A WOW Kiadó elhozta Magyarországra Claire Contreras nagy sikerű Hearts sorozatának első részét, az Üvegszívet, melyet a Blogturné Klub hét bloggerén keresztül ismerhettek meg. Kövessétek a turné állomásait, hogy megismerjétek Elle és Oliver történetét szerelemről, második esélyekről és összetört szívekről. A blogturné részeként természetesen ezúttal sem marad el a játék, melyben egy Üvegszív ajándékcsomagot nyerhettek, benne a regénnyel, egy WOW Kiadó kitűzővel és egy könyvjelzővel.
WOW Kiadó, 2015
352 oldal
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Goodreads: 4,09
Besorolás: New Adult, realista, romantikus
352 oldal
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Goodreads: 4,09
Besorolás: New Adult, realista, romantikus
Még hányszor fogja összetörni a szívem? Még hányszor kell újra megragasztanom?
A bátyám legjobb barátja. Együtt nőttünk fel.
Fiatal lányként ő tanította meg, milyen, ha megérintenek és úgy istenigazából megcsókolnak. Később azt is ő mutatta meg, mennyire fáj, ha elveszítünk valakit, aki közel áll hozzánk. Csak arra nem készített fel, hogyan birkózzak meg a kínnal, miután összetörte a szívem.
És most újra eljött értem, úgy néz rám, mintha fel akarna falni. Szinte minden ellenünk szól, és csak egy dolog mellettünk. A szerelem.
Felkavar. Elringat. Megtanít harcolni az érzésért, amiért érdemes.
Őszinte leszek, első körben a könyv fülszövege keltette fel a figyelmemet. „A bátyám legjobb barátja”. Ez a téma mindig is kedves volt a számomra, mert anyu is így találta meg a párját, az én apukámat, aki anyu bátyjának a legjobb barátja volt. A gyerekkori folyamatos zrikálás tinédzserkorukra megváltozott és egy életreszóló szerelem lett belőle. Így kíváncsian álltam neki a történetnek, ami eleinte nem nagyon kötött le, de később hatalmas szerelemmé vált ugyanúgy, ahogy anyuék kapcsolata is. Lassan rázódtam bele, eleinte nem is értettem, hogy a többi barátnőm mit evett ennyire ezen a regényen, de onnantól, hogy Estelle és Oliver újra találkoztak, letehetetlenné vált a könyv.
A bátyám legjobb barátja. Együtt nőttünk fel.
Fiatal lányként ő tanította meg, milyen, ha megérintenek és úgy istenigazából megcsókolnak. Később azt is ő mutatta meg, mennyire fáj, ha elveszítünk valakit, aki közel áll hozzánk. Csak arra nem készített fel, hogyan birkózzak meg a kínnal, miután összetörte a szívem.
És most újra eljött értem, úgy néz rám, mintha fel akarna falni. Szinte minden ellenünk szól, és csak egy dolog mellettünk. A szerelem.
Felkavar. Elringat. Megtanít harcolni az érzésért, amiért érdemes.
Őszinte leszek, első körben a könyv fülszövege keltette fel a figyelmemet. „A bátyám legjobb barátja”. Ez a téma mindig is kedves volt a számomra, mert anyu is így találta meg a párját, az én apukámat, aki anyu bátyjának a legjobb barátja volt. A gyerekkori folyamatos zrikálás tinédzserkorukra megváltozott és egy életreszóló szerelem lett belőle. Így kíváncsian álltam neki a történetnek, ami eleinte nem nagyon kötött le, de később hatalmas szerelemmé vált ugyanúgy, ahogy anyuék kapcsolata is. Lassan rázódtam bele, eleinte nem is értettem, hogy a többi barátnőm mit evett ennyire ezen a regényen, de onnantól, hogy Estelle és Oliver újra találkoztak, letehetetlenné vált a könyv.
Kettőjük kapcsolata nagyon régi történet. Együtt nőttek fel, illetve úgy mondanám, hogy Estelle a bátyja, Victor baráti társaságához csatlakozott és itt ismerte meg a srácokat, akik eleinte csak nyűgnek tekintették a kislányt. Az idő múlásával azonban a „rút kiskacsa” gyönyörű hattyúvá változott, akire a fiúk is odafigyeltek, de Victor kerek perec kijelentette, hogy kinyír bárkit, aki csak a húgára csak ránéz. A szerelmet persze ezzel együtt se lehet kicselezni, így Oliver és Estelle összejönnek,
"Ő tanított meg arra, hogy ne féljek a fájdalomtól, mert bármilyen gyönyörű is az élet, néha fájdalommal jár. Ő értette meg velem, hogy a szerelem - a mindent elsöprő, igazi, észveszejtő, mindent lecsupaszító szerelem, ami miatt sokszor teljesen hülyének érzed magad - az, amikor szárnyalsz, amikor magasabban vagy, mint azt valaha lehetségesnek képzelted volna. De amikor lezuhansz, a világ legmélyebb, legsötétebb szakadékában landolsz, és senki nem segít abban, hogy kikászálódj belőle."
de a fiú még fiatal, megbízhatatlan, így a lánynak összetöri a szívét, amit Estelle csak nagyon soká tud kiheverni. Így természetesen, amikor az évek múltával újra összekerülnek, Estelle gyanakvó és esze ágában sincs a fiú udvarlását figyelembe venni.
 |
| Estelle |
Estellét nagyon kedveltem. Egy művészeti galériája van, gyönyörű és különleges műtárgyakat készít, mellette csellengő gyerekeknek szervez foglalkozásokat. Az őt ért tragédia természetesen a padlóra küldi, de szerencsés lehet, hogy ilyen család és barátok álltak mellette, akik így segítették őt.
„Azt mondják, a továbblépés legjobb módja az elengedés. Mintha az olyan könnyű lenne.”
Külön megemlíteném, hogy a volt vőlegénye szülei milyen kedvesen és segítőkészen álltak hozzá, ami azért ritka a mai világban. A saját ismerőseim tapasztalatából kiindulva tudom, hogy nem mindig ez a vége a dolgoknak, gyakran a szülők a gyermekük elvesztésébe annyira belerokkannak, hogy minden fájdalmukat és haragjukat a megmaradtakra zúdítják. Persze azért nem mindenki értette meg Estelle fájdalmát, például az édesanyja sem, aki szenvedélyesen próbálta a lányát visszaküldeni az életbe, betenni az eladósorban lévő lányok közé és lelkesen szervezte neki a randevúkat.
Oliver pedig... ő az a srác, aki bárkit levesz a lábáról, szívtípróan jóképű, sármos és orvosnak készül. Először nem tudtam őt hová tenni és Estelléval együtt érezve, jó sokáig tartottam vele a két lépés távolságot. Hiába udvarolt, hiába próbálkozott minden téren, de nekem is ugyanolyan "gyanús" volt, mint a lánynak. Főleg, mert én nem hiszek a második esélyben egy szerelmi kapcsolatnál, azt vallom, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük.
 |
| Oliver |
Aztán persze nem lehetett figyelmen kívül hagyni a srácot, főleg, mert olyan kémia volt kettőjük között, hogy alig értek egymáshoz - akár véletlenül is, de szikrázott köztük a levegő. Arra a jelenetre, amikor Estelle és Oliver egy közös fotózáson vettek részt, jó ideig vissza fogok emlékezni, mert az egyik legforróbb jelenet volt, amit könyvben olvastam. Úgy érzem, hogy itt volt az a pont, amikor végleg elvesztem (de szerintem Estelle is:) és innentől nem lett volna olyan nő a Földön, aki ellenállt volna Olivernek. Imádtam, ahogy lassan, de biztosan próbálta meghódítani újra Estellét, az apró, odaszúrt, de úristen mennyire izgató és kétértelmű mondataival és akkor még nem is ejtettem szót azokról a vallomásokról, ami után kész, én is feladtam azt az elvemet, hogy nem, nem adunk egy szerelmi kapcsolatban senkinek sem második esélyt.
"- Az egyszerűséged őrjítő. Veled kapcsolatban minden az őrületbe kerget. Ahogy rám mosolyogsz, ahogy rám nézel, ahogy a gyerekekkel beszélsz a kórházban, mintha felnőttek lennének, mintha számítanának... tudod, nem sokan viselkednek így. Néha még én sem. Amikor egy hosszú műszak végén bemegyek a szobájukba, csak a szülőket szólítom meg. Láttam, ahogy festeni tanítod őket, ahogy megmutatod nekik, hogyan alkossanak valamit a két kezükkel, ahogy segíted kitölteni az idejüket, és ahogy rájuk nézel... [...] - Tudod mire gondoltam akkor? Hogy gyerekeket akarok ettől a lánytól, mert minden kölyök megérdemli, hogy úgy nézzenek rá, ahogy te azokra a gyerekekre. Mindenki megérdemli, hogy fontosnak érezze magát."
Ami külön pluszpontot jelentett, az a kettős nézőpont. Tetszett, hogy nem két külön könyvet kaptunk (ahogy mostanában kedvelt irány az íróknál), hanem egyazon könyvben megismerhettük Oliver és Estelle szemszögét is. Mindenki a saját nézőpontjából meséli el, hogy mi történ(t) velük, Oliver a múltat, Estelle pedig a jelent választotta és avattak be minket a közös történetükbe.
Aki esetleg izgulna, azt megnyugtatom, hogy nincs szerelmi háromszög a történetben, az írónő pedig kínosan ügyelt még arra is, hogy minél több dolog derült ki a volt vőlegényről, Wyattről, annál inkább ellenszenvesebb lett, hogy még ő se lehessen túl nagy vetélytársa Olivernek. Olivernek szó szerint az volt a dolga, hogy Estelle mellett a mi szívünket is elnyerje és ezen dolgozott is keményen. Hogy sikerrel járt? Azt nem árulom el, olvassátok el a könyvet:).
A történet vége pedig? Nincs függővég, ez egy lezárt történet. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a következő részre, ami ha minden igaz, akkor Estelle legjobb barátnőjéről, Miáról és az örök megbízhatatlan szépfiúról, Jensenről fog szólni.
Összességében mire eljutottam a regény végéig, már teljes mértékben osztottam a barátnőim véleményét, miszerint ez a könyv imádnivaló. Van benne dráma, humor, nem kevés erotika:), egy gyönyörű szerelem és az újrakezdés reménye. És nemcsak Estelle képes csodálatos mesterműveket alkotni összetört üvegdarabokból, hanem maga az élet is képes hasonlót produkálni: összetört szívekből, összetört álmokból egy kicsit sérült, de összességében gyönyörű, új életet létrehozni. Ahogy Estelle is mondja:
"Az általam készített szívek összetörtek, de egészek. És ragyognak a napsugarak alatt. A szerelembe vetett reményt jelképezik. Mert lehet, hogy egy ponton úgy érzed, elvesztetted a szerelmet, de az is lehet, hogy csak másképp kell ránézned, és akkor találsz benne valami újat. Az üvegszív is ilyen. Összetört vagy sem, ha elég alaposan figyelsz, találsz benne valami meseszépet. A világon minden gyönyörűség egy kicsit selejtes."
Borító: Nem rossz a magyar, de szerintem nem ennyire zord a történet. A külföldi sokkal szenvedélyesebb, nekem jobban bejön.
Kedvenc karakter: Oliver, Estelle
Szárnyalás: a címlapfotózás és a foglalkozások a kórházban
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: nagyon szenvedélyes, nagyon érzéki a történet, mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlanám
Értékelés:
A képre kattintva beleolvashattok a regénybe:
Ha megtetszett, akkor ITT meg is rendelheted!
Blogturné extra - interjú fordítás
Mit tartasz az írásban a legnehezebb dolognak, az első vagy az utolsó sort leírni? Miért?
Az elsőt, főleg azért, mert megszállottja vagyok az első soroknak és azért, mert ezek a nyitó mondatok. Ez olyan, mint az első benyomás. Jól kell megírnod.
Melyik jön először az írás folyamatában, a cím vagy a tartalom? (Mindig tudod, hogy mi lesz a könyv címe?)
A tartalom. Általában, ameddig nem írok meg sokat a történetből, nem tudom, hogy mi lesz a könyv címe.
Beszéljünk a szereplők neveiről. Hogyan választod ki a szereplőid nevét? Olyan nevet választasz ki, aminek jelentősége van a számodra vagy volt olyan, hogy egy név ihletett meg?
A jelentésük alapján választok neveket, így ha megnézed a szereplőm neveit, általában passzolnak a történetben lévő személyhez.
Hogyan tervezed meg a könyveidet? Papírra/kártyákra/stb vagy menet közben írod meg? Volt már olyan, hogy a cselekmény írás közben megváltozott vagy azért közel marad az eredeti tervhez?
A tervezésben nagyon béna vagyok. A legtöbb dolgot a fejemben alkotok meg, majd elkezdek írni, ami csomó problémát okoz, ha egyszer elkezdem bonyolítani a cselekményt. Megpróbálom majd megtervezni a cselekményt. Minden alkalommal ezt mondom.
Van olyan író, aki téged vagy az írás stílusodat inspirál? Ha igen, akkor ki?
Nem hiszem, hogy van olyan, aki az írás stílusomat inspirálja. Ha van is, nem vettem észre. A jó írások ihletnek meg, így ha olvasok valami olyat, amire rá tudok hangolódni, akkor hajlok arra, hogy létre akarjak hozni valami jobbat a saját történeteimben. Mindig szeretek olvasni olyan dolgokról, amelyek másképp láttatják a történemet vagy a mondatszerkezetemet. Van egy maroknyi szerző, akire gondolok. Legutóbb Barry Lyga.
Mi van az „író túlélő csomagodban”? (Tollak, koffein, iPod, Prozac?)
Rengeteg jegyzetfüzet, tollak, kávé, Spotify.
Van kedvenc helyed az íráshoz? Mesélj róla!
Van egy írószékem, amit tavaly óta használok, mert már elegem volt az ágyban írásból (és mert túl sok időt töltöttem a Starbucksban), de ritkán használom, ami annyit jelent, hogy még mindig túl sok időt töltök a Starbucksban. Egy Pasion del Cielo kávézóba megyek, ha tudok, ez a kedvencem, de az a helyzet, hogy ott nem tudok befejezni egy történetet. ADD-m van (figyelemhiányos hiperaktivitás), így úgy tűnik, hogy leginkább az e-mailjeimet megyek oda megnézni. Van ez a konkrét Starbucks, ahol végül mindig kikötök, ha nagyon megakadok egy történetben. Ez a legviccesebb. Rengeteg dolgot kipróbáltam már, hogy kilábaljak az írói válságomból és amikor odamegyek, mindez varázslatosan eltűnik. Talán érdemes lenne végig ott írnom, de az emberek elviselhetetlenek.
Mi lenne az a három szó, amivel jellemezni tudnád a könyveidet?
Izgalmas, szexi, érdekes… ez nagyon nehéz!
Van olyan „ki nem próbált” műfaj, amiben szeretnél könyvet írni? Ha igen, akkor milyen műfaj lenne az?
Nem teljesen „ki nem próbált”, de tényleg szeretnék visszatérni a gyerekkönyveimhez. Minden alkalommal, amikor befejezek egy regényt, ezt mondom, és így is gondolom, de aztán frászt kapok azoktól a könyvektől. J Az biztos, hogy sokkal többet kivesznek belőlem, mint a romantikus regények.
Van kedvenc szereplőd/könyved a megírtak közül?
A kedvenc szereplőm… Philip a The Devil’s Contractból. Számító, sötét és soha nem tudhatod, hogyan állj hozzá. Imádom azokat a szereplőket, akik nem kiismerhetőek.
Vicces Tények:
Mi a három legfontosabb dolog a bakancslistádon?
Ejtőernyőzés (valószínűleg nem fogok ejtőernyőzni, de azért még ott van), elmenni a San Diego Comic Conra (igen) és egy meghallgatás egy filmszerepre.
Ha csak egy dolgot ehetnél az életed végéig, akkor mi lenne az?
Bármi, ami currys, de lehetőleg garnélarák. A kedvencem a thai vörös curry.
Mi az a dolog, amit soha nem hagynál otthon?
A telefonom.
Mi a kedvenc mozifilmed?
Van egy pár, de mind annyira különböző, de ha egyet kell mondani, akkor az Élet csodaszép.
Kedvenc együttesed?
A Beatles.
Mi az a legutóbbi három könyv, ami tetszett?
I Hunt Killers, The Game és Blood of My Blood. Ez könnyű volt:).
Három szóban írd le magad.
Furcsa, szarkasztikus, hűséges.
Van kedvenc hobbid?
Írás, evés, olvasás, és szuperhősőset játszani a gyerekeimmel.
Van valami rejtett tehetséged? Ha igen, akkor mi az?
Sajnos nem tudok róla. Gondolom tényleg rejtett:).
Ez vagy Az?
Napfelkelte vagy Naplemente?
Napfelkelte! Egy új nap kezdete. Hacsak nem volt szar napom, mert akkor a Naplementét választanám.
Kávé vagy Tea?
Utálom a teát.
Meleg vagy Hideg?
Hideg.
PC vagy Mac?
Mac!
Szárazföldön vagy Tengeren?
Szárazföldön, mert rettegek a vízbefulladástól.
Félig üres vagy Félig tele?
Félig tele.
Ősz vagy Tavasz?
Tavasz.
Nyár vagy Tél?
Eh… Miamiban élek, nálunk folyamatosan nyár van. A telet választom, mert az „kevésbé forró”.
E-book vagy Nyomtatott könyv? (melyiket olvasod szívesebben).
Az elsőt, főleg azért, mert megszállottja vagyok az első soroknak és azért, mert ezek a nyitó mondatok. Ez olyan, mint az első benyomás. Jól kell megírnod.
Melyik jön először az írás folyamatában, a cím vagy a tartalom? (Mindig tudod, hogy mi lesz a könyv címe?)
A tartalom. Általában, ameddig nem írok meg sokat a történetből, nem tudom, hogy mi lesz a könyv címe.
Beszéljünk a szereplők neveiről. Hogyan választod ki a szereplőid nevét? Olyan nevet választasz ki, aminek jelentősége van a számodra vagy volt olyan, hogy egy név ihletett meg?
A jelentésük alapján választok neveket, így ha megnézed a szereplőm neveit, általában passzolnak a történetben lévő személyhez.
Hogyan tervezed meg a könyveidet? Papírra/kártyákra/stb vagy menet közben írod meg? Volt már olyan, hogy a cselekmény írás közben megváltozott vagy azért közel marad az eredeti tervhez?
A tervezésben nagyon béna vagyok. A legtöbb dolgot a fejemben alkotok meg, majd elkezdek írni, ami csomó problémát okoz, ha egyszer elkezdem bonyolítani a cselekményt. Megpróbálom majd megtervezni a cselekményt. Minden alkalommal ezt mondom.
Van olyan író, aki téged vagy az írás stílusodat inspirál? Ha igen, akkor ki?
Nem hiszem, hogy van olyan, aki az írás stílusomat inspirálja. Ha van is, nem vettem észre. A jó írások ihletnek meg, így ha olvasok valami olyat, amire rá tudok hangolódni, akkor hajlok arra, hogy létre akarjak hozni valami jobbat a saját történeteimben. Mindig szeretek olvasni olyan dolgokról, amelyek másképp láttatják a történemet vagy a mondatszerkezetemet. Van egy maroknyi szerző, akire gondolok. Legutóbb Barry Lyga.
Mi van az „író túlélő csomagodban”? (Tollak, koffein, iPod, Prozac?)
Rengeteg jegyzetfüzet, tollak, kávé, Spotify.
Van kedvenc helyed az íráshoz? Mesélj róla!
Van egy írószékem, amit tavaly óta használok, mert már elegem volt az ágyban írásból (és mert túl sok időt töltöttem a Starbucksban), de ritkán használom, ami annyit jelent, hogy még mindig túl sok időt töltök a Starbucksban. Egy Pasion del Cielo kávézóba megyek, ha tudok, ez a kedvencem, de az a helyzet, hogy ott nem tudok befejezni egy történetet. ADD-m van (figyelemhiányos hiperaktivitás), így úgy tűnik, hogy leginkább az e-mailjeimet megyek oda megnézni. Van ez a konkrét Starbucks, ahol végül mindig kikötök, ha nagyon megakadok egy történetben. Ez a legviccesebb. Rengeteg dolgot kipróbáltam már, hogy kilábaljak az írói válságomból és amikor odamegyek, mindez varázslatosan eltűnik. Talán érdemes lenne végig ott írnom, de az emberek elviselhetetlenek.
Mi lenne az a három szó, amivel jellemezni tudnád a könyveidet?
Izgalmas, szexi, érdekes… ez nagyon nehéz!
Van olyan „ki nem próbált” műfaj, amiben szeretnél könyvet írni? Ha igen, akkor milyen műfaj lenne az?
Nem teljesen „ki nem próbált”, de tényleg szeretnék visszatérni a gyerekkönyveimhez. Minden alkalommal, amikor befejezek egy regényt, ezt mondom, és így is gondolom, de aztán frászt kapok azoktól a könyvektől. J Az biztos, hogy sokkal többet kivesznek belőlem, mint a romantikus regények.
Van kedvenc szereplőd/könyved a megírtak közül?
A kedvenc szereplőm… Philip a The Devil’s Contractból. Számító, sötét és soha nem tudhatod, hogyan állj hozzá. Imádom azokat a szereplőket, akik nem kiismerhetőek.
Vicces Tények:
Mi a három legfontosabb dolog a bakancslistádon?
Ejtőernyőzés (valószínűleg nem fogok ejtőernyőzni, de azért még ott van), elmenni a San Diego Comic Conra (igen) és egy meghallgatás egy filmszerepre.
Ha csak egy dolgot ehetnél az életed végéig, akkor mi lenne az?
Bármi, ami currys, de lehetőleg garnélarák. A kedvencem a thai vörös curry.
Mi az a dolog, amit soha nem hagynál otthon?
A telefonom.
Mi a kedvenc mozifilmed?
Van egy pár, de mind annyira különböző, de ha egyet kell mondani, akkor az Élet csodaszép.
Kedvenc együttesed?
A Beatles.
Mi az a legutóbbi három könyv, ami tetszett?
I Hunt Killers, The Game és Blood of My Blood. Ez könnyű volt:).
Három szóban írd le magad.
Furcsa, szarkasztikus, hűséges.
Van kedvenc hobbid?
Írás, evés, olvasás, és szuperhősőset játszani a gyerekeimmel.
Van valami rejtett tehetséged? Ha igen, akkor mi az?
Sajnos nem tudok róla. Gondolom tényleg rejtett:).
Ez vagy Az?
Napfelkelte vagy Naplemente?
Napfelkelte! Egy új nap kezdete. Hacsak nem volt szar napom, mert akkor a Naplementét választanám.
Kávé vagy Tea?
Utálom a teát.
Meleg vagy Hideg?
Hideg.
PC vagy Mac?
Mac!
Szárazföldön vagy Tengeren?
Szárazföldön, mert rettegek a vízbefulladástól.
Félig üres vagy Félig tele?
Félig tele.
Ősz vagy Tavasz?
Tavasz.
Nyár vagy Tél?
Eh… Miamiban élek, nálunk folyamatosan nyár van. A telet választom, mert az „kevésbé forró”.
E-book vagy Nyomtatott könyv? (melyiket olvasod szívesebben).
Nyomtatott könyv.
Nyereményjáték:
Az Üvegszívben fontos szerephez jut Elle szenvedélye, a művészet. A turné során hét állomáson hét olyan könyvnek a borítójából találtok majd egy részletet, amelyben legalább egy szereplő művész, vagy valamilyen szerephez jut a regényben a képzőművészet. Ezeknek a könyveknek a címeit várjuk a Rafflecopter dobozban. A szerencsés nyertes egy Üvegszív regénnyel, egy kitűzővel és egy könyvjelzővel lesz gazdagabb. Jó játékot kívánunk!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!
A blogturné további állomásai:
December 6 - Angelika blogja
December 8 - MFKata gondolatai
December 10 - CBooks
December 12 - Deszy könyvajánlója
December 14 - Szembetűnő
December 16 - Kelly Lupi olvas
December 18 - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése