E. Lockhart: A hazudósok - We Were Liars

Ciceró Kiadó 2015
248 oldal
Fordította: Rudolf Anna
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA, realista

Egy gyönyörű és előkelő család.

Egy magánsziget.

Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.

Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.

Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.

Hazugságok hazugságok hátán.

Igaz szerelem.

Az igazság.

A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.

Olvasd el!

És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!

A könyv már 2013 decemberében felkerült a TRB listámra, de igazából akkor emelkedett ki a várólistás könyvek százai közül, amikor megnyerte a Goodreads 2014-es legjobb young adult fikció díját. Nyilván lecsap az ilyesmire a magyar könyves piac is, így hamarosan jött is a hír, a Cicerónál fog megjelenni a könyv. Innentől már csak a borítóért izgultam, mert mint az esetek 99%-ában én az eredeti verziót támogatom, A hazudósok esetében elég hamar kiderült, hogy saját borító lesz. Minden rendben is lenne a kékes, tengerpartos borítóval, de valaki megmagyarázhatná, mit keres a vízben oda photoshoppolva egy gumimatracos egyén. A betűtípus, a dombornyomás jól sikerült.

Kedves olvasóm! Ha jót akarsz magadnak, minden különösebb utána járás nélkül, egyszerűen csak szerezd be ezt a könyvet és olvasd el. Az a legjobb, ha semmit sem tudsz a történetről, mert minden egyes részlet spoileres lehet, ami megöli ennek a történetnek a lényegét.

Tudatosan próbáltam kerülni a könyvről minden információt, nem érdekeltek az értékelések és nem néztem fanmade cuccokat sem. Tudtam, hogy olvasni fogom mindenképp, csak a megfelelő pillanatra vártam. Így történt meg a héten ez az egyéjszakás kaland, ami szétmarcangolta a szívemet, és olyan mértékben fölkavart, hogy még a könyves berkeimben sem tudtam beszélni a könyvről. Kellett egy kis idő, amig magamhoz tértem, úja fellapoztam, visszaolvastam részeket.  Ez ugyanis a kétszer olvasós könyvek tipikus példája.

Hazudik az, aki azt mondja, hogy ezt ki lehet találni. Nem lehet. Legalábbis nem az elejétől, és nem minden részletében. Újraolvasva is csak akkor mondanak valamit az információmorzsák, ha már tudod, hogy mi a vége. Folyamatában ez nem jelentős. Csak annyit érzel, hogy valami hamarosan kiderül, valami titok a múltból, amiről nem beszél senki. SENKI. A részleges amnéziás főhőssel együtt küzdesz, elméleteket gyártasz és vetsz el, mindenre fogsz gondolni, csak az igazságra nem.

Nem lehet erre a könyvre azt mondani, hogy a legjobb könyv az életemben és megváltja a világot, blablabla.

DE. Ekkora arculcsapást nem kaptam még történettől, és ez rávilágított arra, hogy ez a könyv maradandó élmény nyújt, különleges, egyedi, jól felépített. Mit is keresek az olvasmányaimban? Pontosan ezeket, hogy érzelmeket váltson ki, hogy kifacsarjon, és velem maradjon sokáig. Megkaptam. Ez nem egy felejthető kategória.

Nem tehetek mást, köszönöm a szerzőnek ezt az élményt.

Az írás stílusa kifejezetten tetszett. Ez kérlek, nem ennek a szerzőnek a stílusa, ez egy amnéziás karakter stílusa, akit napokig elhúzódó migrének gyötörnek, akinek nem elég azt mondania, "fáj a fejem", ő megszemélyesíti a fájdalmat, sokszor durván, élesen, amilyen maga a fájdalom. Szereti a nyakatekert fogalmazást. Ő meséli a történetet, sőt igazi mesék átiratait is beleszövi, és ezek a felbukkanó szösszenetek egytől egyig óriási jelentőséggel bírnak. Telnek a napok és Cadence emlékei visszatérnek, egyik a másik után.

A mondanivalót mindenkinek magának kell leszűrni. Mit jelent gazdag családba születni? Mit vár el egy szülő, nagyszülő az örökösöktől? Milyen társadalmi és faji ellentétek vannak a szereplőkben? Van-e jövője egy gazdag-szegény kapcsolatnak? Mivé teszi az embereket a pénz utáni hajsza? Mivé teszi a családi kapcsolatokat a pénz utáni hajsza? Létezik Isten? Ha igen, miért engedi az ártatlanok nyomorát?

Külön köszönet pogginak a fordításért, imádom a munkáit Gayle Forman óta, tökéletes.

Szóval így néz ki egy értékelés, ha mellőzök belőle mindent, ami a történet tartalmára vonatkozik. Nem elemzem a karaktereket és nem árulok el semmi spoilert. Nem hazudok a könyv végéről, de az igazat sem mondom el. Csak egyet érdemes hangoztatni, olvasd el, mielőtt egy elcseszett tinifilmet csinálnak belőle.

Borító: A gumimatracost kivéve tetszik.

 

Kedvenc karakter: A HAZUDÓSOK élükön Gat.

Szárnyalás: Csokis karamella

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Fájni fog.

Értékelés: