oldal
Fordította:
Goodreads: 4,15
Besorolás: new adult, realista
Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni
jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs
kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint
egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az
egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak
szenved mellettem.
Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába
csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy
legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem.
Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni
őt.
Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.
Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!
Az első rész a tavalyi év egyik nagy kedvence volt nálam, így emiatt és a könyv elég "falatkaparó" függővége miatt nem volt kétséges, hogy ezt a részt is olvasni fogom. Azt azért őszintén bevallom, ahogyan már az első rész értékelésében is megírtam, nem voltam olyan türelmes, hogy kivárjam a magyar megjelenést, még az első részt követően azonnal elolvastam angolul a másodikat is:-), de úgy döntöttem, hogy értékelést majd csak a magyar megjelenés után írok.
A történet az első rész befejezésétől számított két hónap múlva folytatódik. Azt hihetnénk, hogy ez az idő talán már elég ahhoz, hogy egy picit lenyugodjanak a kedélyek és valamivel nyugodtabban tudjanak gondolkodni kedvenc főhőseink. De ez persze csak részben van így.
Fable összetört szívvel, de próbál tovább lépni. A szakítás utáni első nagy megrázkódtatáson már túl van, most épp mérges, sőt nagyon mérges a fiúra, hogy őt idézzem, épp a "Drew-majd-jól-tökön-rúglak-amikor-legközelebb-találkozunk-Callahan" stádiumban van. Bár fáj a fiú emléke és egyszerűen nem érti, hogy Drew miért ment el, az élet nem engedi sokáig ezen rágódni, hiszen az imádott öccse csak rá számíthat, így nincs ideje arra, hogy sokáig nyalogassa a sebeit. És ha már megemlítettem Owent. Nem tudok amellett elmenni, hogy ne említsem meg őt. Az első részhez képest aránylag sokat szerepel és imádtam a hol még dacos, kisfiús, de máskor pedig a korához képest komoly, férfias viselkedését, ahogy odafigyelt a nővérére és próbálta megvédeni az újabb csalódástól. Ahogy "bemosott" Drew-nak, az a rész szerintem mindent vitt:).
 |
| Drew |
De visszatérve a Fable-Drew párosra. Továbbra is kedvenceim maradtak és még mindig nagyon élveztem a dupla szemszöget. A
kettőjük közti kémia hihetetlenül jó volt, ha csak egymásra
néztek, már akkor forrt köztük a levegő (és a többiről nem is merek
beszélni:-), faltam az oldalakat, ahol közös jeleneteik voltak.
Fable pedig jóval erősebb lett az első részhez képest, de azért nagyon kíváncsi voltam arra, hogy meddig lesz képes ellenállni, ha újra előkerül Drew?:-) Hisz tudjuk, hogy a fiú követett el hibát és első körben igen, még én is jól megrángattam volna azért amit tett, de ahogy Drew szemszögén keresztül látjuk, hogy ő is kellően megszenvedi ezt az egészet, már inkább sajnáltam a fiút és szurkoltam neki, hogy vissza tudja szerezni Fable bizalmát és szerelmét. Kettőjük közül Drew viseli rosszabbul ezt az egészet, és ebben az is
közrejátszhat, hogy Fable-nek ott van a testvére, de a fiú egyedül van,
senkire nem számíthat. (akire számíthatna, ahhoz jobban teszi, ha nem fordul...) Persze eleinte Drew úgy érzi, hogy a lányt el kell engednie, nem kell még mélyebbre rángatnia a saját mocskos családi életébe. Csak azt nem tudja, hogy Fable nem csak egy futó kaland, ő ennél jóval több, ő a lelki társa. És a lelki társát az ember nem tudja elengedni.
 |
| Fable |
Pocsékul érzem magam, Fontos vagy,
Idegesen járok fel s alá: Adj esélyt, hogy
Lehet-e helyrehozni tettem. Boldoggá tehesselek, s
Lapátra teszel-e? Lehessek újra
Elutasítod bocsánatkérésem? Együtt veled.
Cáfolj és vádolj!
Utálom magam, hogy térdre
Kényszerülök érted.
Ordítok.
Reménytelen?
 |
| Adele |
Monica pedig nem könnyíti meg a dolgukat, hisz Drew feje felett még mindig Demoklész kardjaként lebeg a súlyos családi titok: vajon mikor robban a bomba, a mostohaanyja meddig tudja magában tartani a titkot? És ha ez még nem lenne elég, ott van Fable nemtörődömanyja és Colin, a sármos étterem és klub tulajdonos, aki Fable-t felkarolja és ki tudja, hogy mit vár el érte cserébe... úgyhogy a fiatalokra még rengeteg megpróbáltatás vár és ezért egyáltalán nem irigylem őket.
Az értékelésem elején az írtam, hogy nagyon vártam ezt a részt. Ez igaz. De az is, hogy féltem milyen lesz,hiszen mostanában nagyon sok elbaltázott második részt olvastam, de itt nem éreztem semmi ilyet. Ez egy jól felépített, gondosan "kitervelt" folytatás, látszik, hogy eleve így tervezte az írónő és nem csak a rajongók nyomására készült. Monica képes volt úgy továbbvinni a történetet, hogy nem csaptunk át sem hosszú oldalakon át tartó önsajnálatba, sem túlzottan cukormázas "lávsztoriba", hanem hitelesen mutatta be ennek a két fiatalnak a buktatókkal teletűzdelt szerelmi történetét.
Ez a könyv minden téren méltó folytatása lett az előző résznek!
Borító: Még mindig borzalmas. De ez nem a kiadó hibája, elnézve a külföldi borítókat, ott se jó egyik sem.
Ez a borító elviszi az egész történetet a tucat-erotikus történetek közé, holott ez a regény jóval több annál.
Kedvenc karakter: Fable, Drew, Owen
Szárnyalás: a Drew és Fable közötti kémia
Mélyrepülés: Adele
Érzelmi mérce: még mindig azt mondom, hogy 16 éven felülieknek ajánlom a könyvet, hiszen ez egy New Adult könyv az összes hozzávalójával
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése