Hosszú várakozás után 2014. november 22-én végre megjelenik a Pippa Kenn trilógia második része, melyben megtudhatjuk, hogy mi történik Pippával és Rubennel a Kolónia falain belül.
Tartsatok a Blogturné Klub hat bloggerével, hogy megismerhessétek véleményüket Mya Mavisről, valamint megtudhattok sok érdekességet és információt a könyvvel kapcsolatban.
Tartsatok a Blogturné Klub hat bloggerével, hogy megismerhessétek véleményüket Mya Mavisről, valamint megtudhattok sok érdekességet és információt a könyvvel kapcsolatban.
Természetesen a nyereményjáték sem marad el, ahol három szerencsés játékos egy-egy könyvvel lehet gazdagabb!
Könyvmolyképző Kiadó, 2014
432 oldal
Besorolás: YA, disztópia
Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez?
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.
A történet onnan folytatódik pontosan, ahol az első rész véget ért. Hőseink megérkeztek a Kolóniába, Pippa túlélte a sápadtak támadását, de ezért hatalmas árat fizet. Ez volt az első dolog, ami szíven ütött. Ez a fordulat nemcsak Pippát és Rubent döbbentette meg, hanem engem, az olvasót is. A második megdöbbenésem pedig Ruben volt. Sok olvasótársammal szemben én nem haragudtam rá (annyira:-), hiszen nem tudjuk, hogy mi mit tettünk volna az ő helyében. Ne ítéljük el olyanért,amit nem tudunk, hogy mi hogyan viselnénk. Persze azért nálam is lanyhult a "szerelem" az irányába, de azért továbbra is kedvelem a srácot.
Eleinte azt is furán vettem, hogy az előző rész kettős nézőpontja után itt jóval több szereplő szemszögéből élhetjük át az eseményeket. Fanni nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen ennyi szereplőt mozgatni nem egyszerű, főleg úgy, hogy mind fontos része a történteknek. De ügyesen kezelte a helyzetet, ott váltott, ahol kellett, annyi infót adott az adott szereplőkről, amennyi a történet szempontjából szükséges volt. Eleinte volt egy-két szereplő, akinél nem igazán értettem, hogy minek neki külön nézőpont, de a végére összeállt a kép és mindenki a helyére került a sakkjátszámában. Persze azt is el kell mondanom, hogy valószínűleg újraolvasós lesz a könyv, mert Fanni sok esetben apró dolgokban előreutalt, ami akkor talán nem is tünt fel, de később beugrott, hogy "igen, ezt az elején olvastam már"!
És persze a helyszín, a kolónia. Ez volt az a hely, ahová hőseink annyira vágytak. Illetve nem is pont ide, hanem emberek közé. De a kérdés az, hogy mennyire jó hely ez? Mennyire tökéletes lehet egy olyan hely, ahol az emberek aránylag kis helyre össze vannak zárva? Ahol minden szigorú szabályok között zajlik, még a párválasztás és családalapítás is? Fanni pedig bevezet minket mindenhová és megismerjük az itt élők örömét, félelmeit, nagyszerű vagy kevésbé nagyszerű tetteiket, sőt a hibáikat is. Tudom, hogy páran azt fogjátok mondani, hogy a könyv első fele talán emiatt egy picit lassúbb, mert "túl sok időt töltünk el a bentlakókkal". De higgyétek el, hogy erre szükség van. Így ismerkedhetünk meg Pippa családjával, a barátokkal, "ellenségekkel" és a szimpla lakosokkal, így szerethetjük - vagy utálhatjuk meg - őket. Erre szükség is van, hisz amikor beüt a "ménykő", akkor így lesz olyan, akiért a főhősökön kívül is izgulhatunk, örülhetünk, hogy életben maradt vagy nagyobb legyen a veszteség, amikor elesik...
Hiszen Fanni keménykezű íróvá vált, nem fél beáldozni a szereplőit, nincs biztonságban tőle senki - talán egy-két szereplő kivételével akiket megkímél és Mya látomásán keresztül minket is előre megnyugtat, hogy miattuk nem kell izgulnunk:-).
A szereplők közül még mindig nagy kedvencem Pippa, akinek nem könnyű a helyzete, hiszen a "problémája" mellett azzal is meg kell birkóznia, hogy annyi egyedül töltött év után most hirtelen ennyi ember között kell helyt állnia. Pippa pedig hol könnyebben, hol nehezebben veszi az akadályokat és épp ezért életszerű a viselkedése - nem lesz belőle se Mary-Sue, se pedig egy földöntúli képességekkel rendelkező szuperhős. De ha már a szuperhősöknél tartunk. Nagyon tetszett, hogy a kolónia lakói mind valamilyen szupernek tűnő képességgel rendelkeztek. Persze, hogy miért kapták ezeket a képességeket és mennyire örültek nekik, az már más napra tartozik.
A másik nagy kedvencem pedig Gage lett. Róla csak nagyvonalakban kaptunk infót az első részben, hiszen az Pippa - Ruben könyve volt, de itt most színre lép ő is. Sajnos (ugye látod ezt Fanni?:))) saját szemszöget nem kapott, de elég sok időt tölt a főszereplőinkkel ahhoz, hogy őt is jobban megismerjük. Őszintén beismerem, Gage számomra Ruben elé került ebben a részben. (és annyi mindent mesélnék róla, hogy Ti is megértsétek, hogy miért lett az egyik kedvencem, de azzal megint csak spoilereznék...) A harmadik nagy kedvencem pedig Phil volt, a csendes, okos srác, akit nemcsak kijelöltek, de ő maga is szerelmes volt Myába és ügyes meglátásaival és képességeivel nagyban segítette a kis társaságot is.
Aki viszont hiába volt az egyik főszereplő, de nem éreztem magamhoz őt elég közel, az Mya. Eleinte nem is
nagyon értettem a zavaros látomásait, aztán persze egy idő után összeraktam magamban, hogy mit is érez, a látomásainak milyen értelme van, de valahogy a tettei nem hozták őt közelebb hozzám. Bármit is csinált, bárhogy is segített, számomra ugyanolyan kirekesztettt maradt, mint amilyennek a lakók is érezték őt.
A szerelmi szálról pedig nem szeretnék írni, mert bármit is írok, azzal spoilereznék, legyen annyi elég, hogy bánat és öröm együttesen jellemzi, a szereplők viselkedése pedig ebben is teljesen emberi, ugyanúgy reagálnak bizonyos helyzetekre, mint Te vagy én. És ezt nagyon szerettem bennük.(és remélem, hogy a következő részben Fanni arra viszi a szerelmi szálat, amit én is nagyon szeretnék!:)
Őszinte leszek, először azt hittem - illetve nyáron, amikor Fannival beszélgettünk, akkor ő is azt sugallta, hogy ez egy két részes regény, így valahol vártam a lezárást. De Fanni becsaptál! :-) Itt nem volt lezárás, sőt! Annyi mindent hagytál nyitva, illetve új szálat indítottál, hogy nagyon remélem, nem fogsz egy évet váratni minket azzal, hogy olvashassuk a következő részt!
Összességében egy nagyon jól megírt, sötét, komor, izgalmas, valódi disztópiát olvashattam. Fannin látszik, hogy ez már nem az első könyve, nem érzem azokat az apró "gyermekbetegségeket" rajta, mint az elsőnél. Élvezetesen és fordulatosan ír, a szereplőket kellő mélységükben megmutatva, ügyesen mozgatja őket. A műfaj hangulatát nagyon jól elkapta és főleg a végefelé, amikor besűrűsödtek az események, letenni nem tudtam, annyira izgultam a végkifejletért.
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.
A történet onnan folytatódik pontosan, ahol az első rész véget ért. Hőseink megérkeztek a Kolóniába, Pippa túlélte a sápadtak támadását, de ezért hatalmas árat fizet. Ez volt az első dolog, ami szíven ütött. Ez a fordulat nemcsak Pippát és Rubent döbbentette meg, hanem engem, az olvasót is. A második megdöbbenésem pedig Ruben volt. Sok olvasótársammal szemben én nem haragudtam rá (annyira:-), hiszen nem tudjuk, hogy mi mit tettünk volna az ő helyében. Ne ítéljük el olyanért,amit nem tudunk, hogy mi hogyan viselnénk. Persze azért nálam is lanyhult a "szerelem" az irányába, de azért továbbra is kedvelem a srácot.
És persze a helyszín, a kolónia. Ez volt az a hely, ahová hőseink annyira vágytak. Illetve nem is pont ide, hanem emberek közé. De a kérdés az, hogy mennyire jó hely ez? Mennyire tökéletes lehet egy olyan hely, ahol az emberek aránylag kis helyre össze vannak zárva? Ahol minden szigorú szabályok között zajlik, még a párválasztás és családalapítás is? Fanni pedig bevezet minket mindenhová és megismerjük az itt élők örömét, félelmeit, nagyszerű vagy kevésbé nagyszerű tetteiket, sőt a hibáikat is. Tudom, hogy páran azt fogjátok mondani, hogy a könyv első fele talán emiatt egy picit lassúbb, mert "túl sok időt töltünk el a bentlakókkal". De higgyétek el, hogy erre szükség van. Így ismerkedhetünk meg Pippa családjával, a barátokkal, "ellenségekkel" és a szimpla lakosokkal, így szerethetjük - vagy utálhatjuk meg - őket. Erre szükség is van, hisz amikor beüt a "ménykő", akkor így lesz olyan, akiért a főhősökön kívül is izgulhatunk, örülhetünk, hogy életben maradt vagy nagyobb legyen a veszteség, amikor elesik...
Hiszen Fanni keménykezű íróvá vált, nem fél beáldozni a szereplőit, nincs biztonságban tőle senki - talán egy-két szereplő kivételével akiket megkímél és Mya látomásán keresztül minket is előre megnyugtat, hogy miattuk nem kell izgulnunk:-).
A másik nagy kedvencem pedig Gage lett. Róla csak nagyvonalakban kaptunk infót az első részben, hiszen az Pippa - Ruben könyve volt, de itt most színre lép ő is. Sajnos (ugye látod ezt Fanni?:))) saját szemszöget nem kapott, de elég sok időt tölt a főszereplőinkkel ahhoz, hogy őt is jobban megismerjük. Őszintén beismerem, Gage számomra Ruben elé került ebben a részben. (és annyi mindent mesélnék róla, hogy Ti is megértsétek, hogy miért lett az egyik kedvencem, de azzal megint csak spoilereznék...) A harmadik nagy kedvencem pedig Phil volt, a csendes, okos srác, akit nemcsak kijelöltek, de ő maga is szerelmes volt Myába és ügyes meglátásaival és képességeivel nagyban segítette a kis társaságot is.
Aki viszont hiába volt az egyik főszereplő, de nem éreztem magamhoz őt elég közel, az Mya. Eleinte nem is
 |
| Sápadtak |
A szerelmi szálról pedig nem szeretnék írni, mert bármit is írok, azzal spoilereznék, legyen annyi elég, hogy bánat és öröm együttesen jellemzi, a szereplők viselkedése pedig ebben is teljesen emberi, ugyanúgy reagálnak bizonyos helyzetekre, mint Te vagy én. És ezt nagyon szerettem bennük.(és remélem, hogy a következő részben Fanni arra viszi a szerelmi szálat, amit én is nagyon szeretnék!:)
Őszinte leszek, először azt hittem - illetve nyáron, amikor Fannival beszélgettünk, akkor ő is azt sugallta, hogy ez egy két részes regény, így valahol vártam a lezárást. De Fanni becsaptál! :-) Itt nem volt lezárás, sőt! Annyi mindent hagytál nyitva, illetve új szálat indítottál, hogy nagyon remélem, nem fogsz egy évet váratni minket azzal, hogy olvashassuk a következő részt!
Összességében egy nagyon jól megírt, sötét, komor, izgalmas, valódi disztópiát olvashattam. Fannin látszik, hogy ez már nem az első könyve, nem érzem azokat az apró "gyermekbetegségeket" rajta, mint az elsőnél. Élvezetesen és fordulatosan ír, a szereplőket kellő mélységükben megmutatva, ügyesen mozgatja őket. A műfaj hangulatát nagyon jól elkapta és főleg a végefelé, amikor besűrűsödtek az események, letenni nem tudtam, annyira izgultam a végkifejletért.
Borító: Hatalmas kedvenc. Az összes terv közül nekem ez tetszett a legjobban. Kifejező, látványos.
Kedvenc karakter: Gage, Phil, Pippa
Szárnyalás: Gage viselkedése
Mélyrepülés: az, hogy az emberek mennyire semmibe vették Mya jóslatait
Érzelmi mérce: hm.. most áruljak el itt mindent, amit eddig nem tettem?:) Igen, van egy halovány szerelmi háromszög, de most még nehéz lenne megmondani, hogy ki kit fog választani...
Értékelés:
Blogturné extra - borítótervek
Fanni könyvéhez rengeteg borítóterv érkezett, ezeket mutatnám meg nektek:
Nyereményjáték
Fanni könyvéhez rengeteg borítóterv érkezett, ezeket mutatnám meg nektek:
Magocsa Horváth Évi tervei:
Cassidy Badrick tervei:
H. Máté tervei:
Nyereményjáték
Hosszú idő telt el mióta megismertük Pippát.
Vajon emlékeztek még minden apró részletre?
Gyertek, játsszatok velünk és elevenítsünk fel pár fontos dolgot az előző részből.
Persze nem babra megy a játék, három könyv talál gazdára a helyes megfejtők közt.
Vajon emlékeztek még minden apró részletre?
Gyertek, játsszatok velünk és elevenítsünk fel pár fontos dolgot az előző részből.
Persze nem babra megy a játék, három könyv talál gazdára a helyes megfejtők közt.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.
Mi kerülhet a kipontozott helyre?
Időjárástól védett, hangszigetelt helyeken …...ba kerültek, ezzel tovább hosszabbították amúgy sem rövid életüket.
A Blogturné további állomásai:
November 16 - MFKata gondolatai
November 17 - Bibliotheca Fummie
November 18 - Deszy könyvajánlója
November 19 - Kelly Lupi olvas
November 20 - Media Addict
November 21 - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése