A Maxim Kiadó a könyvfesztiválra jelenteti meg Mont Blanc könyvek sorozatában Glendon Swarthout: Őrület és szerelem című könyvét. Igazi kuriózum ez a történet, hiszen ritkaságnak számít felnőtt olvasóknak szóló vadnyugati történet megjelentetni. Nem véletlen azonban, hogy Tommy Lee Jones is fantáziát látott a regényben és The Homesman címmel forgatott nagy sikerű mozit belőle. Tartsatok velünk a négy állomásos blogturnén és akár meg is nyerhetitek a három nyereménykönyv egyikét. Irány: Nyugat!
272 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 3,88
Besorolás: felnőtt, történelmi, western
Ez a könyv az amerikai Vadnyugat első telepeseinek döbbenetes története az 1850-es években. Azokat ünnepli, akikről eddig sosem hallottunk: a bátor nőkről, akiknek elméjét és lelkét meggyötörték a keserű megpróbáltatások. Keresni kell egy „hazatérítőt”, aki visszakíséri néhányukat keletre, egy szanatóriumba. Amikor a vidék egyetlen férfija sem vállalja, a feladat Mary Bee Cuddyra száll, a rettenthetetlen és leleményes vénkisasszonyra és volt tanítónőre. Mary Bee legyen bármilyen bátor is, tudja, hogy egyedül nem járhat sikerrel. Egyetlen útitársat talál csupán, az alantas George Briggset, a földfoglalót. Így kezdődik hát útjuk kelet felé gyarmatosítás, megpróbáltatások, indián támadások, jégviharok és magány közepette. A feszes, pergő kalandok sorából időtlen klasszikus született.
Olyan időszakban és olyan tájakon jártam ezt a könyvet olvasva, ahol még soha. A western, mint műfaj, néhány klasszikus film formájában jutott el hozzám, igaz, azokat imádtam, de felnőtt könyvet ebben a témában nem olvastam korábban.
A földfoglalásokról rendelkeztem némi elképzeléssel, persze filmes élményekre alapozva, például nem kell bemutatni a Túl az Óperencián és hasonló filmeket. Az állam mindenki számára biztosított földet, akik hajlandóak voltak megművelni a szűz területeket, hátrahagyva korábbi életüket, vállalva minden nehézséget, küzdelmet. A körülmények mostohák voltak a férfiak számára is, de amivel a nőknek kellett megküzdeni, az a lehetetlen volt. Az élet viszont utat tör magának, gyermekek születtek és nőttek fel, változtak az évszakok, és időnként egy-egy szélsőséges nebraskai tél következtében megtizedelődött a lakosság. Abban az időben, amikor a gyógyszerek néhány gyógynövény főzetben merültek ki, gondolni sem lehetett arra, hogy az agy betegségeit bárhogyan kezeljék a prérin.
Nem volt kórház, vagy elmegyógyintézet, ahol elhelyezhették volna az elszigeteltségtől vagy családi tragédiáktól megőrült embereket. Egyetlen járható út volt, elvinni őket vissza keletre, a családtagjaikhoz, vagy valamilyen állami intézménybe.
A szerző egy ilyen "hazatérítést" mesél el ebben a történetben, négy különböző korú, megbomlott elméjű nőt kell keletre vinni, Iowába, ahol a helyi vezetők feleségei biztosítják majd a hazatérésüket.
Egy rendkívüli asszony, a farmját egyedül megművelő Mary Bee Cuddy vállalja, hogy elviszi őket, de nem egyedül, a véletlen úgy hozza, hogy egy bűnöző, George Briggs lesz a csapat férfi kísérője.
Egy speciális szállítóeszköz, a dobozszekér megpakolása után kerekednek fel, hogy a pár hetes utat megtegyék. Mary Bee egy férfias alkattal rendelkező, gyakorlatias, okos nő, tanár volt, de nagyobb pénzt örökölt, és a gazdálkodó életet választotta. Jó szándékú, nemeslelkű "vénkisasszony", akinél alkalmasabb nem is létezik erre a feladatra. Az út során a lelkét is kitette a beteg nőkért.
Briggs majdhogynem az ellenkezője, nyilvánvalóan a felajánlott pénz miatt van még mindig velük. Persze az út során lassan összecsiszolódnak, Mary Bee hajlandó alább adni az elveiből, cserébe Briggs modora is javul. A közöttük zajló párbeszédek komoly pengeváltások, itt-ott átszőve némi fekete humorral. Kettejük karakterfejlődése adja a történet fő szálát, az egymásra utaltság, a rendkívül nehéz körülmények, a felebaráti szeretet mindkettejüket formálja. A szerző remekül adja át az olvasóknak a természet vadságát és szépségét, ahogy az emberi lélek rezdüléseit is mélyen átérezhetően ábrázolja. Ez volt a valóság, ami elfeledteti az olvasóval a cukormázzal bevont képet, ami addig élt benne a vadnyugatról. A hősök bizony nem lovagolnak el az alkonyatban, hanem élelmet szereznek, küzdenek a viharokkal, alkudoznak az indiánokkal a túlélésért, temetnek, isznak, táncolnak és nem mernek hinni a saját érzelmeikben.
Kedves olvasó, a világért se gondold, hogy ez egy romantikus regény, sőt, olyan kemény és kegyetlen, amilyen ritkán fordul meg a kezemben. A természeti csapások mellett a lélek küzdelmeivel is szembesül az olvasó. Egyébként imádom a road-trip jellegű könyveket, amikor A-ból B-be kell eljutni mindenféle nehézség árán. Nos, itt megkaptam ezt az örömöt, de egy pillanatig se hidd kedves olvasó, hogy bármi is kiszámítható ebben a könyvben. Kaptam a történet során egy-két hatalmas taslit, hogy virtuálisan a fal adta a másikat. És pont ezekért a meglepetésekért volt különleges és emlékezetes olvasmány. Szívből ajánlom a felnőtt olvasóknak.
Borító: Filmes borítót kapott.
Kedvenc karakter: Mary Bee, Briggs
Szárnyalás: A legjobb jelenet a folyón való átkelés volt.
Mélyrepülés: -Érzelmi mérce: Kizárólag felnőtt olvasóknak ajánlom, a regény nem egy vadnyugati szerelmi történet.
Értékelés:
Blogturné extra - két részlet a könyvből:
– Elteheti a puskát – közölte. – Bármikor le tudom lőni arról a bakról, ha úgy akarom. Miféle kocsi ez?
– Dobozszekér utasok számára
A férfi megfordult, az istállóhoz sétált és felnyergelt lovát vezetve tért vissza. A kötéltekercset a kocsi tetejére hurkolta, majd lóra szállt és egyenesen Mary Bee-re nézett. Szeme olyan barna és feneketlen volt, mint a mocsártavak.
– Nos? – kérdezte.
– Elmegyünk a házamhoz. A neve Briggs?
– Meglehet.
– Az éjszakát ott töltjük, majd korán reggel indulunk.
– Munkát említett.
– Majd elmondom, ha úgy akarom.
Ha Mary Bee nem tekintett hátra hússzor a válla felett, hogy a férfi ott van-e még, követi-e patkányfarkú aranyderes lován, akkor egyszer sem, és mindannyiszor ott volt. Amikor felértek a házához vezető emelkedő tetejére, megkérte Briggset, fogja ki az öszvéreket, vigye az istállóba és etesse meg őket, az ő kancáját és saját lovát is, valamint lássa el a többi jószágot is.
A férfi ült a lován és bámult rá. Akár hottentottául is beszélhetett volna hozzá. Mary Bee felismerte a magányos farkast, ha találkozott eggyel. Természetesen a magányos farkas nem értett a parancsból, még a javaslatból sem, és bosszantó volt, hogy az együttműködésről sem hallott soha. Az ilyen ember magának élt a föld kerekén, ami hite szerint az ő kényelmére forgott.
– Ha nem teszi, akkor majd én – folytatta a nő. – És akkor egy órával később lesz kész a vacsorája.
Fogta a puskáját, bement a házba és az ablakból figyelte, ahogy a férfi kifogta az öszvéreket.
– Dobozszekér utasok számára
A férfi megfordult, az istállóhoz sétált és felnyergelt lovát vezetve tért vissza. A kötéltekercset a kocsi tetejére hurkolta, majd lóra szállt és egyenesen Mary Bee-re nézett. Szeme olyan barna és feneketlen volt, mint a mocsártavak.
– Nos? – kérdezte.
– Elmegyünk a házamhoz. A neve Briggs?
– Meglehet.
– Az éjszakát ott töltjük, majd korán reggel indulunk.
– Munkát említett.
– Majd elmondom, ha úgy akarom.
Ha Mary Bee nem tekintett hátra hússzor a válla felett, hogy a férfi ott van-e még, követi-e patkányfarkú aranyderes lován, akkor egyszer sem, és mindannyiszor ott volt. Amikor felértek a házához vezető emelkedő tetejére, megkérte Briggset, fogja ki az öszvéreket, vigye az istállóba és etesse meg őket, az ő kancáját és saját lovát is, valamint lássa el a többi jószágot is.
A férfi ült a lován és bámult rá. Akár hottentottául is beszélhetett volna hozzá. Mary Bee felismerte a magányos farkast, ha találkozott eggyel. Természetesen a magányos farkas nem értett a parancsból, még a javaslatból sem, és bosszantó volt, hogy az együttműködésről sem hallott soha. Az ilyen ember magának élt a föld kerekén, ami hite szerint az ő kényelmére forgott.
– Ha nem teszi, akkor majd én – folytatta a nő. – És akkor egy órával később lesz kész a vacsorája.
Fogta a puskáját, bement a házba és az ablakból figyelte, ahogy a férfi kifogta az öszvéreket.
....
Mary Bee lassú léptekkel tért vissza a kocsihoz. Nehéznek érezte a kezében a borítékot. Két-háromszáz dollárból gyönyörű cseresznyefa melodeont és széket tervezett vásárolni. Feltartotta a borítékot a kocsi ablakához.
– Olvassa el!
Megjelent a férfi arca. Szinte dühösen ráncolta a homlokát a borítékra. A nő sokszor látta ezt az arckifejezést. Nem tud olvasni, tehát valószínűleg írni sem. Az írott, vagy nyomtatott szavakat csak ismétléssel, vagy asszociációval ismerte fel. Maga felé fordította a borítékot és hangosan felolvasta:
– „Mr. George Briggs számára Mrs. Altha Carter címén, Női Segélyegylet, Metodista templom, Hebron, Iowa”. – A férfira pillantott. – Háromszáz dollárt tettem ebbe a borítékba. Most feladom a boltban. Amikor épen és egészségesen elérünk Hebronba, Mrs. Carter átadja majd magának. Maga szerint ez tisztességes összeg?
– Gondolom.
– Én is úgy gondolom. Keresett már életében háromszáz dollárt néhány heti munkával?
A férfi újabb kérdéssel válaszolt:
– Miért nem kaphatnám meg most?
– Ó, nem!
A férfi elfordult. A nő újra átszelte az utat, olyan mélyen elgondolkodott, mint amilyen mély a sár volt. Valójában biztonságosabb lenne magánál tartani a pénzt. A postában nem lehet bízni.
Mary Bee lassú léptekkel tért vissza a kocsihoz. Nehéznek érezte a kezében a borítékot. Két-háromszáz dollárból gyönyörű cseresznyefa melodeont és széket tervezett vásárolni. Feltartotta a borítékot a kocsi ablakához.
– Olvassa el!
Megjelent a férfi arca. Szinte dühösen ráncolta a homlokát a borítékra. A nő sokszor látta ezt az arckifejezést. Nem tud olvasni, tehát valószínűleg írni sem. Az írott, vagy nyomtatott szavakat csak ismétléssel, vagy asszociációval ismerte fel. Maga felé fordította a borítékot és hangosan felolvasta:
– „Mr. George Briggs számára Mrs. Altha Carter címén, Női Segélyegylet, Metodista templom, Hebron, Iowa”. – A férfira pillantott. – Háromszáz dollárt tettem ebbe a borítékba. Most feladom a boltban. Amikor épen és egészségesen elérünk Hebronba, Mrs. Carter átadja majd magának. Maga szerint ez tisztességes összeg?
– Gondolom.
– Én is úgy gondolom. Keresett már életében háromszáz dollárt néhány heti munkával?
A férfi újabb kérdéssel válaszolt:
– Miért nem kaphatnám meg most?
– Ó, nem!
A férfi elfordult. A nő újra átszelte az utat, olyan mélyen elgondolkodott, mint amilyen mély a sár volt. Valójában biztonságosabb lenne magánál tartani a pénzt. A postában nem lehet bízni.
***
A tűz alig égett. Mary Bee felkelt, felszította, fát tett rá, majd visszaült.
– Hol tervezi az átkelést?
– Talán Kanesville-nél. Még nem tudom.
– Milyen messze van Hebrontól?
– Úgy egy mérföldre.
A betakart asszony felnyögött, nyögései messze hangzottak a tűztől. Mary Bee letérdelt, benedvesítette a rongyot, és lemosta az asszony arcát, majd lehajtotta a takarókat és lemosdatta a torkát és a kezeit is.
– Jaj, annyira tehetetlennek érzem magam! Imádkozom érte Istenhez. Amikor a férje és a fiai hazaértek, négy döglött farkast találtak… már meséltem magának. Megölt négy farkast. Már annyi mindenen ment keresztül, most meg ez. Vétek lenne ilyen messzire eljutni és elveszíteni. Megszakadna a szívem.
Briggs az üvegével felelt.
– Elküldte azt a pénzt?
– Látott engem Loupban. Mostanra Mrs. Carter biztosan megkapta. Amint találkozunk vele, maga megkapja a pénzt, és szabadon elmehet. – Mary Bee visszatakarta a beteget és egy ideig a tűzbe bámult.– Szeretném, ha az út hátralévő részében rendesen bánna velem – szólalt meg végül.
A férfi hallgatott.
– Mondtam néhány dolgot, amit bánok. Bocsánatot kérek. Nagy teher nehezedik rám.
A friss fa felparázslott. Mary Bee a férfira nézett, de arcán nem látott semmit.
– Ha ettől kedvesebben viselkedik velem, Mr. Briggs, bevallok valamit. Bevallom, hogy maga nélkül nem tudtam volna ezt véghezvinni.
– Lám, lám – felelte a férfi.
– Megmentettem önt a huroktól… tízszeresen visszafizette. Egyedül egy hétig sem bírtam volna Loup után. Többször volt igaza, mint ahányszor tévedett. Például Mrs. Svendsennel. Fogalmam sem volt, mennyire veszélyes lehet. Bölcs dolog volt leszíjazni. Azután meg az indiánok.
– Ha nem adom oda nekik a lovát, többen halottak lennénk.
– Tudom. A karavánnal kapcsolatban is igaza volt. El sem tudtam képzelni, hogy nemet mondanak.
– A szekér – folytatta a férfi. Ha esetleg a nő elfelejtette volna, ő örömmel emlékeztette.
– Sosem tudtam volna megjavítani.
– A kólika.
– Egyszerűen nem tudom, hogy kell jószágot gyógyítani. Charley Linens mindig elintézte helyettem. Arabella Sours nyomára sem akadtam volna rá soha.
– Megmentette az irhámat. A hajtó elkapta. Ha nem lövi le, megölt volna.
– Kegyelmes ég! És amikor az öszvérek nem indultak, maga rávette őket. Nos, nagyon hosszú a lista, és őszintén hálás vagyok.
Briggs köhögött és a tűzbe köpött. A hűvös éjszakai levegő súlyosbította a hurutját. Ezután Mary Bee mondott valamit, amit nem kellett volna, de nem tudta megállni.
– És remekül táncol.
A férfi sötéten nézett rá. A nő a nyelvébe harapott. De bármi lett is volna, megmenekült a férfi válaszától, mert Hedda Petzke forgolódott és ismét hangosan nyögdécselt.
– A pokolba! – hördült fel Briggs. – Hozzon egy csészét.
– Hol tervezi az átkelést?
– Talán Kanesville-nél. Még nem tudom.
– Milyen messze van Hebrontól?
– Úgy egy mérföldre.
A betakart asszony felnyögött, nyögései messze hangzottak a tűztől. Mary Bee letérdelt, benedvesítette a rongyot, és lemosta az asszony arcát, majd lehajtotta a takarókat és lemosdatta a torkát és a kezeit is.
– Jaj, annyira tehetetlennek érzem magam! Imádkozom érte Istenhez. Amikor a férje és a fiai hazaértek, négy döglött farkast találtak… már meséltem magának. Megölt négy farkast. Már annyi mindenen ment keresztül, most meg ez. Vétek lenne ilyen messzire eljutni és elveszíteni. Megszakadna a szívem.
Briggs az üvegével felelt.
– Elküldte azt a pénzt?
– Látott engem Loupban. Mostanra Mrs. Carter biztosan megkapta. Amint találkozunk vele, maga megkapja a pénzt, és szabadon elmehet. – Mary Bee visszatakarta a beteget és egy ideig a tűzbe bámult.– Szeretném, ha az út hátralévő részében rendesen bánna velem – szólalt meg végül.
A férfi hallgatott.
– Mondtam néhány dolgot, amit bánok. Bocsánatot kérek. Nagy teher nehezedik rám.
A friss fa felparázslott. Mary Bee a férfira nézett, de arcán nem látott semmit.
– Ha ettől kedvesebben viselkedik velem, Mr. Briggs, bevallok valamit. Bevallom, hogy maga nélkül nem tudtam volna ezt véghezvinni.
– Lám, lám – felelte a férfi.
– Megmentettem önt a huroktól… tízszeresen visszafizette. Egyedül egy hétig sem bírtam volna Loup után. Többször volt igaza, mint ahányszor tévedett. Például Mrs. Svendsennel. Fogalmam sem volt, mennyire veszélyes lehet. Bölcs dolog volt leszíjazni. Azután meg az indiánok.
– Ha nem adom oda nekik a lovát, többen halottak lennénk.
– Tudom. A karavánnal kapcsolatban is igaza volt. El sem tudtam képzelni, hogy nemet mondanak.
– A szekér – folytatta a férfi. Ha esetleg a nő elfelejtette volna, ő örömmel emlékeztette.
– Sosem tudtam volna megjavítani.
– A kólika.
– Egyszerűen nem tudom, hogy kell jószágot gyógyítani. Charley Linens mindig elintézte helyettem. Arabella Sours nyomára sem akadtam volna rá soha.
– Megmentette az irhámat. A hajtó elkapta. Ha nem lövi le, megölt volna.
– Kegyelmes ég! És amikor az öszvérek nem indultak, maga rávette őket. Nos, nagyon hosszú a lista, és őszintén hálás vagyok.
Briggs köhögött és a tűzbe köpött. A hűvös éjszakai levegő súlyosbította a hurutját. Ezután Mary Bee mondott valamit, amit nem kellett volna, de nem tudta megállni.
– És remekül táncol.
A férfi sötéten nézett rá. A nő a nyelvébe harapott. De bármi lett is volna, megmenekült a férfi válaszától, mert Hedda Petzke forgolódott és ismét hangosan nyögdécselt.
– A pokolba! – hördült fel Briggs. – Hozzon egy csészét.
Játék:
Ezúttal a nehéz sorsú telepesek életéhez kötődik a játékunk. Mind a négy állomáson találtok egy leírást/képet, ami egy olyan tárgyat/fogalmat rejt, ami szorosan kötődik a történethez. A kiemelt betűk segítenek a megfejtésben!
Ezt a szót írjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre válaszolni az értesítő e-mailre! Sok szerencsét a játékhoz!
a Rafflecopter giveaway
A turné állomásai:
04/17 Tekla Könyvei
04/19 Dreamworld
04/21 Kelly&Lupi olvas
04/23 Roni olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése