A Libri Kiadó jóvoltából 2015 nyarán jelent meg Marc Pastor regénye, a Barcelona árnyai, mely egy sorozat első kötete. A történet az 1910-es évek Barcelonájába kalauzol bennünket, ahol nem csak a napfényé és a csillogásé volt a főszerep, hanem a sötét és ijesztő éjszakáké, melyeken egy szörny is rettegésben tartotta a várost.
A Barcelona árnyai blogturné alkalmával a szörny nyomába eredünk, megtudhatjátok ki volt Enriqueta Martí, vagy éppen Moisès Corvo.
Libri Könyvkiadó, 2015
320 oldal
Fordította: Varju Kata
Goodreads: 3,60
Besorolás: krimi
Barcelona utcáit egy rém tartja rettegésben.
Gyerekek tűnnek el nyomtalanul a koszos és sötét sikátorokban.
Talán maga az ördög bújik meg az árnyak között, ő csábítja magához az ártatlanokat.
A rendőrség tehetetlen és közömbös, Moises Corvo felügyelő azonban eltökéli, hogy véget vet a gaztetteknek, és megbünteti elkövetőjüket. Nyomozása nemcsak versenyfutás az idővel, de valóságos ördögűzés is: végig kell járnia a katalán főváros nyomornegyedeit, luxusbordélyait, a fényűző kaszinók és gyomorforgató kanálisok világát.
Amikor a valóság napvilágra kerül…, az mindennél elborzasztóbb.
Barcelona számomra örök szerelem, amióta volt szerencsém ott járni, azóta visszavágyom. Imádom a város hangulatát, a nyüzsgését, az embereket, a gyönyörű tengerpartját, a rengeteg látnivalóját. Persze a város nemcsak a turisták által látogatott részekből áll és azt is tudom, hogy nem mindig volt ilyen nyüzsgő turista célpont, épp ezért - és a hátborzongató fülszövege miatt - lettem kíváncsi nagyon erre a regényre.
Ami először szemet szúrt, az a narrátor, aki először nem is mutatkozik be, csak mesél-mesél és csak lassan derül ki, hogy nem más ő, mint a nagy Kaszás.
"Én nem az út vége vagyok: én vagyok maga az út."
Ennél okosabb, de szürreálisabb megoldásról keveset olvastam még, de egy biztos, a regény alaphangulatát nagyon megadja. Hiszen a Kaszás mindenhová belát. A gazdagok és a szegények, a nyomozók, az áldozatok, de még a gyilkos mindennapjaiba is, így teljes képet kaphatunk az 1900-s évek elejei Barcelonáról és az ott élő emberekről. És ez a kép nagyon komor, hiszen a sorozatgyilkos főleg a szegények közül szedi az áldozatait, így Kaszás narrátorunk is inkább arrafelé kószál. De nehogy azt higgyétek, hogy csak a saját munkájáról mesél, nemcsak gyilkosságokat látunk, hanem különböző emberek sorsát is nyomon követhetjük, hiszen előbb-utóbb mindenki randevúzni fog a Kaszással, ebben a közegben pedig ez az időpont még koraibb, így a narrátorunk szinte mindenkire odafigyel.
A történet pedig akkor is hátborzongató lenne, ha "csak" felnőttek tűnnének el, mert egy sorozatgyilkosság minden esetben borzalmas. De itt ezt még az tetézi, hogy kisgyermekek az áldozatok, amire eleinte nem is figyel oda senki, hiszen a legtöbbjük családja nincstelen, vagy nagyon szegény örömlány. Egyedül a nyomozónk Moisés Corvo veszi a fáradságot és kezd utánajárni, hogy mégis mi történhet. A gyilkos kiléte aránylag hamar kiderül, itt már csak az a kérdés, hogy mikor és hogyan fogják elkapni? Mert egy ilyen "kopóval" nem kétséges, hogy a gyilkos kézre kerül. Moisés nem egy szuperhős, vannak hibái neki is, épp elég, de ha nyomot fog, akkor nincs az a bűnöző, aki elmenekülhet előle. Kedveltem a rámenős és bár néha brutális módszereit, párszor úgy is éreztem, hogy sokban nem különbözik azoktól, akiket kikérdez, csupán nála van a rendőri jelvény. De egy biztos - ezek a módszerek célravezetőek, ő pedig nem fél sem egy cigányvajdához bemenni az éjszaka közepén vagy összeverni valakit, esetleg a gazdag úri társaság között elvegyülni, csak hogy megkapja azt az információt, amit szeretne.
De Barcelona nagy, a rém pedig szinte minden nyomot eltüntet maga mögött. Kaszásunk pedig csak mesél és mesél, de eleinte a sok szörnyűség közepette mégis valahogy vigyáz ránk, mert az igazi borzalmakat nem tolmácsolja, azokról valahogy mindig csak elkendőzve olvashatunk. Aztán amikor úgy véli, hogy most már belerázódtunk ebbe a komor világba, akkor egyszer ott lehetünk egy olyan jelenetnél, amit szívem szerint nagyon-nagyon szeretnék elfelejteni, annyira sokkolt.
A szereplők a nyomozón, a rémen és az egyik mellékszereplőn, Feketeszájon kívül nem nagyon maradtak meg bennem. Ezt nem tudom, hogy mennyire vegyem negatívumnak, de annyira az akkori világ, a történtek és a nyomozás hatása alatt voltam, hogy talán nem is akkora probléma, hogy a szereplőkre nem figyeltem nagyon oda.
A történet vége pedig? Nekem a hosszas felvezetés és nyomozás után picit összecsapottnak és gyorsnak tűnt, de a végén van egy olyan rész, ami mindezt elfeledtette velem, annyira zseniálisra sikerült!
Azt pedig nem hiszem, hogy sokan tudjátok (én is a regény elolvasása után néztem utána), de a történet valós eseményeket dolgoz fel, hiszen Barcelonában, 1912-ben tényleg létezett egy ilyen rém és a módszerei is ugyanilyenek volt. Ez pedig így még megdöbbentőbbé és még borzalmasabbá teszi az egészet.
A Barcelona árnyai nem egy könnyed olvasmány, így mindenképpen csak 16 éven felülieknek ajánlanám és csak olyanoknak, akiknek jó a gyomra az ilyen sorozatgyilkosos történetekhez.
A narrációja különleges, ez mindenképpen a regény előnyéül szolgál, viszont nem tudom, hogy a fordítás hibája vagy eredetiben is így lehetne olvasni, de a narráció néha keveredett a szereplők gondolataival és ez nekem picit zavaró volt. Összességében azonban izgalmas élmény volt, Barcelonának egy teljesen más időszakát és helyszínét mutatta be az író, mint amit mi ismerünk és a befejezése után nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a továbbiakban? Hogy fog folytatódni ez a sorozat?
Gyerekek tűnnek el nyomtalanul a koszos és sötét sikátorokban.
Talán maga az ördög bújik meg az árnyak között, ő csábítja magához az ártatlanokat.
A rendőrség tehetetlen és közömbös, Moises Corvo felügyelő azonban eltökéli, hogy véget vet a gaztetteknek, és megbünteti elkövetőjüket. Nyomozása nemcsak versenyfutás az idővel, de valóságos ördögűzés is: végig kell járnia a katalán főváros nyomornegyedeit, luxusbordélyait, a fényűző kaszinók és gyomorforgató kanálisok világát.
Amikor a valóság napvilágra kerül…, az mindennél elborzasztóbb.
Barcelona számomra örök szerelem, amióta volt szerencsém ott járni, azóta visszavágyom. Imádom a város hangulatát, a nyüzsgését, az embereket, a gyönyörű tengerpartját, a rengeteg látnivalóját. Persze a város nemcsak a turisták által látogatott részekből áll és azt is tudom, hogy nem mindig volt ilyen nyüzsgő turista célpont, épp ezért - és a hátborzongató fülszövege miatt - lettem kíváncsi nagyon erre a regényre.
Ami először szemet szúrt, az a narrátor, aki először nem is mutatkozik be, csak mesél-mesél és csak lassan derül ki, hogy nem más ő, mint a nagy Kaszás.
"Én nem az út vége vagyok: én vagyok maga az út."
Ennél okosabb, de szürreálisabb megoldásról keveset olvastam még, de egy biztos, a regény alaphangulatát nagyon megadja. Hiszen a Kaszás mindenhová belát. A gazdagok és a szegények, a nyomozók, az áldozatok, de még a gyilkos mindennapjaiba is, így teljes képet kaphatunk az 1900-s évek elejei Barcelonáról és az ott élő emberekről. És ez a kép nagyon komor, hiszen a sorozatgyilkos főleg a szegények közül szedi az áldozatait, így Kaszás narrátorunk is inkább arrafelé kószál. De nehogy azt higgyétek, hogy csak a saját munkájáról mesél, nemcsak gyilkosságokat látunk, hanem különböző emberek sorsát is nyomon követhetjük, hiszen előbb-utóbb mindenki randevúzni fog a Kaszással, ebben a közegben pedig ez az időpont még koraibb, így a narrátorunk szinte mindenkire odafigyel.
A történet pedig akkor is hátborzongató lenne, ha "csak" felnőttek tűnnének el, mert egy sorozatgyilkosság minden esetben borzalmas. De itt ezt még az tetézi, hogy kisgyermekek az áldozatok, amire eleinte nem is figyel oda senki, hiszen a legtöbbjük családja nincstelen, vagy nagyon szegény örömlány. Egyedül a nyomozónk Moisés Corvo veszi a fáradságot és kezd utánajárni, hogy mégis mi történhet. A gyilkos kiléte aránylag hamar kiderül, itt már csak az a kérdés, hogy mikor és hogyan fogják elkapni? Mert egy ilyen "kopóval" nem kétséges, hogy a gyilkos kézre kerül. Moisés nem egy szuperhős, vannak hibái neki is, épp elég, de ha nyomot fog, akkor nincs az a bűnöző, aki elmenekülhet előle. Kedveltem a rámenős és bár néha brutális módszereit, párszor úgy is éreztem, hogy sokban nem különbözik azoktól, akiket kikérdez, csupán nála van a rendőri jelvény. De egy biztos - ezek a módszerek célravezetőek, ő pedig nem fél sem egy cigányvajdához bemenni az éjszaka közepén vagy összeverni valakit, esetleg a gazdag úri társaság között elvegyülni, csak hogy megkapja azt az információt, amit szeretne.
 |
| Enriqueta |
A szereplők a nyomozón, a rémen és az egyik mellékszereplőn, Feketeszájon kívül nem nagyon maradtak meg bennem. Ezt nem tudom, hogy mennyire vegyem negatívumnak, de annyira az akkori világ, a történtek és a nyomozás hatása alatt voltam, hogy talán nem is akkora probléma, hogy a szereplőkre nem figyeltem nagyon oda.
A történet vége pedig? Nekem a hosszas felvezetés és nyomozás után picit összecsapottnak és gyorsnak tűnt, de a végén van egy olyan rész, ami mindezt elfeledtette velem, annyira zseniálisra sikerült!
Azt pedig nem hiszem, hogy sokan tudjátok (én is a regény elolvasása után néztem utána), de a történet valós eseményeket dolgoz fel, hiszen Barcelonában, 1912-ben tényleg létezett egy ilyen rém és a módszerei is ugyanilyenek volt. Ez pedig így még megdöbbentőbbé és még borzalmasabbá teszi az egészet.
A Barcelona árnyai nem egy könnyed olvasmány, így mindenképpen csak 16 éven felülieknek ajánlanám és csak olyanoknak, akiknek jó a gyomra az ilyen sorozatgyilkosos történetekhez.
A narrációja különleges, ez mindenképpen a regény előnyéül szolgál, viszont nem tudom, hogy a fordítás hibája vagy eredetiben is így lehetne olvasni, de a narráció néha keveredett a szereplők gondolataival és ez nekem picit zavaró volt. Összességében azonban izgalmas élmény volt, Barcelonának egy teljesen más időszakát és helyszínét mutatta be az író, mint amit mi ismerünk és a befejezése után nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a továbbiakban? Hogy fog folytatódni ez a sorozat?
Borító: Kifejező, rémisztő, pont olyan, amilyennek a regényt gondoltam
Kedvenc karakter: A Kaszás
Szárnyalás: a nyomozó álhatatossága
Mélyrepülés: a történtek
Érzelmi mérce: egy sötét hangulatú kriminél mit is írhatnék? Borzongás, félelem, néha utálkozás.
Értékelés:
Blogturné extra - borítók
A különböző kiadók mind más-más borítóval jelentették meg ezt a sötét hangulatú krimit, de abban majdnem mind megegyeztek, hogy a leginkább azzal hatnak az érzelmeinkre, ha kisgyerekek szerepelnek rajta. Hat borítót szeretnék nektek megmutatni.
Az első három borító - a lengyel, a portugál és a cseh kiadás borítói:
A második három borító pedig - a spanyol, az angol és a katalán kiadások borítói:
Nyereményjáték:
A Barcelona árnyai középpontjában Enriqueta Martí áll, egy sorozatgyilkos, ráadásul még nő is! Ezen blogturné alkalmával pedig – illeszkedve a könyv hangulatához – sorozatgyilkosokat vonultatunk fel nektek, s a blogokon elhelyezett képek, információk alapján kell kitalálnotok, kiről is van éppen szó. A Rafflecopter megfelelő mezőibe pedig ezeknek a személyeknek a neveit kell beírnotok.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, illetve amennyiben a kiértesítéstől számított 72 órán belül nem válaszol a nyertes az e-mailre, újra kell sorsolnunk! Sok sikert, jó játékot kívánunk!
1978 - 1990 között 53 bizonyított gyilkosságot követett el. Az egyik legismertebb szovjet sorozatgyilkos. A rosztovi rém néven is ismert.
A blogturné további állomásai:
Augusztus 10 - Tekla könyvei
Augusztus 12 - Zakkant olvas
Augusztus 14 - Szembetűnő
Augusztus 16 - Kelly Lupi olvas
Augusztus 18 - Könyvszeretet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése