Már megtapasztaltuk, hogy ha első látásra nem is, első olvasásra szerelembe eshetünk Jennifer E. Smith könyveivel, és közben megtapasztalhatjuk néhány órácskára, milyen is a boldogság. Most pedig térképpel a kezünkben keressük az utat a szerelemhez.
De a turnénkhoz nem lesz szükség GPS-re, elég, ha egymás után végigjárjátok a tizenkét állomást a tizenkét blogon május 19. és június 10. között.
Az értékelésen kívül olvashattok a nagy New York-i áramszünetről, a nulladik pontról Párizsban és még sok másról.
Közben pedig a játékunk keretében bejárhatjátok Ti is az utat főszereplőinkkel, Owennel és Lucyval a világ körül. És ha ügyesen olvassátok a térképet, három példányt nyerhettek is a könyvből!
Szóval dőljetek csak hátra. Jó utat kívánunk!
354 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 3,80
Besorolás: YA, realista, romantikus
"Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját – bármely kicsi is rá az esély –, hogy viszontláthassák egymást?
Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is."
Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is."
Jennifer E. Smith már jó pár, bájos romantikával átszőtt regényével bizonyított a magyar olvasók számára is, és ez most sincs másként. Ismét két fiatal, sok bonyodalommal átszőtt szerelmi története van terítéken, egy meglepően izgalmas alappal megspékelve.
Lucy egy öttagú, elég jómódú család legkisebb tagjaként él New Yorkban, egy minden luxussal felszerelt
 |
| Lucy |
Owen is magányos. Nemrégiben veszítette el az édesanyját és sem ő, sem az édesapja nem képes ezt feldolgozni. Az apja pedig annyira belemélyed a gyászába, hogy még a napi feladatait is alig tudja ellátni, így szinte a fiú látja el őt is. Ráadásul a szeretett városukból, ahol az ismerőseik, barátaik vették körül őket, beköltöznek New Yorkba, ugyanannak a háznak az alagsorába, ahol Lucy is él, gondnokként és mindenesként.
Normál esetben a két fiatalnak szinte semmi esélye nem lenne találkozni, kapcsolatot kialakítani pedig még kevésbé, de a véletlen közbeszól.
A fiú utálja a várost, így gyakran a háztetőre menekül, hogy egy kis levegőhöz jusson. Ide indul, pont azzal a lifttel, amivel Lucy is épp hazafelé igyekszik. És ekkor jön egy áramszünet, ami a két fiatalt összezárja egy időre, ami épp elég ahhoz, hogy annyira megismerjék a másikat, hogy még az utána következő estét és éjszakát is együtt töltsék. Valami különleges alakul ki köztük, ami attól függetlenül, hogy másnap elsodródnak egymástól, mégsem tudja őket végleg elszakítani. Nem beszélnek meg semmit, de mind a kettőt mégis valami húzza a másikhoz. Felismerik a másikban a rokonlelket és azt, hogy szükségük van egymásra.
 |
| Owen |
Pár nappal ezelőtt pont Lolánál írtam le, hogy mennyire imádom, ha egy regény olvasása közben "csak" simán élvezem a történetet, egyszerűen csak jó olvasni anélkül, hogy lerágnám a körmömet, idegeskednék a szereplők néha őrült viselkedése miatt, nem félek, nem izgulok. Na ennél a regénynél ugyanezt éreztem. Az írónő gyönyörűen ír, élmény minden sorát elolvasni.
A történet pedig leginkább három dologgal fogott meg nagyon:
1. Az alaptörténet.
Egész gyerekkoromat egy lakótelepen töltöttem, a 9.emeleten laktunk, ahová lifttel közlekedtünk.A lift persze elromlik, hol velünk, hol nélkülünk, én pedig sokszor fantáziáltam arról, hogy milyen lenne, ha nem az alattunk lévő idős nénivel vagy a szomszédunkkal ragadnék be a liftbe, hanem valaki mással? Valaki érdekes, ismeretlen idegennel? (jó, akkor még kevésbé volt ilyen zaklatott és durva a világ).
Persze ez sosem történt meg, de itt élvezettel olvastam, hogy mással viszont megtörtént és jó vége lett:-).
2. A rengeteg utazás
Imádok utazni - de ezt szerintem már tudjátok. A főhőseink is rengeteget utaznak, ki önszántából, ki
 |
| Áramszünet New Yorkban |
A kezdeti helyszínről, New Yorkról is lenyűgöző volt így olvasni, hogy részese lehetettem a városnak úgy is, ahogyan kevesen írnak róla: sebezhetően egy áramszünet miatt. Azért őszinte leszek, én nem biztos, hogy le mertem volna úgy merészkedni a városba, ahogy Owenék tették - de én nem élek ott, ráadásul biztos, hogy túl sok krimit láttam:-).
3. Lucy "molysága"
Imádom, ha egy főhős szeret olvasni, ezzel valahogy mindig közelebb érzem magamhoz az adott szereplőt. És Lucy nemcsak olvasott, de mindig olyan könyvet olvasott, ami az adott városhoz volt kapcsolható - Párizsban A kis herceget, Rómában a Julius Ceasart és még sorolhatnám. Ez még különlegesebbé tette a könyvimádatát.
Persze a szereplők mellett sem tudok elmenni szó nélkül. A két fiatal közül Owent éreztem közelibbnek, neki valahogy jobban át tudtam érezni a fájdalmát. Egy fiatal fiú, akinek az élet nem osztott jó lapokat, így korán fel kellett nőnie. Ettől függetlenül mégsem savanyodott be, képes a világ szebbik részét észrevenni és ha kell, akkor nagyon tud szeretni.
Lucy pedig első ránézésre egy életvidám fiatal lány, akinek túl sok problémája nincs a világban, de ahogy az ő szemszögét is megismerjük, láthatjuk, hogy azért nála is vannak problémák. Szerettem, hogy a sok mostanság olvasott "lázadó" mellett ő azért kitart a szülei mellett, még akkor is, ha azok korántsem tökéletesek. Azért persze ő sem hibátlan, de így lesz életszerű és szerethető a karaktere.
Sajnos azért volt egy kis negatívum is, ami miatt nem lesz maximum pontszámos a könyv. Ez pedig a kémia. Owen és Lucy tündériek együtt, de én picit többet vártam a kapcsolatukból. Egy éjszakát töltenek együtt - ahol csak beszélgetnek, ismerkednek a másikkal - és ez akár elég is lehetne egy "sohanemtudlakelfelejteni" kapcsolathoz, de itt valahogy ezt nem éreztem. Külön-külön imádtam őket, de ebből a kapcsolatból inkább egy mély barátságot éreztem ki, hiszen a közös kaland összehozta őket, de nekem ez még kevés volt ahhoz, hogy ilyen időn és téren túl átívelő hatalmas szerelem legyen belőle ilyen hamar...
De érdekes módon voltak olyan helyzetek, ahol viszont éreztem kémiát, holott nem kellett volna - példának okáért Lucy és Liam (Liam volt Lucy skót "lovagja") között sokkal inkább éreztem azt, amit Owen és Lucy között kellett volna!:-)
Ettől az aprócska hibától eltekintve nagyon szerettem ezt a regényt; ahogy Jennifer többi regénye, úgy ez is tökéletes kikapcsolódást nyújthat akár egy olyan borús hétvégén, mint amilyeneket mostanság kell elviselnünk, vagy akár nyári melegben, strandidőben elnyúlva a vízparton.
Borító: Semmi különleges, beleillik a sorozat többi darabjába.
Kedvenc karakter: Owen, Lucy, Liam
Szárnyalás: Lucy könyvimádata
Mélyrepülés: Owenék "hontalansága"
Érzelmi mérce: kedves, aranyos YA történet, és minden ennek a jegyében zajlik (azért picivel több kémiát el tudtam volna viselni a szereplők között:-)
Értékelés:
Blogturné extra - Interjú az írónővel
Ha csak három könyvet vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, akkor melyek lennének azok és miért?
Ezt a nehéz kérdést! Azt hiszem, A nagy Gatsby-t, A könyvtolvajt és valamit Dickenstől, talán a David Copperfieldet vagy a Közös barátunkat. Bár nagy a kísértés, hogy csaljak és a Harry Potter sorozatot válasszam egyiknek...
A legtöbb könyvedben a fő téma a szerelem - miért a szerelmet választottad?
Ezt a nehéz kérdést! Azt hiszem, A nagy Gatsby-t, A könyvtolvajt és valamit Dickenstől, talán a David Copperfieldet vagy a Közös barátunkat. Bár nagy a kísértés, hogy csaljak és a Harry Potter sorozatot válasszam egyiknek...
A legtöbb könyvedben a fő téma a szerelem - miért a szerelmet választottad?
Azt hiszem, hogy majdnem minden könyv alapjául a szerelem szolgál, akár romantikus a könyv, akár nem. Igyekszem megtalálni az egyensúlyt a szerelmi és a családi történet között a könyveimben, de határozottan romantikus vagyok, így ez az, amiről igazán szeretek írni...
A The Storm Makers eléggé eltér a legtöbb könyvedtől, élvezted, hogy valami teljesen másról írtál?
Igen! Ezt valójában - egyfajta kihívásként vettem magamnak, hogy valami teljesen mást csináljak. Az összes többi könyvem realista fikció, így ezelőtt soha nem kellett világfelépítéssel bajlódnom, és ezt nagyon érdekesnek találtam. Majd egyszer szeretném újra kipróbálni.
Hogyan találod ki a könyv címeket? Már akkor tudod, hogy mi lesz a címük, amikor elkezded írni őket?
Néhányuk címe a könyvből származik, olyan sorokból, amelyek mintha kiugranának a könyvből - így voltam a Vajon létezik szerelem első látásra és a Milyen is a boldogság könyveknél. Mások csak beleillenek a témába, mint például az új könyvemnél, a Létezik-e térkép a szerelemhez-nél. De akárhogy is nézem, szinte soha nem adok címet az elején. A legtöbbjük a 11. órában jön!
Mely könyvek voltak legnagyobb hatással rád az életben? És van kedvenc YA könyved?
Úgy nőttem fel, hogy azokat a könyveket szerettem, amelyek szomorúak és édesek voltak és tele voltak szívvel. A kedvenceim között voltak: a Híd Terabithia földjére, Ahol a vörös páfrány nő és az Örök kaland, ezeket a mai napig gyakran újraolvasom. A mostaniak közül pár kedvenc: A könyvtolvaj, a Csillagainkban a hiba és a Csodácska. De van még annyi más is - lehetetlenség felsorolni mindet!
Van-e bármi olyan dolog, ami különösen nagy kihívást jelent az írásnál?
A nagy Nora Ephront fogom idézni, aki azt mondta: “A legnehezebb dolog az írásban, maga az írás.”
Az összes könyved közül van kedvenced?
Azt hiszem, mindig az a legkedvesebb, amin épp dolgozom az adott pillanatban, mivel az áll akkor a legközelebb hozzám. De ha választanom kell, akkor talán a Vajon létezik-e szerelem első látásra könyvet választanám - ez volt az, amit leginkább élveztem megírni és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy annyira jó volt a fogadtatása.
Kindle vagy papírkönyv?
Papírkönyv
Összegeznéd az új könyvedet 10 szóban?
Egy szerelmi történet, ami egy nagyon sötét liftben kezdődik el.
A történeteid közül van bármelyiknek valós alapja?
Néhány könyvem határozottan olyan dolgok alapján készült, ami a valós életben is megtörtént velem - repülés egy barátságos idegennel, egy rossz helyre küldött e-mail, áramszünet New Yorkban - de aztán gyorsan átváltanak tiszta fikcióvá. Az életem korántsem annyira drámai, hogy néhány oldalnál többet megtöltsön - és nekem ez így teljesen jó!
A könyved borítói gyönyörűek. Aktív szerepet játszol a kiválasztásukban?
Nem, csak nagyon szerencsés vagyok! A kiadómnál van egy csodálatos borító tervezőm, Liz Casal, aki egy valóságos zseni és valami elképesztő munkát ad ki a keze alól.
Melyik történetedben lennél főszereplő?
Egyáltalán nem bánnám, ha olyan valaki mellett ülhetnék, mint Oliver, a Vajon létezik szerelem első látásra könyvben...
Melyik karakterre hasonlítasz leginkább?
Hogy őszinte legyen, azt hiszem mindegyikből van bennem egy kis darab...
A szereplőidet valós személyekről mintázod?
Legtöbbször nem, de néha, ha egy barátom mond egy jó viccet vagy van egy vicces története a tinédzser korszakából vagy mond valami különösen érdekeset, akkor hajlamos vagyok megírni. Szégyentelen hallgatozóvá válltam!
Hiszel az első látásra szerelemben?
Igen! Soha nem történt meg velem, de optimista vagyok és szívből romantikus, így szeretném azt hinni, hogy ez lehetséges...
Randiznál a könyveid szereplőivel?
Ha 15 évvel idősebbek lennének vagy én lennék 15 évvel fiatalabb… akkor igen, feltétlenül! Ki ne akarna ezekkel a srácokkal randizni, igaz?
Hogyan sikerült elérni, hogy az első könyved megjelenjen? Egyszerű volt?
Viszonylag könnyen jelent meg az első könyvem, de előtte írtam két regényt, amik nem jelentek meg, így ebben az értelemben, hosszú út volt - de sok szempontból viszont nagyszerű tanulási tapasztalat. Nem hiszem, hogy valaha megírtam volna azt a könyvemet, amit végül kiadtak, a másik két kiadatlan nélkül. Minden könyv lépcsőfok volt a következőhöz...
Hogyan befolyásolta az írásodat a St Andrews-ban töltött időd és a többi oktatásod, ha egyáltalán befolyással voltak rá?
Az év, amit a St. Andrews-ban töltöttem, életem egyik legjobb tapasztalata volt. A kreatív írás programjuk csodálatos volt, de ezen felül, az, hogy egy ilyen gyönyörű helyen lehettem és írhattam, már az maga igazi ajándék volt. Nem tudom elmondani, mennyire imádtam ott lenni.
Forrás: the Guardian
A The Storm Makers eléggé eltér a legtöbb könyvedtől, élvezted, hogy valami teljesen másról írtál?
Igen! Ezt valójában - egyfajta kihívásként vettem magamnak, hogy valami teljesen mást csináljak. Az összes többi könyvem realista fikció, így ezelőtt soha nem kellett világfelépítéssel bajlódnom, és ezt nagyon érdekesnek találtam. Majd egyszer szeretném újra kipróbálni.
Hogyan találod ki a könyv címeket? Már akkor tudod, hogy mi lesz a címük, amikor elkezded írni őket?
Néhányuk címe a könyvből származik, olyan sorokból, amelyek mintha kiugranának a könyvből - így voltam a Vajon létezik szerelem első látásra és a Milyen is a boldogság könyveknél. Mások csak beleillenek a témába, mint például az új könyvemnél, a Létezik-e térkép a szerelemhez-nél. De akárhogy is nézem, szinte soha nem adok címet az elején. A legtöbbjük a 11. órában jön!
Mely könyvek voltak legnagyobb hatással rád az életben? És van kedvenc YA könyved?
Úgy nőttem fel, hogy azokat a könyveket szerettem, amelyek szomorúak és édesek voltak és tele voltak szívvel. A kedvenceim között voltak: a Híd Terabithia földjére, Ahol a vörös páfrány nő és az Örök kaland, ezeket a mai napig gyakran újraolvasom. A mostaniak közül pár kedvenc: A könyvtolvaj, a Csillagainkban a hiba és a Csodácska. De van még annyi más is - lehetetlenség felsorolni mindet!
Van-e bármi olyan dolog, ami különösen nagy kihívást jelent az írásnál?
A nagy Nora Ephront fogom idézni, aki azt mondta: “A legnehezebb dolog az írásban, maga az írás.”
Az összes könyved közül van kedvenced?
Azt hiszem, mindig az a legkedvesebb, amin épp dolgozom az adott pillanatban, mivel az áll akkor a legközelebb hozzám. De ha választanom kell, akkor talán a Vajon létezik-e szerelem első látásra könyvet választanám - ez volt az, amit leginkább élveztem megírni és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy annyira jó volt a fogadtatása.
Kindle vagy papírkönyv?
Papírkönyv
Összegeznéd az új könyvedet 10 szóban?
Egy szerelmi történet, ami egy nagyon sötét liftben kezdődik el.
A történeteid közül van bármelyiknek valós alapja?
Néhány könyvem határozottan olyan dolgok alapján készült, ami a valós életben is megtörtént velem - repülés egy barátságos idegennel, egy rossz helyre küldött e-mail, áramszünet New Yorkban - de aztán gyorsan átváltanak tiszta fikcióvá. Az életem korántsem annyira drámai, hogy néhány oldalnál többet megtöltsön - és nekem ez így teljesen jó!
A könyved borítói gyönyörűek. Aktív szerepet játszol a kiválasztásukban?
Nem, csak nagyon szerencsés vagyok! A kiadómnál van egy csodálatos borító tervezőm, Liz Casal, aki egy valóságos zseni és valami elképesztő munkát ad ki a keze alól.
Melyik történetedben lennél főszereplő?
Egyáltalán nem bánnám, ha olyan valaki mellett ülhetnék, mint Oliver, a Vajon létezik szerelem első látásra könyvben...
Melyik karakterre hasonlítasz leginkább?
Hogy őszinte legyen, azt hiszem mindegyikből van bennem egy kis darab...
A szereplőidet valós személyekről mintázod?
Legtöbbször nem, de néha, ha egy barátom mond egy jó viccet vagy van egy vicces története a tinédzser korszakából vagy mond valami különösen érdekeset, akkor hajlamos vagyok megírni. Szégyentelen hallgatozóvá válltam!
Hiszel az első látásra szerelemben?
Igen! Soha nem történt meg velem, de optimista vagyok és szívből romantikus, így szeretném azt hinni, hogy ez lehetséges...
Randiznál a könyveid szereplőivel?
Ha 15 évvel idősebbek lennének vagy én lennék 15 évvel fiatalabb… akkor igen, feltétlenül! Ki ne akarna ezekkel a srácokkal randizni, igaz?
Hogyan sikerült elérni, hogy az első könyved megjelenjen? Egyszerű volt?
Viszonylag könnyen jelent meg az első könyvem, de előtte írtam két regényt, amik nem jelentek meg, így ebben az értelemben, hosszú út volt - de sok szempontból viszont nagyszerű tanulási tapasztalat. Nem hiszem, hogy valaha megírtam volna azt a könyvemet, amit végül kiadtak, a másik két kiadatlan nélkül. Minden könyv lépcsőfok volt a következőhöz...
Hogyan befolyásolta az írásodat a St Andrews-ban töltött időd és a többi oktatásod, ha egyáltalán befolyással voltak rá?
Az év, amit a St. Andrews-ban töltöttem, életem egyik legjobb tapasztalata volt. A kreatív írás programjuk csodálatos volt, de ezen felül, az, hogy egy ilyen gyönyörű helyen lehettem és írhattam, már az maga igazi ajándék volt. Nem tudom elmondani, mennyire imádtam ott lenni.
Forrás: the Guardian
Nyereményjáték:
A Létezik térkép a szerelemhez? főszereplőit elválasztják a kilométerek. A távolság egyre nagyobbra nő közöttük, miközben Owen Amerikát, Lucy pedig Európa nagyvárosait járja be. Mégis sikerül áthidalniuk a kettejük közötti sok-sok mérföldet, képeslapok segítségével.
Ha velünk tartotok a játékban, akkor Ti is megkapjátok a saját térképeteket Lucy és Owen történetéhez!
Nincs más dolgotok, mint megfejteni, melyik városok szerepelnek az egyes állomásokon található képeslapokon, majd ezeket minden nap beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.Ha ügyesek vagytok és a szerencse is mellétek áll, megnyerhetitek a 3 darab Létezik térkép a szerelemhez? kötet egyikét, hogy a lapokon keresztül Ti is Owenékkel kalandozhassatok.
A blogturné további állomásai:
Május 19 - Deszy könyvajánlója
Május 21 - Angelika blogja
Május 23 - Always Love a Wild Book
Május 25 - Book Heaven
Május 27 - MFKata gondolatai
Május 29 - Roni olvas
Május 31 - Dreamworld
Június 2 - Kelly Lupi olvas
Június 4 - Nem harap a...
Június 6 - Bibliotheca Fummie
Június 8 - CBooks
Június 10 - Zakkant olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése