Végre, megjelent a Razorland trilógia lezáró kötete, a Horda. Ann Aguirre művéről a Blogturné Klub négy tagja mondja el nektek a véleményét, emellett extrákat is találtok, és nyerhettek is. Ismerjétek meg ezt a csodálatos regényt, amin borzonghattok, izgulhattok, időnként nevethettek is. A Horda megérkezett…
Fumax Kiadó, 2014
480 oldal
Fordította: Holló-Vaskó Péter
Goodreads: 4,33
Besorolás: disztópia, YA, poszt-apokaliptikus
A horda megérkezett.
Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját.
Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.
Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.
A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy helyőrség, vagy egy városka. Az egykori vadásznő most a teljes emberi faj túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ő maga sem tudja, egyetlen lány és maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját…
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Helyőrség abbahagyta. A második rész egy rövid szusszanás volt, egy kis pihenő a lenti és a fenti világ borzalmai között. Én személy szerint úgy éreztem, hogy az írónő ad egy kis időt a főhőseinknek, mielőtt még nagyobb kalamajkába űzi őket. És teljesen igazam volt.
Azzal, hogy Pikk, Fakó, Kósza és Tegan elhagyták a Megváltást és elindultak segítségért, kitárult a Razorland világa. Újabb városokat ismerhettünk meg és megdöbbentő volt olvasni arról, hogy a különféle városok milyen technikákkal védekeztek a korcsok ellen és, hogy a különböző emberek hogyan viszonyultak ehhez a véres helyzethez. A kedvenc városom pedig a sok helyszín közül Rosemere lett, a "béke" szigete, ahol én is szívesen élnék. Jó volt kis időt eltölteni ott a szereplőinkkel a sok borzalom előtt, alatt, után.
És a korcsok! Nagyon-nagyon tetszett, ahogy az írónő elmagyarázta a létrejöttüket és az pedig még inkább, hogy nem maradtak meg az agyatlan gyilkológépek szintjén, hanem változtak! fejlődtek! és próbálták a tápláléklánc csúcsára feljutni.
A kedvenc szereplőm pedig továbbra is Pikk maradt. Aki, bár hátránnyal indult a "fenti" lakókkal szemben és még most is voltak fehér foltjai és nagy rácsodálkozásai az életre, de a szíve mélyén az maradt, aki volt, egy erős, ügyes vadásznő. Őt teljesen reálisan el tudtam képzelni - még a fiatal kora ellenére is - hogy képes összetartani a katonákat, hogy képes szembeszállni a Hordával. Ő nem csak belecsöppent ebbe a helyzetbe, ahogy nagyon sok YA főhősnő teszi, hanem őt eleve vadásznak, harcosnak nevelték és ő maga döntött úgy, hogy segít és a "fenti" emberek mellé áll. Persze ő is változik sokat, hisz az, hogy szerető családba kerül, hogy megismeri a szerelmet, őt is picit emberibbé teszi. De csak annyira, hogy ne legyen érzelemmentes harcos. Nagyon kedveltem!
Másik két kedvencem pedig Kósza és Tegan lett. Mind a ketten hosszú és borzalmas utat jártak be, mire Pikk és Fakó kis csapatát gyarapították. De mind a kettőnek jót tett a társaság, az, hogy végre olyan helyre kerültek, ahol a képességeiket teljes mértékben ki tudták használni és ráadásul JÓRA. Tegan bátorságát és erejét végig csodáltam, hogy a történtek után képes volt így felállni és értékes tagja lenni a társadalomnak.
Aki viszont számomra ebben a részben kis csalódás volt, az Fakó. Őt nagyon szerettem az első és a második részben is. Tökéletes és egyenrangú társa volt Pikknek, de a második részben történtek a fiút túlságosan összetörték. Kicsit úgy éreztem, hogy ezzel az írónő se tud nagyon mit kezdeni, mert ahhoz képest, hogy rengeteg szereplőt tudott együtt mozgatni a történetben, Fakó valahogy "megfakult" - tudom, ez kicsit viccesen hangzik így, pedig más szóval nem tudom jobban kifejezni. Persze, ami történt vele, az borzalmas volt és értem, hogy ez megrázta őt, de picit túlzónak éreztem a viselkedését. Pikkre pedig csak felnéztem, hogy ilyen jól képes kezelni a helyzetet, pedig semmi tapasztalata nem volt a párkapcsolati problémák kezelésében.
Az írónő pedig egy percre sem engedte, hogy abbahagyjam az olvasást. Annyira pörgött minden, annyi minden történt, hogy egyszerűen nem éreztem azt, hogy le kéne tennem a könyvet. Mindig volt valami, ami arra késztetett, hogy olvassam tovább, még akkor is, ha más dolgom lett volna:-). Ráadásul egy akkora csavart tett bele, amire számítani se mertem!
A csatajelenetek véresek voltak és brutálisak, a mentőakciók izgalmasak, az érzelmeinkkel pedig Ann folyamatosan játszott. A vége pedig? Számomra minden szál tökéletesen le lett zárva és őszintén bevallom, hogy nagyon megkönnyeztem a végét:-).
Összességében a műfajában egy nagyon jól megírt befejezést olvashattam, amit fiúknak és lányoknak is egyaránt merek ajánlani, hisz Pikk mind a két nem számára szerethető főhős lehet, a történet pedig izgalmas, harci jelenetekben bővelkedik, a szerelem, a barátság, az összetartás erejéről szól, így példa lehet a mai fiatalok számára is.
Köszönöm Ann ezt a trilógiát és ígérem, hogy hűséges maradok hozzád és olvasni fogom a további regényeidet is!
480 oldal
Fordította: Holló-Vaskó Péter
Goodreads: 4,33
Besorolás: disztópia, YA, poszt-apokaliptikus
A horda megérkezett.
Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját.
Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.
Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.
A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy helyőrség, vagy egy városka. Az egykori vadásznő most a teljes emberi faj túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ő maga sem tudja, egyetlen lány és maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját…
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Helyőrség abbahagyta. A második rész egy rövid szusszanás volt, egy kis pihenő a lenti és a fenti világ borzalmai között. Én személy szerint úgy éreztem, hogy az írónő ad egy kis időt a főhőseinknek, mielőtt még nagyobb kalamajkába űzi őket. És teljesen igazam volt.
Azzal, hogy Pikk, Fakó, Kósza és Tegan elhagyták a Megváltást és elindultak segítségért, kitárult a Razorland világa. Újabb városokat ismerhettünk meg és megdöbbentő volt olvasni arról, hogy a különféle városok milyen technikákkal védekeztek a korcsok ellen és, hogy a különböző emberek hogyan viszonyultak ehhez a véres helyzethez. A kedvenc városom pedig a sok helyszín közül Rosemere lett, a "béke" szigete, ahol én is szívesen élnék. Jó volt kis időt eltölteni ott a szereplőinkkel a sok borzalom előtt, alatt, után.
És a korcsok! Nagyon-nagyon tetszett, ahogy az írónő elmagyarázta a létrejöttüket és az pedig még inkább, hogy nem maradtak meg az agyatlan gyilkológépek szintjén, hanem változtak! fejlődtek! és próbálták a tápláléklánc csúcsára feljutni.
A kedvenc szereplőm pedig továbbra is Pikk maradt. Aki, bár hátránnyal indult a "fenti" lakókkal szemben és még most is voltak fehér foltjai és nagy rácsodálkozásai az életre, de a szíve mélyén az maradt, aki volt, egy erős, ügyes vadásznő. Őt teljesen reálisan el tudtam képzelni - még a fiatal kora ellenére is - hogy képes összetartani a katonákat, hogy képes szembeszállni a Hordával. Ő nem csak belecsöppent ebbe a helyzetbe, ahogy nagyon sok YA főhősnő teszi, hanem őt eleve vadásznak, harcosnak nevelték és ő maga döntött úgy, hogy segít és a "fenti" emberek mellé áll. Persze ő is változik sokat, hisz az, hogy szerető családba kerül, hogy megismeri a szerelmet, őt is picit emberibbé teszi. De csak annyira, hogy ne legyen érzelemmentes harcos. Nagyon kedveltem!
Másik két kedvencem pedig Kósza és Tegan lett. Mind a ketten hosszú és borzalmas utat jártak be, mire Pikk és Fakó kis csapatát gyarapították. De mind a kettőnek jót tett a társaság, az, hogy végre olyan helyre kerültek, ahol a képességeiket teljes mértékben ki tudták használni és ráadásul JÓRA. Tegan bátorságát és erejét végig csodáltam, hogy a történtek után képes volt így felállni és értékes tagja lenni a társadalomnak.
Aki viszont számomra ebben a részben kis csalódás volt, az Fakó. Őt nagyon szerettem az első és a második részben is. Tökéletes és egyenrangú társa volt Pikknek, de a második részben történtek a fiút túlságosan összetörték. Kicsit úgy éreztem, hogy ezzel az írónő se tud nagyon mit kezdeni, mert ahhoz képest, hogy rengeteg szereplőt tudott együtt mozgatni a történetben, Fakó valahogy "megfakult" - tudom, ez kicsit viccesen hangzik így, pedig más szóval nem tudom jobban kifejezni. Persze, ami történt vele, az borzalmas volt és értem, hogy ez megrázta őt, de picit túlzónak éreztem a viselkedését. Pikkre pedig csak felnéztem, hogy ilyen jól képes kezelni a helyzetet, pedig semmi tapasztalata nem volt a párkapcsolati problémák kezelésében.
Az írónő pedig egy percre sem engedte, hogy abbahagyjam az olvasást. Annyira pörgött minden, annyi minden történt, hogy egyszerűen nem éreztem azt, hogy le kéne tennem a könyvet. Mindig volt valami, ami arra késztetett, hogy olvassam tovább, még akkor is, ha más dolgom lett volna:-). Ráadásul egy akkora csavart tett bele, amire számítani se mertem!
A csatajelenetek véresek voltak és brutálisak, a mentőakciók izgalmasak, az érzelmeinkkel pedig Ann folyamatosan játszott. A vége pedig? Számomra minden szál tökéletesen le lett zárva és őszintén bevallom, hogy nagyon megkönnyeztem a végét:-).
Összességében a műfajában egy nagyon jól megírt befejezést olvashattam, amit fiúknak és lányoknak is egyaránt merek ajánlani, hisz Pikk mind a két nem számára szerethető főhős lehet, a történet pedig izgalmas, harci jelenetekben bővelkedik, a szerelem, a barátság, az összetartás erejéről szól, így példa lehet a mai fiatalok számára is.
Köszönöm Ann ezt a trilógiát és ígérem, hogy hűséges maradok hozzád és olvasni fogom a további regényeidet is!
Borító: Hatalmas kedvenc, tökéletesen adja vissza a trilógia hangulatát. Köszönöm, hogy a kiadó meghagyta az eredeti borítót!
Kedvenc karakter: Kósza, Pikk, Tegan
Szárnyalás: Rosemere
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Szerelem, barátság, barátok elvesztése, fájdalom, mind-mind megtalálható a regényben.
Értékelés:
Blogturné extra - interjú az írónővel
Ha hirtelen a Megváltás közepén találnám magam, nem tudva semmit erről a poszt-apokaliptikus világról, mi lenne az első dolog, amit Pikk vagy Fakó elmondana nekem, hogy minél tovább életben maradjak?
Ne hagyd el a települést, hacsak nem vagyok jól felszerelt és képzett.
A világunk melyik része bűvölné el leginkább Pikket? És Fakót?
Ha hirtelen a Megváltás közepén találnám magam, nem tudva semmit erről a poszt-apokaliptikus világról, mi lenne az első dolog, amit Pikk vagy Fakó elmondana nekem, hogy minél tovább életben maradjak?
Ne hagyd el a települést, hacsak nem vagyok jól felszerelt és képzett.
A világunk melyik része bűvölné el leginkább Pikket? És Fakót?
Leginkább a technológiánk: videó játékok, számítógépek, zenelejátszók, buszok, vonatok és repülők ejtenék őket bámulatba. Annyi minden tünt el a valóságból a legendák közé, mire ők megszülettek, hogy úgy gondolom, csodálkoznának és lenyűgözné őket az a rengeteg dolog, ami ma a kényelmünket szolgálja. Bár gyanítom, hogy Pikk azért gyanakvó lenne, mert úgy gondolná, hogy az ilyen eszközök csak puhánnyá tennék.
Ha lehetőséged lenne, hogy bármelyik kitalált világot felfedezhesd, melyik világ lenne az és melyik szereplődet szeretnéd a legjobban, hogy elkísérjen?
Azt hiszem, a legérdekesebb dolog a Pacific Rim (Tűzgyűrű) világát lenne felfedezni, leginkább... a hatalmas tengeri szörnyek kontra óriás robotok miatt! Ki van zárva, hogy én valaha is egy jaeger robot pilótája lennék, de azért álmodozni szabad. És kit vinnék magammal? Hm.. ez egy jó kérdés. Jaelt, a következő sci-fi regényemből, a Perdition-ból; ő nagy előnyt adna nekem, mert úgy küzd, mint egy ninja és olyan gyorsan gyógyul, mint az X-men-ből a Farkas. És mindemellett nagyon dögös. De, hogy egy valódi kalandozó csapatom lehessen, ezért szükségem lesz még emberekre, így még Velt és Jaxot adnám a csapathoz. Kizárt, hogy ez kínossá váljon.
Van olyan dolog Pikk karakterében, ami meglepett téged a sorozat folyamán? Valami, amit mondott vagy egy meghozott döntése, amit akkor még nem gondoltál volna, mielőtt leültél és elkezdted írni a regényt?
Mivel én nem készítek vázlatot, így elég sok minden meglepett engem a könyv közepe táján. Az tudom, hogy a könyvek hogy kezdődnek és hogyan végződnek, de a cselekmény, ami elvisz minket A pontból B pontba, teljes rejtély a számomra, egészen addig, ameddig ténylegesen meg nem írom. Így igen, sok dolog, amit tett, meglepett.
Ha beleírnád magad a Helyőrségbe és a Hordába, a Megváltás egyik lakójaként, akkor milyen szerepet játszanál és milyen képességeid lennének, amivel le tudnál tenni valamit az asztalra, ami a város működését segítené?
Nagyon jól főzök és tudom, hogy kell kenyeret készíteni a semmiből. Így valószínűleg városi pék lennék. Egyébként nincs más hasznos képességem, hacsak nem számítjuk ide azt, hogy történeteket alkotok.
Mivel a Razorland sorozatot Pikk szemszögéből írtad, így nem töltünk sok időt Fakó fejében. Annak érdekében, hogy egy kicsit az ő szemén keresztül lássuk Pikket, mi lenne az a három szó, amivel Fakó leírná Pikket a Menedék elején és ahogy leírná őt a Horda végén?
Menedék Pikk: vad, engedelmes, motivált.
Horda Pikk: hűséges, odaadó, könyörületes.
Forrás
Nyereményjáték:
A Razorland trilógia egy disztópia, így különös csengésű nevekkel is találkozhatunk. Most az a feladatotok, hogy kitaláljátok, kinek a nevét rejti az alábbi kép, és beírjátok a Rafflecopter dobozba. Egy győztest hirdetünk, aki megnyeri A Hordát. Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győztesnek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk.
Október 22 - Media Addict
Október 24 - Bibliotheca Fummie
Október 26 - Kelly Lupi olvas
Október 28 - Roni olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése