Jane Shemilt: Lányom

A General Press Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jane Shemilt: Lányom című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere mutatja be egy összetört édesanya fájdalmas nyomozását eltűnt lánya után.

2015. szeptember 14-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve néhány, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

General Press, 2015

344 oldal

Fordította: Szabó István

Goodreads:

Besorolás: 3,53

Amikor a tizenöt éves Naomi az iskolai színjátszó kör előadása után nyomtalanul eltűnik, az édesanyja, Jenny rádöbben, talán nem is ismeri a lányát igazán…

Egy évvel később még mindig nem bukkantak a kamasz lány nyomára. Az eltűnés napját követő sokk szétzilálja Jenny ideálisnak tűnő életét, a családja széthullik. És bár a nyomok már kihűltek, az asszony számára a kutatás csak most kezdődik. Hiába telt el egy esztendő, szentül hiszi, hogy csak úgy bukkanhat a lányára, ha megtanul bízni benne, odafigyelni rá, visszapörgetve életük napjait. Válaszokat keres – és az igazságot, azt, amit eddig külön-külön éltek meg, de amit közösen, együtt megértve újra egymásra találhatnak. Vagy éppen az igazság lesz az, ami végleg elszakítja őket egymástól?

Jane Shemilt regénye egyszerre fájdalmas és felemelő nyomozás, amely a szülői szeretet és oda nem figyelés minden rezdülését árnyaltan, szívszorítóan ábrázolja. Olyan utat jár be, amely megejtően emberi, ám minden nehézsége ellenére megbékélést hozó felismerést ígér.

Előre leszögezem, nem vagyok édesanya. Körülöttem azonban a barátnőim, kollégáim nagy része gyakorló anyuka, így valamennyire van belelátásom abba, hogy mennyire a gyerekek körül forog minden gondolatuk. És ez így van jól. Ezt csak azért írtam le, hogy megértsétek, mennyire nehéz témával foglalkozik ez a regény, ha engem, még így "külsősként" is ennyire megrázott Jenny és Naomi története.

Jenny családja a megszólalásig hasonlít a mostani, modern családok nagy részéhez. Van egy apuka, egy anyuka, pár gyermek, de a szülők annyira elfoglaltak, hogy a gyerekekre nincs túl sok idejük. Anyuka néha persze megpróbál a gyerekei életében szervesebben is részt venni,  de mire ez megtörténik, addigra a gyerekek már nem igazán akarják a szüleikkel megosztani a napi gondjaikat, örömeiket, történéseiket. Jenny valahol álomvilágban él, úgy hiszi, hogy a kamasz gyermekei ugyanolyan ártatlanok, mint kisgyerekként és csak akkor döbben rá, hogy a lánya már régen nem az, akinek hiszi, amikor már túl késő.
Naomi egyik este egy iskolai előadás után - ahol az egyik főszerepet játssza - nem jön haza. Őrült nyomozás indul a lány után, én pedig utoljára akkor izgultam ennyire egy gyerek eltűnése miatt, amikor a Fogságban című filmet néztem moziban.
Természetesen a Gyilkos elméken, Döglött aktákon, Helyszínelőkön és egyéb krimisorozatokon edződött agyam azonnal gondolkozni kezdett és ugyanúgy, ahogy az anyuka, én is azonnal lepörgettem magamban az összes sorozatgyilkos, pedofil és őrült elmebeteg rémtettét, de elárulom, hogy a megdöbbentő igazság még csak a közelében sem jár azokhoz, amikre a sokat edzett agyam gondolni tudott.

Ami számomra kicsit furcsa volt, miszerint egy szereplőt sem tudtam igazán a szívembe zárni. Mindenkit sajnáltam valamilyen szinten, de megszeretni nem tudtam őket. Jenny az anya, rengeteget dolgozik, de számomra úgy tűnt, hogy nem is a pénz miatt teszi, hanem, mert imádja a munkáját. Persze ezt a családdal nehéz összeegyeztetni, keveseknek sikerül úgy, hogy ne sérüljön senki és ő bele is bukik ebbe a projektbe. A gyermekei kamaszok, akiknek épp akkor lenne leginkább szükségük az anyjukra, aki látástól-vakulásig dolgozik, így alig van rájuk ideje. Mire feleszmél, hogy többet kellene a gyerekekkel foglalkoznia, addig a lányát például már teljesen elvadítja magától. Egy naív eszménykép él benne Naomiról, aki már régen nem az a lány, aki az anyuci emlékeiben él. És ez okozza azt a tragédiát, amivel a történetünk kezdődik.

A történetet két idősíkon keresztül ismerhetjük meg, végig az anyuka tolmácsolásában. Az egyik az eltűnés előtti és az utána lévő közvetlen időszakot öleli fel, ahol láthatjuk, hogy a rendőrség milyen nagy erőkkel indul az eltűnt lány nyomában. A másik pedig az egy évvel későbbi időszak, amikor már a rendőrség kevésbé foglalkozik az esettel, de az édesanya nem adja fel - nem adhatja fel! Így egyrészt egy teljesen összetört édesanyát ismerhetünk meg, aki szinte a fájdalomtól az eszét veszítette, másrészt pedig azt az édesanyát, aki amíg nincs az ellenkezőjéről bizonyíték, addig élőnek hiszi a lányát és mindent megtesz azért, hogy megtalálja.
Mind a két rész ugyanannyira volt izgalmas. A nyomozós része azért, mert titkon reménykedtem benne, hogy én, mint "profi" nyomozó valamilyen nyomra hamarabb rábukkanok, mint a szülők, vagy a nyomozók. A másik részét pedig azért szerettem, mert egyrészt éreztem, hogy azért folytattuk egy évvel később, mert valami fog történni:), másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy egy édesanyja hogyan képes feldolgozni egy ilyen tragédiát (nem hiszem, hogy sokat spoilerezek azzal, hogy elárulom - nem könnyen).
 

Ez a regény főleg az édesanya története, a többiek inkább csak mellékszereplők, így nagyon megkedvelni / megismerni sem tudtam őket. Naomi nem igazán szerettette meg magát a minden esetben teljesen elutasító viselkedésével, bár tudom, hogy kamaszként valószínűleg én sem lehetettem jobb (csak anyuék ezt jobban tudták kezelni:). A két fiútestvérről pedig aztán végképp alig tudunk meg valamit ahhoz, hogy megkedvelhessem őket. Apuka pedig már az elejétől kezdve mindent megtesz azért, hogy ne legyen a szívünk csücske, bár azt bevallom, hogy azért az anyuka is komoly szerepet játszik abban, hogy a férje ilyen lett. 

Attól függetlenül, hogy a szereplőket nem sikerült megkedvelnem, a történet lebilincselően érdekes és a kezdés után nem sokkal azt vettem észre, hogy nem tudom letenni a könyvet és mindjárt a végére érek.

 

A történet vége pedig? Tudom, hogy nagyon megosztó lesz az olvasók körében, én is sokáig gondolkodtam rajta, hogy jó-e ez a vég, vagy sem, de őszinte leszek, így, hogy nem vagyok édesanya, azt mondom, hogy ez is egy megoldás, de ha lennének gyerekeim, színte biztos lennék benne, hogy nem örülnék egy ilyen "megoldásnak". Sajnos többet nem mondhatok el a befejezésről, már szerintem így is sokat elárultam róla, de annyit azért elárulhatok, hogy nagy csavar van a végén, szívszorító és megdöbbentő befejezést írt az írónő.

 

Kinek ajánlom a könyvet? "Gyakorló" anyukáknak, de nem, nem azért, hogy a frászt hozzam rájuk, hanem inkább tanulságként, hogy ne kövessék el ezt a hibát ők is. És ugyanezen okból szerintem érdemes elolvasni azoknak is, akik még az anyaság gyönyörű, de nagyon nehéz feladata előtt állnak.

Borító: szerintem kifejező, nekem nagyon tetszik 

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: nehéz ebben a történetben ilyet találni... 

Mélyrepülés: ami történt és amiért történt... 

Érzelmi mérce: harag, fájdalom, düh, csalódottság, remény és talán egy picike feloldozás? rengeteg érzelem van a regényben 

Értékelés:

Nyereményjáték:

A regény egyik alappillére az egymásra való odafigyelés és az anya - lánya kapcsolat fontossága. Mi pedig ennek kapcsán megpróbáltunk híres édesanya - lánya párosokat keresni nektek.
A feladatotok, hogy ezeket a párosokat kitaláljátok és a nevüket beírjátok a rafflecopter megfelelő mezőjébe.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

Az édesanya amerikai színésznő, modell és állatjogi aktivista. Alfred Hitchcock felfedezettjeként lett világhírű, a Madarak című filmjében. Imádja az állatokat, Los Angeles mellett található a Shambala rezervátum, ahol megunt és kiöregedett nagymacskáknak ad otthont.

A lánya Golden-Globe díjas színésznő, aki azzal szerzett magának hírnevet, hogy az első filmjében, ahol 14 éves volt, megismerte az akkor már 22 éves Don Johnsont, aki elcsavarta a lány fejét, majd 4 évvel később, mikor a lány nagykorú lett, elvette feleségül.

1988-ban Golden-Globe díjat kapott legjobb női főszereplőként a Dolgozó lány című filmben nyújtott alakításáért. Rengeteg filmben játszott, többek között a Chicago, a Tűzforró Alabama, a Mulholland - Gyilkos negyed és a Senki bolondja című filmekben láthattuk. 

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné további állomásai:

Szeptember 14 - Szembetűnő

Szeptember 16 - Zakkant olvas

Szeptember 19 - Kelly Lupi olvas