Hosszú kapcsolat fűz a regényhez, az első értékelés még 2012-ből
ITT olvasható.
Lupi Molyos értékelése is 5 csillagot ér,
ITT olvasható.
A magyar kiadást már nagyon vártam, tudtam, hogy a jogok a kiadónál vannak és technikai problémák miatt csúszik a megjelenés. Konkrétan fordító váltás miatt. Nincs ezzel semmi baj, hacsak az nem, hogy elterjedt a neten egy rajongói fordítás, melyet igen sokan olvastak, és nem szégyelltek véleményt írni például a Molyon is a kalózfordítás alapján. Én ezt nem olvastam, nem tudom milyen minőségű, de kétlem, hogy adná azt a színvonalat, ami a végleges lett.
Mivel értékelés már született a könyvről, nem ismétlem önmagam, hiszen ugyanazokat írhatnám le, még mindig a legjobb YA regénynek tartom a Pushing the Limits-et.
Következzen tehát egy interjú, mégpedig a könyv szerkesztőjével
Kozári Andreával.
Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr című könyve az első
olyan blogturnés könyv, melynek szerkesztője a megalakulás óta oszlopos
tagja a Blogturné Klubnak.
K: Nagyon büszkék vagyunk rád Andi! Kihasználom ezt a remek alkalmat, és felteszek néhány kérdést a szerkesztéssel kapcsolatban.
A: Hah, csak várjátok ki a végét! Azért remélem megjelenés után is büszkék lesztek rám.
*bekészíti az üveg házipáleszt, hogy ne izguljon annyira* Oké, kezdhetjük!
K: Ez volt az első szerkesztői munkád?
A: Egy próbaszerkesztésen kívül igen. Legalábbis hivatalosan.
K: Mit gondoltál, amikor megkaptad ezt a feladatot?
A: Azt, hogy hogyan fogom elszúrni és hogy mit fogtok mondani. Rettentően maximalista vagyok, ezért borzasztóan zavar, ha egy kis hibát is ejtek, főleg, ha egy ennyire várt könyvről van szó, amiről tudom, hogy rengeteg ember fogja olvasni (remélhetőleg nem szidni). Nem kaptam semmiféle felkészítést, így a saját fejem után mentem, leginkább a fordítás stílusára, helyességére figyeltem. Kissé féltem attól is, hogy sokat kell majd harcolnom a fordítóval, de ez alaptalan volt. Nagyon gördülékenyen ment Eszterrel minden.
K: Beszéltünk már a közös chatelések alkalmával arról, hogy sokunk egyik kedvenc története a PtL. Neked mennyire tetszett a cselekmény és a karakterek?
A: *Ráhúz arra az üvegre.* Azt hiszem én a kisebb tábort erősítem. Először is, én végig azt hittem, hogy a PtL New Adult. Aztán elkezdtem olvasni és vártam mikor indulnak be a dolgok, aztán utánanéztem és megláttam, hogy ez bizony Young Adult. Szomorú, de tény, hogy nálam a YA alapból lejjebbről kezd, mint egy NA vagy egy felnőtteknek írott könyv. Van, amikor megtudnak lepni és egy-egy YA sorozat a kedvencemmé válik, de az nem a PtL volt. Az egy dolog, hogy YA, de semmi paranormális vagy fantasy elem nincs benne, én pedig szinte csak olyanokat olvasok, úgyhogy szegény könyv valahonnan -1-ről indult az ötös skálán. Nem kertelek, megmondom kerek perec, hogy nem sokra emlékszem belőle, szinte csak az alapokra. Azóta már jó pár könyvet olvastam, és amúgy sem ragadt meg túlságosan a történet, és nem azért mert a szerkesztésre figyeltem.
Látom, hogy mit szerethetnek benne a műfaj rajongói: nehezen induló, de mindent legyőző tini szerelem, két elvont, megsebzett fiatal, akik egymás megváltói, egy rossz fiút játszó, a szíve mélyén (nem is annyira a mélyén) nagyon is érzelmes fiatal, sármos, szarkasztikus Rómeó. Echo karaktere volt számomra kissé bizonytalan. Néha azt éreztem sem Echo sem az írónő nem tudja, hogy most akkor mit is kéne éreznie. Na és persze titok hegyek. Azért ki kell emelnem, hogy két erőssége van a könyvnek: a nézőpont váltások és az Echo titkának körüli rejtély. A nézőpont váltások vagy bestsellert csinálnak egy könyvből vagy tüzelőanyagot. Pláne, ha egy fiú-lány szerelmespár nézőpontjairól van szó. Szerintem nagyon kevés író tudja sikeresen megírni mind a két fél gondolatait, úgy, hogy azok nem csak ne veszítsenek jellemükből, de még pluszt is adjon hozzájuk. Ez általában a férfi főszereplőnél okoz gondot, amikor addig csodálod, amíg nem látsz a fejébe, aztán valamiért - isten tudja miért - kapsz egy szörnyen megírt bónusz jelenetet az ő szemszögéből és már nem is tűnik olyan érdekesnek, sőt kifejezetten idegesítő.
Na, hát Katie megugrotta ezt az akadályt, és szerintem még érdekesebb is volt Noah fejében lenni. Az Echo körüli rejtélyről csak annyit, hogy talán ez az igazi húzóerő a sztoriban. Ha valaki nem szereti meg Echot és Noah-t eléggé, azt ez a bizonyos titok nem engedi. Mesterien építi fel az írónő, voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy az én szenvedtem emlékezet kiesést, és már téptem a hajamat, hogy megtudjam mit felejtettünk el Echóval. Összességében azt tudom mondani a könyvről, hogy aki szereti ezt a műfajt és még nem unja, az biztosan szeretni fogja ezt is. Szépen van megírva, vannak benne elgondolkodtató és fontos részek, néha napján vicces is, és persze romantikus is, de szerintem nem megérdemelt a hype.
K: Volt kedvenc jeleneted illetve szereplőd?
A: A kedvenc szereplőm Beth volt - az egyik mellékszereplő -, bár keveset szerepelt. A második rész az övé, de abban kissé csalódtam, de ez már egy másik történet. A PtL-ben szerettem, mert nagyszájú, mint én.
A kedvenc jelenetem...hm… talán amikor Jacob (Noah öccse) a versenyen beszél a könyvéről és Noah-ról. Aranyos, megható jelenet és nincs köze a romantikához, alig tart egy-két oldalon át, de mégis, az egyik legerősebb érzelmet váltotta ki belőlem.
K: Mi volt a legnehezebb/legemlékezetesebb a szerkesztés során?
A: A legnehezebb rész, amikor a fordítót/fordítást kell pontoznom és értékelnem. Ott mindig vért izzadok, nehezebb, mint az ember elsőre gondolná. :) A legemlékezetesebb egyértelműen, amikor befejeztem. Első szerkesztésemről volt szó, így hirtelen rengeteg dolgot éreztem: megkönnyebbülést, elégedettséget (főleg, amikor a fordító rábólintott a változtatásaimra), aztán meg félelmet és bizonytalanságot, hogy vajon jól csináltam-e. Illetve folyamatosan tanulok valami újat.
K: Hogyan zajlik a szerkesztés, hogy képzeljék el az olvasók ezt a folyamatot?
A: Igazából egy felépítésileg egyszerű folyamatról (maga a munka már nem annyira egyszerű) van szó. Értelemszerűen kezdődik azzal, hogy megkapom az anyagot. A fordított szöveget és az eredetit is. Szerkesztés közben párhuzamosan olvasom az eredeti és a fordított szöveget (ketté osztott képernyőn), így nem csak azt veszem észre, ami valamiért hibásnak tűnik, de az eredeti hangulatára és stílusára is jobban ráhangolódom, illetve esetleg kicsit fel tudom turbózni a fordítást, akkor is, ha az nem feltétlen hibás, de lehetne jobb is. Ha kész a szerkesztés megbeszéljük a fordítóval, hogy mi az, amiben egyetért, mihez ragaszkodunk, mit javasolnánk, és amikor mindenki elégedett a végeredménnyel, ki kell töltenem egy értékelő lapot, amit az előbb említettem. Hat kategória alapján kell pontoznom a fordítást, illetve ki kell emelnem, hogy mi az, amire figyeljen oda jobban és mi az, amiben remekelt. Ha mindezzel készen vagyok, már csak el kell küldenem a kiadónak.
K: Eddigi tapasztalataid alapján, mi az, ami a legtöbb problémát okozta a fordításokban/fordítóknak?
A: Egyértelműen az angol/amerikai szlengek és szófordulatok. Ez engem meg is lepett. Lehet, hogy a sietség, esetleg fáradtság okozza, de általában sokkal könnyebben mentek a többszörösen összetett, nyakatekert mondatok, amiket háromszor kell elolvasnom, hogy felfogjam, mint egy egyszerű szleng vagy szófordulat, pedig azokat még a neten is megtalálni. Az is lehet, hogy azok a csicsás, öt soros mondatok leszívják a fordítók agyát.
K: A Függővég (link) blogot vezeted 2012 február óta. Itt a könyvek mellett jelentős szerepet kapnak a filmek, sorozatok is. Az olvasás mellett mennyi időt szánsz a blogolásra? Mik a kedvenc sorozataid jelenleg?
A: Igazából a Függővéget egy nagy könyvekkel, filmekkel és videojátékokkal foglalkozó magazinszerű oldalnak terveztük (én és két barátom) annak idején, amikor lecseréltem a Könyvek Háborúját. Egyelőre az az álom nem valósult meg, úgyhogy jelenleg az én személyes kis játszóterem (ingyen reklám: szerzőket, vendégbloggereket szívesen fogadok!). Rengeteg időm van a blogolásra, és amikor tehetem, és úgy érzem, hogy valami megérdemel egy cikket, akkor is, ha a kutya sem olvassa, akkor arról írok. Van, amikor hirtelen annyi mindent szeretnék írni, hogy több piszkozatokba is belekezdek, aztán úgy maradnak, mert mire oda jutnék, elvesztik hírértéküket. Ez nem idő, inkább ihlet hiány. Na meg persze az olvasás mellett a videojátékok is próbálnak elszakítani a világtól.
Sorozat mániás vagyok, úgyhogy elég hosszú a listám, de lássunk pár példát a kedvenceim közül, amik még futnak: Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D., Revenge, Reign, Flash. Constantine, Vikings, Bitten, Teen Wolf, Lost Girl, Continuum, Penny Dreadful, Game of Thrones, Black Sails, Dominion, Big Bang Theory, Defiance.
Köszönöm az interjút és további sok sikert a munkáidhoz!
