A sci-fi regényei által kedvencünkké vált On Sai most egy ifjúsági fantasyval rukkolt elő. Ennek örömére egy hét állomásos turnéval mutatjuk be Mia Anne kalandjait az álomvilágban, ahol feltűnik egy álombéli lovag is. Tartsatok velünk, mert a sok érdekes extra mellett még nyerhettek is!
Könyvmolyképző, 2015
376 oldal
Besorolás: YA, fantasy
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?
Már jó ideje tudtuk, hogy készül és tűkön ülve vártuk On Sai legújabb regényét. Hol részleteket kaptunk
belőle, hol a borítótervező pályázat képeit nézegethettük és szavazhattunk róla. Engem a fülszövege már levett a lábamról, hiszen egy ízig-vérig romantikus történetre gondoltam, ahol egy evilágból származó lány összetalálkozik egy középkori (a lovagok engem automatikusan ebbe a korszakba visznek) lovaggal és szerelembe esnek. A történetben rengeteg lehetőséget láttam, tudtam, hogy On Sai nagyon jól ír (Scar és Lucy óta imádom), úgyhogy örömmel vettem a kezembe a könyvet.
És a regény az első oldaltól levett a lábamról. Mia elég hányatott sorsú lány, az édesanyját egy autóbalesetben elveszítette, ahol ő is lebénult. Azonban a zseniális tudós apja révén végül annyira "rendbehozzák", hogy "csak" sántikál. Mindemellett nincs megszokott otthona sem, mert az édesapja miatt folyamatosan utaznak, most legutoljára épp Magyarországra költöznek. Ez volt az első pont, ami miatt nagyon szerettem a regényt, hogy ITTHON játszódik. A legtöbb helyet, amit az írónő megemlít a regényben, illetve ahol Mia megfordul, ismerem, jártam ott, így nagyon könnyen bele tudtam élni magam a történetbe. Másrészt pedig az, ahogy egy külföldi szemével láttatja kicsiny hazánkat, az valami fenomenális volt.
"Leintett ő is egy taxit, és előbb elvitte magát egy cukrászdába, valami furcsa, Szamos nevű céghez, és megvette a havi édességadagot. A gondolatai már a kutatás körül forogtak, és a wekerlei ház elé érve szórakozottan kijavította a sofőr által mondott összeget. Valahogy ezek a taxisok egyik országban sem boldogulnak az egyszerű szorzásokkal, mindenhol többet számláznak, javítani kéne a közoktatást."
376 oldal
Besorolás: YA, fantasy
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?
Már jó ideje tudtuk, hogy készül és tűkön ülve vártuk On Sai legújabb regényét. Hol részleteket kaptunk
 |
| Mia |
És a regény az első oldaltól levett a lábamról. Mia elég hányatott sorsú lány, az édesanyját egy autóbalesetben elveszítette, ahol ő is lebénult. Azonban a zseniális tudós apja révén végül annyira "rendbehozzák", hogy "csak" sántikál. Mindemellett nincs megszokott otthona sem, mert az édesapja miatt folyamatosan utaznak, most legutoljára épp Magyarországra költöznek. Ez volt az első pont, ami miatt nagyon szerettem a regényt, hogy ITTHON játszódik. A legtöbb helyet, amit az írónő megemlít a regényben, illetve ahol Mia megfordul, ismerem, jártam ott, így nagyon könnyen bele tudtam élni magam a történetbe. Másrészt pedig az, ahogy egy külföldi szemével láttatja kicsiny hazánkat, az valami fenomenális volt.
"Leintett ő is egy taxit, és előbb elvitte magát egy cukrászdába, valami furcsa, Szamos nevű céghez, és megvette a havi édességadagot. A gondolatai már a kutatás körül forogtak, és a wekerlei ház elé érve szórakozottan kijavította a sofőr által mondott összeget. Valahogy ezek a taxisok egyik országban sem boldogulnak az egyszerű szorzásokkal, mindenhol többet számláznak, javítani kéne a közoktatást."
 |
| Kósza |
Persze a történet itt nem akad meg, hiszen a fülszöveg egy fantasy történetet ígér. Mia az egyik alkalommal álmában egy különleges helyre érkezik, amelyet lovagok, varázslók és egyéb számunkra ámulatba ejtő emberek népesítenek be - egy-két félelmetes különleges lénnyel egyetemben. És Mia az első adandó alkalommal megmenti egy fiatal lovag, Kósza életét, aki megváltoztatja a lány életét.
Nagyon-nagyon szerettem Mia és Kósza kapcsolatát. Két külön világból érkező ember, akik próbálják megérteni egymást. Bea nagyon jól eltalálta azt a hangnemet és stílust, ahogy egy középkori lovag beszélhetett és viselkedhetett. Egy élmény volt Kósza mondatait olvasni, akár veszekedett, akár udvarolt. Ilyenkor elképzeli az ember, hogy milyen lehetett hajdanában, amikor így beszélt mindenki. Mintha egy külön nyelvről beszélnénk:).
"- Szerencséd, hogy lovag vagyok… – sziszegte dühösen a fiú. – Mutogatod a lábad, mórikálod magad, és játszol velem, mert tudod, nem nyúlhatok hozzád… Azt hiszed, nem vagyok férfi? Nem vet lobbot a vérem gyönyörű, puha szádat érezve?"
És azt hiszem, hogy egy ilyen vallomás hallatán nemcsak Mia és én olvadtam el teljesen, hanem a női olvasók nagy része is:
"- Én… nem akarlak megcsókolni. Nem akarom megélni, mert mi lesz, ha utána nem látlak többé, ha úgy adom oda a lelkemet, hogy a reményt is elviszed… – A hangja egyre jobban elhalkult, mintha önmagának merné csak elsuttogni ezeket a szavakat. – Akkor ólomlábakon járna az idő. A napórák újra és újra rónák a köröket, az árnyékok minden nap rövidülnének, majd megnyúlnának, és én csak nézném késő estig, míg a sötétség mindent elnyel… Minden nap szilánkokra szakadna a lelkem, mert nem jössz… és egy reggel többé nem tudnám összerakni… a végén nem maradna belőle semmi… "
Mia pedig csetlik-botlik az új világban, hiszen olyan alapvető dolgokkal sincs tisztában, hogy egy hölgy akkoriban hogyan öltözött, hogyan szólhatott (ha egyáltalán szólhatott) bárkihez és ez rengeteg viccesebbnél-viccesebb jelenetet eredményez. Persze ebben a világban nem szabad megfeledkeznünk A négylábúról sem, Kósza csatalováról, Bo-ról, "akit" szinte teljesen egyenrangúként kezeltem az emberi szereplőkkel. Ha kell megvédi a gazdáját, ha kell, akkor segít neki, de az sem ritka, hogy simán "kiröhögi" őket. Körülbelül úgy képzeltem el őt, mint az Aranyhaj és a nagy gubanc című filmben Maximust (csak persze fekete színben).
A regényt három szemszögből olvashatjuk, Mia, Kósza és Mia édesapja, Amon szemszögéből. Őszinte leszek, én Mia és Kósza szemszögét nagyon szerettem, Mia vérbeli tini volt, annak összes szarkazmusával, problémájával, jó és rossz meglátásaival,
"Ha nem bírod a szüleidet, jusson eszedbe, ők még az előző évezredben születtek. Türelmesnek kell lenni az ilyen régészeti leletekkel."
Kósza pedig egy fiatal lovag, aki szeretett volna minél jobban megfelelni a saját világa normáinak, hőssé válni, hogy megénekeljék, szüzeket menthessen ésatöbbiésatöbbi:), de ezt a tervét Mia picit összekuszálja:). Akivel nem tudtam nagyon mit kezdeni, az az édesapa, Amon. Ő, ahogy fentebb írtam, egy zseniális tudós, aki szinte bármilyen rejtvényt, problémát megold, kapkodnak érte mindenhol, de mint a zsenik általában, teljesen életképtelen. Ebben beleértem azt is, hogy a lányával se tud igazán mit kezdeni. Őt a történet nagy részében nagyon nem szerettem, ráadásul ott voltak olyan részek, ahol a sok tudományos dolog között (Bea, minden elismerésem a tied, hogy ezeknek mind utánajártál:))) néha elveszítettem a fonalat.
A történet pedig nem teljesen azt hozta, amit vártam, de jó értelemben véve. Valahol azt hittem, hogy egy egyszerű "lávsztorit" kapunk, de ez nem így lett. Persze hogy is gondolhattam volna ezt, ha Bea írja a regényt?:) A regény elég összetett, sok esetben nagyon kell figyelni, hogy mi is történik, mert minden mindennel összekapcsolódik és ha elkalandoznak a gondolataid Kósza és Mia kapcsán, akkor lehet, hogy pont egy olyan részt ugrasz át, ami később létfontosságú lehet.
Amit nagyon szerettem még, hogy Bea láthatóan jól ismeri a mai fiatalok nagy kedvenceit, hiszen szerepel benne a Mondocon, aminek ugye hatalmas rajongótábora van, az egyik szereplő Árnyvadász-ékszert visel és még sorolhatnám.
Már megint nagyon sokat írtam és még tudnék is, de nem szeretnék semmit sem elspoilerezni. Összességében azt mondom, hogy ismét egy profin megírt, lebilincselően érdekes On Sai regényt olvashattunk, ezúttal azonban a fiatalabb, fantasy regényeket szerető korosztályt megcélozva. Persze nem mondanám azt, hogy a regény csak romantikára vágyó lányoknak való, hiszen van benne izgalom bőven: harcoló lovagok, csaták, akciójelenetek, így szerintem a fiúkat éppúgy lekötheti ez a regény, mint a női olvasókat.
Nagyon-nagyon szerettem Mia és Kósza kapcsolatát. Két külön világból érkező ember, akik próbálják megérteni egymást. Bea nagyon jól eltalálta azt a hangnemet és stílust, ahogy egy középkori lovag beszélhetett és viselkedhetett. Egy élmény volt Kósza mondatait olvasni, akár veszekedett, akár udvarolt. Ilyenkor elképzeli az ember, hogy milyen lehetett hajdanában, amikor így beszélt mindenki. Mintha egy külön nyelvről beszélnénk:).
"- Szerencséd, hogy lovag vagyok… – sziszegte dühösen a fiú. – Mutogatod a lábad, mórikálod magad, és játszol velem, mert tudod, nem nyúlhatok hozzád… Azt hiszed, nem vagyok férfi? Nem vet lobbot a vérem gyönyörű, puha szádat érezve?"
És azt hiszem, hogy egy ilyen vallomás hallatán nemcsak Mia és én olvadtam el teljesen, hanem a női olvasók nagy része is:
"- Én… nem akarlak megcsókolni. Nem akarom megélni, mert mi lesz, ha utána nem látlak többé, ha úgy adom oda a lelkemet, hogy a reményt is elviszed… – A hangja egyre jobban elhalkult, mintha önmagának merné csak elsuttogni ezeket a szavakat. – Akkor ólomlábakon járna az idő. A napórák újra és újra rónák a köröket, az árnyékok minden nap rövidülnének, majd megnyúlnának, és én csak nézném késő estig, míg a sötétség mindent elnyel… Minden nap szilánkokra szakadna a lelkem, mert nem jössz… és egy reggel többé nem tudnám összerakni… a végén nem maradna belőle semmi… "
A regényt három szemszögből olvashatjuk, Mia, Kósza és Mia édesapja, Amon szemszögéből. Őszinte leszek, én Mia és Kósza szemszögét nagyon szerettem, Mia vérbeli tini volt, annak összes szarkazmusával, problémájával, jó és rossz meglátásaival,
"Ha nem bírod a szüleidet, jusson eszedbe, ők még az előző évezredben születtek. Türelmesnek kell lenni az ilyen régészeti leletekkel."
A történet pedig nem teljesen azt hozta, amit vártam, de jó értelemben véve. Valahol azt hittem, hogy egy egyszerű "lávsztorit" kapunk, de ez nem így lett. Persze hogy is gondolhattam volna ezt, ha Bea írja a regényt?:) A regény elég összetett, sok esetben nagyon kell figyelni, hogy mi is történik, mert minden mindennel összekapcsolódik és ha elkalandoznak a gondolataid Kósza és Mia kapcsán, akkor lehet, hogy pont egy olyan részt ugrasz át, ami később létfontosságú lehet.
Amit nagyon szerettem még, hogy Bea láthatóan jól ismeri a mai fiatalok nagy kedvenceit, hiszen szerepel benne a Mondocon, aminek ugye hatalmas rajongótábora van, az egyik szereplő Árnyvadász-ékszert visel és még sorolhatnám.
Már megint nagyon sokat írtam és még tudnék is, de nem szeretnék semmit sem elspoilerezni. Összességében azt mondom, hogy ismét egy profin megírt, lebilincselően érdekes On Sai regényt olvashattunk, ezúttal azonban a fiatalabb, fantasy regényeket szerető korosztályt megcélozva. Persze nem mondanám azt, hogy a regény csak romantikára vágyó lányoknak való, hiszen van benne izgalom bőven: harcoló lovagok, csaták, akciójelenetek, így szerintem a fiúkat éppúgy lekötheti ez a regény, mint a női olvasókat.
Borító: Nagyon szép, látványos, az én figyelmemet felkeltette:)
Kedvenc karakter: Kósza, Bo, Mia
Szárnyalás: ami az Élet Házában történt
Mélyrepülés: Mia apja
Érzelmi mérce: édes, aranyos, de minden a YA keretein belül
Értékelés:
A képre kattintva beleolvashattok a regénybe:
Nyereményjáték:
On Sai könyvében az álmok mellett kiemelt szerep jut a macskáknak, vagyis egy macskának, Mia Anne kedvenc plüssének. Minden állomáson találtok egy képet, amelyen egy (vagy több) macska szerepel. Nincs más dolgotok, mint beírni a macskák nevét a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
A blogturné további állomásai:
December 13 - Bibliotheca Fummie
December 22 - Kristina blogja
December 27 - Deszy könyvajánlója
Január 3 - Media Addict
Január 10 - Insane Life
Január 17 - Kelly Lupi olvas
Január 24 - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése