80 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,16
Besorolás: YA, fantasy
Miután mondénként, aztán vámpírként élt, Simon nem gondolta volna, hogy egyszer még árnyvadász lehet belőle, ma azonban megkezdi tanulmányait az Árnyvadász Akadémián.
Vajon lehet-e belőle ugyanaz az ember, aki vámpírként volt? Képes lesz-e megint hőssé válni, és megfelelni a barátainak, Isabelle-nek, és legfőképpen önmagának?
80 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,16
Besorolás: YA, fantasy
Simon megtudja, mi a legszörnyűbb bűn, amit egy árnyvadász elkövethet: az, ha cserben hagyja a társait. A XIX. század elején Tobias Herondale megszökött egy csatából, és hagyta meghalni a többi árnyvadászt. Bűnéért halálra ítélték, azonban soha többé nem tért haza, így a Klávé a felesége életét vette el az övé helyett. Simon és a többi diák elborzad a barbár tettről szóló történet hallatán, főleg, miután kiderül, hogy a nő terhes volt. De lehetséges-e, hogy a gyerek életben maradt? Talán ma is él egy elveszett Herondale valahol a világban?
A regényekhez kapcsolódó novellák mindig is felemás érzéseket váltanak ki belőlem. Egyrészt örülök nekik, mert sok esetben hozzáadnak a regényekhez, illetve enyhíthetik a következő rész utáni várakozást, de másrészt nem egy olyan novellát olvastam, ami inkább a pénzszerzésről szólt, simán meglettünk volna nélkülük is.
Őszinte leszek, a Bane Krónikákat pont ilyennek éreztem. Az első két novellát elolvastam, de utána feladtam az egészet, annyira unalmas volt és messziről villogott róluk, hogy csak a plusz bevétel lebegett a szerzők szeme előtt, amikor megírták. Így elég szkeptikus voltam az Árnyvadász Akadémia novelláival kapcsolatban is, Deszy hiába mondogatta, hogy higgyem el, hogy ez más, ez annál sokkal jobb. Végül hallgattam rá és beszereztem az első két novelláskötetet, amelyeket rövidségül miatt inkább egyben értékelnék.
Őszinte leszek, a Bane Krónikákat pont ilyennek éreztem. Az első két novellát elolvastam, de utána feladtam az egészet, annyira unalmas volt és messziről villogott róluk, hogy csak a plusz bevétel lebegett a szerzők szeme előtt, amikor megírták. Így elég szkeptikus voltam az Árnyvadász Akadémia novelláival kapcsolatban is, Deszy hiába mondogatta, hogy higgyem el, hogy ez más, ez annál sokkal jobb. Végül hallgattam rá és beszereztem az első két novelláskötetet, amelyeket rövidségül miatt inkább egyben értékelnék.
A történet A Végzet ereklyéi sorozat befejezése után indul. Miután az árnyvadászok nagyon megfogyatkoztak, megpróbálják a soraikat újra rendezni, így újra kezdik a képzést. Az "elit" árnyvadászok mellett azonban kénytelenek mondénokat is bevenni a képzésbe, így Simon is felvételt nyer a háborúban szerzett érdemei révén. Kedvenc mondénunk pedig hosszú útra indul, aminek a végén talán ő maga is árnyvadásszá válhat. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen utat fog bejárni és mondénként milyen árnyvadász lesz belőle, ha egyáltalán az lesz?
Na végre! Amennyire féltem, annyira pozitívan csalódtam ebben a két novellában! Cassandra Clare és Sarah Rees Brennan megmutatta, hogy igenis tudnak olyan novellákat írni, amelyeken látszik, hogy nemcsak a plusz bevétel miatt írták, hanem tényleg képesek valami újat, valami érdekeset nyújtani addig, ameddig meg nem kapjuk az új sorozatot.
Simon soha nem volt a kedvenceim között, hiszen az összes többi szereplő mind picit "tökösebb", jóképűbb, viccesebb - és még napestig sorolhatnám:) - volt az egyszerű mondénfiúhoz képest. Ő valahogy mindig meghúzta magát a többiek között, nem igazán értette és nem is igazán érezte magát jól ebben a különleges világban. A sorozat végén azonban hős lett, még ha nem is készakarva. Ezt elég nehezen tudja feldolgozni és nem is érti, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte. És az sem segít rajta, hogy az Akadémián eleinte mindenki a nagy hőst látja benne és úgy is viszonyulnak hozzá, pedig hát tudjuk, hogy Simon az Simon...
Nagyon-nagyon tetszett, hogy szinte azonnal a sorozat befejezése után indul a történet, találkozhatunk - még ha csak rövid időre is - a kis árnyvadász csapatunkkal, így bár ez a sorozat már Simonról szól, de tudjuk, hogy a többiek ott állnak a háttérben és segítik majd, ha kell a mondénfiút. Izabelle pedig külön említést érdemel. Őszinte leszek, valahogy sosem éreztem azt, hogy ő mennyire imádja Simont. Tudom, tett jó pár jelzést az irányába, de nem igazán éreztem köztük kémiát. De amit itt, az egyik a novellában véghezvitt! Ezt sose hittem volna el róla:). Az egyik legviccesebb és közben a legmeghatóbb jelenet volt a számomra.
 |
| Kép forrása: https://www.pinterest.com |
A másik, ami nagyon megfogott, hogy végre betekintést nyerhettünk egy Árnyvadász Akadémia mindennapjaiba. Mindig is kíváncsi voltam, hogy hol és miként képzik a leendő árnyvadászokat és itt és most ezt végre megkaptam. Persze nem a régi dicsfényében és pompájában ragyog az Akadémia, hiszen a háború hatalmas veszteségeket okozott az árnyvadászoknak is, de azért valami csak látszódik belőle. Simon pedig kellő humorral és szarkazmussal tolmácsolja nekünk a vele történeteket, én pedig imádtam minden percét, amit itt töltöttünk. Az pedig külön öröm, hogy más árnyvadászokat, más családokat és azok háttértörténeteit is megismerhetjük. Az új szereplők pedig csak tovább színesítik a történetet és én már most látom, hogy bár Simonnak ott vannak a régi társai, de ha itt marad az Akadémián és végigmegy a képzésen, akkor meglesz a saját, új kis baráti társasága, akik talán jobban megértik őt, mint Clary-ék valaha is. És hogy természetesen legyen magyar vonatkozása is a történetnek, Simon egyik oktatója, Balogh László, a Budapesti Intézet vezetője!!! (az már persze másik történet, hogy mennyire szimpatikus vagy sem az illető... de akkor is MAGYAR!!!)
Összességében imádtam ezt a két novellát és tűkön ülve várom a folytatásokat, amelyek remélem, hogy hozzák ugyanezt a színvonalat. Egy picit azért érezhető volt még mindig az írónő Harry Potter imádata, sok esetben láttam a hasonlóságot a két történet között, de reméljük ezt azért idővel majd kinövi:).
Kedvenc karakter: Simon, Izzy, George Lovelace
Szárnyalás: a humor és, hogy a novellák révén visszatérhetek az árnyvadászok világába
Mélyrepülés: a novellák rövidsége és az, hogy ezt nem egy regényben adták ki, hanem így felszabdalták
Érzelmi mérce:egyelőre nincs túl sok belőle, ezek még csak bevezető részek
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése