372 oldal
Fordította: Gázsity Mila
Goodreads: 3,94
Besorolás: YA, disztópia, romantikus
35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ. KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.
Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.
Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.
Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte. HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT.
ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE?
Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.
Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.
Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte. HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT.
ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE?
Amikor befejeztem a Párválasztó sorozatot, nem is mertem remélni, hogy az írónő folytatással fog minket meglepni. Az apróbb novellákat olvastam, de azok inkább kiegészítő kötetek voltak, mintsem, hogy folytatásnak tekintsem őket.
Így amikor megjelent itthon a Koronahercegnő, azonnal lecsaptam rá, mert nagyon szerettem volna Maxon és America világába visszajutni és újra egy romantikus mesét olvasni.
Így amikor megjelent itthon a Koronahercegnő, azonnal lecsaptam rá, mert nagyon szerettem volna Maxon és America világába visszajutni és újra egy romantikus mesét olvasni.
A történet 20 évvel a trilógia befejezése után veszi kezdetét. Maxon uralkodik még mindig Americával az oldalán, gyönyörű gyermekeik születtek, a kasztrendszert eltörölték, minden szépnek és jónak tűnik, de a nép mégsem boldog. Lázongások vannak itt-ott és, hogy enyhítsék a feszültséget, ezért újra meghirdetik a Párválasztót, amin a lányuk, Eadlyn keze a tét, akiért 35 fiú fog versengeni.
A történet első hallásra nagyon hasonlíthat az alaptörténethez, de az írónő csavart rajta egyet, mert amíg az első részben 35 lány harcolt a trónörökös kegyeiért, addig most 35 fiú küzd a koronahercegnő kezéért.
Maxon és Eadlyn (ha egyszer nem jól írom le a nevét, nézzétek el nekem, mert ebbe a névbe állandóan belegabalyodnak az ujjaim:), sok mindenben hasonlított. Királyi vonalból jöttek és mind a kettőjüket a kényszer vezette, hogy így keressenek maguknak párt. De amíg Maxon szerethető volt az összes hibájával együtt, látszott, hogy egy idő után élvezte a sok lányt maga körül, addig ezt Eadlynnél nehezebb megfogalmazni. Egyrészt megértettem a viselkedését, hiszen kisgyerek korától kezdve arra készül, hogy ő legyen az első női uralkodó és ez óriási teherként nehezedik a vállára. Mindenáron meg akar felelni ennek az elvárásnak, így folyamatosan erre koncentrál, nem igazán voltak kapcsolatai, 18 éves korára nem nagyon érdeklik a fiúk sem. Majd hirtelen közlik vele, hogy a trón és a birodalom érdekében párt kell magának választania azonnal. Ez így egyikünknek sem lenne könnyű, ugye? Még akkor sem, ha egyszerre 35 pasi küzdene a kegyeinkért.
Pedig ez milyen jól hangzik! Feltéve, ha olyan fiúk vennének minket körül, akik közül választani se tudnánk. Eadlyn sem tud. És én sem tudnék. De nem azért, mert annyira kimagaslóan jók, hanem, mert annyira nem azok.
Mert hát milyen pasikat kapott/ húzott magának Eadlyn? Hogy őszinte legyek, egyik fiútól sem voltam elájulva. Igen, voltak cuki srácok, akiket én is megkedveltem, például Henrit, az abszolút lelki társnak való fiút, de aki a nyelvi nehézségek miatt talán soha nem fog eljutni oda, hogy Eadlynnel közelebbi kapcsolatba kerüljön vagy Kile-t, akivel a hercegnő együtt nőtt fel és talán az eddigi "utállak" kapcsolatuk megváltozhat vagy Erik, a tolmácsfiú, akinek az értékei sajnos valószínűleg örökre rejtve maradnak, hiszen ő nem tagja a 35-sök fogatának - de egy se volt köztük olyan, akiért megdobbant volna a szívem. Mindnek egy-egy olyan tulajdonsága volt, ami esetleg figyelemreméltó, de olyan, aki kimagaslott volna a mezőnyből... hát nem nagyon találtam. Úgyhogy teljesen megértettem Eadlyn hezitálását:).
Maxon és Eadlyn (ha egyszer nem jól írom le a nevét, nézzétek el nekem, mert ebbe a névbe állandóan belegabalyodnak az ujjaim:), sok mindenben hasonlított. Királyi vonalból jöttek és mind a kettőjüket a kényszer vezette, hogy így keressenek maguknak párt. De amíg Maxon szerethető volt az összes hibájával együtt, látszott, hogy egy idő után élvezte a sok lányt maga körül, addig ezt Eadlynnél nehezebb megfogalmazni. Egyrészt megértettem a viselkedését, hiszen kisgyerek korától kezdve arra készül, hogy ő legyen az első női uralkodó és ez óriási teherként nehezedik a vállára. Mindenáron meg akar felelni ennek az elvárásnak, így folyamatosan erre koncentrál, nem igazán voltak kapcsolatai, 18 éves korára nem nagyon érdeklik a fiúk sem. Majd hirtelen közlik vele, hogy a trón és a birodalom érdekében párt kell magának választania azonnal. Ez így egyikünknek sem lenne könnyű, ugye? Még akkor sem, ha egyszerre 35 pasi küzdene a kegyeinkért.
Pedig ez milyen jól hangzik! Feltéve, ha olyan fiúk vennének minket körül, akik közül választani se tudnánk. Eadlyn sem tud. És én sem tudnék. De nem azért, mert annyira kimagaslóan jók, hanem, mert annyira nem azok.
Mert hát milyen pasikat kapott/ húzott magának Eadlyn? Hogy őszinte legyek, egyik fiútól sem voltam elájulva. Igen, voltak cuki srácok, akiket én is megkedveltem, például Henrit, az abszolút lelki társnak való fiút, de aki a nyelvi nehézségek miatt talán soha nem fog eljutni oda, hogy Eadlynnel közelebbi kapcsolatba kerüljön vagy Kile-t, akivel a hercegnő együtt nőtt fel és talán az eddigi "utállak" kapcsolatuk megváltozhat vagy Erik, a tolmácsfiú, akinek az értékei sajnos valószínűleg örökre rejtve maradnak, hiszen ő nem tagja a 35-sök fogatának - de egy se volt köztük olyan, akiért megdobbant volna a szívem. Mindnek egy-egy olyan tulajdonsága volt, ami esetleg figyelemreméltó, de olyan, aki kimagaslott volna a mezőnyből... hát nem nagyon találtam. Úgyhogy teljesen megértettem Eadlyn hezitálását:).
Ráadásul az sem segítette a fiúk megkedvelését, hogy nagyon keveset tudtunk meg róluk. Persze, mondhatjuk azt, hogy az alapsorozat is így épült fel, hiszen 35 ember hátterének, lelki bajainak, történetének a kiteregetése nem egyszerű feladat, sem idő, sem hely nincs rá, de úgy, hogy America a lányok között élt, talán jobban megismerhettük anno őket. Itt Eadlyn főleg a saját problémáival volt elfoglalva, a srácok abszolút mellékesek voltak és nem egyszer éreztem úgy, hogy "három hónapom van a párválasztóra, úgyhogy rendben, néha a fiúkkal is fogok foglalkozni". Nemhiába jegyezték meg a srácok, amikor a riporter kérdezte őket, hogy a legnagyobb kihívásuk leginkább az volt, hogy mit egyenek és mennyit.
És hiába próbálta az írónő Eadlynt belevaló csajszinak beállítani, ha sokszor inkább az elkényeztetett és gőgös királylány jutott róla az eszembe. Ami szimpatikus volt benne, az a kötelességtudata és a kapcsolata az egyik öccsével, Ahrennel. Nagyon aranyos pillanataik voltak együtt és igen, a fiú nagyon sokat segített neki minden téren, még az érzelmek bonyolult útvesztőjében is, hiszen ő már megismerte a valódi szerelmet, így okos tanácsokat adott a nővérének, még ha az sokszor morgott is miatta.
Persze aztán a történet végre beindult, Eadlyn személyisége is sokat változott és a végefelé pedig már azon izgulhattam, hogy mindjárt vége a könyvnek és... Úgyhogy vagy legyen egy következő rész, vagy valami jót találjon ki az írónő, mert így nem lehet vége a regénynek. És a lapok elfogytak, én pedig itt maradtam kétségek között, hogy vajon mi fog történni a továbbiakban? (természetesen nem tudtam megállni és utánanéztem, igen, lesz folytatása:).
Persze aztán a történet végre beindult, Eadlyn személyisége is sokat változott és a végefelé pedig már azon izgulhattam, hogy mindjárt vége a könyvnek és... Úgyhogy vagy legyen egy következő rész, vagy valami jót találjon ki az írónő, mert így nem lehet vége a regénynek. És a lapok elfogytak, én pedig itt maradtam kétségek között, hogy vajon mi fog történni a továbbiakban? (természetesen nem tudtam megállni és utánanéztem, igen, lesz folytatása:).
De, hogy, ne csak morogjak, azért azt is megemlítem, hogy America és Maxon számomra még mindig álompár. Húsz éve házasok, de még mindig ugyanolyan forró szerelem köti őket egymáshoz. Minden jelenetükben még mindig érezhető, hogy milyen mély szerelemmel szeretik egymást. Az írónő nem tudott volna annyi jelenetet írni róluk, amennyivel elégedett lehettem volna:). Egyszerűen imádtam őket!!
Összességében nem volt rossz a regény, hiszen szinte egy ültő helyemben kiolvastam. De az is biztos, hogy miután befejeztem az olvasást, egyszerre voltam csalódott és elégedett is egyben, mert hiába lehettem újra Maxon és America világában, de ez a Koronahercegnő még nem ér fel az édesanyjával és a történet sem az eredetivel.
Azért persze nagyon kíváncsian várom a folytatást, mert az írónő elérte azt, hogy teljes bizonytalanságban tartson, ami azért nagy szó:).
Borító: Még mindig a legszebb és legromantikusabb borítók között tartom számon a sorozat borítóit. És ez a borító is követi a hagyományokat. Imádom!
Kedvenc karakter: Maxon, America, Ahren, Kile, Henri és Erik
Szárnyalás: Ahren és Eadlyn kapcsolata és persze a királyi párunk töretlen szerelme
Mélyrepülés: az értékelésben sok mindent felsoroltam, de még mindig hibának tartom a hiányos világfelépítést
Érzelmi mérce: egy-két csók elcsattan
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése