Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg december 13-án a II. Aranymosás pályázat egyik nyertesének történetét. Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! című könyve a Szivárvány kör sorozatot gazdagítja egy fordulatokkal teli, elgondolkodtató, felkavaró történettel. Tarts velünk a blogturné négy állomásán, és vegyél részt a nyereményjátékban, ahol három példány várja a gazdáját a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2014. december 13.  Szivárvány kör
304 oldal
Besorolás: YA, realista, MLBT

Petra, a szegény vidéki lány elit gimnáziumba kerül, és hazudik, hogy ne lógjon ki gazdag társai közül. Szeretettel befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de vajon mi lesz, ha kiderül az igazság? Mit tesznek vele ezek a barátok? Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?

Dávidnak is van egy sötét titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.

Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.

Az olvasók szavazatai alapján a regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

Műfaját tekintve a könyv egy realista fikció, melyben 14-15 éves (a young-adult korosztály alsó határa) gyerekek átlagon felüli, szélsőséges problémáival találkozhatunk. Ezek a problémák a verbális bántalmazástól kezdve a fizikai bántalmazás, alkoholizmus, korai szexuális kapcsolatok, a homoszexualitás, családi tragédiák, súlyos betegség, a tanári, szülői nemtörődömségtől (stb) kezdve egészen az öngyilkosságra való hajlamig terjednek. Mindezek súlyos, nehezen befogadható témák, amik külön külön is megterhelik a fiatal olvasókat, így koncentrált adagban felnőttként  olvasva  is nehezen emészthető volt.

Az kétségtelen, hogy a szerző célja nem a felsorolt problémák megoldása, hiszen nem kaptam a történet végén semmiféle megváltást, nem könnyebbültem meg, számomra igazából a figyelemfelkeltést valósította meg, az viszont elég jól sikerült.

Be kell vallanom, hogy az első fejezetben máris megrökönyödtem, mégpedig a híres elit gimnázium nevén. Szép Remények. Sejtem, hogy átvitt értelemben mit akar ez jelenteni, de ez egyáltalán nem ért célt, ahányszor elhangzott az iskola neve, gondolataimban mindannyiszor fordult egyet Dickens a sírjában.

Kovács Petra, egy falusi lány, 200%-os teljesítménnyel, hatalmas szorgalommal megpályázza és elnyeri az iskola egyik ösztöndíját. Eleve úgy készül a tanévre, hogy biztosan magasan hordják a többiek az orrukat, biztosan le fogják nézni, biztosan ki fogják rekeszteni. Ez a karakter számomra már a gondolatai alapján sem lett szimpatikus, és amikor a gólyatáborban hazugságot hazugságra halmoz, még a szánalomra méltó kategóriából is kiesett. Nulla. De ez nem hiba a szerző részéről, szerintem Petrát pont ilyennek akarta megteremteni.

Másik főszereplőnk Engel Dávid, aki egy könyvmoly, amolyan "sodródik az árral" típus,  és meleg. Már a gólyatáborban, első látásra  vonzódást érez a szobatársához, Áronhoz, aki azonnal leveszi, hogy mi az ábra Dáviddal. Petrával ellentétben, Dávid azonnal szimpatikus lett, mert arra törekszik, hogy elég erőt gyűjtsön össze ahhoz, hogy vállalni tudja önmagát a külvilág felé is.

Petra hazugságának következményei és Dávid melegsége a két fő cselekményszál, ekörül bonyolódnak az események,  kettejük barátsága során elhangzott beszélgetéseik őszinték, ezekből sokat megtudhattam róluk. Ennek a barátságnak is vannak hullámvölgyei, de nagy részt pozitív a kicsengése.

Jó volt az alapötlet, jók voltak a karakterek, jó volt a meleg szál, mégsem vagyok elégedett.

Mi volt az, ami rettenetesen zavart? Ezeknek a fentebb felsorolt problémáknak a nagy része egyszerűen nem illett a 15 éves szereplőgárdához. A lerészegedés és a szinte azonnali szexuális kapcsolatok nem jellemzőek ilyen szinten egyértelműen erre a korosztályra. Számtalan alkalommal ráztam meg a fejem olvasás közben, hogy ezt nem gondolhatta, ezt nem tehette meg, ez így nem valóságos. A másik a felnőttek hozzáállása. Gyakorlatilag nem tudok felmutatni egy felnőttet sem, akihez bizalommal fordulhattak volna a gyerekek, és ez az életben azért nem így van.

A "diákcsíny", amit Petra ellen elkövettek, szívem szerint kaphatott volna nagyobb visszhangot. Ezt nem úszhatja meg senki ilyen könnyen, mint ahogy itt történt. Hiába volt ellopott a videofelvétel és hiába vonta le a rendőrség azt a következtetést, hogy Petra önként ivott és cselekedett, a parti drog alkalmazása és az italba keverése miért nem merült fel? Miért nem vizsgálódtak ebben az irányban? Miért nem firtatta ezt Petra és az anyukája? Hihetetlen volt számomra ennek az anyának a viselkedése,  nekem két lányom van, de elképzelni nem tudom, hogy bárki így elforduljon a saját gyerekétől.

Ha az anyjától szeretetet nem is, Petra kapott valami egészen más örökséget a falusi nagyapjától. Megtanította  titokban a fegyverhasználatra, és még egy Makarov pisztolyt is hagyott rá, töltényekkel. Ennek aztán később nagy hasznát  vette, bármily furán hangzik is. Mégsem életszerű.

Zavart továbbá, hogy a prológusban elém tolta a szerző, hogy mi is lesz a végkifejlet.

Zavart, hogy Dávid New York-i rokona, Alejandro (na ez a név) komolyan azt mondja, csodálkozik, hogy Dávid nem ment el egy meleg bárba vagy kávézóba sem. 15 éves az ég szerelmére!

Zavart, hogy rengeteg filmes, sorozatos, zenés, könyves utalás hangzik el, amit nem mindenki ért majd meg.

Aminek nagyon örültem, hogy bekerült a könyvbe: A verbális bántalmazás  nagyon is jelen van az iskolákban, már az általános iskola alsó tagozatától kezdve. Erről első kézből van tapasztalatom. Számomra a null tolerancia az egyetlen elfogadható ezekben az esetekben. A gyerekek viselkedéséről elsősorban a szülő tehet, de ami az iskolában történik az meg a tanár felelőssége is. Nagyon örülök, hogy ez a téma felmerült, mert minél több gyereknek, felnőttnek be kell látnia, hogy a hallgatás, a némaság elfogadhatatlan. Ki kell állni egymásért és azonnal keményen felelősségre kell vonni azokat, akik bántanak bármely okból más gyerekeket.

Összességében azt kaptam, amit elvártam Tibitől, a meleg szál volt az erőssége a regénynek, valamint a figyelemfelhívás a különböző problémákra. Az írásban elsősorban a nézőpontok váltakozása tetszett, a leírások megfelelőek voltak, a karakterek elfogadhatóak, az életkoruk viszont a gondolkozásuk és a tetteik viszonylatában  nem elfogadható.  Hiába nem szerettem Petrát, az ő karakterének volt a legjobb íve, igaz negatív irányba fejlődött emberileg.

Őszintén gratulálok Tibinek a regény megjelenése alkalmából, külön öröm, hogy végül papír kiadásban jön ki az e-book megjelenés helyett. Hajrá Tibi, kíváncsi vagyok a következő regényre is.

Borító:  Nagyon tetszik, azonnal levenném a könyvespolcról

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Tetszett a könyv utolsó harmada, amikor Petra megérkezik az újév első tanítási napján a suliba a kis plusz csomagjával.

Mélyrepülés:  Alejandro

Érzelmi mérce: Nem könnyű ennyi hatást átvészelni, ami ebben a történetben éri az olvasót. Pont azoknak nehéz, akiknek olvasni kellene.

Értékelés:

Nyereményjáték

Ezúttal a Fogadj el! című könyvnél a téma komolysága miatt a játékot mellőzve, a megadott facebook oldalak látogatásával van esélyetek megnyerni a Kiadó által felajánlott 3 példány egyikét. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseket e-mailben értesítjük és 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

 a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
12.06 Nem harap a blog
12.08 Zakkant olvas
12.10 Deszy könyvajánlója
12.12 Kelly Lupi olvas
12.14 Insane life