Kelly és Lupi olvas: Claudia Gabel és Cheryl Klam: Káprázat (Elusion)

A Maxim kiadó jóvoltából szeptemberben megjelenik Claudia Gabel és Cheryl Klam írónőpáros Káprázat című könyve.
Tarts te is velünk ezen a káprázatos utazáson! - Számos extra és értékelés mellett megnyerheted a három példány egyikét!

Maxim Kiadó, 2014

352 oldal

Fordította: Béresi Csilla

Goodreads: 3,57

Besorolás: YA, disztópia, sci-fi

A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.

Bevallom sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel a könyvvel. A fülszövege ugyanis egy sötét, izgalmas disztópiát ígért, de ezzel szemben a borítója teljesen összezavart, hiszen ha arra ránéztem, akkor inkább egy romantikus fantasy történetet képzeltem el, mint egy borús jövőképet. De végül persze a kíváncsiságom győzött, így belekezdtem a regénybe:).

Ami, ahogy haladtam a történetben, egyre izgalmasabb és egyre rémisztőbb lett. Rémísztő, hiszen ahogy bemutatta a két írónő ezt a világot, mintha a mi világunkat láttam volna 40-50 év múlva. A tömegtermelés, a

természeti erőforrások teljes kizsákmányolása, a légszennyezés, - ezek mind-mind várható fenyegetések a mi világunk számára is. Éppúgy, mint a teljes elgépiesedés. Már ma meg lehet figyelni, hogy az utcán vagy bármilyen közösségi programon hány ember kommunikál a másikkal, szórakozik, érzi jól magát és hányan lógnak függőként a kütyüiken - legyen az mobil telefon, tablet vagy bármi más. Az írók pedig azt a negatív jövőképet tárták elénk, ahol az előbb leírtak mind teljes, rideg valósággá válnak. Detroit városa sötét, sivár, valahogy az olvasás közben folyamatosan Gotham City jutott az eszembe. És ebbe a sivárságba hoz létre egy zseniális tudós egy "mentsvárat", egy Káprázat nevű alkalmazást / játékot. Aki belép ebbe a világba, az "elmenekülhet" bárhová,

ahová csak szeretne menni, ahol még zöld a fű, kék az ég, oxigénmaszk nélkül is lehet lélegezni. Ez persze vonzza az embereket és egyre többen használják a programot. A tudós rejtélyes módon meghal, a program pedig egy fiatal fiú kezébe kerül, aki, hogy jó vagy rossz örököse lesz-e ennek a hatalmas projektnek, azt nehéz kideríteni és nem is fogom elárulni:-).
A program viszont, ahogy ez már csak lenni szokott :-), nem tökéletes, rejtélyes halálesetek történnek, a tudós lánya pedig elkezd nyomozni és minél mélyebbre hatol ebbe a világba, annál több furcsasággal szembesül.

A regényt két nő írta. Ami számomra azért furcsa nagyon, mert a számítógépes világot, a programokat olyan

részletesen és nekem, mint laikusnak, olyannyira profinak írták meg, hogy sokszor sajnáltam, hogy nem vagyok "kockább", mert igen, voltak olyan részek, amit többször is el kellett olvasnom, hogy megértsem. Ezek után megnéztem, hogy kik írták a könyvet és megdöbbentem:-). Szintén pozitívumként kell megemlítenem, hogy sehol nem éreztem "törést", nem láttam különbséget a fejezetek, a részek között, mintha egy ember írta volna a regényt és nem kettő. A történet pörög, végig izgalmas, nehéz eldönteni, hogy ki a jó és ki a rossz, hisz a főhősnőnkön kívül szinte mindenkinek vannak eltitkolnivalói, kisebb-nagyobb sötét ügyletei. Olvasás közben nagyon könnyű belekerülni ebbe a világba és mivel ennyire hasonlít a mienkre, könnyű beleélni magunkat a történetbe.

És akkor miért "csak" négy lepkés a történet? A szerelmi szál miatt. Főhősnőnk, ahogy már megszokott a YA történetekben, két fiú között őrlődik. De hogyan! Régen olvastam ennyire gyengén, erőltetetten megírt szerelmi szálat. Rendben, hogy már megszokott a szerelmi háromszög, én is szeretem, HA jól van megírva. Na itt nem ez történt. Az egyik fiút még szinte meg se ismerhettük, nem tudtuk megkedvelni (vagy megutálni) sem, amikor az író már bedobta a másik srácot is. A főhősnőnk, pedig eleinte kedveltem nagyon, a két fiú hatására totálisan kifordul magából. Ha nem voltak ott a fiúk (ami persze ritkán esett sajnos meg), akkor értelmesen tudott gondolkodni, jó meglátásai voltak, de ha ott voltak a fiúk... akkor kész, kakukk. Ilyen instant szerelmet már rég láttam, mint ami itt történt. Pedig ha engem kérdeztek, nekem egyik fiú sem volt kifejezetten szimpatikus.

Az egyikük a rejtélyes idegen, a "jófiú", de azon kívül, hogy olvashattunk róla, hogy milyen szuper, milyen jóképű, engem egyáltalán nem hatott meg. Valamit éreztem benne, valami nem jót, ami egészen a történet végéig ott motoszkált bennem.
A másik fiú, a "rosszfiú"? Ha lehet annak nevezni valakit azért, mert mindene megvan, hatalom van a kezében, amit nem szeretne elveszíteni és egy kicsit talán elkényeztetett? Hogy szeret egy lányt, akiért sok mindent megtesz, de a lány ahelyett, hogy kerek-perec megmondaná neki, hogy nem szereti a fiút, játszik vele és amikor a fiúnak ez nem tetszik, akkor gonosznak van kikiáltva? Hát nem tudom... Mindenki döntse el maga.
A szerelmi háromszögük pedig egy tragédia volt.

És ezt csak azért sajnálom, mert maga a történet nagyon jó, izgalmas, érdekes és egy szerelmi szál nélkül is teljesen jól megállt volna a lábán.

Azonban ha ezen a suta szerelmi szálon túljutunk, akkor összességében egy jól felépített, izgalmas történetet olvashatunk egy olyan világról, ami akár a mienk is lehet, egy olyan különleges programról, ami talán részleteiben már most is létezik. És kinek ajánlom a regényt? Fiúknak és lányoknak egyaránt, de közülük is főleg olyanoknak, akik otthon vannak a számítógépek világában és nem ismeretlenek számukra a néhol sűrűn előforduló szakkifejezések sem.

Én biztosan folytatni fogom a regényt, mert érdekel, hogy mi áll a háttérben, hogy tudják megoldani azt, amiben per pill a főhőseink nyakig benne ülnek:-). (és nagyon remélem, hogy a szerelmi szál legalább egy picit értékelhetőbb lesz!:)

Borító: ahogy fentebb már írtam, a borító első látásra kissé félrevezető, de ha elolvassuk a könyvet, akkor változni fog a véleményünk. Egyébként látványos, figyelemfelkeltő, biztos, hogy levenném a könyvet a polcról csak a borítója miatt.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a Káprázat

Mélyrepülés: a szerelmi háromszög és úgy általában a szerelmi szál

Érzelmi mérce: YA történet, így minden ezen belül mozog. Szerelmi szál van, de fentebb kifejtettem már, hogy mi volt vele a problémám.

Értékelés:

BELEOLVASÓ ITT

Blogturné extra - trailer

Nyereményjáték:

Gyertek és utazzatok velünk!
A könyvben Regan különböző érdekes helyre utazik a Káprázat nevű program segítségével. Azonban a Káprázatba valami hiba csúszott és az emberek benne ragadtak.
Mindennap más csodás helyre invitálunk titeket, ahol azt kell megállapítanotok, hogy “bugos” a kép vagy sem. A “bug” szó angolul bogarat jelent, informatikában pedig valami véletlenszerűen fellépő hibára utal.
Tehát bizonyos helyen oda nem illő elemeket rejtünk el, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megállapítani a képen van a normálistól eltérő részlet vagy sem. Ha találtál valami hibát a képen, akkor elég egy “igen” szó, ha a képen nincs semmi eltérő részlet és az eredeti képet látjátok, akkor elég egy “nem” szócska.