Together Thor'sday - Stephenie Meyer: Twilight - ékszerek

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

 

Eheti közös olvasmányunk - Stephenie Meyer: Twilight / Alkonyat című könyve, az a könyv, amit egy időben sikk volt imádni, most sikk utálni, de hősiesen bevalljuk, mi mind a hárman a mai napig szeretjük az egész sorozatot. A könyvekből a választásunk pedig az ékszerekre esett, hiszen valamilyen módon, mind fontos szerepet játszottak a szereplők életében.

Én - "greylupus"-ként természetesen Jacob, a "farkasfiú" ékszerét kaptam meg, pontosabban azt a karkötőt, amit Bellának adott.

A könyvben ez így szerepel:

"Ügyetlenkedtem egy darabig a bőrzsineggel. Jacob újra felsóhajtott, elvette tőlem a zacskót, meghúzta a zsineg megfelelő végét, és egyetlen könnyű rántással kioldotta a csomót. Amikor érte nyúltam, ő lefelé fordította, és egy ezüstös valamit rázott ki belőle a tenyerembe. A láncszemek halkan megcsörrentek, ahogy egymáshoz értek. 

- A karkötőt nem én csináltam - vallotta be. - Csak az amulettet. 

Az ezüst karkötőn egy fából faragott, apró szobrocska fityegett. Két ujjam közé vettem, hogy közelebbről megnézzem. Álmélkodva láttam, milyen finoman van megmunkálva a parányi figura - a miniatűr farkas tökéletesen élethű volt. Ráadásul valami vörösesbarna fából faragta ki Jacob, pontosan olyanból, mint a bőre színe. 

- Ez gyönyörű! - suttogtam. - Ezt te csináltad? De hogyan? 

Jacob vállat vont.

- Billytől tanultam. Ő sokkal ügyesebb, mint én. 

- Ezt nehéz elhinni. - Körbe-körbe forgattam az ujjaim közt a parányi farkast.

- Tényleg tetszik? 

- Hát persze! Elképesztően gyönyörű, Jake! 

Jacob boldogan elmosolyodott, de a következő pillanatban már megint savanyú képet vágott.

- Na szóval, talán néha-néha majd eszedbe jutok róla. Tudod, hogy van, távol a szemtől, távol a szívtől...."

 

Persze Edward egyáltalán nem volt boldog attól, hogy Bella a Jacob által készített karkötőt viseli, ezért egy óvatlan pillanatban rávarázsolt egy szív alakú kristályt, hogy a lány ne csak Jacobra, hanem rá is emlékezzen, ha a karkötőre pillant:

"- Ez tényleg csak afféle használt holmi - emlékeztetett szigorúan. Megfogta a bal csuklómat, elhúzta a lábamtól, és egy pillanatra megérintette az ezüst karkötőmet. Aztán eleresztett. 

Óvatosan megnéztem, mit kaptam. A karkötőm másik oldalán, szemközt a kis farkassal, egy ragyogó, szív alakú kristály függött. Millió lapocskára volt csiszolva, és még a tompított lámpafényben is csak úgy szikrázott. 

- Még édesanyámé volt... - Edward lezseren vállat vont. - Örököltem pár hasonló csecsebecsét. Egy részét már elajándékoztam Esmének és Alice-nek. Úgyhogy tényleg nem valami nagy szám.

 - De gondoltam, arra jó lesz, hogy rám emlékeztessen - folytatta. - Ez is kemény és hideg. - Felnevetett. - És szivárványszínben játszik a napsütésben."