Mindig hatalmas öröm, ha egy külföldi YA író megtisztel minket azzal, hogy eljön hozzánk és hajlandó találkozni velünk, rajongókkal. Ne értsetek félre, mert a magyar írókkal is ugyanilyen szívesen találkozunk, de azért egy külföldit elérni mégis jóval nehezebb, így amikor kiderült, hogy Lauren Kate hazánkba látogat és a szoros időbeosztása mellett időt szakít ránk, tudtam, hogy ha törik, ha szakad, ott leszek és találkozom vele.
Ezt persze még lehetett tovább fokozni azzal, hogy Szilvi, a Könyvmolyképző munkatársa megkeresett minket, hogy van-e kedvünk interjút készíteni Laurennel. Kedvünk az persze volt, hisz egy ilyen lehetőség keveset adódik az ember életében, csupán két "aprócska" probléma merült fel: egyrészt Kelly nem ért rá, így magamra maradtam, másrészt pedig a sorozatból csupán az első részt olvastam, így a tudásom a könyveiről kissé hiányosnak volt mondható:-).
Szilvi kedden szólt nekünk, mi pedig SOS szervezkedni kezdtünk. Beszéltünk Fannyval és Deszyvel, hogy lenne-e kedvük egy közös interjúra (persze volt:-), másrészt pedig őrült iramban elkezdtem olvasni a könyveket. Az első két része itthon volt a sorozatnak, a harmadik részt Kellytől kaptam kölcsön, a negyediket pedig gyorsan megvettem. Jelentem ilyen intenzitással és sebességgel még soha nem olvastam semmit, vasárnap délelőtt már mindenhol angyalokat, Derengőket, Danielt és Luce-t láttam, hogy már Camről ne is beszéljünk:-). De összehoztam, hiszen mire a dedikálásra mentünk, addigra teljesen képben voltam az egész sorozattal!
Közben persze Deszyvel és Fannyval összedolgoztunk, kérdéseket gyűjtöttünk, szombat estére már annyi kérdésünk volt, hogy rangsorolnunk kellett, hogy miket teszünk fel az írónőnek és mit hagyunk talonban, hiszen összesen 30 percet kaptunk az interjúra. Mivel tudtuk, hogy a héten lesz Lauren születésnapja, ezért egy picike ajándékkal is készültünk neki.
És eljött a vasárnap. Könyvekkel (hiszen pár barátnőm megkért, hogy dedikáltassam az ő könyveiket is), fényképezőgéppel, ajándékkal és kellő lelkesedéssel indultam el az Alexandra könyváruházba, ami más ismerős helyszín volt, hiszen 2012-ben Simone Elkeles dedikálásának is ez volt a színhelye. Az időjárás mindent megtett, hogy meggátoljon minket az eljutásban, hiszen egész délelőtt hol orkán erejű szél fújt, hol szakadt az eső, hol a kettő kombinálva riogatott minket, de mire elindultam, már csak a szél fújt.
Én értem oda a leghamarabb, majd Deszy és Fanny is befutott és lassan a kávézó megtelt rengeteg könyvvel felpakolt rajongóval. Addigra persze a látszólagos nyugalmam kezdett szertefoszlani, de ahogy láttam Fannyék se voltak teljesen nyugodtak:-). Sokat persze nem izgulhattunk, mert hamarosan megérkezett Lauren, Szilviék kíséretében. Elegánsan felöltözve, hatalmas pocakkal (minden elismerésem az övé, hogy 6 hónapos terhesen egy ekkora útra vállalkozott) és barátságosan mosolyogva lépett be a kávézóba.
A másfél évvel ezelőtti interjú tapasztalatából kiindulva kissé féltem, hogy hol tudunk beszélgetni az írónővel, mert bár akkor egy másik helységben lehettünk Simone-nal, de a háttérzaj miatt így is sziszifuszi munkának tűnt, hogy a diktafon hanganyagát később kisilabizáljuk. Most ráadásul az átépítések miatt, a régi interjúnk
Fanny, Lauren Kate, jómagam és Deszy |
helyszíne megszünt, így azt javasolták nekünk, hogy az emelvényen lévő fotelekbe telepedjünk le és ott beszélgessünk Laurennel. Itt persze jóval nagyobb volt a háttérzaj, rengeteg ember csacsogott, ráadásul mellettünk volt egy légkalapács hangját meghazudtoló kávégép is, ami persze folyamatosan "dolgozott", de szerencsére Fanny diktafonja minden akadályt ügyesen vett és a felvétel tökéletesen sikerült!
Az írónő nagyon kedves volt, barátságos, látszott, hogy sok interjún van már túl, figyelt ránk, visszakérdezett, ő is tett fel nekünk kérdéseket és mesélt és mesélt - rengeteget, majdnem 40 percen keresztül. Hogy mi mindent, azt most nem árulom el, mert az interjút lefordítottuk és szerdán, hármunk blogján szétosztva, elolvashatjátok részletesen:-).
Az interjút követően visszaültünk a helyünkre (és ezúton is köszönöm Raminak, hogy fenntartotta a helyünket és készített fotókat az interjúról is!) és következett a "kérdezz-felelek".
Godó Klára, Lauren Kate és Szabó Szilvi |
Először Lauren mesélt, Szilvi és a sorozat második fordítója, Godó Klára tolmácsolták az írónő szavait, majd a rajongók következtek, akik rengeteg kérdést tettek fel: a Fallen sorozattal, az új sorozattal, a készülő filmmel és a forgatással kapcsolatban. Ezeket most nem fogom mind leírni, hisz az interjú egy részét átfedi ez a rész.
Annyit azért elárulok, hogy a Fallen sorozat kiegészítő novelláit is olvashatjuk magyarul, Klára most fordítja. A regény először trilógiának indult, de a szerkesztőnek annyira megtetszett a történet, hogy megkérte Laurent, írjon Lucinda "előző életeiről", így született meg a Passion könyv és így bővült a sorozat négy kötetre.
Lauren volt kinn a forgatáson többször is (ma is kinn volt, ahogy Twitteren olvashattuk) és teljesen meg van elégedve mindennel. A szereplők tökéletesek, a fejében pont így élnek a karakterei, ahogy a színészek kinéznek; akik között kell, ott félelmetesen jól működik a kémia, a helyszínek pont olyanok, mint ahogy elképzelte és megírta a könyvekben. Teljes meglepetésére a főszereplők a sorozat mindegyik kötetét olvasták, pedig ő úgy gondolta, hogy maximum az első részt ismerik. A forgatást áprilisban fejezik be, utána kapunk majd trailert és magát a filmet 2015 elején láthatjuk. A film plakátján Daniel Luce Cam lesz látható, egy közös jelenetben, de többet nem árulhatott el.
Voltunk egy páran :-) |
És végül sorra kerülhetett a várva-várt dedikálás is. Az írónő nem szabta meg, hogy hány könyvet dedikál, amit a rajongók ki is használtak:-), kevés embernél láttam csak 1 könyvet, általában 4-5 könyvvel álltak sorban az olvasók. A sor hatalmasra duzzadt, így úgy döntöttünk, hogy kivárjuk a végét és akkor készítünk majd közös képeket mi is. Addig kihasználva az időt, hogy újra személyesen találkoztunk a régi barátokkal beszélgettünk - persze miről is, mint könyvekről:-), filmsorozatokról és persze rengeteg minden másról is :-). Viszont az ott lévők tiszteletére legyen mondva, nem volt tülekedés, lökdösődés, mindenki szépen kivárta a sorát, Lauren pedig türelmesen, mosolyogva dedikált, fotózkodott a rajongókkal.
Végül mi is sorra kerülhettünk és elkészültek a közös képek, ebben Szilvi párja volt nagy segítségünkre, aki lelkesen készítette rólunk a nem kevés képet - ezúton is köszönöm neki!!
A kis blogger csapatunk Laurennel |
Összességében elmondva nagyon jól sikerült ez a délután, örülök, hogy ott lehetettem a barátaim között, sok molyról és Facebookról csak virtuálisan ismert ismerőssel találkozhattam végre élőben és persze a legnagyobb örömöm az volt, hogy találkozhattam Laurennel, akiről elmondhatom, hogy kedves, barátságos, imádja a rajongóit és teljesen a földön jár. Innen is sok sikert kívánok neki és remélem, hogy a második sorozatával is hamarosan megismerkedhetünk!
Deszy beszámolója a dedikálásról: ITT olvasható.
És a dedikált könyvről is egy fotó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése