Oldalak

2015. január 23., péntek

Katie McGarry: Dare You To - Aki mer, az nyer

Katie McGarry ifjúsági sorozata sok fiatal nő szívét hodította már meg világszerte. Magyarul elhozta nekünk a Könyvmolyképző Kiadó, az első rész után gyorsan meg is jelentette a folytatást, sok hazai rajongó örömére. A Blogturné Klub bloggereit is meghódította, ezért 7 lelkes rajongó az Aki mer, az nyer blogturné keretén belül értékelésekkel, extrákkal és nyereményjátékkal népszerűsíti tovább a Pushing the Limits sorozat második részét 2015. január 19. és 31. között. A blogturné végén a szokásokhoz híven a játékosok között 3 példány kerül sorsolásra.
Könyvmolyképző, 2014
494 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf
Goodreads: 4,20
Besorolás: realista, YA

Ha kiderülne az igazság Beth Risk családi életéről, a tizenhét éves lány édesanyját börtönbe zárnák, ő maga meg ki tudja, hová kerülne. Mindenáron védeni igyekszik tehát az anyukáját, mígnem egy szép napon a nagybátyja beavatkozik, és választásra kényszeríti Bethet: az anyukája szabadsága vagy a saját boldogsága. Így találja a lány egy fedél alatt magát a nagybácsi feleségével, aki ki nem állhatja, és új iskolában, ahol senki sem érti meg. Egyetlen srác kivételével, akit viszont ő nem akar közel engedni magához, de hiába… Ryan Stone a város büszkesége, népszerű baseballsztár – olyan titkokkal, amelyekről mélyen hallgat. Még a barátai előtt is, akikkel pedig mindenben osztozik, például őrült fogadásokban. Vajon mi a legőrültebb fogadás tárgya? Randira hívni a deszkás csajt, aki fütyül rá. Ám ami fogadásnak indul, heves vonzalommá változik, amelyre se Ryan, se Beth nem számított. A kifogástalan hírű fiú egyszeriben kockára teszi álmait – és az életét – a lányért, akibe szerelmes, a lány pedig, aki senkit sem enged igazán közel magához, immár saját meggyőződését vonja kétségbe…

Jó pár évvel ezelőtt a Pushing the Limits volt az első általam elolvasott, angol nyelvű, realista regény, amelyben a főhősök komoly problémákkal küzdöttek és ez akkor nagyon megfogott. Etalonként tekintettem rá és imádtam minden sorát. Aztán az évek során jó pár hasonló történettel találkoztam, jobbakkal-rosszabbakkal, de ez a regény mindig is kitűnt a többi közül. Azon persze azóta is nagyon sokat  gondolkodtam, hogy ha nem ezt olvasom elsőként, hanem csak később találkozom vele, vajon akkor is ekkora hatást vált ki belőlem? Ez persze már sosem fog kiderülni. De az biztos, hogy az írónő belopta magát a szívembe és nagyon vártam a folytatást, bár tudtam, hogy az már nem Noahról és Echoról fog szólni.

Őszinte leszek. Isaiah-ra és Bethre csak nagyon halványan emlékszem, annyira Noah és Echo körül forgott a történet és az eszem is. Így sok más olvasóval ellentétben engem nem rázott meg annyira az, hogy ebben a regényben nem az ő szerelmük áll a középpontban, hanem Beth körül itt egy másik fiú legyeskedik. Igazából talán nem is ez a legjobb szó rá, hiszen eleinte semmi nincs köztük. Ryan a haverjaival mindenhol és mindenre fogad és Beth is csak egy kihívás lesz; Beth pedig egy pillantásra sem méltatja a fiút, annyi más problémája van. Így bár a fizikai vonzalom megvan, de bárminemű kapcsolat csak nagyon lassan alakul ki köztük, amit én személy szerint rettentően élveztem, mert imádom a "macska-egér" játékot, imádom, ha nincs azonnali szerelem, hanem megküzdenek egymásért. És itt pontosan erről volt szó. 
A szereplők is különlegesek voltak a számomra, mert nem, az első pillanatban egyiküktől sem voltam elájulva egyáltalán.
Beth teljesen züllött. Nem is tudnék rá jobb szót mondani. Lányhoz szinte méltatlanul ronda a szája, cigarettázik, iszik, meg ami még belefér. Eleinte nem is tudtam nagyon megkedvelni őt, de ahogy szépen lassan bejutottunk a "bunkóság" héja alá, akkor ismerhettük meg őt jobban és derült ki, hogy miért is ilyen. Onnantól kezdtem őt lassan megérteni, megszeretni és talán pont ezért tudott ennyire közel kerülni végül hozzám, mert olyan messziről indult a "mi kapcsolatunk" is.

Ryan sem sokkal jobb, hiszen ő pedig első ránézésre ő a helyi nagyfiú, a szupersztár, a baseball csapat fő reménysége, jó családból származik, jóképű, látszólag mindene megvan. Csak a haverok, a baseball és a fogadások érdeklik, semmi más. De ahogy írtam, csak látszólag van meg mindene. Azért az ő családjában is vannak bőven "csontvázak a szekrényben" és bár messze nem olyan rossz a helyzete, mint Beth-nek, de azért neki sem egyszerű az élete. Így szinte törvényszerű, hogy ők ketten összekerülnek, hiszen ilyen háttérrel csak ők képesek arra, hogy megértsék és kiegészítsék egymást. Persze ez nem megy egyik percről a másikra és míg ez bekövetkezik, addig sok izgalmas, vicces és szomorú jelenetet olvashatunk. Imádtam, ahogy a legtöbb regénnyel ellentétben, itt a lány a "rossz" és a fiú a "jó", hiszen, bár Ryan sem egy szent, de a vadóc Beth-hez képest mégis ő a jófiú. Így kicsit izgalmasabb volt a kettőjük között zajló játék; Ryan állandó kettős érzéseivel, hiszen nem volt könnyű a sérült és ezért tüskékkel borított lány figyelmét felkelteni, megtartani és meg is maradni mellette. Ahogy hol imádta, hol a pokolba kívánta Beth-et, aki pedig örlődve a régi és az új élete között, nehezen tudott dönteni.  
Írtam már egy párszor, hogy az olyan jellegű realista történetek, ahol a főhősöknek valami rettentő van a múltjukban, már nem igazán hoznak lázba. Kicsit féltem, hogy itt is ugyanez fog történni, de az írónő képes volt ugyanazt a színvonalat hozni, mint az első részben. Nagyon erős jeleneteket kaptunk, hatalmas érzelmi hullámvasutakkal, hiszen soha nem lehettünk biztosak abban, hogy mi is fog a következő pillanatban történni. Ez nemcsak egy kétszemélyes játék volt, hanem Katie kiterjedt szereplőgárdával színesítette a történetet.
És nemcsak a főszereplők, de a mellékszereplők is mind annyira életszerű, érdekes  karakterek voltak, hogy a nagy részükről szívesen olvasnék egy-egy saját történetet.
Isaiah-t szerintem említenem se kell, nemcsak én, de szerintem jó sokan várjuk rajtam kívül is, hogy vele mi fog történni. Akkor ott van Mark, Ryan bátyja, aki üde színfolt lehetne a másságával. Vagy kíváncsi lennék Scott, Beth hatalmas szívű nagybátyjának a történetére is, hogyan futott be, hogyan befolyásolták az életét, a karrierjét a gyerekkorában történtek.
És persze ott van a rossz oldal is. Tudom, hogy ez már nem YA téma és bár Beth anyjára úgy haragudtam, mint kevés más szereplőre, de az ő életútja is érdekes lehet, kicsit részletesebben is érdekelne, hogy mi is történt pontosan, ami idáig süllyesztette.

Összességében nagyon szerettem ezt a regényt, nem is nagyon tudnék hibát megemlíteni benne. Imádtam, hogy az írónő képes volt úgy megírni ezt a történetet, olyan szereplőkkel, hogy még véletlenül sem kezdtem el hasonlítgatni a többi, hasonló regénnyel, nem éreztem sehol sem üresjáratokat, hanem az elejétől a végéig együtt izgultam, sírtam, nevettem a szereplőkkel. A történet életszerű volt és nem egy rózsaszín tündérmese. És éppen ezért tetszett annyira.

Borító: Látványos, mozgalmas, hűen hozza a történetet. Nagyon tetszik!

Kedvenc karakter: Ryan, Mark, Scott, Beth

Szárnyalás: az üvegbe zárt eső és hogy Ryan ÍR!!!

Mélyrepülés: Beth anyja

Érzelmi mérce: rengeteg szívet melengető romantikus és jó pár forró jelenet van a regényben, de minden a YA keretei között. 


Értékelés:

Blogturné extra - kimaradt jelenet

Az Aki mer, az nyer legelső vázlatában volt egy csavar, amikor Ryan és Beth azt mondták a szüleiknek és Beth nagybátyjának, hogy randiznak azért, hogy jól jöjjenek ki egy helyzetből. Az is benne volt, hogy Ryan apjának dohány farmja van. Ezek a részek végül nem illettek bele a történetembe, így kivettem őket, bár nagyon sajnáltam ezeket a kivágott jeleneteket. ~ Katie
Ryan

Apám egyszer azt mondta: “Nem úgy nőttem fel, hogy dohánytermesztő akartam lenni, de néha az, hogy mit gondolsz mi fog történni és hogy valójában mi történik, az két különböző dolog.”
Péntek délután négykor az utolsó dolog, amit akartam, hogy összekötegeljem a dohányt a füstöléshez. Nem vagyok dohánytermesztő, de apám, még egy főiskolai diplomával is az.
Megcsinálom és bejutok a ligába. Nincs az az Isten, hogy ezt fogom csinálni a megélhetésért. A konyhaajtóban lévő szúnyogháló nyikorog, ahogy benyitok rajta és magamban megjegyzem, hogy a pajtában keressek majd hozzá kenőolajat. A házunk az egyik legrégebbi a megyében. Amikor anyu szülei meghaltak, ő örökölte a házat és felújította, de nem számított, mit alakított át rajta, a ház sose lett új.

Felakasztom a csomagom a szék háttámlájára és kinyitom a hűtőt, hogy kihalásszak valami nasit, mielőtt elkezdek dolgozni. Magassarkú kopog a linóleum padlón. 
- Jó, hogy itthon vagy Ry. Indulnunk kell.
- Indulnunk? Hová?
Anya ráüt a vállamra és becsapja a hűtő ajtaját.
- Ne egyél. Elveszi az étvágyadat.
Farmert, blúzt, magassarkú szandált visel és összeráncolja a homlokát, ahogy végignéz a kék farmeremen és a pólómon. 
- Folyton arra várok, hogy megtanuld, hogy kell kiválasztani a megfelelő ruhákat. De ennek jónak kell lennie. Azt mondta, hogy hétköznapi, utcai ruha. Akárhogy is, szállj be az autóba vagy elkésünk.
Ajajajj. Hétköznapi ruha. Ne egyél. Elveszi az étvágyat. Anya valakivel megismerkedett a gyülekezeti rendezvényszervező bizottságban. 
- Van már programom estére.
- Tudjuk. Emiatt lesz a vacsora. - Apa sétál be a konyhába, elegáns farmerben és kék pólóban. - Ryannek külön kell mennie. - A csillogás a szemében idegessé tesz. - A fiúnknak tervei vannak Scott Risk unokahúgával.

***

Egy karcsú, a szőke haját tökéletes kontyban viselő nő nyit ajtót Scott Risk házában. Levegőbe ad puszit anyám arcára és megöleli az apámat. 
- Ó, annyira örülök, hogy végre találkozunk. Scott a hátsó teraszon grillez lazac steaket és zöldséges kebabot.
Szerencsére kinyújtja felém a kezét. 
- Allison vagyok, Scott felesége. Scott rengeteg mesélt rólad.
Amellett, hogy láttam Scott irodájában a fényképét, nem tudok róla semmit. 
- Örülök, hogy megismerhetem asszonyom.
Allison Beth szobájának zárt ajtaja felé int.
- Beth a szobájában van. Scott azt mondta, hogy bemehetsz és együtt lehettek, ameddig az ajtót nyitva hagyjátok. Nem akarunk untatni benneteket a felnőttek beszélgetésével. - Majd a hosszú szempilláit a szüleimre rebegteti. - Ameddig minden rendben van veletek.
Azt hiszem, úgy értette, hogy ne vigyem ki Bethet a nyilvánosság elé.
- Ez így rendben van - szólt közbe apám, mielőtt anyu nemet mondhatott volna.
- Össze vagyok zavarodva. Azt hittem, hogy Beth beteg - mondom. Legalábbis, ma nem volt iskolában. Allison átpillant a válla felett Beth szobája felé, aztán a karját anyám karjára teszi és hozzá hajol, mintha titkot suttogna.
- Női bajok, de már jobban van. A mozgás elég stresszes volt a számára és tudjuk, hogy a stressz miket művelhet a nőkkel.
- Szegény drágám.
Anya az autóút alatt teljes öt percet töltött azzal, hogy elmagyarázza nekem mobilon keresztül, hogy mennyire fontos, hogy jó benyomást tegyünk. Egyrészt, mivel a bizottság Allisont tagnak akarja, másrészt, mivel a gyülekezet mind a kettőjüket hivatalos tagjainak szeretné látni, és harmadrészt, mivel Scott Risk kifejezetten találkozni akart annak a srácnak a szüleivel, aki az unokahúgával randizik.
Nagyszerű. Á, nincs nyomás azon a kapcsolaton, amely nem is létezik. Nem lesznek a szüleim izgatottak, amikor erőt veszek, hogy közöljem a hírt.
- Ryan, - mondja anyu. - Legyél úriember.
Ami annyit jelent, hogy ha hozzáérek Beth-hez, akkor minden felesleges idejében templomba fog rángatni.
Allison a szüleimet a ház hátsó részébe vezeti, mialatt én az előszobában állok és Beth ajtaját bámulom. Sok minden történt múlt éjjel és nem volt időm, hogy átgondoljam ezt az egészet. Valójában, amikor utoljára beszéltünk, azt hittem, hogy megértettük egymást. De valószínűleg nem ez történt.
Kopogtatok az ajtaján és néhány pillanattal később Beth feltűnik. A laza copfjából néhány tincs kiszabadul és az arcán párna gyűrődésének a nyoma látszik. A rövid topja rálátást nyújt a sima hasára és puha fehér bárányfelhők vannak a pizsama alsóján. A részegség és Beth szexi kombinációt alkotnak.
- Mit csinálsz itt?
Fogalmam sincs. 
- Scott és Allison áthívták a szüleimet vacsorára.
- Mi van?
- Meglepetés. - Scott feltűnik mellettem. - Allison tervelte ki az egészet, kicsit több, mint egy órája, mialatt én Louisville-ből jöttem hazafelé. Úgy gondolta, hogy mivel ti ketten randiztok, mindannyiunknak találkoznia kell. Úgy döntöttünk, hogy hagyunk egy kicsit tovább aludni. Jobban vagy már?
- Azt hiszem. - Beth váltogatja a pillantását köztem és Scott között. - Azt mondtad, hogy randi?
Scott vállat von. 
- Két randi egymás után. El akar vinni téged az iskolába. Ezt minek hívnád?
Beth megmasszírozza a tenyerével a homlokát.
- Ryan, megígértem, hogy beszélek veled és tudom, hogy ezt már reggel meg kellett volna tennem, de úgy éreztem…. ez nagyon szar, amit most próbálok elmondani…
Ahogy Scott összeráncolja a homlokát, a szája körül az arcvonásai legörbülnek. Nem. Beth be fogja tartani az ígéretét és elmondja Scottnak, hogy szakítottunk és hogy ő a hibás benne. Ez nem az, amire szükségem van. Felveszem a fonalat ott, ahol Beth abbahagyta.
- Hogy megígértem neki, hogy elviszem a Diary Queen-be még a buli előtt. Ez az a hely, ahol a barátaink találkozni szoktak.
Scott szája körül visszarendeződnek a vonásai.
- Nekem ez mindaddig rendben van, ameddig a szüleidnek is. Azt hiszem, hogy a vacsorát négyesben, magunkban is el tudjuk költeni.
- Scott, - szól Allison. - Ide tudnál jönni és megnézni a lazacot?
Scott biccent, mielőtt kettesben hagy minket.
- Mi volt ez? - sziszegi Beth. - Azt akartad, hogy kedveljen téged és azon voltam, hogy ez megtörténjen és most jössz és beleerőltetsz egy randiba?
A tarkó izmaim megfeszülnek. Azt hiszem, hogy a három másodperces bocsánata tegnap estéről szart sem ér.
- Igen, mert Scott biztosan kedvelni fog engem, ha a beteg unokahúga, aki itt áll és …. - Dögösnek. - sebezhetőnek néz ki a pizsijében, azt mondja, hogy szakított velem és mindez az ő hibája. Nem vagyok benne biztos, hogy ezzel megnyerném a szimpátiáját.
- Nem vagyok beteg, - mondja. - Vagy sebezhető.
Így marad a dögös, mint egyetlen lehetőség, de ezt nem mondom ki hangosan.
- Nem beszélgetek a női testrészekről és a problémáikról. Vegyél fel valami ruhát. Elviszlek a buliba, aztán hazahozlak. Holnap, miután a szüleim és a nagybátyád összemelegedtek, véget vethetsz az üzletünknek.
Forgatja a szemeit.
- Lehet, hogy lány vagyok és vannak női testrészeim, de ez nem probléma. Megjátszottam. És megcsinálom, de veszel nekem vacsorát.
- Rendben. - Bármit, hogy végre rávegyem, hogy megforduljon és elkészüljön. Minden egyes alkalommal, amikor otthagyom Beth-et, megfogadom, hogy soha nem leszek csalódott vagy nem lesz mérges rá. És mégis, a jelenléte három másodperce alatt képes felhúzni teljesen.
Száműznöm kell ezt a lányt az életemből. Beth ekkor sajátosan lassan megfordul és az állam a földet súrolja. Fekete kínai írásjelek díszítik a hátát a gerince mentén. Teste a dereka felé ível és a bőre sima, fehér....
Hátrafelé rúgva csapja bele az ajtót az arcomba.
Soha. Határozottan száműznöm kell ezt a lányt az életemből.

Nyereményjáték:
Dare You To - Aki mer, az nyer könyv 3 példányát sorsoljuk ki azon játékosok között, akik a szókeresőben megtalálják a 7 (hét) elrejtett szót. Nevek és kifejezések, amelyek kapcsolatban állnak a történettel segítik, hogy jobban megismerjétek a könyvet.
Segítségként a turné állomások bejegyzéseiben is megtalálhatjátok őket. A talált szavakat a rafflecopter arra kijelölt soraiba írjátok be.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! 


A Blogturné további állomásai:
Január 19 - Kristina Blogja
Január 23 - Kelly Lupi olvas
Január 25 - CBooks
Január 27 - Dreamworld
Január 29 - Media Addict
Január 31 - MFKata gondolatai

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése