A Ciceró Kiadó jóvoltából május 21-én megjelent a Ha maradnék és a Hová tűntél című könyvek írójának a következő regénye a Csak egy nap.
2014. május 24-től egy héten keresztül egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Tartsatok velünk!
392 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 4,09
Besorolás: realista, romantikus
Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A regényben Allyson nyári munkát vállal, hogy visszajuthasson Párizsba és kideríthesse, hogy sikerült úgy félre az az ominózus éjszaka. A munkaadója, Babs segít a lánynak, hogy összegyűjthessen annyi pénzt, hogy el tudjon utazni, cserébe megígérteti vele, hogy minden nap megeszik egy macaront.
„- Amíg Párizsban leszel, mindennap eszel egy makront. Frisset, tehát nincs olyan, hogy veszel egy zacskóval és beosztod. – Elhallgat, behunyja a szemét. – Az első makronomat Párizsban ettem, a nászutamon. Azóta elváltam, de vannak szerelmek, amelyek nem múlnak el. Főleg, ha Párizsban születnek.”
És mi is az a macaron? (amit a könyvben helytelenül makronnak írnak)
Egy különleges, főleg Franciaországban népszerű, de hazánkban is egyre inkább elterjedt édesség. Állagára inkább egy habcsókra emlékeztet, bár attól mégis teljesen más. Az elkészítése nem egyszerű, otthon szinte lehetetlen tökéletes macaront készíteni, hiszem óriási precizitást, gyakorlatot és türelmet igényel és olyan hozzávalókat, amikhez nem egyszerű hozzájutni (vagy akár elkészíteni).
Az édesség eredetileg olasz származású és a többféle történet dacára abban mindenki megegyezik, hogy az első macaronokat a XIV. – XV. század környékén készítették Velence környékén. Az első elnevezése maccarone volt és akkor még nem pont így nézett ki (és az íze sem ilyen lehetett), az olaszok akkoriban minden édességet így neveztek el, ami tojásfehérjéből és darált mandulából készült.
Később ez a desszert kikerült az országból és Franciaországban tökéletesítették ki a mai formára és ízvilágra és a mai napig is hozzájuk kötődik - az egyik legjellegzetesebb francia cukrásztermék.
A tökéletes macaron leírását a macaron nap weboldalról másoltam be:
"Darált mandulából, cukorból és (cukorsziruppal felvert) tojásfehérjéből készül a két kis, általában 3
cm átmérőjű korong, amelyet csokoládé- vagy más ízesítésű krémmel tapasztanak össze. A jó macaron könnyű, légies, a külső kérge finoman roppan, de éppen csak annyira, hogy rövid hatásszünet után az ember azonnal a tömör közepénél találja magát. Itt már a mandulás massza átveszi a töltelék nedvességtartalmát, és a desszert belső fele már erről szól. Ez még trükkösebb, hogy ne legyen túl ragacsos és túl édes. A töltelék nagyon fontos szerephez jut, mivel az biztosítja a macaron jellegzetes ízét, és azt, hogy ne egy édes semmilyen ízű massza legyen az egész falat. Ennek tehát arányaiban elengőnek és lehetőleg keserűnek vagy savanykásnak célszerű lennie."
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.
Egy újabb könyv, amit hatalmas várakozás előzött meg és egy újabb könyv, amiről csak áradozni tudok. Előszóban elmondom, hogy (még) nem olvastam Gayle Forman többi regényét, így nem volt összehasonlítási alapom. De ha a többi regénye csak részben hasonlít erre a könyvre, akkor máris új kedvenc írót avattam és tűkön ülve várom, hogy olvashassam a többi művét is!
Ez a könyv - hasonlóan a nagysikerű "A soha határához" - egy fiatal lány utazásáról szól. Képletesen és szó szerint értve is, hiszen Allyson érettségi ajándékként a szüleitől egy körutazást kap. Beutazza fél Európát (sok más város között Budapesten is jár!!), de nem boldog. Megpróbál mindenkinek megfelelni, a tanárainak, a szüleinek, a barátainak, nem foglalkozva azzal, hogy neki magának mi a jó. A nyár befejeztével főiskolára megy - amit persze megint úgy választott ki, ahogy a szülei szerették volna - úgyhogy inkább csak sodródik az élettel, de nem éli meg azt. És akkor találkozik Willemmel, aki kihozza Allyson másik énjét, azt, amelyik ki meri mondani,hogy mit akar, aki képes őrültségeket véghez vinni, "Lulut", a nagyvilági, merész fiatal nőt. Allyson pedig eleinte félve, majd egyre inkább beleélve magát "Lulu" szerepébe, lubickol a fiú által megmutatott nagybetűs ÉLETben.
Allysont könnyű megkedvelni, hiszen sokan magunkra ismerhetünk benne. Hányan próbálunk nap, mint nap ugyanígy megfelelni mindenkinek, félredobva a saját akaratunkat? Rajta keresztül megtapasztalhatjuk azt, hogy milyen "lázadni" úgy, ahogy talán sose mertünk. Részt venni egy olyan kalandban, amire talán még
lehetőséget is kaptunk, de nem mertünk vele élni. Allyson bámulatos fejlődésen megy keresztül, ahogy a félénk, visszahúzódó lányból, a poklok poklát is megjárva, cselekvőképes, az önmaga igazáért kiállni képes, bátor fiatal nővé érik. Ebben persze segítségére van először Willem, aki előhúzza a lányból az "alvó oroszlánt". Sajnos a fiúról túl keveset tudunk meg, hiszen a regény Allyson szemszögét meséli el, így a fiúból csak annyit kapunk, amennyit elárul magáról. És az pedig vajmi kevés.Willem feltűnik, életre kelti "Csipkerózsikát", majd amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan, majdhogynem nyom nélkül eltűnik és egy idő után már csaknem úgy gondoljuk, hogy talán nem is létezett, csupán Allyson képzeletének a szüleménye volt:-). Nemcsak a lánynak, de nekünk is rengeteg kérdésünk merül fel vele kapcsolatban - és az idegőrlő befejezés után pedig még inkább. De ahogy utánanéztem a második rész a fiú szemszögéből meséli el a történteket, így talán megkapjuk a várva várt válaszokat is.
De Willem mellett persze nagy segítség a lány számára Dee, a főiskolai csoporttársa, majd későbbi legjobb barátja is. Allyson először csak sajnálatból választja ki magának a kicsit polgárpukkasztó stílusú fiút párként egy iskolai feladathoz, de a történet végére már nehéz eldönteni, hogy kinek volt nagyobb szüksége a másikra. Dee helyettesíti a főiskolán Allyson legjobb barátnőjét Melanie-t, akire visszagondolva mindig elszorul a szívem. Ő az a legjobb gyerekkori, majd iskolai és középiskolai barátnő, akit szerintem már sokunk veszített el ugyanígy, mint Allyson. A középiskolai barátságok sokszor hasonlóan fájón bomlanak fel, hiszen az érettségivel gyakran más városban költöznek a barátok, más ismerettségi és érdeklődési körük lesz, így a régi, szoros kapcsolatok eleinte meglazulnak, majd sok esetben végleg felbomlanak... Az érettségi a gyerekkorunk végét, valaminek a lezárását jelenti, hogy aztán új dolgok kezdődhessenek.
A regény cselekményszála pedig elmondhatatlanul jó, három főbb részre tagolódik, de mind a három rész ugyanolyan erős. Mind a háromnak megvan a saját "magja", ami miatt érdemes és érdekes belevetni magad és ugyanolyan izgalommal olvasod mind a hármat.
Imádtam Gayle Forman leírásait. Az Allyson által bejárt városokat és helyszíneket olyan élőnek írta le, hogy akkor sem lehetett volna érzékletesebb, ha szó szerint együtt mászkálok a szereplőkkel a helyszíneken. Éreztem az ízeket, az illatokat, láttam magam előtt a helyszíneket, a szereplőket. Egyszerűen fantasztikus munkát végzett az író.
A két fiatal pedig tényleg csak egy napot töltött el együtt, de mégis, az egy olyan tartalmas nap volt, olyan erős érzelmekkel átitatva, hogy nem kellett sokat győzködnie az írónak, hogy elhiggyem, Allyson még egy év távlatából is a legapróbb dolgokból is a fiúra és arra a napra emlékezik, amelyik végleg megváltoztatta őt. És egyáltalán nem csodálkoztam, hogy olyan sok mindenre képes azért, hogy kiderítse az igazságot, ami talán fájó, talán megnyugvást hozó, de legalább nem tartja tovább a lányt kétségek között.
Összességében ezzel a könyvvel egy új kedvencet avattam, amit nem győzök ajánlani mindenkinek; belőlem pedig olyan érzéseket váltott ki, amikre nagyon régóta vágytam már. Ez a könyv kihozta belőlem is a kalandvágyó énemet, azt a Lupit, akit már régóta eltemettem magamban. Gayle Forman elérte, hogy bár jártam már Amszterdamban, Párizsban, sőt Londonban is, de szeretném ezeket a városokat újra megnézni - persze nem sima turistaként, hanem oly módon, ahogy Willem mutatta meg Allysonnak Párizst: a maga lüktető, élő valójában, sokszor elkerülve az ismert látványosságokat, de olyan részeit megmutatva, amit az átlag turista talán észre sem vesz.
Szeretnék újra iskolapadban ülni, olyan professzor előadását hallgatni, mint Glenny prof, szeretnék olyan irodalom kurzuson részt venni, amit ő tart, szeretném Shakespeare összes művét elolvasni és olyan előadásként látni, ahogy Willemék adták elő a Gerilla Will társulatban.
Gayle Formannek pedig nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy engem is újra életre keltett!:-)
Egy újabb könyv, amit hatalmas várakozás előzött meg és egy újabb könyv, amiről csak áradozni tudok. Előszóban elmondom, hogy (még) nem olvastam Gayle Forman többi regényét, így nem volt összehasonlítási alapom. De ha a többi regénye csak részben hasonlít erre a könyvre, akkor máris új kedvenc írót avattam és tűkön ülve várom, hogy olvashassam a többi művét is! |
| Stratford-upon-Avon Canal |
Allysont könnyű megkedvelni, hiszen sokan magunkra ismerhetünk benne. Hányan próbálunk nap, mint nap ugyanígy megfelelni mindenkinek, félredobva a saját akaratunkat? Rajta keresztül megtapasztalhatjuk azt, hogy milyen "lázadni" úgy, ahogy talán sose mertünk. Részt venni egy olyan kalandban, amire talán még
 |
| Forrás: http://gayleforman.tumblr.com |
De Willem mellett persze nagy segítség a lány számára Dee, a főiskolai csoporttársa, majd későbbi legjobb barátja is. Allyson először csak sajnálatból választja ki magának a kicsit polgárpukkasztó stílusú fiút párként egy iskolai feladathoz, de a történet végére már nehéz eldönteni, hogy kinek volt nagyobb szüksége a másikra. Dee helyettesíti a főiskolán Allyson legjobb barátnőjét Melanie-t, akire visszagondolva mindig elszorul a szívem. Ő az a legjobb gyerekkori, majd iskolai és középiskolai barátnő, akit szerintem már sokunk veszített el ugyanígy, mint Allyson. A középiskolai barátságok sokszor hasonlóan fájón bomlanak fel, hiszen az érettségivel gyakran más városban költöznek a barátok, más ismerettségi és érdeklődési körük lesz, így a régi, szoros kapcsolatok eleinte meglazulnak, majd sok esetben végleg felbomlanak... Az érettségi a gyerekkorunk végét, valaminek a lezárását jelenti, hogy aztán új dolgok kezdődhessenek.
Imádtam Gayle Forman leírásait. Az Allyson által bejárt városokat és helyszíneket olyan élőnek írta le, hogy akkor sem lehetett volna érzékletesebb, ha szó szerint együtt mászkálok a szereplőkkel a helyszíneken. Éreztem az ízeket, az illatokat, láttam magam előtt a helyszíneket, a szereplőket. Egyszerűen fantasztikus munkát végzett az író.
A két fiatal pedig tényleg csak egy napot töltött el együtt, de mégis, az egy olyan tartalmas nap volt, olyan erős érzelmekkel átitatva, hogy nem kellett sokat győzködnie az írónak, hogy elhiggyem, Allyson még egy év távlatából is a legapróbb dolgokból is a fiúra és arra a napra emlékezik, amelyik végleg megváltoztatta őt. És egyáltalán nem csodálkoztam, hogy olyan sok mindenre képes azért, hogy kiderítse az igazságot, ami talán fájó, talán megnyugvást hozó, de legalább nem tartja tovább a lányt kétségek között.
A könyv vége pedig? Nehéz bármit is mondani róla, hogy ne spoilerezzek, de annyit elárulok, hogy amikor megláttam a "Köszönetnyilvánítás" részt, többször oda-vissza lapoztam, hogy biztosan hiányzik egy fejezet, vagy ez véletlenül került előre. Így NEM LEHET VÉGE A KÖNYVNEK! De aztán kiderült, hogy tényleg vége van, én pedig lázasan várhatom a többi rajongóval a következő részt, ahol talán kiderül, hogy mi történt a továbbiakban:-).
Összességében ezzel a könyvvel egy új kedvencet avattam, amit nem győzök ajánlani mindenkinek; belőlem pedig olyan érzéseket váltott ki, amikre nagyon régóta vágytam már. Ez a könyv kihozta belőlem is a kalandvágyó énemet, azt a Lupit, akit már régóta eltemettem magamban. Gayle Forman elérte, hogy bár jártam már Amszterdamban, Párizsban, sőt Londonban is, de szeretném ezeket a városokat újra megnézni - persze nem sima turistaként, hanem oly módon, ahogy Willem mutatta meg Allysonnak Párizst: a maga lüktető, élő valójában, sokszor elkerülve az ismert látványosságokat, de olyan részeit megmutatva, amit az átlag turista talán észre sem vesz.
Szeretnék újra iskolapadban ülni, olyan professzor előadását hallgatni, mint Glenny prof, szeretnék olyan irodalom kurzuson részt venni, amit ő tart, szeretném Shakespeare összes művét elolvasni és olyan előadásként látni, ahogy Willemék adták elő a Gerilla Will társulatban.Gayle Formannek pedig nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy engem is újra életre keltett!:-)
Borító: Nekem tetszik, hűen tükrözi a történetet
Kedvenc karakter: Allyson, Willem, Glenny professzor és természetesen Dee!
Szárnyalás: Allyson fejlődése és a két főszereplő közti kémia
Mélyrepülés: -
Érzéki mérce: a két szereplő között forr a levegő, történik is sok minden köztük:) de valahogy mégis minden az ifjúsági könyvek szintjén marad
Értékelés:
Blogturné extra - A macaron
A regényben Allyson nyári munkát vállal, hogy visszajuthasson Párizsba és kideríthesse, hogy sikerült úgy félre az az ominózus éjszaka. A munkaadója, Babs segít a lánynak, hogy összegyűjthessen annyi pénzt, hogy el tudjon utazni, cserébe megígérteti vele, hogy minden nap megeszik egy macaront.
„- Amíg Párizsban leszel, mindennap eszel egy makront. Frisset, tehát nincs olyan, hogy veszel egy zacskóval és beosztod. – Elhallgat, behunyja a szemét. – Az első makronomat Párizsban ettem, a nászutamon. Azóta elváltam, de vannak szerelmek, amelyek nem múlnak el. Főleg, ha Párizsban születnek.”
És mi is az a macaron? (amit a könyvben helytelenül makronnak írnak)
Egy különleges, főleg Franciaországban népszerű, de hazánkban is egyre inkább elterjedt édesség. Állagára inkább egy habcsókra emlékeztet, bár attól mégis teljesen más. Az elkészítése nem egyszerű, otthon szinte lehetetlen tökéletes macaront készíteni, hiszem óriási precizitást, gyakorlatot és türelmet igényel és olyan hozzávalókat, amikhez nem egyszerű hozzájutni (vagy akár elkészíteni).
Az édesség eredetileg olasz származású és a többféle történet dacára abban mindenki megegyezik, hogy az első macaronokat a XIV. – XV. század környékén készítették Velence környékén. Az első elnevezése maccarone volt és akkor még nem pont így nézett ki (és az íze sem ilyen lehetett), az olaszok akkoriban minden édességet így neveztek el, ami tojásfehérjéből és darált mandulából készült.
Később ez a desszert kikerült az országból és Franciaországban tökéletesítették ki a mai formára és ízvilágra és a mai napig is hozzájuk kötődik - az egyik legjellegzetesebb francia cukrásztermék.
A tökéletes macaron leírását a macaron nap weboldalról másoltam be:
"Darált mandulából, cukorból és (cukorsziruppal felvert) tojásfehérjéből készül a két kis, általában 3
Nyereményjáték
“Az idő folyékony” - mondja Jacques Willemnek és Lulunak.
Mi azonban ne hagyjuk, hogy kicsússzon a kezeink közül!
Minden állomáson elrejtettünk néhány óra képét. Keresd meg őket, számold össze, s ha turné végén összaadod, akkor megkapod Willem életkorát a történet elején.
Mi azonban ne hagyjuk, hogy kicsússzon a kezeink közül!
Minden állomáson elrejtettünk néhány óra képét. Keresd meg őket, számold össze, s ha turné végén összaadod, akkor megkapod Willem életkorát a történet elején.
A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.
A blogturné további állomásai:
Május 24 - Deszy könyvajánlója
Május 25 - MFKata gondolatai
Május 26 - Kelly Lupi olvas
Május 27 - Roni olvas
Május 28 - CBooks
Május 29 - Media Addict
Május 30 - Kristina blogja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése