Oldalak

2014. február 9., vasárnap

Cassandra Clare: A hercegnő - Pokoli szerkezetek #3

Könyvmolyképző Kiadó 2013.
552 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,58
Besorolás: YA, urban-fantasy


Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét. Tessára.
Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.
Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.
Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Branwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében. Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

Nem hétköznapi a kapcsolatom ezzel a történettel. Kimondhatatlanul vártam a sorozat befejező kötetét, és amint lehetett, elő is jegyeztem az angol kiadást, ami 2013. március 26-án meg is érkezett! 
Gyönyörűséges borítóval, kihajtható családfával ott feküdt előttem az íróasztalon, és nekem azonnal tudnom kellett a végét. Igen, tudom, nagyon rossz szokás, de főleg sorozatoknál, nagyon kíváncsi tudok lenni, bizony megnézem az utolsó oldalakat...   Decemberben megjelent magyarul is a könyv, így némi sorban állás után az olvasási listámon,  végre az első betűtől az utolsóig kiélvezhettem  kedvenceim történetét. Próbáltam lassan olvasni, hogy minél tovább tartson, de gyakorlatilag nem tudtam letenni, három este alatt befejeztem, és újra átéltem ugyanazt az érzést, amit tavasszal. NEM TUDOM ELENGEDNI ŐKET!  Ezek a karakterek túl közel állnak hozzám ahhoz, hogy most csak úgy beletörődjek, hogy vége. Ehhez több idő kell, sokkal több.
Divat lett lehúzni Cassandra Clare-t, sok külföldi blogger szidja több okból, a történet és a karakterek hasonlósága miatt a TMI sorozathoz, minek ez az egész, csak pénzszerzés... Sajnálom őket, mert több tízezer olvasó, hozzám hasonlóan merít ezekből a könyvekből, gyönyörködik és feltöltődik. Cassandra megadja nekem a kedvenc témáimat, a tiltott szerelmet, a bonyolult szerelmi háromszöget, a legjobban felépített fantasy világot, és olyan karaktereket, akik egytől egyig szerethető, egyéni figurák.  Cassie történetei tele vannak érzelmekkel, az emberi kapcsolatok hullámzásával, a szeretet ezerféle árnyalatával.   Nem tudom szavakkal kifejezni, mennyire tisztelem a munkájáért, és hálás vagyok minden sorért, amit megír. 

Visszakanyarodva erre a történetre. Nos, lehet itt probléma Mortmain és az automatonok, tudjuk, hogy le fogják őket győzni... Gabriel és Gideon Lightwood - mindketten hűségesek, megtalálják új családjukat és szerelmüket. Charlotte és Henry - csodálatos mellékszereplők, tele energiával és hittel! Cecily és Sophie - igaz árnyvadászokká válnak, no és Magnus, ő egy külön kategória, minden egyes mondatát imádom. Egy boszorkánymester, aki emelt fővel viseli a sorsát, cipeli magával a rengeteg emléket, örömöt és veszteséget, aki megérti és megpróbál segíteni Willnek, mert pontosan ismeri a szív fájdalmát. Az összes karakter fejődése a szemünk előtt zajlik, alakulnak, érettebbé válnak.
De végül is, van olyan olvasó egyáltalán, akit ebben a sorozatban nem az érdekel a legjobban, hogy Tessa végül kit választ? Jem vagy Will? Persze van akció, feszültség, de ez mind semmi az ő szerelmi háromszögükhöz  képest.  
Ők hárman az igazi alappillérei a könyvnek. Ez a három karakter annyi érzelmet sugároz! Jem és Will lesznek az örök példakép, milyennek kell lennie egy parabatai párosnak. Olyan mély szeretet és barátság van kettejük között, ami az igazi testvérekre jellemző, de még annál is több. Az árnyvadász lelki kötelék erősebb, mint bármi más kapcsolat a világon.
Tessa még mindig nincs tisztában azzal, ki ő valójában, Amióta kitette a lábát a szárazföldre, egymást érték a rá mért csapások, amiken keresztül kellett vergődnie, de mindig hűséges maradt azokhoz, akik megmentették, befogadták. Megérdemelte, hogy a történet végső összecsapásából kivegye a részét, és végre bebizonyítsa, hogy a helyén van az esze és a szíve egyaránt. Mortmain fegyvert akart belőle csinálni a Klávé ellen, de Tessa kitalálja a módját, hogyan győzze le a férfit. Sokan bántják Tessát a szerelmi vergődés miatt, de vajon mi magunk hogyan dönthettünk volna másként? Hogyan hasonlíthatnánk össze  két ilyen barátot, mint Jem és Will? Tessa igazi kedvenc hősnő lett számomra, okos, bátor és nagyon jó humorú.  Nem lehet csodálkozni azon, hogy minkét fiú szerelmes lett belé.
Tudjátok miért jobb a romantika itt, mint a mi korunkban? Itt még annyira számítottak a lopott pillantások, az ujjak érintése, a hajtincsek simogatása, ezer apró mozzanat, amiket Cassie olyan érzelmekkel ír meg, hogy bánod, hogy nem a viktoriánus korban élsz. Maga a szerelmi háromszög lezárása mesterien elegánsan zajlott, pontosan úgy, ahogy a legjobban meg lehetett írni. Tökéletesen elégedett vagyok ezzel, és bár kisírtam a szemem, (valójában mindig könnybe lábad ha rájuk gondolok) örülök, hogy mindkét team egyformán nyert. Az édes, kedves Jem és a vadóc rosszfiú Will mindketten összehasonlíthatatlanul egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek, egyiket sem tudnám a másik fölé helyezni.
Az írásmódról mit lehet újat mondani?
Nagyszerűnek tartom Cassie irodalmi utalásait, ami az egész sorozatra jellemző volt, elsősorban a Két város regénye, amivel Will oly sokszor azonosul (muszáj elolvasnom), de volt itt jó néhány Jane Eyre utalás és sok-sok idézet, versrészlet. Öröm volt rátalálni néhány rejtett információ morzsára, ami hozzájárul a TMI sorozatban olvasottak megértéséhez, például a Néma testvérekkel kapcsolatban, vagy épp Magnus megértésében.

A Végzet ereklyéi sorozat mellett a Pokoli szerkezetek sorozat nálam minden idők legnagyobb kedvence. Nagyon várom Cassandra Clare  újabb műveit, tőlem leírhatja ugyanezt újra, akkor is falni fogom. 

A fordítást Kamper Gergely jegyzi, aki elnyerte a 2013. év Magyar Könyvek Viadala legjobb fordítója díját, remek munka, gratulálok.
(Képek forrása: Pinterest és www.crovalentina.deviantart.com)

Borító:  A leggyönyörűbbek közül való.

Kedvenc karakter:  Magnus, Tessa, Will, Jem

Szárnyalás: 19. fejezet

Mélyrepülés: Jessamine

Érzelmi mérce: Csak úgy áradnak az érzelmek a lehető legjobb módon.


Értékelés:

Természetesen ez a könyv is bekerült az All Time Fav kategóriába!

1 megjegyzés:

  1. istenem eskuszom mintha a szambol venned ki a szavakat ezt a konyvet nem lehet ertelmes mondatokba foglalni mert annyira AAAAAA meg UUUUU. En oszinten bevallom sirtam a vegen egyreszt azert mert imadtam h osszejottek mert ezt azerettem volna mar miota es masreszt azert mert nagyon megszerettem oket es wgyszer csak vege lett... Kedvenc konyvem orokre ennel jobbat nem olvastam azota

    VálaszTörlés