472 oldal
Fordította: Havadi Krisztina
Goodreads: 4,16
Besorolás: poszt-apokaliptikus, YA, sci-fi, idegenek
Hogy a végsőkig kitarts, olyan célt kell választanod, amelyért az életedet is feláldoznád.
Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os
gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz
csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már
nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek
látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban
pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk,
miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos:
mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és
negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal
néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha
egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki
elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra
váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom
és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy
fölveszi a harcot?
Abszolút lenyűgözve tettem le a könyvet, már értem mindazt a felhajtást, ami ezt a történetet övezte a 2013-as eredeti megjelenése körül. Azóta a Columbia Pictures-nél le is forgatták a filmváltozatot, és a tervezett 2016. január 17-i bemutatóig alig pár hónap van hátra. Kíváncsian várom, mert nagyon nagyok az elvárásaim a könyv elolvasása után.
Miért volt ez a könyv jobb, mint bármelyik általam olvasott sci-fi/disztópia történet?
- A könyv sikerének egyik titka, hogy egyszerre tud cselekményközpontú lenni, ugyanakkor erős karakterekkel rendelkezik, mindhárom főszereplő egyedi és különleges.
- A szerző úgy jeleníti meg a történetet, hogy az teljes mértékben hihető, reális. Ezután nem tudok úgy felnézni az égre, hogy ne érezzek megnyugvást, mert nem látok ott egy idegen anyahajót lebegni. Az emberiség reakcióját is hasonlóképpen képzelem el, ahogy a könyvben, egyszerűen nem vagyunk felkészülve egy idegen faj megjelenésére. Él az emberek fejében egy nagyfejű, vékonytestű fehér alak, nagy fekete szemekkel, így képzeljük el őket, esetleg színbeli variációkkal. Számos filmes, könyves példát említhetnék, például a mai nap (július 4) emlékére a A függetlenség napja, vagy ki ne emlékezne a Világok harcára, melynek óriáspókokra hajazó járművei beleégették magukat a retinánkba, stb.
De mi van, ha ezek a lények még ennél is sokkal magasabb szinten léteznek és be tudnak hatolni és át tudják venni az irányítást az emberi testekben? Észrevétlenül!!!
- Előfordult már hasonló szituáció nem egyszer a disztópiákban, hogy meg kell keresni és megmenteni az elveszett testvért, rokont, barátot. A szerző itt nagyon erőssé tette ezt a cselekményszálat azzal, hogy nem egy ködbe vesző, szinte ismeretlen karaktert keresünk, hanem Sammy saját szemszöget is kap, később Ben szemszöge alatt is nyomon követhetjük.
- Az emberiség kiirtásának módszere egészen egyedi. Kártevőkként tekintenek ránk, ahogy mi a csótányokra. Több hullámban pusztítanak, amíg az emberek már nem bíznak meg egymásban, mert nem tudod, hogy emberrel vagy gazdatesttel állsz szemben.
Nagyon megszerettem a karaktereket. Cassie erős, kitartó, badass lány, minden nehézség és fájdalom ellenére megőrzi a józan eszét, gondolkodik. Megtanulja a helyzet alapvető törvényét, egyedül biztonságosabb. Hatalmas élni akarás jellemzi, hajtja az ígéret, amit az öccsének tett.
Ben mélységes bűntudatot hordoz, ami miatt képes volt megjárni és túlélni a poklot a kiképzőtáborban. Saját magát sem kímélve mindenkit védelmezni akar.
Evan az utóbbi időkben olvasott legösszetettebb karakterem. A helyzet különleges, az olvasó tudja róla, amit Cassie még nem, és ez azért nálam először ellenszenvet ébresztett, de aztán rövid úton beleszerettem. Kiszámíthatatlan, izgalmas karakter. A "megnyílása" Cassie felé csodálatos volt, a valaha olvasott egyik legkülönlegesebb élmény. Azt kívántam, bárcsak átélhetném a valóságban is ugyanezt.
A történetet Cassie meséli többnyire, de kapott Ben, Evan és Sammy is saját szemszöget, és ez nagyon jót tett a történetnek. Csak dicsérni tudom a szerzőt, a párbeszédek szellemesek, intelligensek. Remekül írt a 16 éves Cassie szemszögéből, éppen olyan hiteles volt, mint a többi srácé. Rick Yancey fent tudta tartani a figyelmemet az első oldaltól az utolsóig, nincsenek érthetetlen tudományos magyarázatok, mégis éreztem a súlyát a mondanivalójának.
Összességében lenyűgöző, ijesztő, szívszorító olvasmány, ami intenzív érzelmeket vált ki az olvasóból és garantáltan elgondolkodtatja, miközben remekül szórakozik a történeten. Vajon mikor olvashatjuk a folytatást?
Kedvenc
karakter: Cassie, Evan
Szárnyalás: A legjobb jelenet, amikor Evan megmutatja magát Cassie-nak.
Mélyrepülés: Egy öt éves M16-ossal ???
Érzelmi
mérce: Lövöldözés, halottak, robbantások, nehéz döntések. Ez nem a szerelemről szóló történet.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
Ez a történet nem arról szólt, hogy megmentsenek bennünket. És arról
sem, hogy rabszolgasorba taszítsanak vagy rezervátumokba tereljenek.
A cél az volt, hogy kiirtsanak minket.
Mindannyiunkat.
Nem érdekel, hogy mit mondanak a csillagok, milyen pirinyók vagyunk. Egy
ember mindig számít, legyen akár a legkisebb, leggyengébb és
legjelentéktelenebb is.
Mert ha én vagyok az utolsó, akkor én magam vagyok az egész emberiség.
És ha ez az emberiség utolsó háborúja, akkor én vagyok a csatatér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése