Könyvheti móka

Marni Bates társaságában

Nekünk könyvmolyoknak, két igazán nagy rendezvényünk van egy évben: a Könyvfesztivál és a Könyvhét. A Könyvfesztiválra idén épp csak kiugrottunk Kellyvel, de a Könyvhétre több időnk volt, így azt picit jobban kiélveztük.
Én személy szerint helyszínileg a Könyvfesztivált jobban szeretem, mert az nagyobb területen van és bár a belső rész ugyanúgy szűkös, de a külső, hatalmas park helyet ad annak, ha a barátokkal kicsit leülnénk, bandáznánk. A Könyvhét a Vörösmarty térre van bezsúfolva, ami eleve népszerű a turisták körében is, így a "tömegnyomor" enyhe kifejezés arra, ami ott vár a kilátogatókra.
De azért ennek is megvan a hangulata, üldögélés, trécselés, "zsákmányok" átvizsgálása a Vörösmarty szobor melletti füvön, a szokásos évi "mekizésünk", fagylaltozás, a standok közös körbejárása és olyan barátokkal való találkozás, akik csak évente egyszer jönnek fel Pestre, a Könyvhét alkalmával.
Idén nem indultunk neki túl hamar, hiszen egyikünk sem akart sok könyvet venni (én azt egyébként is csütörtökön napközben szoktam lebonyolítani, amikor még alig vannak látogatók), inkább a bandázás volt a célunk. A kényelmünknek köszönhetően végül sikerült a kb 20 perces utat jó egy óra alatt megtennünk, közbeiktatva egy autós városnézést is, mert hát a belvárosban parkolni lehetetlenség, de mi azért megpróbáltuk. Eredetileg BKV-val akartunk indulni, de Kelly légkondis autója engem is elcsábított, így tettünk egy próbát. És elbuktunk. Úgyhogy vissza Budára hozzám és onnan újraindultunk BKV-val. Innen szép nyerni! :)
De végül nem maradtunk le semmiről, mert a standok a helyükön voltak, a könyvek is, csak a tömeg és a meleg volt talán nagyobb.
Először a könyvesstandokat vettük célba - bár megfogadtuk, hogy nem veszünk könyvet, de azért egy

könyvmoly nehezen állja meg, hogy ne nézzen körül:). Jártunk az újonnan megalakult WOW kiadónál, ahol könyvekkel és kitűzőkkel lettünk gazdagabbak, plusz Duba Gábor dedikálta a könyvét Kellynek és megköszönte az értékelését. Majd egy jót beszélgettünk Beke Csillával, a kiadó vezetőjével, aki mesélt picit magukról és a terveikről. Nagyon jó volt hallani a lelkesedésüket, nagyon sok sikert kívánunk nekik!

Ezután én az AGAVE-nál begyűjtöttem egy Anita Blake könyvjelzőt - könyveket nem vettem most náluk, mert ami érdekelt, azt előrendeltem - Laurell K. Hamilton: Halálcsók és Lev Grossman: A varázslók című könyveit, amelyek remélhetőleg hamarosan a kezeim közé kerülnek és olvashatom őket. Majd útunkat a Móra kiadó felé vettük, ahol gyorsan átvettük a turnés könyveinket - a kiadó munkatársai pedig kedvesen megsúgták, hogy igaz, hogy Marni Bates csak 16:00 - tól dedikál, de valószínűleg már hamarabb is kinn lesz, úgyhogy ha korábban érnénk ide, akkor még a tömeg előtt dedikáltathatjuk a könyveinket. Ezt az infót megköszöntünk, majd miután végignéztünk még jópár standot, végül a Vörösmarty szobor melletti füves területre indultunk, ahová a BTK talit beszéltük meg. Deszy és Fummie már ott üldögélt jó pár könyvmoly társaságában, így mi is levetettük magunkat melléjük. Bár sokat beszélgetünk esténként egy közös chaten, azért élőben mindig minden viccesebb, így hamarosan, ahogy Tekla, Angelika, Csigi Zsófi, Rami és Kristina is csatlakozott hozzánk, hatalmas traccsparty kerekedett. Aki kívülállóként hallgatott minket, az talán egy szót sem értett abból, amin nagyon vihogtunk, de hát a Blogturné miatt rengeteg közös élmény köt minket össze, amiket jó újra és újra feleleveníteni. 

A WOW-os és a BTK-s kítűzők

Kelly ekkor kiosztotta a kitűzőinket - azt azért elmesélem még, hogy valami hiper gyorsasággal sikerült elkészíteni őket, mert ha jól emlékszem vasárnap találtuk ki, hogy nekünk kell kitűző, Andi még aznap elkészítette a mintákat és kedden már meg is rendeltük őket.

A társaság azért persze nem volt folyamatosan teljes létszámú, mert mindenki rohangászott ide-oda, hol dedikáltatni, hol találkozni valakivel, hol csak vásárolni, ha fülest kapott, hogy hol kapható akciósan a kedvenc könyve. Én a Ciceró standjához rohangásztam folyamatosan, mert - igen, megígértem magamnak, hogy nem veszek könyvet, mert per pillanatnyilag valami nagyobb dologra gyűjtök, így idén a könyvvásárlásomat a legminimálisabbra csökkentettem - de hát ez a két könyv nagyon izgatta a fantáziámat. Végül megegyeztem magammal, hogy az egyiket megvehetem, de melyiket? A többiek sem segítettek nagyon, így magammal kellett megküzdenem. Azért elárulom, hogy melyik két könyv közül nem tudtam választani:

K.L Armstrong - M. A. Marr: Loki farkasai és Sally Green: Half Bad című könyve. Végül a Half Bad jött velem haza, a Loki farkasaihoz pedig egy könyvjelzőt zsákmányoltam és azért remélem, hogy egyszer ezt a könyvet is elolvashatom:).

Lassan közeledett a várva várt 15:00, így Deszy, Angelika, Rami, Fummie és én áttettük a székhelyünket a Móra kiadó standjához, ahol észrevettem, hogy Németh Eszter dedikálja a Kötéltánc című könyvét, amivel turnézni fogunk a közeljövőben. Így visszaügettem a könyvemért és gyorsan dedikáltattam vele:). Az írónő kíváncsi volt, hogy miért választottam ezt a könyvet, én pedig elmeséltem neki, hogy turnézni fogunk vele, mert többünket is érdekelte a történet. Nagyon aranyos volt, ahogy fellelkesült ennek hallatán, még egy névjegykártyát is kaptam tőle, hogy mindenképpen küldjem el neki az értékelések linkjeit, akár jók lesznek, akár rosszak, mert nagyon szeretné látni a véleményünket. 

A dedikált kendő

És ekkor megjelent Marni Bates. Igen, a fiatal írónő éppolyan lelkes, vidám és vigyorgós, mint a képeken. Hatalmas szíve van, nagyon jókedélyű és elmondhatatlanul örült a sok rajongónak. Először azzal ejtett minket ámulatba, hogy több magyar szóval, mondattal is megpróbálkozott és a könyvünket is magyar ajánlóval írta alá! Ezen felül még ajándékkal is kedveskedett nekünk, nagyon szép gyűrűt vagy karkötőt lehetett választani a dedikálás után. Sőt, volt egy nagy kendője, amit csak azért hozott magával, hogy az olvasók dedikálják neki, amit majd eltesz emlékül. Természetesen ilyen kedves kérést nem lehetett visszautasítani, így mi is dedikáltunk neki:). Persze az ott kóborló rajongók hamar felfedezték, hogy

Marni megérkezett és elég nagy sor kezdett kialakulni. A kiadó viszont megkérte a Marnit kísérő Tiját, hogy mivel még a másik író dedikál, így tegyenek egy kört, igyanak egy kávét és 16:00-ra jöjjenek vissza. Marni és Tija pedig valahogyan végül a szobor melletti füves területen kötött ki, velünk együtt, mire az ott ránk várakozó blogturnés lányok egyöntetűen vigyorogva vették tudomásul, hogy "helybe szállítottuk nekik az írónőt". Marni persze egy percig sem veszített a lelkesedéséből, így állva, asztal és szék nélkül is lelkesen dedikált, fényképezkedett, beszélgetett a rajongóival. Egyszerűen imádtuk a közvetlen stílusáért!

És egy vicces kép - hogy Marni könnyebben tudjon dedikálni, felajánlottam neki a hátam, amit persze Fummie azonnal megörökített az utókor számára:)

A dedikálást követően persze nem maradhatott el a már megszokott "mekizés" sem, amit minden évben megejtünk. Kíváncsian vártuk kedvenc netes trollunk megjelenését, hogy utána napokig, hetekig tudja majd szórakoztatni a társaságot ask.fm-n, de mind a mai napig nem hallottunk felőle, úgyhogy vagy megbékélt, vagy nem volt ideje ránk:).
Összességében nagyon jó kis nap volt, bár idén nem annyi könyvvel tértünk haza, mint szoktunk, de a társaság így is ismét kitett magáért. Lányok jövőre veletek ugyanitt!

És az idei zsákmányaink:
Kelly könyvei:

Lupi könyvei (itt két könyv hiányzik, a Szétcsúszva regényt Kellynek ajándékoztam, a Szívatás című regényt pedig kölcsönadtam Csiginek).