Richelle Mead: The Ruby Circle

RazorBill, 2015
350 oldal
Goodreads: 4,32
Besorolás: YA, vámpír

"Mivel ez egy sorozat utolsó része, így akárhogy is próbálok vigyázni, nem tudom elkerülni, hogy egy-két spoilert ne olvasson az, aki nem olvasta a sorozatot. Így kérlek ennek tudatában olvassátok el az értékelést!"

És elérkeztünk a Bloodlines sorozat végéhez is. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy örülök, hiszen a hosszú évek alatt úgy megszerettem Richelle Mead vámpíros világát, hogy nem könnyű elengedni őket.
Amikor a Vámpírakadémia sorozat véget ért, hasonló gondolatok fájdították a szívemet, de akkor az írónő a rajongók (és talán a kiadó:))) nyomására úgy döntött, hogy folytatja a sorozatot, Adrian, Sydney, Eddie és Jill főszereplésével. Az örömünk leírhatatlan volt, főleg nekünk, akiknek Adrian a nagy kedvence, hiszen az ő sorsa az első sorozat végeztével, hogy is mondjam.. nem túl jól alakult.
A spin-off sorozat pedig elindult, voltak jobb és voltak gyengébb részek, de az biztos, hogy minden esetben izgatottan vártam az új részt és örömmel vetettem bele magamat az imádott világba.
Pedig időközben a szereplőink is sokat változtak. Már egyikük sem az a gondtalan(?) tinédzser, akiket az első sorozatban megismerhettünk, akár főszereplő, akár mellékszereplő az illető. Erről már az előző értékelésemben is írtam, de itt és most már végleg ezzel szembesülhettünk.
Leginkább Adrian az, akin ez látszik, hiszen az ő élete változott a legtöbbet. Egy főnemesi származású morából, akinek legnagyobb gondja az volt, hogy milyen buliban vegyen részt, mennyit igyon, hány lányt szedjen fel és hogy költse el leginkább az apja pénzét, egy önállóan a lábán megállni képes fiatal férfi vált, akinek amellett, hogy egy nála jóval komolyabb, okosabb és függetlenebb lány szerelmét kellett megszereznie és megtartania, a napi megélhetését is biztosítani kell, hiszen az apja megvont tőle mindenféle pénzügyi támogatást. És igen, valahol a végére hiányzott a mindig flörtölni kész, szarkasztikus "smaragdzöldszemű Dreamwalker", de jó volt látni, hogy az ő élete is révbe ért.

De visszatérve a The Ruby Circle-re, tudom, nem ártana egy pár szót szólni magáról a befejező részről is, úgyhogy akkor bele is vágnék. 

Fiatal szerelmes párocskánknak nincs könnyű helyzete. Bár Lissa szárnyai alatt védelmet kapnak az Udvarban, Adrian édesanyjánál laknak hármasban, de az életük nem az igazi. A morák Adriant kiközösítik, Sydney szinte ki se lép a szállásukról, de ha elmennének, akkor se lenne jobb, mert kinn pedig az Alkimisták vadásznak rájuk. De persze a legnagyobb gondjuk nem is ez, hanem, hogy Jillt elrabolták és ismeretlen helyen tartják fogva. Az utána indított nyomozások mind zsákutcába futnak, mígnem egy szép napon Sydney látogatót kap, Ms. Terwilliger érkezik egy rejtélyes csomaggal, amit Sydney-nek címeztek. Ez talán a kirakós első darabkája, ami remélhetőleg Jillhez vezet? 

Ezt a részt is, ahogy már megszokhattuk az előzőekből, két szemszögből olvashattuk: Adrian és Sydney szemszögéből. Örömmel láttam, hogy végére már belejött a kettős szemszögbe Richelle, mert most sikerült mind a két szemszöget egyenlően érdekesen megírnia. Adrian és Sydney szétválnak (már megint:)), de most mind a kettő körülbelül ugyanolyan izgalmas nyomozásba fog. Az egyikük Jill után ered, a másikuk pedig egy ártatlannak tűnő segítségből olyan dologba keveredik, ami ha igaz és ha kiderül, akkor alapjaiban rengeti meg a morák világát. És ami a legélvezetesebb volt a számomra, hogy a zárókötetre Richelle újra összehozta a régi bandát, hiszen Sydney, Adrian és Eddie mellett feltűnt Rose, Dmitrij, sőt Lissa és Christian is. 
A szereplők közül még mindig Eddie a nagy kedvencem, imádom a mindig felelősségteljes testőrfiút, akire a csoport bármelyik tagja bármikor számíthat. Ő a kis társaság legfőbb védelmezője, akit (Jillen kívül:) semmi és senki nem érdekel, csak a biztonságuk. Imádtam és még mindig szívesen olvasnék róla is egy spin-off történetet:).

Ami viszont visszavett a nagy lelkesedésemből, az most itt pont Sydney és Adrian volt. A kapcsolatuk nagy csattanóját Richelle már ellőtte az előző részben, így túl nagy meglepetéssel nem találkozhattunk. Persze Sydney és Adrian most is édes együtt, látni, hogy mennyire szeretik egymást, bár nekem ez Adrian részéről jobban érezhető:), de valahogy mégis úgy éreztem, hogy a kapcsolatukban nem egyenlő rangú felek. Én értem, hogy Adrian a lélek miatt néha kicsit "zizi" és szüksége van egy nála határozottabb társra (épp ezért éreztem azt, hogy Sydney sokkal jobb párja, mint Rose), de nekem párszor "sok" volt, ahogy Sydney bánt vele. A lány úgy neveli, úgy felügyeli Adriant, mintha a gyereke vagy az öccse lenne és nem a párja. Ez persze senkinek nem tűnik fel, egyedül az Adrian fejében ott lévő Tatjana királynőnek, aki ennek folyamatosan hangot is ad - és én ezért nagyon csíptem őt:).

A nagy durranás pedig, amit fentebb említettem.. hát nem is tudom. Egyrészt lehetőséget ad arra, hogy ezen a szálon elindulva Richelle folytathassa majd a történetet, ha akarja, mert itt maradt nyitott kérdés elég:), másrészt viszont nemcsak a srácoknak, de nekem is elég hihetetlennek tűnik ez az egész és amit Richelle megosztott velünk, az számomra nem volt elég. De úgy érzem, hogy ami késik, az nem múlik és fogunk mi még ezzel a kis csavarral foglalkozni:))).

És milyen a történet vége? Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert a befejezés olyan, mint amit a sorozat legtöbb rajongója örömmel fog venni. De sír is, mert nekem ez picit túlságosan is sziruposra sikerült - példának okáért a fantáziámmal semmi gond nincs, de én egyszerűen képtelen vagyok elképzelni Adriant abban a szituációban, ahogy otthagytuk őket. Nem, nem és nem. Adrian tényleg nagyon sokat fejlődött, nagyon sokat változott, de ennyire? Richelle szerintem túlságosan átalakította őt a sorozat végére és nálam ez nagyon nem jött be:(.

Összességében azért nem volt rossz ez a rész, izgalmat, akciót, mágiát kaptunk bőven, a szereplők még egyszer megmutathatták, hogy mihez értenek a legjobban, de a lezárás számomra nem sikerült a legtökéletesebben. Ettől függetlenül, aki eddig hűségesen kitartott a spin-off sorozat mellett, annak ajánlom ezt a részt is olvasásra, ha másért nem, hát azért, hogy utoljára kalandozzon velük egy jót és elköszönhessen a kedvenceitől.

Richelle, Neked pedig nagyon köszönöm, hogy megmutattad, van még olvasható, érdekes vámpíros sorozat is a YA történetek világában. Köszönöm, hogy megismerhettem Rose-t, Adriant, Dmitrijt, Lissát, Christiant, Eddie-t, Sydney-t, Jillt és a többieket. Most fájó szívvel búcsúzom tőlük, de nagyon remélem, hogy egyszer még visszatérsz ehhez a világhoz és akkor újra találkozhatok velük!

És búcsúzóul Richelle Mead szavait idézem:  

"Köszönöm, hogy nem hagytatok cserben és habár most egy kis szünetet tartunk - ne aggódjatok. Nem hiszem, hogy most találkoztunk utoljára ezekkel a srácokkal."

Borító: Nekem tetszik. Sydney-t pont így képzelném el, bár Adrian lehetne egy kicsit karizmatikusabb:). A cím pedig kifejezetten jól sikerült.

Kedvenc karakter: Adrian, Eddie

Szárnyalás: Ahogy a végére az egész kis csipet-csapat újra összegyűlt

Mélyrepülés: Sydney viselkedése. Néha nagyon "ráült" Adrian-re 

Érzelmi mérce: vannak benne aranyos, romantikus részek, de minden a YA keretei között

Értékelés: