Egy turné, két könyv, három blogger. Rendhagyó turnénkat olvashatjátok Marni Bates két könyvéről, melyeket a Blogturné Klub három bloggere mutat be nektek, extrákkal és a már megszokott nyereményjátékkal körítve.
312 oldal
Fordította: Kulcsár Júlia
Goodreads: 3,88
Besorolás: YA, romantikus
Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kimenekítse a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az okoskodásával az őrületbe kergeti…
Marni regényeit azért szeretem nagyon, mert könnyedek, humorosak és fiatalosan romantikusak. Általában akkor szoktam olvasni őket, amikor nagyon fáradt vagyok és kell valami egyszerű, ami kikapcsol és jól szórakozom rajta.
Most is pont egy ilyen időszakomban találtak meg a könyvei, így lelkesen vetettem bele magam újra a Smith gimi életébe.
A fülszövege alapján elsőre elég szürreálisnak tűnt a történet, sőt, engem egy picit félre is vezetett. Azt hittem, hogy megismerjük, hogy milyen is Kambodzsában egy közép vagy főiskola és az ottani sulis életbe vetjük bele magunkat. Hát ez nem teljesen így történt, de nem csüggedtem, mert amit kaptam, az is eléggé "Marnis" történet lett.
Őszinte leszek, én Chelsea-ről (sajnos még nem olvastam a Segítség, Youtube-sztár lettem részt) nem sokat tudok, így inkább arra támaszkodtam, amit ő mesélt el magáról. Az pedig nem túl jó színben tüntette fel a "királylányt". Ő volt az iskola legmenőbb csaja, megkapott mindent és mindenkit és hatalmas "pofáraesés" volt a számára, amikor a nem túl ismert Mackenzie lecsapta a kezéről a fiúját. Persze ezt akkor mindenki úgy gondolta, hogy megérdemelte, mert kívülről úgy tűnt, hogy csak amiatt volt a fiúval, mert ugye a "menő csajhoz menő pasi dukál".
Viszont érdekes volt Chelsea szemszögét is megismernünk, így talán már kicsit kevésbé fogják utálni az olvasók. Neki sincs egyszerű élete, az elvárások magasak mind a család, mind a közösség részéről, de ehhez egy nem minden esetben annyira magabiztos lány társul. Bevallom, én eleinte inkább sajnáltam, mintsem utáltam volna (de ismét leírom, hogy még nem olvastam az első részt, így nem voltam tanúja Chelsea szemétkedéseinek).
És a "királylány" fejlődőképes. Nagyon élveztem, ahogy napról napra változott, az eleinte durcás kamaszlányból valódi vezére lett a csapatnak (aki persze azért csinált hülyeségeket, hiszen mégis csak egy kamaszról beszélünk). Igen, ő volt a történet valódi mozgatórugója, ő vitte el a hátán az egész történetet.
A többiek pedig? Ők csak mellékszereplők voltak, asszisztáltak Chelsea kalandjához. Azért azt be kell vallanom, hogy Marni vicces társaságot szervezett a főhősnőnk mellé. A jóképű, de eleinte nagyon mufurc tanársegéd Houston; a csendes Amy, akiből, ha kell, azért előtőr a hős; Liz, a csapat legvagányabb női tagja, aki mellesleg a lányokat szereti és Ben, a társaság nagyon dögös szoknyavadásza.
Azt azért nagyon sajnáltam, hogy Houston nem fogott meg egyáltalán attól függetlenül, hogy ő volt a regény férfi főhőse. Nem is nagyon emlékszem semmi olyan tettére, amit fel tudnék idézni, ellenben Bent nagyon imádtam. Persze egy olyan srác, akiben semmi verzióban nem bíznék, de a humora, a sármja teljesen átjött a lapokon. Imádtam minden jelenetét, valódi színt vitt a történetbe.
A történet pedig? Ahogy már az elején írtam, picit szürreálisnak tűnt ez az egész, hogy elrabolják a tanárt és Chelsea vezetésével megpróbálják kiszabadítani egy drogbáró karmai közül. Hát igen, és tényleg ez történik. Az ötlet jópofa, de a kivitelezéssel azért voltak problémáim, látszik, hogy Marni nem egy krimi vagy kalandregény író. A srácok mentőakciója több sebből is vérzett és ami a lapokon nagyon jónak és néhol viccesnek tűnt, az azért a valóságban egy véres, sok áldozatokkal járó eszement küldetés lett volna...
Ugyanígy a helyszínnel is voltak apróbb próblémáim. Az nagyon tetszett, hogy nem túl megszokott környezetbe került a regény, hiszen Kambodzsáról ritkán olvasni, az is látszott, hogy Marni utánanézett a városoknak, a híresebb látnivalóknak, de számomra ha Chelsea nem emlegeti folyamatosan, hogy hol járnak éppen, egyáltalán nem jött volna át, hogy Kambodzsában vannak. Hiányzott az életérzés, az apró dolgok, amelyek élővé teszik az adott helyszínt.
Összességében az apróbb hibái ellenére azért szerettem ezt a regényt is, Marni hozta a várt formáját és nagyon érdekes volt picit másról olvasni, hiszen most nem egy "lúzer", hanem egy "menő" lány került számára ismeretlen közegbe, ahol a "menősége" nem volt ismert, így neki is ugyanúgy meg kellett küzdenie azért, hogy elfogadják, mint bárki másnak. És kinek ajánlanám a könyvet? Marni rajongóinak biztosan, ők nagyon fogják szeretni ezt a részt is, rajtuk kívül pedig főleg fiatal lányoknak, ők szerintem élvezni fogják ezt a kalandot. Akik félnek a sorozatoktól, azokat megnyugtatom, hogy a történet önmagában is nyugodtan olvasható, csak nagyon lazán kapcsolódik az előző részekhez.
Borító: nagyon csajos, nagyon Marnis, úgyhogy teljesen illik a sorozathoz:)Marni regényeit azért szeretem nagyon, mert könnyedek, humorosak és fiatalosan romantikusak. Általában akkor szoktam olvasni őket, amikor nagyon fáradt vagyok és kell valami egyszerű, ami kikapcsol és jól szórakozom rajta.
Most is pont egy ilyen időszakomban találtak meg a könyvei, így lelkesen vetettem bele magam újra a Smith gimi életébe.
A fülszövege alapján elsőre elég szürreálisnak tűnt a történet, sőt, engem egy picit félre is vezetett. Azt hittem, hogy megismerjük, hogy milyen is Kambodzsában egy közép vagy főiskola és az ottani sulis életbe vetjük bele magunkat. Hát ez nem teljesen így történt, de nem csüggedtem, mert amit kaptam, az is eléggé "Marnis" történet lett.
Őszinte leszek, én Chelsea-ről (sajnos még nem olvastam a Segítség, Youtube-sztár lettem részt) nem sokat tudok, így inkább arra támaszkodtam, amit ő mesélt el magáról. Az pedig nem túl jó színben tüntette fel a "királylányt". Ő volt az iskola legmenőbb csaja, megkapott mindent és mindenkit és hatalmas "pofáraesés" volt a számára, amikor a nem túl ismert Mackenzie lecsapta a kezéről a fiúját. Persze ezt akkor mindenki úgy gondolta, hogy megérdemelte, mert kívülről úgy tűnt, hogy csak amiatt volt a fiúval, mert ugye a "menő csajhoz menő pasi dukál".
Viszont érdekes volt Chelsea szemszögét is megismernünk, így talán már kicsit kevésbé fogják utálni az olvasók. Neki sincs egyszerű élete, az elvárások magasak mind a család, mind a közösség részéről, de ehhez egy nem minden esetben annyira magabiztos lány társul. Bevallom, én eleinte inkább sajnáltam, mintsem utáltam volna (de ismét leírom, hogy még nem olvastam az első részt, így nem voltam tanúja Chelsea szemétkedéseinek).
És a "királylány" fejlődőképes. Nagyon élveztem, ahogy napról napra változott, az eleinte durcás kamaszlányból valódi vezére lett a csapatnak (aki persze azért csinált hülyeségeket, hiszen mégis csak egy kamaszról beszélünk). Igen, ő volt a történet valódi mozgatórugója, ő vitte el a hátán az egész történetet.
A többiek pedig? Ők csak mellékszereplők voltak, asszisztáltak Chelsea kalandjához. Azért azt be kell vallanom, hogy Marni vicces társaságot szervezett a főhősnőnk mellé. A jóképű, de eleinte nagyon mufurc tanársegéd Houston; a csendes Amy, akiből, ha kell, azért előtőr a hős; Liz, a csapat legvagányabb női tagja, aki mellesleg a lányokat szereti és Ben, a társaság nagyon dögös szoknyavadásza.
Azt azért nagyon sajnáltam, hogy Houston nem fogott meg egyáltalán attól függetlenül, hogy ő volt a regény férfi főhőse. Nem is nagyon emlékszem semmi olyan tettére, amit fel tudnék idézni, ellenben Bent nagyon imádtam. Persze egy olyan srác, akiben semmi verzióban nem bíznék, de a humora, a sármja teljesen átjött a lapokon. Imádtam minden jelenetét, valódi színt vitt a történetbe.
A történet pedig? Ahogy már az elején írtam, picit szürreálisnak tűnt ez az egész, hogy elrabolják a tanárt és Chelsea vezetésével megpróbálják kiszabadítani egy drogbáró karmai közül. Hát igen, és tényleg ez történik. Az ötlet jópofa, de a kivitelezéssel azért voltak problémáim, látszik, hogy Marni nem egy krimi vagy kalandregény író. A srácok mentőakciója több sebből is vérzett és ami a lapokon nagyon jónak és néhol viccesnek tűnt, az azért a valóságban egy véres, sok áldozatokkal járó eszement küldetés lett volna...
Ugyanígy a helyszínnel is voltak apróbb próblémáim. Az nagyon tetszett, hogy nem túl megszokott környezetbe került a regény, hiszen Kambodzsáról ritkán olvasni, az is látszott, hogy Marni utánanézett a városoknak, a híresebb látnivalóknak, de számomra ha Chelsea nem emlegeti folyamatosan, hogy hol járnak éppen, egyáltalán nem jött volna át, hogy Kambodzsában vannak. Hiányzott az életérzés, az apró dolgok, amelyek élővé teszik az adott helyszínt.
Összességében az apróbb hibái ellenére azért szerettem ezt a regényt is, Marni hozta a várt formáját és nagyon érdekes volt picit másról olvasni, hiszen most nem egy "lúzer", hanem egy "menő" lány került számára ismeretlen közegbe, ahol a "menősége" nem volt ismert, így neki is ugyanúgy meg kellett küzdenie azért, hogy elfogadják, mint bárki másnak. És kinek ajánlanám a könyvet? Marni rajongóinak biztosan, ők nagyon fogják szeretni ezt a részt is, rajtuk kívül pedig főleg fiatal lányoknak, ők szerintem élvezni fogják ezt a kalandot. Akik félnek a sorozatoktól, azokat megnyugtatom, hogy a történet önmagában is nyugodtan olvasható, csak nagyon lazán kapcsolódik az előző részekhez.
Kedvenc karakter: Chelsea, Ben, Ami, Liz, Houston, szóval az egész kis csapat
Szárnyalás: az egzotikus helyszín
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: aranyos romantikus, de minden szigorúan a YA keretei között
Értékelés:
Nyereményjáték:
A gimis évek tagadhatatlanul mély nyomot hagynak mindenki életében, nem is csoda hát, hogy annyi film és sorozat szól azokról a tini próbáló évekről. Mostani játékunkban ezek közül szeretnénk néhány híres darabot felidézni. A feladatotok nem más, mint hogy a főszereplő színészek és színésznők képei alapján kitaláljátok, mi azoknak a filmeknek avagy tv-sorozatoknak a címe, amelyben az ő középiskolai kalandjaiknak lehetünk tanúi.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A blogturné további állomásai:
Menő-riadó Kambodzsában
Július 2 - Angelika blogja
Július 5 - Kelly Lupi olvas
Július 8 - Dreamworld
Itt a vége, lúzer véle
Július 11 - Angelika blogja
Július 14 - Kelly Lupi olvas
Július 17 - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése