November közepén jelenteti meg a Maxim Könyvkiadó Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó című könyvét. Finch és Violet életük egy különösen nyomasztó szakaszában találkoznak, rendkívül furcsa körülmények között.
November 3-a és 10-e között, 8 állomásos turnénkban ezeket a körülményeket ismerhetitek meg a Blogturné Klubbal, persze anélkül, hogy túl sokat spoilereznénk. Ha pedig ügyesen vadásztok Finch egy kedvenc témájában, akkor még meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott három könyv egyikét.
432 oldal
Fordította: Kocsis Anikó
Goodreads: 4,21
Besorolás: YA, kortárs, realista, mentális problémák
Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal
megakadályozták ebben.
Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a „természet csodáit”, de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak… Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott, jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.
A könyv meghódította a New York Times sikerlistáját.
Éppen most zajlik a Goodreads-en a 2015-ös év könyveinek választása, az első fordulóban jelen pillanatban benne van az első tízben Jennifer Niven könyve a Young Adult Fiction kategóriában. Teljesen megérdemelten.
Ez a regény engem összetört, nagyon mélyen megérintett. Eltelt már két hét is, mióta kiolvastam, de még mindig a könnyeimmel küzdök. Annyira kemény, mégis olyan gyönyörű, ami csak azokra a könyvekre jellemző, amik hosszú-hosszú ideig veled maradnak, megkockáztatom, nálam örökre.
A váltott nézőpont segítségével mindkét főszereplőt közelről megismertem, mindketten csodálatos emberek. Nekik találkozniuk kellett, mert külön-külön szánalmas módon vesztek volna el. Nekem mindig is tetszett az amerikai iskolarendszer egyik visszatérő motívuma a ya könyvekben, ez a közös projekt megvalósítás. Ez annyi lehetőséget ad barátságok és szerelmek szövődésére, ebben a történetben is ez az apropója az együtt töltött időnek. Földrajzból kapják a feladatot, hogy a lakhelyük közelében, illetve az államon belül (jelen esetben Indiana) keressenek fel pár nevezetességet és erről írjanak a projektben egy szabadon választott osztálytárssal. Finch azonnal lecsap Violetre, és indulhat a móka.
Finch egy édes srác, tele a feje remek gondolatokkal, karizmatikus személyiség, mit nem adnék, ha személyesen megismerhetném... Impulzív, gyors gondolkozású és gyorsan cselekvő ember, akire nagyon jellemzőek a hangulatingadozások, sosem tudod megmondani, mit fog tenni a következő fejezetben. És ő végig tudta, tudta, hogy valami nincs rendben vele. Mindig készen állt egy tervvel, hogyan leplezze az állapotát, mit mondjon és mit tegyen annak érdekében, hogy átlagos legyen, ne tűnjön ki, ne csesztessék semmivel. Nekem fejezetről fejezetre fájt egyre jobban a szívem érte, ahogyan ő számolta a napokat, amit alvás nélkül töltött. (Néhány öntudatlan órát azért biztosan aludt, hiszen egy ember kb 10 napot bír alvás nélkül maximum.) Közben egyre jobban beleszeretett Violetbe, végül már izzott ez a szenvedély. (posztírás sneak peek: itt kezdtem bőgni) Ha ezután bárki megemlíti a bipoláris szót, már tudom mire kell gondolnom.
Violet egy egészen másfajta lélek, ő a nővére halála miatt szenved, saját magát okolja, hiszen ő mondta, hogy azon a bizonyos útvonalon menjenek az autóval, és ő volt aki túlélte a balesetet. Az egész családja hallgat a témáról. Ez a lehető legrosszabb, amit tehetnek, mert ez csak még mélyebbre taszítja a bánatban a túlélőt. Egy éve küzd a gyásszal és a bűntudattal, a környezetéből áradó megbélyegzéssel: ő az a lány, akinek meghalt a nővére.
A szerző írásmódja gyönyörű, pontosan a helyére illik minden mondat, minden leírás. Nincs jobb szó, valós volt az egész, szépítés és finomítás nélküli, őszinte. Nagyon nehéz a mentális gondokról írni, ilyen mélyen sérült karakterekről, de Jennifer Niven megcsinálta. Finch így volt tökéletes, és végig magában hordozta a végzetét. Nem mindenki tudja kezelni ezt a feszültséget, mert sok ponton nyomasztó, de hidd el, minden egyes sorát megéri olvasni ennek a történetnek. Különleges még a rengeteg irodalmi utalás, idézet, nem elcsépelt, hanem csodálatos, egyedi gondolatokkal. Számomra és remélem minden olvasó számára rámutatott a szerző, hogy beszélni kell a problémákról, s e g í t s é g e t k e l l k é r n i !!!! Feltétlenül és halogatás nélkül. Őszintén megmondom, én nem nagyon hiszek a terápiában, ellenben a biokémiában igen. Akinek szüksége van rá, az igenis meg kell hogy kapja a gyógyszeres segítséget, nem véletlenül és nem hasztalanul találták fel ezeket a szereket. Nagyon haragszom Finch-re, amiért csípőből elutasított minden ilyen lehetőséget. De az orvosa is hibás, akihez járt, neki észre kellett volna vennie, hogy mennyire félrevezeti.
Összességében ez egy nagyon különleges, szívszaggató történet, amit akkor is olvasnod kell, ha hozzám hasonlóan kikészülsz tőle, mert megéri az élmény, megéri megismerni ezeket a karaktereket, mert benned fognak tovább élni és megérdemlik az öröklétet.
Borító: Ez benne van a könyvben! (Mármint a post-it lapok a falon) Imádom.
Kedvenc
karakter: Finch
Szárnyalás: Hazaérve hosszú ideig ülök a kocsiban, és nem akarom megtörni a varázst. A mai nap még velem, bennem van, és Violet is. Végigveszem, hogy mit szeretek benne. Ahogy a szeme ragyog, amikor beszélgetünk, vagy mesél valamiről. Ahogy ajkával formálja a szavakat, amikor olvas. Ahogy rám néz – mintha csak én léteznék a világon, mintha átlátna a bőrömön, a húsomon, a sok hülyeségemen, és tényleg látná, ki vagyok – úgy, ahogyan még én sem látom magam.
Mélyrepülés: Ott akartam lenni, meg akartam menteni..............
Érzelmi
mérce: Fájdalom, bánat, szomorúság, veszteség, szerelem, boldogság, élet és halál.
Értékelés:
Amit még mindenképp megteszek!
Mi
is jártunk az egyik ragyogó helyen, ahol Theo és Violet! Kigondoltuk,
mit írnánk mi a falra, mi az, amit még mindenképp megteszünk az
életünkben! Az enyémre ez került:
Bejárni a Como tó környékét
A te elhatározás-tábládon mi lenne?
Blogturné extra:
Az összeállítás baloldalán egy gyönyörűséges fanmade borítót láthattok, a jobb oldalon 6 külföldi borító, egytől egyig azt sugallják, az eredetinél nincs jobb!!!!
Nyereményjáték
Az öngyilkosság központi szerepet játszik a történetben - Theo számára szinte hobbi, hogy öngyilkosságoknak néz utána.
Most mi is ezt kérjük tőletek. Minden egyes állomáson egy híres irodalmár öngyilkosságáról vagy öngyilkossági kísérletéről találsz egy kis leírást. A feladatot innentől kezdve nem nehéz kitalálni: írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába az irodalmárok nevét! A helyes megfejtők között 3 példány sorsolunk ki a regényből.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben és a Facebook oldalunkon is értesítjük, ha innentől kezdve 72 órán belül nem jelentkezik, új nyertest sorsolunk.
Gyakran küzdött idegösszeomlással, 1904-ben az édesapja halála
után még jobban összetört. Később mentális problémáiért féltestvéreit
okolta, akikről azt állította, hogy szexuálisan zaklatták. A második
világháborúban a németek lebombázták londoni otthonát, ami annyira
megviselte az érzékeny lelkű írónőt, hogy 1941. március 28-án telerakta a
zsebeit kövekkel és az Ouse folyóba vetette magát.
a Rafflecopter giveaway
Résztvevő blogok:
11.03. - Deszy könyvajánlója
11.04. - CBooks
11.05. - Angelika blogja
11.06. - Kelly & Lupi olvas
11.07. - Media Addict
11.08. - Always Love a Wild Book
11.09. - Könyvszeretet
11.10. - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése