.
Viszont arra fel kell készülni, hogy a történet nagyon pörög. Főleg az eleje iszonyú gyors, töménytelen információt próbálnak átadni, amivel ismét azoknak akarnak segíteni, akik nem ismerik a regényt, de szerintem ez picit tömény. Az elején csak kapkodtuk a fejünket, hogy mi is történik, még mi is, akik olvastuk a könyvet. Persze később minden a helyére kerül, csak bele kell rázódni ebbe a ritmusba:).
A poénok egy része sajnos erőltetett volt, de voltak tényleg nagyon jó részek, amin az egész terem szívből nevetett.
A helyszínek
Tökéletesek. Az Akadémia pont olyan, ahogy elképzeltük. A berendezés tényleg olyan, ahogy anno Richelle mesélte, az utolsó kőkockáig odafigyeltek a részletekre. A ruhák, a termek, a nemesi címeres zászlók, mind-mind profi berendezőre utalnak.
A szereplők
Zoey Deutch: kinézetre tökéletes, de viselkedésre nem mindig jött át nekem, hogy ő Rose, a fenegyerek. Sokszor inkább egy önmagát kereső, fiatal tini, aki inkább szerencsétlenkedik, mintsem a korosztálya egyik legjobbika. Keveset láttam az akcióiból, inkább csak hangoztatták, hogy milyen jó. Párszor úgy éreztem, hogy túljátssza a szerepét. Lucy Fry: Ha sikerült elvonatkoztatnom a szájától (ami sokszor nehéz volt, mert annyira uralta az egészét:-), akkor egészen jó Lissa volt. Amikor beszédet mondott az iskola előtt, az kifejezetten utalt arra, hogy mi lehet még belőle a későbbiek során. Akkor és ott nagyon jó volt! Danila Kozlovsky: ügyesen játssza Dmitrijt, nekem hihető volt teljesen, egyedül egy dolog rontott rajta, az pedig a magyar hangja. Hallottam Danilát az eredeti hangján a trailerekben és az interjúkban és teljesen más, jóval erőteljesebb, sokkal férfiasabb, mint szinkronnal. A szinkronhangja jóval lágyabb, mint az eredeti hangja és ez sokat ront az összhatáson. Dominic Sherwood: ő az, akiről csak jót tudok mondani. Tökéletesen hozza Christiant, az egész lényéből süt a szarkazmus, a számkivetettség, a lenézés. Imádtam minden jelenetét. Cameron Monaghan viszont teljesen új fényben tüntette fel Masont. Ő a könyvben számomra egy teljesen szürke szereplő volt, a filmben viszont az alakításával szerintem mindenki imádni fogja (ott csak azt éreztem problémának, hogy sokkal fiatalabbnak néz ki, mint Zoey, nehéz őket elképzelni egy párként).
A többi szereplő közül egy valakit tudok még kiemelni, mégpedig Olga Kurylenkot (Kirova). És sajnos nem pozitívumként. Oké, Kirova szigorú, egyikünknek sem szíve csücske, de nekem a filmbeli Kirova inkább egy pszichopata volt, mintsem egy szigorú igazgatónő.
Amivel még problémám volt, az a szereplők közti kémia. Danila és Zoey között számomra totálisan nulla volt a kémia, nem éreztem semmilyen vonzódást köztük. Dominic és Lucy jobbak voltak, ott inkább a tapasztalatlanságot rónám fel annak, hogy kevésbé voltak hihetőek, de az ő kettősük még így is évekkel jobb volt, mint Danila és Zoey kettőse.
Összességében engem elsőre nem győzött meg a film teljesen, egyszer még meg szeretném nézni - akkor, ha lehet, akkor feliratosan, mert egy-két részen a magyar szinkron tényleg csak rontott és úgy érzem, hogy az eredeti hanggal sokkal jobb lehetne. Viszont lehet, hogy csak engem, mint keményvonalas rajongót zavartak ezek a dolgok, mert a vetítésen volt egy olyan srác, aki nem olvasta a sorozatot, neki tetszett a film és könnyen bele tudott rázódni a történetbe.
Szerintem az igazi probléma a rendezővel van, úgy érzem, hogy ő vitte el a történetet egy kicsit vígjáték irányba. HA lesz második rész és a rendezőt lecserélik, akkor szerintem lehetne ez a film még sokkal jobb is.
Lentebb láthatjátok a hivatalos trailert, de én mégis ezt mutatnám meg nektek először. Ez sajnos jóval később került napvilágra, mint az első, pedig szerintem ez lett volna az, amivel a nézőket be lehetett volna inkább csábítani a moziba. Döntsétek el ti:
Nyereményjáték
Legyél az első között, akik megnézhetik itthon a filmet!
Játékszabályok:
1.) Az alábbi rafflecopter MINDEN feladatának értelemszerűen való teljesítése (minden feladat KÖTELEZŐ!). A kvízkérdések válaszaihoz segítséget a turné bejegyzéseiben találtok.
2.) A premier előtti vetítés Budapesten lesz, 2014. február 25-én 19:00-kor a Lurdy Moziban. Megkérünk Benneteket, csak az játsszon, aki részt tud venni a budapesti vetítésen!
Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit
olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját
világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.
De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon
más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?
Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday
rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az
aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a
könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a
leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.
Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!
A 3. Together Thor'sday olvasmányunk Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen című regénye. Ez az a regény, amelyet mind a hárman feltétel nélkül imádunk és tűkön ülve várjuk a belőle készült tévésorozatot is.
A könyv méltántalanul kevesek által ismert, pedig az időutazás, a történelmi háttér, a gyönyörű szerelmi történet, mind-mind olyan eleme ennek a regénynek, ami még külön-külön is vonzerő lehetne, hátmég egyben! Mindemellett Diana olyan gyönyörű leírásokat, olyan humorral, érzelmekkel teli párbeszédeket írt, ami egyáltalán nem tette könnyűvé egyikünk idézet választását sem (speciel nekem is volt legalább 4 "biztos" jelöltem, amiből nagyon nehezen tudtam választani:-).
A tv-sorozatbeli Jamie (Sam Heughan) és Claire (Caitriona Balfe)
Végül az alábbi idézetre esett a választásom, talán amiatt, mert ez fejezi ki legjobban Jamie és Claire kissé viharos kapcsolatát:
"– Murtagh-nak igaza volt a nőkkel kapcsolatban. Sassenach, én az
életemet kockáztattam érted, közben loptam, raboltam, megsebesítettem és
megöltem másokat. Cserébe te megalázó dolgokat mondtál rólam,
megsértettél férfiasságomban, lágyékon rúgtál és az arcomba karmoltál.
Majd félholtra vertelek, és elmondtam neked a legmegalázóbb dolgokat,
amik valaha történtek velem, mire azt mondod, szeretsz. – A térdére
hajtotta a fejét, és tovább nevetett. Végül felállt, az egyik kezét
felém nyújtva, a másikkal a szemét törölgetve.
– Nem vagy túl ésszerű teremtés, sassenach, de ez tetszik benned."
Ulpius-ház - new adult sorozat 2014. február 332 oldal Fordította: Goodreads: 4,01 Besorolás: new-adult, romantikus
A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…
Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt
el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával,
Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges
esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy
leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén
tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük –
mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.
Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál
továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy
Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító
módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a
lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent
legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli
utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy
vágjanak bele…
A soha határa volt a tavalyi év kedvence nálam, elsősorban a történet szabadság szeretetének üzenete miatt. Egy szenvedélyes, különleges szerelemmel találkoztam, egy olyan párral, akiket nem kímélt a sors, de együtt képesek voltak megküzdeni minden problémával. Ez egy olyan fantasztikusan jó könyv volt, amit nagyon nehéz lenne felülmúlni, a folytatás nem is képes rá, viszont emlékezetes élményt nyújt azoknak, akik szívesen merülnek el újra ennek a párnak a világában.
A szerző tulajdonképpen egy lezárt történetet írt tovább, rajongói nyomásra. Az első részben bőven kijutott a drámából az olvasóknak, ezért valami ehhez hasonló intenzítású érzelmi hullámzást vártam a második résztől is. Nos, drámai események itt is történnek, de sokkal inkább a főszereplők kapcsolata van a középpontban. Cam és Andrew már a történet elején kapnak egy óriási pofont a sorstól, ami Cam-et teljesen padlóra küldi. Magába fordul, senkit sem akar terhelni a saját bajaival. Andrew egyedül egy újabb utazásban látja az esélyt arra, hogy meggyógyítsa a lány lelkét. Tervük szerint bejárják a déli tengerpartot, motelokban szállnak meg és mindenhol megpróbálnak munkát szerezni.
Fellépéseket vállalnak, de Cam olykor még takarít is. Andrew szeretetének ereje csodálatos, ahogy sok sok apró mozzanattal, ötlettel lépésről lépésre próbálja bizonyítani Camrynnak, van esélyük a boldogságra.
Az út során találkoznak nehézségekkel, jó és rossz emberekkel, kétségekkel és bizonytalansággal. De mivel a saját hitük szerint élnek, túljutnak a rossz pillanatokon. Annyira összeillenek fizikailag, lelkileg, egymás kiegészítői minden értelemben. Nem tudom eléggé kiemelni, mennyire odavagyok a szabad szellemű gondolkodásukért, ahogy nemet tudnak mondani a társadalom követelményeinek, nem engedik, hogy idióta elvárások diktálják az életüket.
Nem adják meg magukat a hétköznapok monotóniájának. Új dolgokat fedeznek fel egymásban, nagyon tetszett például a csillagos ég felfedezése, igen újra van ilyen jelenet! Ez az út egyáltalán nem olyan, mint az első, ott megvolt a célállomás, viszonylag záros időn belül folyt az utazás, itt viszont nem voltak kötöttségek, addig maradtak egy-egy helyen amíg jólesett.
Úgy találtam, ebben a részben lényegesen több volt a humor, ami kellően ellensúlyozta a mély gondolatokat. Andrew szemszöge még mindig vezeti nálam a legjobb fiú szemszög listáját, iszonyú jó benne lenni a fejében. Annyira de annyira szereti ezt a lányt, imádtam olvasni minden gondolatát. Camryn sokat fejlődött, erősödött ebben a részben, felnőtt lett belőle, aki szerelme oldalán megtanul bízni magában.
"– Szabadnak érzem magam veled – mondja. Úgy érzem, hogy bármit képes
vagyok megtenni. Bárhová elmehetek. Bármivé válhatok, amivé csak akarok.
– A tekintete visszasiklik rám. – Hamarosan letelepszünk, de nem
örökre. Van ennek értelme?
– Határozottan igen – felelem. – Én sem fogalmazhattam volna meg pontosabban."
Összességében pontosan azt kaptam, amit vártam, minden idők legjobb szerelmespárjával tölthettem pár órát. Mindig is kedveltem, ha egy könyvben utaznak, a "road-trip" olyan kevés könyv alapja, pedig szerintem nagyon élvezetes. Andrew gyakran gondoskodik a pirulós jelenetekről, ebben a részben is élvezetes összebújásokat olvashatunk. A végén pedig kapunk egy boldog befejezést és egy még boldogabb epilógust. Sokan fogják ezt rózsaszín cukormáznak nevezni, de én például kifejezetten szeretem az "x év múlva" típusú epilógusokat. Elkeles könyvei remek példák erre.
A történet nem olyan lélegzetállító hatású, mint az első rész volt, de nagyon szerettem olvasni, és a valódi mondanivaló hozott olyan mélységet, ami emlékezetessé teszi. A rokon lelkek megtalálják egymást a világban és együtt elérhetik az álmaikat.
Az előolvasási lehetőséget köszönöm a kiadónak.
Borító: Nagyon tetszik, jó a pasi.
Kedvenc karakter: Andrew, Camryn
Szárnyalás: A zenei utalások és Andrew levele Mélyrepülés: -
Érzéki mérce: Ez a rész is bővelkedik romantikus-erotikus jelenetekben. 16+
Értékelés:
Az én extrám a castingolás. Számomra Candice Swanepoel és Cam Gigandet tökéletes főszereplői a könyvnek!
Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit
olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját
világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.
De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon
más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?
Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday
rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az
aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a
könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a
leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.
Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!
A 2. Together Thor'sday olvasmányunk Stephanie Perkins: Anna és a francia csók című regénye. S mivel a regény amellett, hogy egy bűbájos, édes, szerelmi történet, mondhatni egyúttal egy igen szemléletes és képszerű útleírás is - pontosabban Párizs városának csodás bemutatása - varázslatos, hangulatos helyszínekkel, érdekes leírásokkal. És bizony ezt olvasva, Párizs utcáin legnagyobb nevezetességei előtt járva ki ne érezné úgy, hogy *bár ott lennénk, bár odalátogathatnánk!"
Így aztán odalátogattunk... Hárman három helyszínen jártunk, ki ezért, ki azért. Látogassatok el velünk Ti is a könyv legcsodálatosabb helyszíneire, s tudjátok meg, miért is választottuk ezeket!
Az én választásom pedig arra a csodálatos, talán az Eiffel-torony mellett a leginkább közismert párizsi épületre esett, amit volt szerencsém személyesen is látni és azóta se tudok betelni vele:
Notre Dame - Párizs
Elhelyezkedése: Párizsban, az Ile de la Cité-n, a Szajna partján található.
Belépés: A katedrálisba a belépés ingyenes, de a toronyba csak 8.-€ belépő kifizetésével lehet felmenni
26 év alatt az EU állampolgárainak ingyenes
Nyitvatartás: Minden nap 08:00 - 18:45, szombaton és vasárnap 08:00 - 19:15
Nyáron (június, július, augusztus) szombaton és vasárnap 10:00 - 23:00 van nyitva
Érdekesség: 1572-ben itt történt a legkülönösebb esküvő. Az oltárnál a katolikus Marguerite de Valois várta a vőlegényét, Navarrai Henriket, aki csak a küszöbről mondhatta el a házastársi fogadalmát, de be nem léphetett. Később Navarrai Henriket itt koronázták királlyá, és innen ered a híres mondás is: "Párizs megér egy misét!"
A leghíresebb könyv, amelyek szerepel:
Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame
A Notre Dame az Anna és a francia csókban
A helyszín többször is felbukkan a könyvben, hisz a Notre Dame-t senki nem tudja elkerülni, aki Párizsban él vagy csak oda látogat.
Először akkor találkozunk vele, amikor St. Clair elviszi Annát várost nézni és természetesen a Notre Dame-nál kötnek ki.
"És aztán, amint visszafordítjuk a tekintetünket a folyó irányába, meglátom. A Notre-Dame-ot.
Felismerem a fényképekről, természetesen. És ha a St. Etienne katedrális, akkor semmi, de SEMMI sem hasonlítható a Notre-Dame-hoz. Az épület olyan, akár egy óriási gőzhajó, amely lassan úszik lefelé a folyón. Masszív. Hatalmas. Fenséges. Pompás kivilágítása furcsa módon Disneylandre emlékeztet, de sokkal varázslatosabb bárminél, amit Walt valaha is megálmodott. Zöld kúszónövények sokasága folyik lefelé a falakon, egészen a vízig, teljessé téve a tündérmesét."
Itt derül ki az addig tökéletesnek hitt fiú egyik "hibája", mégpedig az, hogy betegesen fél a magasságoktól. És a Notre Dame tűnik fel abban a jelenetben is, amit az egyik legromantikusabb résznek gondolok: amikor Anna párizsi tartózkodásának már csak pár hete marad hátra, rádöbben, hogy még nem járt a Notre Dame-ban. És elrohan, hogy megnézze. És persze felmegy a toronyba, hogy onnan is körülnézzen. És majdnem felér, amikor kiderül, hogy St. Clair minden félelmét legyőzve utánamegy. Még úgy is, hogy majd belehal, annyira retteg. De neki az, hogy Annával találkozzon és elmondjon neki valamit, mindent megér. Még azt is, hogy fel kell jutnia oda, ahova a józan esze sosem engedné fel. Ez számomra végtelenül romantikus rész volt! :-)
Tudtátok, hogy Angliából indult el az a kezdeményezés, amely a Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család értékeire és fontosságára irányítja az emberek figyelmét? Nos, a Harmat Kiadó tisztában van ennek fontosságáról, ezért is ütemezte Kim és Krickitt Carpenter szívbemarkoló igaz történetéről szóló könyvének megjelenését erre az időszakra. A Blogturné Klub segítségével február 13-án induló turné keretein belül öt különböző állomáson olvashattok a házaspár nem mindennapi megpróbáltatásairól és tudhattok meg további érdekességeket a történetüket feldolgozó filmről.
Kim Carpenter edző egy unalmasnak ígérkező napon felveszi a telefont, hogy megrendeljen néhány dzsekit a baseballcsapata számára. Nem is sejti, hogy a hívást követően az egész élete megváltozik: a megrendelést felvevő hölgy hangja belekúszik a fülébe, és többé nem tud szabadulni tőle. Hamarosan egekbe ugrik a telefonszámlája, aztán vőlegény, majd férje lesz belőle. A mesébe illő találkozás azonban egy autóbalesetet követően a legszörnyűbb rémálommá válik: felesége amnéziájának köszönhetően közös múltjuk teljesen törlődik az asszony emlékezetéből.
A könyvből készült filmet pár évvel ezelőtt láttam és már akkor teljesen beleszerettem a történetbe. Így amikor lehetőségem nyílt rá, hogy elolvashatom a könyvet, azonnal lecsaptam rá, hisz tudtam, hogy a legtöbb esetben a filmek csak egy részét adják vissza a valós történetnek, így, ha a film tetszett, akkor a könyv valószínűleg még inkább fog. Bár gondoltam, hogy a film és a könyv nem teljesen fedi egymást, de mégis óriási meglepetésként ért, hogy a film csak a legfőbb vonalat követi, de szinte minden másban eltér.
Az eseményeket Kim meséli el és én végig élveztem, hogy egy férfi szemszögéből szereztünk tudomást a történtekről, hiszen általában nők a mesélők az ilyen jellegű sztoriknál. De most fordult a kocka. Valószínűleg persze ebben az játszott nagyobb szerepet, hogy Krickitt ugye amnéziában szenvedett, így nem is kaphattunk volna tőle hiteles, pontos visszaemlékezést. Kim pedig mindent elmesél, de csak olyan részletességgel, ami még az olvasók számára is érdekes. Nem megy bele aprólékos orvosi részletezésekbe, szakszavakba, a gyógykezelésből is pont annyit oszt meg velünk, ami fenntartja az érdeklődésünket. Imádtam a megismerkedésük történetét, azt, ahogy szépen lassan kialakult köztük valami, az első randevújukat és persze a leánykérést is. Azt azért beismerem, hogy szívesen olvastam volna akár egy rövid fejezetet, vagy összefoglalót Krickitt tollából is, mert engem érdekelt volna az is, hogy ő hogyan élte meg ezt az egészet.
Ami külön érdekesség, hogy az egész történetet átfogja a vallásosság, ami az elején, számomra kicsit furcsán hatott, például, amikor Krickitt az első valós randevújuk előtt, mielőtt igent mondott volna a férfinak, először imádkozott és Isten segítségét kérte, hogy segítsen neki dönteni a helyes lépésben. Őszintén bevallom, én nem vagyok vallásos, de ahogy olvastam a könyvet, mélyen megérintett engem is a dolog, hisz érezni a sorok között, hogy ahhoz, hogy Krickitt túlélje a balesetet és felépüljön azokból a borzalmas sérüléseiből, több kellett, mint orvosi szaktudás és kitartás. Itt csodára volt szükség, ezt még a kezelő orvosok is elismerték, akik egy lyukas garast sem adtak volna az asszony életéért, amikor látták, hogy milyen állapotban van a balesetet követően.
Persze a hiten kívül Kim (és a kettőjük családja) is nagyon fontos szerepet játszott Krickitt felépülésében. Kimről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ilyen mérhetetlen kitartással, időt, anyagi javakat nem sajnálva mellette lenni és szeretettel támogatni azt a nőt, aki elképzelhető, hogy soha nem fogja többé viszonozni az érzéseit, ez az igazi csoda a számomra! Kim pedig mindent megtett Krickittért, sokszor az erején felül is, még akkor is, amikor a barátaik is azt tanácsolták, hogy váljon el a feleségétől, hisz miért is menne tönkre mind idegileg, mind anyagilag egy olyan nő miatt, aki soha nem fog többé semmilyen érzelmet sem táplálni iránta, de ő akkor is kitartott. Úgyhogy igen, ő az, aki mindenképpen megérdemelt egy boldog befejezést.
Összességében nagyon szerettem ezt a történetet és örülök, hogy elolvasta. Akik látták a filmet, azok is mindenképpen olvassák el, mert ez a valódi történet, hollywoodi szirupmáz nélkül. Egy megrázó történet a szerelem és a hit erejéről, megmutatva nekünk, hogy soha nem szabad feladni, főleg akkor nem, ha egy szerettünkről van szó.
Borító: Ez az egy, amivel az egész könyv kapcsán nem vagyok kiegyezve. Mintha egy könnyed szerelmi történetről szólna a könyv, pedig ez annál sokkalta több!
Kedvenc karakter: Kim
Szárnyalás: A férj emberfeletti küzdelme és kitartása, hogy visszakapja a szeretett feleségét
Mélyrepülés: az amnézia
Érzéki mérce: Nincs benne semmi olyan, ami miatt karikákat kellene rá tenni. Krickitt (és főleg) Kim szerelme gyönyörű és megható!
Értékelés:
Blogturné extra - Képek Kim és Krickitt Carpenterről
Kim (27) és Krickitt Carpenter (24)
A gépkocsijuk és Krickitt a baleset után
Kim, Krickitt és a gyermekeik napjainkban
Kim és Krickitt a Fogadom című film bemutatóján - Krickitt és Rachel McAdams (ő alakítja a filmben Krickittet)
Sam tisztában volt a rajongók ellenérzésével, így sokat készült a szerepre: rengeteget edzett, elolvasta a trilógiát, a rendezővel sokat beszélgettek Finnick személyiségéről és a sok munka végül meghozta a gyümölcsét, mert a fiatal színész tökéletes Finnick lett. Amennyire először nem jött át a promo és stilképeken, a filmben végül Sam a rajongók kételyeit teljesen eloszlatta.
