Lois Lowry: Az emlékek őre (Az emlékek őre 1.)

Sokatok számára ismerős lehet Lois Lowry Az emlékek őre című könyve. Magyarországon először 2001-ben jelent meg Tóth Tamás Boldizsár fordításában az Animus kiadónál. Az évek során számos fiatal és felnőtt szívébe lopta be magát a mű és idén szeptember 11-én a hazai mozikban is bemutatják a könyvből készült filmet. Ennek örömére a hazai forgalmazóval, a Big Bang Mediával közösen játékra invitálunk titeket és lehetőségetek nyílik megnyerni a 10 db páros jegy egyikét. A játék mellett minden állomáson különböző értékeléseket, érdekességeket, extrákat olvashatsz a könyvről és a filmről.

Animus, 2001 / 2006 / 2013
238 oldal
Fordítota: Tóth Tamás Boldizsár
Goodreads: 4,11
Besorolás: YA, disztópia

A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…

Erről a történetről először egy filmvetítés alkalmával hallottam. Már nem is tudom, hogy milyen filmre ültünk be a moziba, amikor az előzetesek között bemutatták Az emlékek őrét is. A kis társaságból páran, akik már olvasták a regényt, izgatottan kezdték súgdolózni arról, hogy "úristen, végre ezt is megfilmesítetik" és "hogy annyira jó ez a könyv, hogy ezt a könyvet OLVASNOM KELL".
Kellynek természetesen meg is volt ez a könyv, így nagyon hamar átvándorolt hozzám - de a barátok dícsérő szavai ellenére, ahogy megláttam a borítóját, azonnal félre is tettem, mert hát.. nézzetek rá.. egyáltalán nem hivogat semmire, főleg nem olvasásra (ugye, hogy mennyit jelent egy jó borító?:))). Aztán egy darabig néztük egymást a könyvvel - ő próbálta belém szuggerálni, hogy jó a történet, olvass el kérlek, én meg minden nap egyre közelebb húztam magamhoz, míg végül nekifogtam és a legnagyobb megdöbbenésemre a mesekönyvszerű borító egy disztópiát takart. (Ugye, hogy el sem hinnétek a borító alapján?:)))

A történet egy tizenkét éves kisfiúról, Jonasról szól, aki a családjával egy különleges társadalomban él. Ahogy      olvassuk a világfelépítést, azt, hogy nincs éhezés, szegénység, bűnözés, mindenki azonos javakkal rendelkezik, mindenkinek megvan a maga feladata, a családok tökéletesen élnek és nevelik az utódokat (direkt nem írtam gyermekeket), akár egy tökéletes utópisztikus világnak is gondolhatnánk, de azért valami mégis bűzlik ebben az egészben. Nincsenek érzelmek, vágyak, nincs szerelem, a családalapítás, a szórakozás, de még a gyereknemzés is irányított. Az emberi vágyakat gyógyszerrel fojtják el, külön "munkaerő" foglalkozik az utódok létrehozásával. Ahogy olvastam egyre inkább visszás lett nekem ez az óriási nagy TÖKÉLETESSÉG és még akkor hol jártunk az eldugott, még kegyetlenebb igazságtól!
A gyerekek bizonyos időközönként ceremóniákon vesznek részt, ahol az életkorúknak megfelelően átlépnek egy újabb és újabb csoportba. Az utolsó ilyen ceremónia tizenkét éves korukban történik, amikor minden gyermeknek eldöntik, hogy milyen munkát fog végezni az élete végéig. Onnantól kezdve már "felnőtt" lesz, egy csavar a gépezetben, aki annyira se számít, hogy az életkorát megjegyezzék.

Jonas összes többi kortársa a képességeihez mérten kap feladatot, de a kisfiút egy különleges feladatra választják ki, ő lesz a következő Emlékek őre. Ez egy nagyon fontos feladat, mert az egész közösségben ez az egy ember az, aki az emlékeket őrzi. Azokat az emlékeket a régmúltból, amiket a mostani társadalom sikeresen kiírtott, hogy minden tökéletes legyen. De ez így vajon mennyire tökéletes? Mennyire jó az, hogy nincsenek érzelmek, nincsenek szép és fájdalmas emlékek sem? Hiszen az ember épp attól ember, hogy átél, megél dolgokat, hogy szenved, örül, boldog, vidám, vagy éppen szomorú. Ezek tesznek minket teljessé és ezáltal leszünk emberek és nem dolgozó, szaporodó robotok.

Ami például teljesen megdöbbentett - és csak körülbelül a regény felénél derült ki - hogy egyáltalán nincsenek színek sem. Minden fekete-fehér. Bele tudtok abba gondolni, hogy milyen ingerszegény lenne a világ, ha csak fekete-fehérben látnánk mindent? Hogy mennyivel élőbbé, kívánatosábbá tesznek mindent a színek?
És Jonas ezt a hivatást kapja. Ezeknek az emlékeknek lesz az őre azzal, hogy az előző Emlékek őrétől - akit akkor már Örökítőnek hívnak, átvegyen mindent, amit csak tud és megőrizze ezeket a következő generációnak. Ezzel az érzékeny kisfiú egy olyan élménnyel lesz gazdagabb, ami teljesen megváltoztatja őt, sőt kívülállóvá teszi a többiekkel szemben, hiszen olyan tudás birtokában van, amiről a többieknek sejtelmük sincs. És ahogy egyre több emléket kap, úgy látja egyre inkább ennek a rendszernek a visszásságait és úgy dönt, hogy ezt nem hagyja annyiban.

 

Nem mondom, hogy nem olvastunk már hasonló disztópiákat, hisz az elmúlt 1-2 évben ennek a műfajnak tömkelege került be a magyar piacra. Nem is fogom azt mondani, hogy ez a regény a legjobb az összes közül, de mégis, érdemes elolvasni. Fontos dolgokat boncolgat, amiket a gyerekek talán nem is fognak mind megérteni, talán inkább a picit érettebb korosztály lesz az, aki jobban bele tudja élni magát az egészbe és jobban elgondolkodik a történteken. 

A szereplők közül Jonas került hozzám a legközelebb. Az ő fejébe látunk bele, az ő szemszögén keresztül látjuk a világot. Én jóval érettebbnek éreztem a könyvben, mint egy tizenkét éves (rendben, a történet végén már tizenhárom:-), bár ez a társadalom "hibája" is valahol, hiszen náluk ez a kor a vízválasztó, ami a gyerekeket és a felnőtteket elválasztja egymástól.

A többiek kellemes mellékszereplők, akikről csak épp annyit tudunk meg, amennyire szükségük van ahhoz, hogy a fiú családját, társaságát felépíthessük belőle és mégis valamennyire élő személyek legyenek. 

Szerelmi szálat viszont ne keressetek a regényben, mert az teljességgel hiányzik. Jonas egyrészt nagyon fiatalka, így szerelemről beszélni túlzás lenne bármilyen téren is. Azt a picinyke vonzódást, amit az osztálytársa, Fiona iránt érez, pedig elnyomják benne, hiszen minden család nagyon figyel arra, hogy a gyerekek, ahogy kezdene kialakulni bennük valami nemiség, azonnal gyógyszert kapnak, ami elnyomja ezeket a "bűnös" gondolatokat. Később, pedig amikor már Jonasnak nem kell gyógyszert szednie, mivel az Emlékek őre különleges státuszban van, addigra pedig már sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatják, mint a lányok.

 

Egyetlen nagyobb problémám volt, mégpedig az, hogy a történet a részletes és alapos bevezetés után lassan indul be és ehhez képest szerintem túlságosan gyors lesz a befejezése. A vége pedig? Annyi, de annyi kérdés maradt számomra nyitott, hogy úgy éreztem, mintha csak egy fejezet vége lenne és nem egy könyvé. Persze rögtön utánanéztem és igen, van még másik három része a sorozatnak, de ha jól láttam, csak az utolsó részben derül ki, hogy mi a folytatása Jonas történetének, a másik két rész teljesen másokkal foglalkozik.

Összességében viszont szerettem a történetet és a fél pont levonást a történet rövidségéért és a kicsit felgyorsított befejezésért adtam. De ettől függetlenül egy érdekes és nagyon elgondolkodtató disztópia, amit mindenféleképpen ajánlok olvasásra!

Borító: Először nem értettem, hogy mire föl egy szánkó és egy havas hegyoldal egy disztópiához, de ahogy elolvastam a könyvet, minden értelmet nyert. Ettől függetlenül látványosabbnak tartom az új borítót (még úgy is, hogy kicsit félrevezető:-) 

Kedvenc karakter: Jonas 

Szárnyalás: a színek és emlékek 

Mélyrepülés: az igazság 

Érzelmi mérce: a főszereplő 12-13 éves és egy olyan világban él, ahol elnyomnak minden érzelmet, így ne nagyon várjunk lángoló érzelmeket 

Értékelés:

Blogturné extra - az írónőről
Lois Lowry - eredeti neve: Lois Ann Hammersburg, 1937. március 20-án született Honoluluban. Az édesapja a seregben szolgált fogorvosként, ezért rengeteget költöztek, Lois bejárta Amerikát, sőt, még Japánban is élt egy darabig.

Habár van egy nővére és egy öccse, magányos gyerek volt, aki a könyvek és saját élénk fantáziavilágába menekült.
A Brown egyetemen eltöltött két év után Lowry férjhez ment egy katonához, akivel megint sokat költöztek, míg végül a massachusetts-i Cambridge-ben telepedtek le. Négy gyerekük született.

A család Maine-ben lakott, amíg a gyerekek fel nem nőttek. Lowry elvégezte a University of Southern Maine-t, majd egyetemre ment és elkezdett írni. A 70-s évek elején fotósként és szabadúszó újságíróként kezdte a karrierjét. A válása után 1977-ben visszatért Cambridge-be, ahol a mai napig él.

Az egyik munkatársa buzdítására írt egy gyermekkönyvet, melynek akkor még csak elég mérsékelt sikere lett, bár már azzal is díjat nyert, hiszen a Nyáron történt című könyve elnyerte a Nemzetközi Olvasástársaság Gyerekkönyv Díját. Miután hallotta a fiatal olvasók véleményét a könyvről, Lois elmondta: „Azt kezdtem érezni, és szerintem ez igaz is, hogy hatással lehetsz arra a közönségre – amennyiben gyerekeknek írsz – akiknek írsz annyira, hogy akár meg is változtathatod őket."

Lowry több mint 30 könyvet írt fiatalok számára és számos díjat elnyert, mint a Boston Globe-Horn Book Award és a Dorothy Canfield Fisher Award. Két könyvéért, A Számláld meg a csillagokatért és Az emlékek őréért megkapta a neves John Newbery Medalt. 

 

Regényeinek alapvető témája az emberi kapcsolatok fontossága; a könyvei között vannak olyanok, amelyeket a hétköznapi élet humoros oldaláról ír és kisebbeknek szól, de más könyvei pedig jóval komolyabbak, mint például a Számláld meg a csillagokat, amely a holokausztról szól. Az írónő arról ismert, hogy nehéz témákat boncolgat, mint például a rasszizmus, a gyilkosságok, a holokauszt és mindezt megpróbálja a fiataloknak átadni. A témák megválasztása sok esetben hozott neki dícséretet, de kritikát is. Például az Egyesült Államokban vannak olyan iskolák, ahol egyes könyvei a kötelező tanterv részei, más iskolák pedig megtiltották, hogy a tantervben szerepjenek ezek a könyvek.

Könyveiről Lowry azt mondja: „A könyveim tartalma és stílusa változik. Mégis úgy tűnik, mindegyik ugyanarról szól: az emberi kapcsolatok fontosságáról. A Nyáron történt volt az első könyvem, amely a nővérem korai halálát mesélte el és azt, hogy ez a veszteség hogyan hat egy családra. A Számláld meg a csillagokat teljesen másik kultúrában és korban játszódik, mégis ugyanazt a történetet mondja el: arról a szerepről mesél, amelyet mások életében betöltünk.” 

 

Nyereményjáték:

A Big Bang Media felajánlásával lehetőségetek van a 10 db páros jegy egyikét megnyerni a premier előtti vetítésre. Ehhez mit kell tennetek? A Rafflecopterben lájkolni a Facebook profilokat és helyesen válaszolni a kérdésekre. Minél több kérdésre válaszolsz, annál nagyobb esélyed lesz a nyereményre. Ehhez persze segítségetekre lesznek a különböző állomások is.
A premier előtti vetítés szeptember 10-én a budapesti Lurdy moziban lesz 19 órakor. (Nyerteseket szeptember 8-án, délelőtt értesítjük ki. Ha a nyertes 30 órán belül nem jelentkezik, új nyertest sorsolnunk. Kérlek figyeljetek oda, hogy a helyes email mail címetek legyen feltüntetve a Rafflecopterben!)

Kérdések (a Rafflecopterben is megtaláljátok őket):
1. Milyen színt lát meg először Jonas?
2. Ki játssza a filmben Jonas szerepét?
3. Mi a trailer alapján a szabad akarat következménye?
4. A filmben mi szabadítja meg az embereket érzelmeiktől?
5. Sorolj föl legalább három magyarul is megjelent művet az írónőtől.
6. A trailerben milyen emlékképeket lát Jonas? (Sorolj fel legalább kettőt.)
7. A könyvben mennyi idős Jonas?
8. Mi fogott meg a trailerben, esetleg mi tetszett a könyvben? 

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Augusztus 23 - Cbooks
Augusztus 26 - Deszy könyvajánlója
Augusztus 28 - Könyvgalaxis
Augusztus 30 - Bibliotheca Fummie
Szeptember 1 - Kelly Lupi olvas
Szeptember 3 - Zakkant olvas
Szeptember 5 - Roni olvas
Szeptember 7 - Insane life