A Helikon Kiadó Vian sorozatának második részét ajánljuk figyelmetekbe Venyigeszú és a Plankton címmel, melyet négy állomásos blogturné keretében mutatunk be. Az Alvilágjárókból megismert karakterek új kalandokba keverednek, meg kell küzdeniük a buliszervezés, a szerelem és a bürokrácia okozta nehézségekkel. Természetesen szokás szerint játszhattok is 3 példányért ebből a veszettül humoros történetből!
276 oldal
Fordította: Bognár Róbert
Besorolás: 20.századi, humoros
A kiadó Vian-sorozatának második kötete, a Venyigeszú és a plankton egyfelől két, irigylésre méltó profizmussal megszervezett, fergetegesen erkölcstelen házibuli történetét kínálja az olvasóknak, másfelől pedig betekintést nyújt annak az agyalágyult bürokratákkal teli Hivatalnak a hétköznapjaiba, amelyet egy rövid időre az ifjú, friss mérnöki diplomás Boris Vian is kénytelen volt munkahelyéül elfogadni.
A regény szereplői – a szívderítően nimfomán lányok, a holt laza jampecek, a minden őrültségre kész zenészek, a szinte fájón röhejes aktakukacok, az inkontinens vadászblézer, az álnok Venyigeszú, az Alvilágjárókból már jól ismert Antiochio-Őrnagy páros és ez utóbbi jegyese, Óvadóc de la Petrence – valamennyien a szving lüktető ritmusától hajtva rohannak elkerülhetetlen végzetük felé.
„Boris, aki kortársai többségéhez hasonlóan igyekezett nem tudomást venni a tragikus valóságról, e struccpolitika kiegészítéseként a passzív ellenállás egy igencsak kellemes formáját választotta: csatlakozott a Franciaország (és különösen a francia ifjúság) erkölcsi megújulásának szükségességét hirdető Vichy-kormány bornírt prédikációra fittyet hányó, feltűnő, hóbortos ruhadarabokat viselő, a jazzt és főleg a szvinget szinte vallásos áhítattal imádó zazou-khoz (jampecok). Nem túlzás kijelenteni, hogy a németek által megszállt Franciaországban, ahol a túlbuzgó kollaboránsok még a germán félisteneknél is szigorúbban ítélték meg és el a jazzt, ezt az „erkölcstelen és értéktelen”, ráadásul „zsidó-néger-amerikai” zenét, a New Orleans-i stílus vagy a szving iránti rajongás – és főleg e zenei műfaj művelése – az ellenállás egy formája volt.”
Takács M. József
A regény szereplői – a szívderítően nimfomán lányok, a holt laza jampecek, a minden őrültségre kész zenészek, a szinte fájón röhejes aktakukacok, az inkontinens vadászblézer, az álnok Venyigeszú, az Alvilágjárókból már jól ismert Antiochio-Őrnagy páros és ez utóbbi jegyese, Óvadóc de la Petrence – valamennyien a szving lüktető ritmusától hajtva rohannak elkerülhetetlen végzetük felé.
„Boris, aki kortársai többségéhez hasonlóan igyekezett nem tudomást venni a tragikus valóságról, e struccpolitika kiegészítéseként a passzív ellenállás egy igencsak kellemes formáját választotta: csatlakozott a Franciaország (és különösen a francia ifjúság) erkölcsi megújulásának szükségességét hirdető Vichy-kormány bornírt prédikációra fittyet hányó, feltűnő, hóbortos ruhadarabokat viselő, a jazzt és főleg a szvinget szinte vallásos áhítattal imádó zazou-khoz (jampecok). Nem túlzás kijelenteni, hogy a németek által megszállt Franciaországban, ahol a túlbuzgó kollaboránsok még a germán félisteneknél is szigorúbban ítélték meg és el a jazzt, ezt az „erkölcstelen és értéktelen”, ráadásul „zsidó-néger-amerikai” zenét, a New Orleans-i stílus vagy a szving iránti rajongás – és főleg e zenei műfaj művelése – az ellenállás egy formája volt.”
Takács M. József
Örömmel tölt el, ha a Blogturné Klub olyan könyvek bemutatására is lehetőséget kap, amelyek kevéssé ismertek a fiatalabb korosztály körében, pedig alapművek. A 20. századi európai irodalom
egyik kiemelkedő alakja Boris Vian, aki nem egyszerűen csak író volt, hanem igazi avantgárd művész, költő, zeneszerző, jazz-muzsikus, festő, mindezek mellett a matematikában is járatos volt, mérnöki diplomával rendelkezett. A Francia Szabványügyi Hivatalban kapott állást 1942-ben, itt bőven szerzett tapasztalatot a bürokrácia útvesztőiről, hozzávette saját fiatalkori bulizós és csajozós élményeit, és megszületett első saját néven publikált regénye a Venyigeszú és a Plankton.
A regény úgy ránt magával, mint egy hullámvasút, szürreális elemek vegyülnek a valós életből vett részletekkel, és mindent vastagon átitat a fanyar humor. Olyan nyelvi szójátékokkal találkoztam, amit őszintén szólva első pillantásra fel sem fogtam, de aztán dőltem a nevetéstől. A szereplők nevei például félelmetesen jók, Pharocq, Coporchaud, Loustalot, Pondreau Professzor, Besary stb. Mondjátok csak ki hangosan!
A történet Őrnagy házibuliján kezdődik, aminek apropóját az adja, hogy a főhős találkozhasson álmai nőjével, Óvadóccal. Persze hősünk és vendégei bevetnek minden praktikát, hogy levegyék a lábukról a jelen lévő hölgyeket, legyenek facérok, vagy foglaltak, minden esetre van megoldás. A buli annyira jól sikerül, hogy másnap reggel az Őrnagy minden vágya feleségül kérni Óvadócot, akinek a nagybácsijától kell megkérni a kezét. Pharocq Alfőmérnök viszont igen elfoglalt és kizárólag a Hivatalon keresztül lehet elérni. Az Őrnagy kiváló ötlettel áll elő, hivatalos beadvány segítségével próbál leendő apósa bizalmába férkőzni.
A regény karakterei felejthetetlenek, a szerző tulajdonképpen a saját baráti társaságát szerepelteti, tehát a szereplők az életéből vett emberek karikatúrái. A helyszínek, a zenekar, a Hivatal is mind valós élményeken alapul, és futólag említve felmerül néhány információ arról is, hogy épp a második világháború folyik Párizsban, jegyrendszer és megszállás. Olyan ügyesen teszi mellékessé a szerző ezeket a tényeket, hogy sikerül politikamentessé tenni az írást. Van annál több irónia és végletesség a szereplők és helyzetek paródiáiban. Nagyon fontos szerepet játszik a regényben a zene, rengeteg a zenei utalás, dalcímek, melyek persze mind valamilyen konkrét üzenetet közvetítenek.
A könyv esztétikailag is egy élmény, jó volt kézbe venni a keménykötéses, átlagosnál kisebb méretű könyvecskét, ideális betűmérettel.
Összességében nagyon ajánlom a könyvet minden fiatalnak és idősebbnek, egy egészen különleges írásmódot fedezhettek fel és biztos vagyok benne, hogy velem együtt vadászni fogtok újabb Vian regényekre!
Borító: Mátai és Végh Kreatív Műhely munkája.
Kedvenc karakter: Őrnagy és Venyigeszú
Szárnyalás: Házibulik és a csajozási technikák
Mélyrepülés: -
Érzéki mérce: Nem ezen van a hangsúly, de vannak érdekes pillanatok.
Értékelés:
Nyereményjáték
Nincs más dolgotok, mint utána nézni, mi volt a Helikon Kiadó Vian sorozatának első kötete? A könyv címét kérjük beírni a rafflecopter doboz első sorába. 3 példány kerül kisorsolásra a könyvből, melyet kizárólag magyarországi címre tud postázni a kiadó.
Résztvevő blogok:
Kelly Lupi olvas
Könyvszeretet
Könyvgalaxis
Bibliotheca Fummie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése