Celeste-be lehetetlen volt nem beszeretni a Szeretni bolondulásigban! Egy tündéri, intelligens fiatal lány, aki meglehetősen egyedi módon próbálja feldolgozni azt, ami vele történt.
Ki ne lett volna kíváncsi, hogy alakul az élete később? A Flat-out Celeste - Celeste bolondulásigból most kiderül! Mi lett a kislánnyal, és hogy áll a korábbi mellékszereplők élete? Ez mind kiderül ebből a könyvből!
Kalandozzatok bolondulásig a Blogturné Klub tagjaival hat állomásos turnénkon!
Ki ne lett volna kíváncsi, hogy alakul az élete később? A Flat-out Celeste - Celeste bolondulásigból most kiderül! Mi lett a kislánnyal, és hogy áll a korábbi mellékszereplők élete? Ez mind kiderül ebből a könyvből!
Kalandozzatok bolondulásig a Blogturné Klub tagjaival hat állomásos turnénkon!
Könyvmolyképző, 2015
360 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,31
Besorolás: realista, romantikus
A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.
Vannak az ember életében olyan sorozatok, amelyek úgy a szívünkhöz nőnek, hogy amennyiben az írójuk nem vét valami oltári nagy hibát, akkor örök szerelmek maradnak. Számomra ez a sorozat is ilyen. Az első rész, benne Mattel, Julie-val és a cseppet sem hétköznapi Watkins családdal annyira a szívemhez nőtt, hogy nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy szinte tűkön ülve vártam, hogy itthon is megjelenjen a sorozat következő része, amely Celeste-ről szól. Arról a picilányról, akit a bátyja halála annyira megviselt, hogy csak egy életnagyságú kartonbábúval tudta túlélni a tragédiát.
De a "picilány" időközben felnőtt. Méghozzá egy gyönyörű fiatal lánnyá serdült, aki annyira okos, hogy az egyetemek egymást túllicitálva versengenek érte. De - nagyon sok hasonló sorsú kortársával együtt - hiába a nagy tudás, ha a napi életbe nem tud beilleszkedni. Képtelen barátokat szerezni, retteg a korosztályától, a fiúkkal való kapcsolatáról pedig említést se merek tenni. És akkor feltűnik Justin. Aki pont a lány ellentéte. Nagyszájú, nagyon beszédes (sőt néha túlontúl is az), rengeteg barátja van, kicsit hebehurgyának tűnik:
"A fiú energiája és élénksége Celeste-et Tigrisre emlékeztette a Micimackóból. Mindent gyorsan csinált: sebesen beszélt, kapkodva lapátolta be az ételt, és folyamatosan hevesen gesztikulált. A lány soha nem tudhatta előre, milyen irányba viszi el Justin a társalgást, vagy mikor jut eszébe egy adott témáról valami teljesen más. Aztán arról valami még inkább más."
De a belépője kellően hatásos. Az egyik egyetem diáknagykövete és az ő feladata, hogy Celestét megpróbálja elhívni az egyik bemutatkozó gyűlésükre és ezért egy e-mailt ír neki. De mivel eléggé szétszórt, így az egy levélből legalább öt levél lesz, ami ha másra nem is jó, de arra igen, hogy Celeste felfigyeljen rá. És onnantól már nincs megállás:).
Celestéről már pár szót említettem, de azért jó pár dolgot kihagytam róla. Ő az a lány, aki bár lelkileg sérült, de az írónő mégis úgy tudta megalkotni, hogy egy percig sem éreztem a szokásos "már nagyon unom az összes lelki sérült főhősnőt" problémámat, hanem egyszerűen élveztem vele lenni. A humora valami fergeteges, az esetlensége és az életrevalótlansága pedig nagyon szórakoztató. A legtöbb dolgot rettentő körülményesen és tárgyilagosan kezeli és bármilyen furcsa is, de engem sokban emlékeztetett a Dr. Csont című tévésorozat egyik főszereplőjére, dr. Temperance Brennanra, ő ennyire okos, de mégis nem "evilágra való":).
"– Te jó ég, hát persze, hogy fel voltunk öltözve! Ez csak az első csókom volt! Nem vetettem rögtön rá magam Justinra, hogy pucérra vetkőzzünk egyetlen csók után. Tény, hogy abszolút fenomenálisnak nevezném a csókunkat, és mint említettem, feltámadt bennem valamiféle ösztönös nemi vágy, de attól még nem mondanám, hogy készen állok a közösülésre."
A család pedig nagyon sokat változott, amióta Julie "meggyógyította" őket. Utoljára talán Leiner Laura Szent Johanna gimi sorozatában szórakoztam ennyire jól az anyuka folyamatos konyhai kísérletezésén és a családtagok túlélési ösztönén:).
"Édesapjuk, Roger lépett be a szobába. Még mindig ugyanazt a kordnadrágot és kötött pulóvert viselte, amiben munkában volt. – Nem is hallottam, hogy hazasettenkedtél, de… Ó, csak nem ételt hoztál? Mi ez az illat? Hamburger? – Óvatosan becsukta az ajtót, és lábujjhegyen odaosont hozzájuk. – Ide vele, ide vele!
A lány elnevette magát.
– Már megettük.
– Ó, hát ez igazán szép, Celeste. Engem meg sorsomra hagytatok a kuszkuszos lasagnéval, amit anyátok csinált? Én aztán lelkesen támogatom a konyhai kísérletezést, de ez az izé teljes kudarc volt."
Persze nem hagyhatom ki mindannyiunk közös kedvencét Mattet sem. Én személy szerint rettentő kíváncsi voltam, hogy még mindig együtt vannak-e Julie-val, az a hatalmas szerelmük kiállta-e az idők próbáját. Nem akarom lelőni a poént, így nem árulok el semmit, de az biztos, hogy értek meglepetések és nagyon örültem, hogy az írónő próbált a realitások talaján maradni. Azért írtam, hogy "megpróbált", mert azért a regény végén sikerült egy olyan momentumot meglépnie, ami persze nagyon fog valószínűleg mindenkinek tetszeni, de valahogy meseszerű az egész.
Ellenben ott volt Justin és Celeste kapcsolata, amire talán egyszerűen egy szó jó, a "cuki". Ahogy fentebb írtam, Celeste bár nagyon okos, de az olyan hétköznapi dolgokban, mint egy randevú, egy vacsora, vagy akár a randira való készülődés olyan komoly fejtörést okoz neki, mintha legalább a világot kellene megmentenie. Párszor azért ha jobban belegondoltam, akkor láttam benne mindannyiunkat nagyon fiatalon, az első randijainkra halálosan izgulva készülődni. Imádtam, ahogy a lány felfedezi az érintés gyönyörűségét, az első csók ízét, azt az érzést, amikor az ember lányának a szíve a torkában dobog, amikor meglátja a másikat, és még sorolhatnám napestig azokat az érzéseket, amit Celeste átél, ahogy megismerkedik a szerelemmel.
Justin pedig rettentő türelmesen, lassan, olyan romantikával és aranyosan próbálja meghódítani a lányt, hogy szerintem nem lesz olyan női olvasó, akinek ne olvadozna a szíve a fiú tettei és vallomásai láttán. Persze a családi tragédia itt is sötét árnyként lebeg a főhőseink feje felett és emiatt egyáltalán nincs biztonságban ez az alakuló kapcsolat, de hogy végül mi győz, a múlt szelleme vagy pedig a jelen Justinja, azt nem árulom el. Olvassátok el a könyvet inkább:).
Összességében egy tökéletes második részt kaptam, az írónő ugyanolyan színvonalon, ugyanolyan lelkesedéssel vetette bele magát Celeste történetébe is, mint ahogy a bátyja történeténél már láthattuk. A sok-sok romantika miatt főleg lányolvasóknak ajánlom, de biztosra veszem, hogy a romantikusabb lelkületű fiúk is élvezni fogják ezt a regényt. A Flat-Out Matt rajongóinak pedig kötelező darab.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.
Vannak az ember életében olyan sorozatok, amelyek úgy a szívünkhöz nőnek, hogy amennyiben az írójuk nem vét valami oltári nagy hibát, akkor örök szerelmek maradnak. Számomra ez a sorozat is ilyen. Az első rész, benne Mattel, Julie-val és a cseppet sem hétköznapi Watkins családdal annyira a szívemhez nőtt, hogy nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy szinte tűkön ülve vártam, hogy itthon is megjelenjen a sorozat következő része, amely Celeste-ről szól. Arról a picilányról, akit a bátyja halála annyira megviselt, hogy csak egy életnagyságú kartonbábúval tudta túlélni a tragédiát.
De a "picilány" időközben felnőtt. Méghozzá egy gyönyörű fiatal lánnyá serdült, aki annyira okos, hogy az egyetemek egymást túllicitálva versengenek érte. De - nagyon sok hasonló sorsú kortársával együtt - hiába a nagy tudás, ha a napi életbe nem tud beilleszkedni. Képtelen barátokat szerezni, retteg a korosztályától, a fiúkkal való kapcsolatáról pedig említést se merek tenni. És akkor feltűnik Justin. Aki pont a lány ellentéte. Nagyszájú, nagyon beszédes (sőt néha túlontúl is az), rengeteg barátja van, kicsit hebehurgyának tűnik:
"A fiú energiája és élénksége Celeste-et Tigrisre emlékeztette a Micimackóból. Mindent gyorsan csinált: sebesen beszélt, kapkodva lapátolta be az ételt, és folyamatosan hevesen gesztikulált. A lány soha nem tudhatta előre, milyen irányba viszi el Justin a társalgást, vagy mikor jut eszébe egy adott témáról valami teljesen más. Aztán arról valami még inkább más."
Celestéről már pár szót említettem, de azért jó pár dolgot kihagytam róla. Ő az a lány, aki bár lelkileg sérült, de az írónő mégis úgy tudta megalkotni, hogy egy percig sem éreztem a szokásos "már nagyon unom az összes lelki sérült főhősnőt" problémámat, hanem egyszerűen élveztem vele lenni. A humora valami fergeteges, az esetlensége és az életrevalótlansága pedig nagyon szórakoztató. A legtöbb dolgot rettentő körülményesen és tárgyilagosan kezeli és bármilyen furcsa is, de engem sokban emlékeztetett a Dr. Csont című tévésorozat egyik főszereplőjére, dr. Temperance Brennanra, ő ennyire okos, de mégis nem "evilágra való":).
"– Te jó ég, hát persze, hogy fel voltunk öltözve! Ez csak az első csókom volt! Nem vetettem rögtön rá magam Justinra, hogy pucérra vetkőzzünk egyetlen csók után. Tény, hogy abszolút fenomenálisnak nevezném a csókunkat, és mint említettem, feltámadt bennem valamiféle ösztönös nemi vágy, de attól még nem mondanám, hogy készen állok a közösülésre."
A család pedig nagyon sokat változott, amióta Julie "meggyógyította" őket. Utoljára talán Leiner Laura Szent Johanna gimi sorozatában szórakoztam ennyire jól az anyuka folyamatos konyhai kísérletezésén és a családtagok túlélési ösztönén:).
"Édesapjuk, Roger lépett be a szobába. Még mindig ugyanazt a kordnadrágot és kötött pulóvert viselte, amiben munkában volt. – Nem is hallottam, hogy hazasettenkedtél, de… Ó, csak nem ételt hoztál? Mi ez az illat? Hamburger? – Óvatosan becsukta az ajtót, és lábujjhegyen odaosont hozzájuk. – Ide vele, ide vele!
A lány elnevette magát.
– Már megettük.
– Ó, hát ez igazán szép, Celeste. Engem meg sorsomra hagytatok a kuszkuszos lasagnéval, amit anyátok csinált? Én aztán lelkesen támogatom a konyhai kísérletezést, de ez az izé teljes kudarc volt."
Ellenben ott volt Justin és Celeste kapcsolata, amire talán egyszerűen egy szó jó, a "cuki". Ahogy fentebb írtam, Celeste bár nagyon okos, de az olyan hétköznapi dolgokban, mint egy randevú, egy vacsora, vagy akár a randira való készülődés olyan komoly fejtörést okoz neki, mintha legalább a világot kellene megmentenie. Párszor azért ha jobban belegondoltam, akkor láttam benne mindannyiunkat nagyon fiatalon, az első randijainkra halálosan izgulva készülődni. Imádtam, ahogy a lány felfedezi az érintés gyönyörűségét, az első csók ízét, azt az érzést, amikor az ember lányának a szíve a torkában dobog, amikor meglátja a másikat, és még sorolhatnám napestig azokat az érzéseket, amit Celeste átél, ahogy megismerkedik a szerelemmel.
Justin pedig rettentő türelmesen, lassan, olyan romantikával és aranyosan próbálja meghódítani a lányt, hogy szerintem nem lesz olyan női olvasó, akinek ne olvadozna a szíve a fiú tettei és vallomásai láttán. Persze a családi tragédia itt is sötét árnyként lebeg a főhőseink feje felett és emiatt egyáltalán nincs biztonságban ez az alakuló kapcsolat, de hogy végül mi győz, a múlt szelleme vagy pedig a jelen Justinja, azt nem árulom el. Olvassátok el a könyvet inkább:).
Összességében egy tökéletes második részt kaptam, az írónő ugyanolyan színvonalon, ugyanolyan lelkesedéssel vetette bele magát Celeste történetébe is, mint ahogy a bátyja történeténél már láthattuk. A sok-sok romantika miatt főleg lányolvasóknak ajánlom, de biztosra veszem, hogy a romantikusabb lelkületű fiúk is élvezni fogják ezt a regényt. A Flat-Out Matt rajongóinak pedig kötelező darab.
Kedvenc karakter: Justin, Celeste, Matt, Julie
Szárnyalás: a fenyőfás jelenet
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: édesek, aranyosak, de semmi olyan nincs a regényben, ami miatt korhatáros lenne
Értékelés:
A képre kattintva beleolvashattok a regénybe:
Nyereményjáték:
Ezúttal múltidéző játékkal készültünk! A blogturné állomásain egy-egy idézetet találtok az első könyvből. Nincs más feladatotok, mint kitalálni, vajon melyik szereplő szájából hangzott el az idézet - ha az megvan, írjátok be a szereplő nevét a Rafflecopter megfelelő sorába!
Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a könyv három példányának egyikét!
Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a könyv három példányának egyikét!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük, amennyiben 72 órán belül nem jelentkeznek, új nyertest sorsolunk.
“– Különleges tömörítőprogrammal láttak el, amely lehetővé teszi, hogy a rengeteg tárolt információ csak akkor kerüljön elő, ha épp szükségem van rá. Egyelőre csupán a bétaverziót futtatom, úgyhogy elnézésedet kérem bármilyen felmerülő problémáért. Igazán nem állhatok jót magamért.”
A blogturné további állomásai:
December 19 - Media Addict
December 20 - Kristina blogja
December 22 - Kelly Lupi olvas
December 24 - Insane Life
December 26 - Deszy könyvajánlója
December 28 - Dreamworld
December 19 - Media Addict
December 20 - Kristina blogja
December 22 - Kelly Lupi olvas
December 24 - Insane Life
December 26 - Deszy könyvajánlója
December 28 - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése