Leigh Bardugo: Siege and Storm - Ostrom és vihar (Grisa trilógia #2)

A Sötétség sosem hal meg. Ezt pedig Alinánál és Malnél jobban senki nem tudja. Habár sikerült átjutniuk a Zónán, a veszélyek még koránt sem értek véget. A Blogturné Klub öt bloggerinája pedig arra vállalkozott, hogy elkíséri őket útjukon az eddig ismeretlen világban. Ha pedig ti is velünk tartotok, lehetőségetek nyílik megnyerni a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három darab példányt Leigh Bardugo: Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvéből. A fény legyen velünk!

Könyvmolyképző, 2016
416 oldal
Fordította: Sziklai István
Goodreads: 4,12
Besorolás: fantasy, YA 

Az Igaz-tengeren keresztül űzött Alina, akit kísértenek azok az életek, amelyeket a Zónában vett el, megpróbál új életet kezdeni Mallal egy ismeretlen földön, és közben igyekszik titokban tartani, hogy napidéző. De sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.

Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a maga mögött hagyott országba, elszántan, hogy szembeszáll a Ravka ellen törő erőkkel. De ahogy hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Valamiképpen választania kell hazája, hatalma és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

Majdnem két év telt el azóta, amióta az első részt olvastam. A regény nem minden részletére emlékeztem már vissza, így egy picit féltem, hogyan fogok tudni majd visszarázódni ebbe a különleges világba, de a félelmem alaptalannak bizonyult. Ami esetleg bonyolult lett volna azt az írónő a regény elején újra elmagyarázta (kasztok és képességeik), és ezt végigolvasva minden részlet a helyére került.

A történet körülbelül ott veszi fel a fonalat, ahol az első résznek vége lett. Alina és Mal menekülnek, el Ravka és az Éjúr elöl. Természetesen Éjúr nem kezdő, így aránylag hamar a szökevények nyomára bukkan, sőt el is fogja őket és Alinát mindenáron a saját szolgálatába akarja állítani.  Azonban nem várt segítségként, az őket szállító hajó kalózai segítenek Alináéknak kiszabadulni, sőt, abban is segítik őket, hogy Ravkába visszatérjenek. És hogy főhőseinket mi várja ott? Semmi jó.
Az uralkodó gyengekezű, a trónörököst pedig csak a hatalom, a partik és a lovak érdeklik, semmi más. Az emberek nyomorognak, szenvednek, a grisák szanaszét futottak, egy részüket kivégezte a nép, más részük pedig bujkál vagy az Éjúr szolgálatába állt. És persze Éjúr fenyegetését se hagyhatjuk figyelmen kívül. Alina megpróbál a hazája segítségére sietni, de ez nem is olyan könnyű, mint gondolná...

Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ez egy olyan második rész lett, amit mindenkor elvárnék egy trilógiánál. Izgalmas volt, egy percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. A fenyegetés újabb, veszélyesebb lett, Éjúr mellett olyan szörnyek kerültek elő, amelyekhez képest a volkrák szinte nem is félelmetesek. A csaták érzékletesek, minden esetben a körmömet lerágva izgulhattam kivétel nélkül mindekiért. Intrikákból nem volt hiány és több háttértörténetet és mondát ismerhettünk meg, ami még színesebbé tette a történetet.

Alina és Éjúr

Ahogy már írtam, Éjúr nagyobb, veszedelmesebb hatalomra tett szert, de persze ehhez mérten Alina is erősödött. Élveztem, hogy bár sokat fejlődött főhősnőnk, azért még mindig emberi maradt, méghozzá esendő ember. Igaz, hogy hatalmas erő összpontosul nála, de még sokat kell tanulnia, hogy ezt megfelelően tudja kezelni, hisz a hatalom bekebelezheti és semmivel sem lesz jobb Éjúrnál. És ezt ő is érzi. És addig jó, amig ezzel tisztában van. Mellette persze emberismeretből is vizsgáznia kell folyamatosan, hiszen az udvarban (és minden más helyen is) fel kell ismernie az intrikákat és idejében rá kell jönnie, hogy ki a jó és ki a rossz. Ami persze nem is olyan egyszerű, ha "Szankta Alinát" (Szent Alinát) mindenki maga mellett akarja tudni, ki édesgetéssel, ki fenyegetéssel.
És ha már Szankta Alinánál tartunk. A regény ismét tele van tűzdelve orosz szavakkal, ami csak még autentikusabbá teszi az egészet. Pár szót még én is felismertem a szegényes orosz nyelvtudásom révén, de azért volt jó pár, amihez ha nem kaptunk volna magyarázatot, akkor még azóta is gondolkodnék rajtuk:).

Nyikolaj, ahogy én elképzeltem

Akire persze a legjobban kíváncsi voltam, az Éjúr. Illetve az érdekelt leginkább, hogy megmarad-e a nagy rajongásom iránta, vagy az írónő képes-e egy olyan karaktert megalkotnia (ez egy második rész esetében bármikor előfordulhat), aki simán feledteti a kiismerhetetlen "rosszfiút". Hát kedves Éjúr, letaszítottak a trónodról.  A kihívód pedig nem más, mint Nyikolaj. Hogy pontosan ki ő, azt nem szeretném felfedni, kellően lepődjetek meg ti is rajta, de azt garantálom, hogy onnantól, hogy feltűnik a szinen, minden más hímnemű szereplő elhomályosul. Az, hogy jóképű, az nem is nyom sokat a latba (bár tudom, hogy az se elhanyagolható:), de a stílusa! Okos, művelt, emellett humoros, szarkasztikus (mindig tudja, hogy és mit mondjon, hogy a legnagyobb hatást érje el vele) és tisztában van az értékeivel. Bárkivel találkozik, az a bűvkörébe kerül és ahogy anno Éjúrnál, úgy nála se lehet kideríteni, hogy mik is pontosan a céljai. Hatalmas stratéga.
Az írónő pedig vele együtt már lassan egy szerelmi négyszöget hozott létre, hiszen ott van Mal - akit továbbra sem szeretek és nem is értem hogy Alina mit eszik rajta, de hát ugye ő az örök... Aztán ott van Éjúr, aki bár olyan, amilyen, de mégis úgy érzem, hogy ő lenne Alina egyenrangú társa, bár ezt még Alina se igazán látja be. És ott van Nyikolaj, akit Alina próbál eltolni magától, de azért mi látjuk, hogy a lánynak tetszik a srác stílusa:).
Szóval ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ezek után mi lesz ennek a sokszögnek a vége (és könyörgöm, egyszer szeretnék én is egy ilyen helyzetben lenni, hogy nem is két, hanem három jó pasi akar engem:))).
Viszont pont itt és ennél a pontnál éreztem egy apró gyengeséget. Mégpedig Mal és Alina kapcsolata. Már az első részben sem éreztem annyira a hatalmas szerelmet köztük, inkább úgy láttam, hogy megszokásból vannak együtt. Együtt nőttek fel, sok mindenben csak egymásra számíthattak és ez kitart még most is. De itt, a második részben ez már sajnos kevés. Nagyon eltávolodnak egymástól és úgy érzem, hogy se a fiú, se a lány nem tesz azért semmit, hogy ez változzon. Kivétel azt, hogy egyik megsértődik a másikra, majd a másik az egyikre és ez így megy folyamatosan. Ráadásul a YA regények alapvető hibája is előkerül, a "nehogy BESZÉLGESSÜNK a másikkal, mert akkor még véletlenül meg lehetne beszélni a problémákat". Nem, itt is mindenki titkolózik, azok is, akik állítólag a legjobb barátai egymásnak és ez persze konfliktushoz vezet. Nem is egyhez. De hát így szép az élet:).

Nem tudom elmondani és szerintem feleannyira se jött vissza az értékelésemből, hogy mennyire imádtam ezt a részt is. Egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet, cipeltem magammal mindenhová és hangosan vigyorogtam Nyikolaj szövegén:). (Mal és Nyikolaj verbális összecsapásai verhetetlenek voltak)
Attól függetlenül, hogy mind tudjuk, hogy ez csak bevezetője a nagy összecsapásnak, ami majd a harmadik részben következik be, még véletlenül se nevezhetném csak "átvezető kötetnek" az Ostrom és vihart, mert az új szereplővel, a sok izgalmas történéssel és az írónő által kreált, "államleesik" csavarokkal együtt nagyon ütősre sikerült. Akik az első részt szerették, azoknál garantálom, hogy ez a rész is a kedvenceik közé fog kerülni. Ahogy nekem is.

Borító: Tökéletesen illik a sorozathoz és az mostani részhez

Kedvenc karakter: Nyikolaj, Nyikolaj és mondtam már, hogy Nyikolaj?:)

Szárnyalás: Nyikolaj

Mélyrepülés: Alina és Mal - húzzák, mint a rétestésztát, holott a fiúnak szerintem lassan el kellene engednie Alinát

Érzelmi mérce: Ahogy fentebb írtam, van benne szerelmi sokszög, de ezek mindegyike csak egy-egy pillanatra jön elő, hiszen háború van, itt nagyobbak a tétek

Értékelés:

Blogturné extra - interjúfordítás

Kérdés:  - Hallgatsz zenét, miközben írsz? Mi a kedvenc zenéd írás közben?
Leigh Bardugo: - Az idő nagy részében amikor írok, olyan zenét hallgatok, amiben nincs szöveg; dalokat, amelyeknek anélkül van hangulata, hogy megzavarna vagy elvonná a figyelmemet a jelenettől. A klasszikus zenék általában egy specifikus kort idéznek, a filmzenék túl erős érzelmi nyomást gyakorolnak, így maradok az olyan művészeknél, mint Glitch Mob, Rattatat, Four Tet és Bass Nectar.

Ha tényleg vissza kell mennem a történetben, akkor speciális dalokat használok érzelmi súgásként. A Placebo "Running Up that Hill" feldogozása alapvetően az Éjúr dala. A "Cosmic Love" Florence + the Machine-tól, a "Poison & Wine" a Civil Warstól, a "Winter Song" Sarah Bareillestől és Ingrid Michaelsontól, a "Stubborn Love" a Lumineerstől és a "Sorcerer" Stevie Nickstől mind rajta vannak a Grisa Trilógia zenei összeállításán. De nagyon sok új zenét találtam, amit a rajongók mixeltek össze és tettek fel az Árnyék és Csont tumblr-jére.

Kérdés: - Van kedvenc írás közbeni rágcsád?

Leigh Bardugo: - A Wasabi zöldborsók vagy a szárított hínár rágcsák, de valójában bármi, amit otthon találok.

Kérdés: - Hogy döntötted el, hogy tiniknek fogsz írni? Mit szeretsz abban, hogy tinédzsereknek írsz?

Leigh Bardugo: - Azt hiszem mindig is tudtam, hogy az Árnyék és Csont története egy lányról fog szólni, aki először fedezi fel a rejtett és izgalmas erejét, de nem igazán gondolkodtam el azon, hogy ki lesz a célközönség. De elmondhatom, hogy a legszebb leveleket és e-maileket tinédzser olvasoktól kapom. Néha elfelejtem, hogy mennyit jelentettek nekem a könyvek amikor fiatalabb voltam, és hogyan fordultam hozzájuk menekülésképpen vagy csak egy jó nevetésért. Azok a levelek mind olvasóként, mind íróként hálássá tesznek.

Kérdés: - Az egész Grisa trilógiát előre eltervezted? Már tudod, hogy fog végződni?

Leigh Bardugo: - Nem határoztam el előre, hogy trilógiát írjak, de amikor körülbelül félúton jártam az Árnyék és Csontban, akkor jöttem rá, hogy amit el akarok mondani, az egy jóval nagyobb történet. Persze fogalmam se volt, hogy egyáltalán megvenné-e valaki az első könyvet, nemhogy mind a hármat, így megírtam a vázlatot, megtartottam egy jegyzetet az ötleteknek és a legjobbakat reméltem. A vicces az egészben, hogy mindig is tudtam, hogyan fog végződni a trilógia, de megírni az utolsó könyvet és az utolsó sorokat sokkal érzelmesebb volt, mint vártam.

Kérdés: - Ha választhatnál egy varázserőt, akkor mi lenne az?

Leigh Bardugo: - Hogy alvás közben is képes legyek írni.

Forrás

Nyereményjáték:

A Grisa krónikák egy olyan világban játszódik, amelyet az Orosz Birodalom inspirált. Ennek okán a mostani nyereményjáték is ehhez kötődik. Minden állomáson találhattok egy rövid leírást, amely alapján ki kell találnotok, melyik cárra gondoltunk, és beírnotok a Rafflecopter megfelelő dobozába. A résztvevők közt pedig kisorsolunk három példányt, a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott, Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvből.

A 18. század fordulóján uralkodó cár nevéhez több komoly reformot köthetünk. Egyik fő célja a nyugat-európai országokhoz történő felzárkózás. Nevéhez kötődik a Birdalom új fővárosának, Szentpétervárnak, a felépítése.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai: 

Március 27 - Always Love a Wild Book

Március 29 - Deszy könyvajánlója

Március 30 - Kelly Lupi olvas

Március 31 - Dreamworld

Április 1 - MFKata gondolatai

Visszatérés a Mondoconra

Tavaly ősszel jártam először a Mondoconon és annyira beleszerettem ebbe a látványos, hatalmas rendezvénybe, hogy amikor jött a meghívó, hogy ismét mehetünk, azonnal jelentkeztem.

Idén Ramival (Dreamworld blog) és az egyik barátnőmmel, Dórival - aki ősszel is lelkes társunk volt - látogattunk ki a BNV-re. Már nagyjából tudtam, hogy mi vár rám, hiszen ősszel betekintést kaptunk, hogy milyen programokon lehet részt venni és megtanultunk, hogy semmin nem szabad csodálkozni, de azért széles mosolyt csalt az arcomra, amikor a kettes metrón velem szemben egy Zsákbamacska, mellettem egy távolkeleti harcos ült és a középső kapaszkodónál pedig három számomra beazonosíthatatlan lény kergette egymást. Azért érdemes lett volna lefotózni a többi utas arcát, mert arról külön tanulmányt lehetett volna készíteni:).

A bejáratnál kígyózó sor azt mutatta, hogy a tavasz jóval több rajongót csalt ki a rendezvényre, mint az őszi program, bár Rami elmondása szerint ez még mind semmi ahhoz képest, ami majd nyáron fogadja a látogatókat. Szerencsére mi hamar bejutottunk és már "régi motorosként" vettük az irányt a Fogadóhelység felé. Azért útközben még engem is ért meglepetés, azt, aki azt hitte, hogy már mindent látott. Egy lány jött velem szemben, és a fejére egy bugyi volt húzva. Ezen hosszasan eltanakodtunk, hogy ki vagy mi lehetett, de rájönni nem tudtunk, megkérdezni meg nem mertük, így ha valaki elárulja nekünk, hogy ő kit alakított, azt megköszönnénk:).

A Fogadóhelység most is egy gigantikus pénznyelő barlang volt, ahol ember legyen a talpán, aki meg tudja állni, hogy ne vegyen semmit. Ha nem is szeretnél venni mindenféle anime kitűzőket, pólókat, táskákat, dél-koreai, japán és egyéb fiúbandák posztereit, akkor még mindig ott vannak a zabálnivalók plüssök, rengeteg könyv (idén az AGAVE is kinn járt, nem kicsi kínálattal) és még több társasjáték és puzzle. Dóri szokásához híven azonnal elcsábult a női kiegésztőknél, először egy gyönyörű tünde fülékszert próbált fel, de végül egy virágos hajráfnál maradt (ami ahhoz képest, hogy kézben mennyire nem tetszett, Dórin viszont kifejezetten jól állt:). Én egy Frankenweenie plüss kutyába szerettem bele, de mivel úgy döntöttem, hogy nem költök, így annyit mondtam magamnak, hogy ha egy óra múlva is meglesz, akkor megveszem, ha nem, akkor így jártam. A pénztárcám szerencséjére a kutyust megvették, így kicsit fájó szívvel, de szélesen mosolygó pénztárcával konstatáltam a "veszteségemet". 

A puzzlek és a társasjátékok is rögtön odavonzottak magukhoz, de amit én keresek, az még mindig nincs itthon - Supernatural társasjáték - pedig azt annyira, de annyira szeretném!

Miután átverekedtük magunkat a hatalmas tömegen és a nem túlzottan pénztárcakímélő standokon, belevetettük magunkat a D pavilonba, ahol számunkra a legérdekesebb programok voltak. Mivel mi kevésbé vagyunk otthon a japán rajzfilmek és képregények világában, így minket inkább a többi program vonzott és örömmel láttuk, hogy az őszi rajongói klubbok megnagyobbodtak és olyanok is kijöttek, akiket az előző Mondoconon nem láttunk. 

A bejáratnál rögtön a Trónok Harca standnál akadtunk el, hiszen Raminál nagyobb GoT rajongót nem hordott a Föld a hátán. A standon kétfajta játékkal is készültek, az egyiket lazán teljesítettük - egy labirintuson kellett átvergődni, amiért választhattunk egy kis tojást GoT díszítéssel, de a másik játékon csak Ramit mertük indítani. Egy 25 kérdésből álló teszt volt, amiről így utólag elmondhatom, hogy szerintem csak a legvásottabb GoT rajongók tudták kitölteni. Rami és Dóri (akiről itt derült ki, hogy nagyon is otthon van a GoT világában:) kettesben próbálták kitölteni a tesztet, de ahogy láttam, sok esetben csak hasraütésszerűen válaszoltak. Amíg ők küzdöttek, addig én megkérdeztem, és állítólag a legjobb teszt eredmény 23 helyes válasz volt. Kíváncsi lennék, hogy végül volt-e olyan, aki mind a 25 választ tudta-e:).

Mellettük szorosan a Supernatural stand állt, ők egy teljesen új csapat, idén jöttek ki először és nagy örömömre elég szép kis kiállítást rendeztek a sorozat "kegytárgyaiból", sőt shopjuk is volt, amit fájó szívvel, de végül érintetlenül hagytam. Miattuk átverekedtük magunkat "téren és időn át" a K pavilonba is, mert a programjukban azt olvastuk, hogy előadják a "Shake it off" számot Supnat kivitelben (akik ismerik a The Hillywood Showt, azok tudják, hogy miről beszélünk). Sajnos ezt nem láthattuk, de a helyette előadott "kis szösszenet" - ahogy ők hívták - is vicces volt és látványos. 

A Gyűrűk Ura Cosplay Klub standjánál megint elég sok időt töltöttünk. Múltkor beöltözködtünk, most csak végigcsodáltuk a gyönyörű fegyvereket, megnézhettük Aragorn koronáját (amiből állítólag csak limitált széria készült, így üvegdoboz alatt őrizték) és elbeszélgettünk a lelkes és nagyon segítőkész tagokkal, akiknek megígértük, hogy a májusi Középfölde Fesztiválra biztosan kilátogatunk. A legszürreálisabb látvány az volt, amikor egy Gyűrűlidércet láttunk egy Tündelánynak udvarolni:).

A Warhammeres részleget megint nem tudtuk kihagyni, sőt, most nagyon bátor és lelkes látogatóként még bábukat is festettünk. Mintát nem kaptunk, úgyhogy a fantáziánkat abszolút szabadjára engedtük: Rami picit divatosabbra, én picit véresebbre vettem a figurát, de az biztos, hogy nagyon jól szórakoztunk. (Persze "hadisérülést" sikerült szereznem, a dzsekimet összefestékeztem és a legutolsó tisztítási próbálkozásom is kudarcba fulladt, így úgy látszik, ezeket a festékfoltokat életem végéig hordani fogom:).

Természetesen a különféle rajongói klubok standjain kívül most is volt épp elég más látnivaló is. A gamereknek külön rész volt felállítva ismét, ahol az ismertebb videójátékok rajongói harcolhattak, versenyezhettek egymással. Nagyon tetszettek az ugrálós-táncolós játékok, a DDR-k (Dance Dance Revolution), azokat szívesen kipróbáltam volna én is, de egyrészt hülyén néztünk volna ki ennyi idősen ott ugrálni, másrészt pedig a nagy tömeg miatt erre vajmi kevés esélyünk lett volna:). A japán teaház központ ismét ott volt, a már megszokott és újabb japán fesztiváljátékokkal, teákkal, édességekkel és természetesen a sok különféle ajándéktárggyal.

Persze fangirlködhettünk is egy picit, mert amíg én az Avataros standnál puzzleztam, addig Rami és Dóri felfedezett egy ÁRNYVADÁSZT! A srác éppen japán írásjeleket festett - még viccelődtünk is, hogy biztosan új "rúnák" elsajátításával foglalkozik, de végül nem úszta meg, elkaptuk egy fotó erejéig őt is. Szerintem nagyon jó Alec volt és ebben most kivételesen mind egyetértettünk:). Utána el is beszélgettünk arról, hogy ha ekkora Árnyvadász közösség van itthon, akkor Árnyvadász stand miért nincs? Az egy dolog, hogy egy stand bérlése pénzbe kerül, de még csak ötletelést se láttam róla. Pedig szerintem lenne rá érdeklődés. Úgyhogy leendő és már kész Árnyvadászok, olvastátok amit írtam? Nem szeretnétek ilyen standot csinálni?:))))

Egy idő után aztán friss levegőre vágytunk, így a szabadtér felé vettük az utunkat. Itt persze megint látványosabbnál látványosabb figurákkal találkoztunk, volt, akiket mi is felismertünk (Deadpool, Ariel, Irány Eldorado, Wolverine, Rey és BB8, stb), de volt számunkra még mindig rengeteg ismeretlen figura is. Kinn a jó időre való tekintettel hatalmas élet zajlott, az egyik füves területen kardozós csatát láttunk, a másik helyen ki lehetett próbálni (persze biztonságos keretek között), hogy ki mennyire ügyes kötéltáncos. A sétánkat mi is időről-időre megszakítottuk, mert vagy érdekes formációkat fotóztunk, vagy csak simán megálltunk és tátottuk a szánkat a különleges jelmezek miatt. Persze némelyik inkább pózolásra volt kitalálva, mint közlekedésre, a nap folyamán többször is összefutottunk egy gésával?* aki igencsak apró léptekkel próbálta leküzdeni a pavilonok közti távolságot:). És azt is észrevettük - mivel ősszel azon tanakodtunk, hogy ennyi idősen mennyire ciki vagy sem beöltözni, hogy most a sok tini mellett jó pár felnőtt is jelmezben rohangászott:).

Összességében imádtuk ezt a cont is és mindenkinek javaslom, hogy egyszer menjen ki rá és nézzen körül. Ha nem is vagytok ismerősek a japán rajzfilmek, képregények és a videójátékok világában, ha picit ódzkodtok a beöltözött tinik sokaságától, de van kedvenc tévésorozatotok, amiért rajongtok, vagy csak simán érdekel benneteket a japán kultúra, akkor higgyétek el, hogy élvezni fogjátok!

Mi pedig remélhetőleg kijutunk még a nyári conra is, ami állítólag a legnagyobb, olyankor nemcsak a zárt pavilonokban, hanem a szabadtéren is standok sokasága várja a kíváncsi rajongókat. 

A teljes képgalériát a blogunk Facebook oldalán találjátok.

*közben Rami kijavította, hogy akit én gésának néztem, ő Dia De Los Muertos volt:)

Össze nem illő dolgok Book Tag

A Reading is my dream blogon láttam ezt a book taget és annyira megtetszett, hogy a blogger utólagos engedelmével én is kitöltöttem:).

1. Egy különös párosítás, akiket valamiért szeretsz (akár más könyvekből)
Ahogy ezt a kérdést elolvastam, azonnal Fummie ugrott be, ahogy azt kántálja, hogy "Buruu-Buruu-Buruu" :) (Jay Kristoff: Stormdancer - Vihartáncos), de aztán összeszedtem a gondolataimat és saját ötletem is akadt persze.
Én ide mindenképpen Atticus és Oberon párosát említeném meg, akik Kevin Hearne, A Vasdruida krónikáinak főszereplői. Atticus egy druida, hű társa pedig Oberon, egy ír farkaskutya, akivel Atticus képes beszélgetni is. Ketten együtt pedig fenomenális csapatot alkotnak:).

2. Egy könyv, amiről nem egyértelműek az érzéseid
T.S Thomas: Londinium hercege (Eaten-trilógia)
A mai napig, ha beszélnem kell erről a könyvről, nem tudok dűlőre jutni, hogy szerettem-e vagy gyűlöltem. Érdekelt, kíváncsi voltam, hogy mi jön ki ebből a történetből, izgalmas volt, de mellette iszonyatosan nyomasztott és jó párszor le kellett tennem, hogy tovább tudjak vele haladni. Bár azt írtam az értékelésemben, hogy szeretném olvasni a folytatást, de így fél évvel a könyv olvasása után eléggé hezitálok rajta, hogy elég erős vagyok-e hozzá... 

3. Egy páros, akik szerinted nem illenek össze 
Cal és Nyelle, Rebecca Donovan: What if - Mi lenne ha... című regényében. Cal egy rettenetesen "langyos" karakter volt, sokszor tesze-tosza, egyszerűen nem értettem, hogy a kicsi őrült, pörgős, zizi lány mit eszik benne. 

4. Egy karakter, akinek a helyében egészen más döntéseket hoztál volna 
Ez a válasz spoileres lehet!!!!!
Veronica Roth: A hűséges. Tris a lehető leghülyébb döntést hozta a történet végén. Értettem a döntése okát, de nem értettem vele egyet, mert aki miatt meghozta ezt a lépést, egyáltalán nem érdemelte meg. Akármilyen szálak is fűzték hozzá.

5. Egy könyv, aminek nem kellett volna folytatás
J.A. Redmerski: A soha határa. Ez a könyv hatalmas szerelem, egy gyönyörű road trip. De a folytatása? Minden sorából üt, hogy az írónő csak a rajongók nyomására írta meg. Inkább ráhagyta volna a folytatást a képzeletünkre...

6. Egy történet, ami nem a te világod, mégis szereted 
On Sai: Szivárgó sötétség sorozata - eddig a Scar és a Lucy jelent meg belőle, mind a kettőt olvastam is. A sci-fi nem igazán az én világom, de ez a sorozat hatalmas szerelem, On Sai képes volt úgy megírni ezt a sorozatot, hogy a sci-fit egyáltalán nem ismerőknek is meghozza a kedvét ehhez a műfajhoz! (még több Chestert akarok! :)))

7. Egy történet, aminek inkább egy mellékszereplőjéről kellett volna szólnia 
Hát önző dög leszek, de akármennyire is imádom Feyret és Tamlint, én akkor is azt szeretném, ha Rhys lenne a főszereplője Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses regényének. Tudom, hogy később több szerepet kap majd, de egyelőre úgy érzem hogy bármennyit is szerepel, az nekem túl kevés...



8. Egy történet legkülönösebb újramesélése
Ezt a címet számomra csak egy könyv kaphatja meg, mégpedig Marissa Meyer: Cinder regénye. Cinder (Hamupipőke) kiborgként él Új Pekingben valamikor a jövőben és robotokat szerel. Ennél szürreálisabb mese feldolgozást még nem olvastam...

9. Egy adaptáció, ami nagyon más, mint az eredetije, mégis szereted 
Kelly Oram: Cinder és Ella. Igen, ez is Hamupipőke "új" változat, de egyszerűen imádtam! Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a regényt!

10. Egy könyv, hozzá nem illő borítóval 
Cassandra Clare - Sarah Rees Brennan: Bane krónikák. Srácok, nagyon szeretem a munkáitokat (tudják azok, akikről írok:), de ez nagyon nem nyert nálam. Szerintem tragédia ennek a sorozatnak az összes borítója.

11. Egy könyv, ami alaposan meglepett 
Louise O'Neill Örökké a tiéd című könyve. Ahogy írtam az értékelésemben is, egy "Párválasztó" jellegű könyvre gondoltam, de ami helyette jött, az minden képzeletet felülmúlt. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Nagyon kemény regényt olvashattam, ami után pár nap pihenő kellett, hogy újra tudjak olvasni.

12. Egy könyv, amit félbehagytál, majd mégis befejezted, és tetszett 
Brigid Kemmerer: Storm - Vihar (Elementálok sorozat). Ezt a könyvet anno angolul kezdtem el, aztán félbemaradt... Ráfoghatnánk arra, hogy lusta voltam, vagy hogy nem értettem jól angolul a szöveget:), de az igazság az, hogy mindig jött valami, ami jóval érdekesebbnek tűnt, mint ez a regény. Aztán, ahogy magyarul is megjelent, újra belevágtam és akkor végig is olvastam. Nem mondom, hogy életem legjobb regénye lett, de szórakoztatott és meghozta a kedvemet a folytatásokhoz is.

13. Egy könyv, amit nem szerettél, mégis ajánlanád 
Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek sorozata. A végzet ereklyéi a mai napig az egyik kedvenc sorozatom, bármikor újraolvasom, de a Pokoli szerkezetek nem nyerte el a tetszésemet, végigkínlódtam rajta, talán azért, mert részben steampunk és a steampunk és én nem vagyunk nagyon jóban. Vagy azért, mert Tessa végig idegesített? Nem tudom. Lényeg az, hogy ez a sorozat nem került be a kedvenceim közé. 
Furcsának hat ezek után, hogy mégis ajánlom olvasásra. Ajánlom, mert Cassandra Clare itt is egy profin felépített világot mutatott be nekünk és akik szeretik A végzet ereklyéit, azoknak pedig kötelező, hiszen a két sorozat sok pontban kapcsolódik egymáshoz.

A múltkori book tagnél nem hívtam ki senkit, de most szeretném, ha a Függővég bloggere, Andi is megmutatná, hogy neki milyen példái vannak az össze nem illő dolgokra:).

Amie Kaufman, Meagan Spooner: These Broken Stars - Lehullott csillagok

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg hamarosan Amie Kaufman és Meagan Spooner sci-fi sorozatának első részét: These Broken Stars - Lehullott csillagok címmel. A könyv hatalmas sikert könyvelhet el az olvasók és a kritikusok részéről is, számos díjban részesült többek között a Goodreads-en  a legjobbak közé jutott a Best Young Adult Fantasy & Science Fiction of  2014 kategóriában. Kövessétek végig a hat állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek Lilac és Tarver történetének három példányát a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2016.
488 oldal
Fordította: Ipacs Tibor
Goodreads: 3,95
Besorolás: ya, sci-fi, romantikus

Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. És egyszer katasztrófa történik: a hatalmas, luxusűrhajó valami kirántja a hiperűrből, és a jármű a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen élik túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nem él az égitesten.
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver ugyanakkor nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. Mivel csak egymásra számíthatnak, együtt kell működniük, hogy átjussanak a kísértetés vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.
És egyszer csak, a körülmények dacára, Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód volt valami haszna is annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a valódi világukban nem lehet közös jövőjük, így azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre itt maradni?
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem ugyanazok, akik korábban ide érkeztek.

Nagyon régóta várok ennek a könyvnek a megjelenésére, mert abban a pillanatban, hogy megláttam ezt a borítót és elolvastam a fülszöveget, nem tudtam kiverni a fejemből, voltam benne, hogy szeretni fogom. Nem kellett csalódnom, egyszerűen imádtam,  minden egyes sorát!

Először is a kedvenc témáim közé tartozik, amikor lezuhannak/eltévednek/menekülnek/stb. a főszereplők, akik először ki nem állhatják egymást, majd szép lassan, a körülmények és egyéb befolyásoló tényezők hatására kénytelenek egymáshoz csiszolódni, és már csak rajtuk múlik, hogy kialakul-e valami romantikus szál is a cselekményben.

A Lehullott csillagok abszolút beleillik ebbe a képbe, ráadásul a történet űrbéli helyen, az Icarus nevű szuper űrhajón kezdődik, ami rendkívül biztonságosan  közlekedik a hiperűrben. Adva van a gazdag lány, aki sosem mutatkozhat felügyelet nélkül, minden mozdulatát és mondatát meg kell gondolnia, megfelel-e az elvárásoknak, ugyanis hiába vágyakozik szabadságra, azért az apjának mindenképp meg akar felelni. Véletlenek sorozata kell ahhoz, hogy találkozhasson és beszélgethessen a jóképű őrnaggyal egy összejövetelen. Tarver megjárta már a háborút és hamar rájött, hogy  előremenetelre az ő társadalmi helyzetében csak katonai érdemekkel lehet. Nem ismeri fel Lilac-ot, pedig ha tudná ki ő valójában, messzire elkerülné, hiszen bármilyen kapcsolat lehetetlen közöttük. Egyik este azonban baj történik, azonnal el kell hagyni az űrhajót. Lilac és Tarver sikeresen kilövik magukat egy mentőkabinban és többé kevésbé épségben landolnak egy ismeretlen bolygón. Lilac a zöld báli ruhájában is meg van róla győződve, hogy apja mentőserege hamar rájuk talál, de ahogy telnek a napok, egyre bizonytalanabb, ráadásul a bolygó sem tűnik lakatlannak, mint első látásra gondolták. Valamilyen furcsa, suttogó hangokat vél hallani, ami megrémiszti. Amikor végre átkelnek a hegyen, a látvány ami fogadja őket félelmetes és elkeserítő.

Ami elsősorban a szerzők dicséretére mondanék, az a lenyűgöző írásmód. Gyönyörű leírásokkal találkoztam, a személytelen űrhajótól kezdve a bolygó sokszínűségéig, a természet apró részleteit és a világűrt is belefoglalva. Könnyedség jellemzi a képalkotást, remekül el tudtam képzelni mindent a szöveg alapján. Sokszor pont a bonyolult leírások miatt nehéz sci-fi-t olvasni, itt ettől nem kell tartani, könnyen érthető minden mondat. Az érzelmek ábrázolása is magával ragadóan mély, élvezetes minden szempontból. A váltakozó szemszög mindig is a kedvencem, itt még kiegészült egy extra dologgal, a fejezetek végén párbeszédeket olvashattam, ami Tarver és egy kihallgató tiszt között zajlik, ezek számos információt szolgáltatnak, hiszen nyilvánvaló, hogy a megmenekülésük után készült. Tarver ezekben a dialógusokban  érezhetően finomít, hárít, szarkasztikus, nagyon élveztem a humora villanásait.

Mindkét főszereplőt a szívembe zártam. Lilac életében először kerül szorult helyzetbe, megszokta, hogy kiszolgálják és mindig kényelmesek a körülményei. Most viszont a túlélés a tét, össze kell szednie magát, minden tartalékára szüksége van fizikailag és szellemileg egyaránt. Az egyik fő erőssége a könyvnek Lilac karakterének fejlődése, mely szép ívet írt le. Végig erős, határozott és kitartó maradt, még a legborzasztóbb helyzetekben is megállta a helyét, ahol azt gondoltam, én már nem tudtam volna megtenni, amin ő végigverekedte magát. Lenyűgöző karakter.

Tarver. Nos, nem lesz a lány olvasók közül olyan, aki ne esne bele ebbe a srácba. Imádnivaló. Ő egy hivatásos katona, aki erre a szituációra ki van képezve. A vérében van a túlélés, határozott, erős, okos, gondoskodó. Imádtam a kemény katonaálarc mögötti gyengéd szívű srácot. A szülei iránt érzett tisztelet és  szeretet  tanítani való. A fiatalok között kialakuló kapcsolat már az Icaruson megcsillan, a szikra felizzik, de ahogy kiderül a társadalmi különbség, ez füstbe is megy. A bolygón azonban fordul a kocka, itt már nem a pénz számít, és ahogy megismerik egymást, lassan kialakul közöttük egy szoros kötelék, barátság, szerelem. És ha most azt gondoljátok, a történet átmegy turbékolásba, akkor tévedtek. Nem véletlenül sci-fi a műfaji megjelölés, egy idegen bolygón vagyunk, ahol láthatólag jártak emberek korábban, ezt bizonyítják az épületek és más tárgyak, most viszont elhagyatott, mégsem érzik úgy, hogy egyedül lennének. A történet misztikus szála olyan izgalmas, hogy már csak ezért is letehetetlen a könyv. A világfelépítés egyedi, és ha az elején akadnak is felfoghatatlan dolgok például a hiperűrrel kapcsolatban, később mindenre magyarázatot kapunk, sokszor elképesztő hatással. A cselekmény éles fordulatot vesz a történet végéhez közeledve, ami szerintem sok olvasót visz majd az infarktus közeli állapothoz, ahogy engem is. Számomra nehéz volt ezen túllendülni, de mindent átgondolva elfogadtam a szerzők "akaratát".

Összességében szívből ajánlom a könyvet mindenkinek, remek olvasásélményt nyújt, ami hosszú időn keresztül emlékezetes. Nálam garantáltan a legjobban között lesz az év végi értékelésben.

Borító:  Gyönyörűséges, imádom!

 

Kedvenc karakter: Tarver

Szárnyalás: A cipősarok-letörős jelenet.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Erős a szerelmi szál, minden a YA határain belül marad.

Értékelés:

Blogturné extra: Casting

HA MEGTETSZETT ITT MEGRENDELHETED!!!

Nyereményjáték:

Sokak kedvencei közé tartoznak az űrhajós filmek, ebben a játékban most a sci-fi rajongóknak kedvezünk. Egyetlen jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmcímeket, amiket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

03.21 Kelly és Lupi olvas

03.23 MFKata gondolatai

03.25 CBooks

03.27 Bibliotheca Fummie

03.29 Deszy könyvajánlója

03.31 Media Addict
04.02 Dreamworld

Neal Shusterman: Everlost - Elveszve élet és halál között

Neal Shusterman könyvei nem a könnyed kategóriába tartoznak. Előfordulhat, hogy a testedet szétbontják, bezárnak egy félelmeidből épült vidámparkba, vagy éppenséggel halálod után eltévedve az elveszettek erdejében találod magad. Ez utóbbi történt a napokban, Tilos az Á könyvek kiadónál, megjelent Everlost - Elveszve élet és halál között című könyvében. Tartsatok velünk ti is, hogy megismerjétek Everlostot, és lehetőségetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott könyvet!

Tilos az Á Könyvek 2016
344 oldal
Fordította: Bartók Imre
Goodreads: 3,93
Besorolás: YA, paranormális

Everlost egy varázslatos, ugyanakkor veszélyes vidék. Azok a gyerekek kerülnek ide, akiknek a lelke nem talál nyugalomra, és így egy köztes világban reked: félúton élet és halál között. Fénylelkekként bandákba verődve élnek, és együtt ismerkednek az új világ adta váratlan lehetőségekkel… Nick és Allie utolsó emléke egy autóbaleset, mely után Everlostban ébrednek. Vándorlásuk során rátalálnak Maryre, az elveszett gyerekek királynőjére és különös birodalmára, ahol Nick úgy érzi, otthonra lelt. Allie azonban nem akar az örökkévalóságig ott maradni, ezért kockázatos vállalkozásba fog: gyakorolni kezdi a bőrtérítés tudományát, melynek során a lelke képes egy halandó testébe költözni. Miközben hőseink saját útjukat keresik, Everlostban felbukkan egy irtózatos szörnyeteg, aki McGillnek nevezi magát. Neal Shusterman magával ragadó könyve életről, halálról, és mindenről, ami közötte lehet…

Nekem ez az első olvasásom a szerzőtől, bár beszereztem már az Unwindet is a rengeteg jó kritikán felbuzdulva. Most, hogy alkalmam nyílt olvasni az Everlostot, kétségkívül új kedvenc szerzőt avattam.

A halál utáni lét kérdése minden egyes halandót foglalkoztat. A különböző vallások magyarázata nem érdekel, nem hiszek a papok által gyártott teóriákban, viszont az írók fantáziájából kipattanó ötleteken mélyen el tudok gondolkodni. Neal Shusterman elképzelése különösen megérintett, egyrészt azért, mert gyerekekről van szó benne, másrészt olyan remek eszközökkel mutatta be ezt a világot, hogy igazán nem bánnám, ha valójában így lenne. Mit is művelt a szerző? Megteremtette Everlostot, egy olyan világot, ami félúton van a mi világunk és aközött, ahová halálunk után jutunk. Ez nem olyan hely, ahol mindenki áthalad a halála után, ide csak gyerekek kerülnek, akik valami oknál fogva nem tudnak áthaladni a túlvilágra, mert nem egyértelmű a céljuk, vagy csak nem állnak készen elhagyni az életet. Itt rekednek ezen a helyen, ahol a halott fák élők, a lerombolt épületek mégis léteznek, ahol minden lépésükre vigyázniuk kell, mert ha nincsenek mozgásban, vagy biztonságos helyen, akkor szépen besüppednek a földbe, egészen a föld középpontjáig, hogy a lelkük az idők végezetéig  vegetáljon. Kitűnő világfelépítés ez!

Nyomasztó jelenetekkel indul a történet, frontális ütközés áldozata lesz két fiatal, Allie és Nick, akik 9 hónappal a baleset után térnek magukhoz, immár szellemként, a tragédia helyszínéhez közel. Egy náluk valamivel fiatalabb fiú, Leif várja már türelmetlenül az "ébredésüket", ő már sok éve él itt az erdőben, leginkább egyedül. Allie a leghatározottabb közöttük, ő mindenáron azt szeretné, ha visszamehetne a családjához, hogy megbizonyosodjon, apja túlélte-e a balesetet és egyáltalán mi van a családjával. Azt hiszem ennél a gondolatnál nincs olyan olvasó, aki másképpen érezne Allie helyében. Azonnal rohannék én is a helyében, hogy lássam a családom.

Az út hosszú és közben számos akadályba ütköznek, legfőképp más fénylényekbe, ahogy magukat nevezik ezek a gyerekek. Akár a felnőttek között, itt is vannak erőszakosak, csúfolódók, bűnözők.

De akadnak segítők is, akik jó szándékkal fordulnak az elveszettekhez. Kissé hatásvadász ötletnek találtam néhány New Yorkkal kapcsolatos helyszínt, de ez még belefér. Mary karaktere nagyon összetett, ő a mentora és gondozója az elveszett gyerekek egy csoportjának, ahol főszereplőink is megfordultak. Szimpatikusnak kellene érezni őt a tettei alapján, de inkább szemellenzőssége jut eszembe róla és az, hogy vajon mi alapján képzeli magát Everlost úrnőjének?

Feltűnik a színen McGill, aki egy mindenki által rettegett szörnyeteg,  a külseje és a tulajdonságai is erre mutatnak. Ugyanakkor őszintén szólva számomra szórakoztató figura volt, a végén hatalmas csattanóval. Imádtam a szerencsesütis vonzódását, tényleg rá lehet kapni!

Nagyra értékeltem a könyv egyik gondolatát, hogy mennyire fontosak az emlékek, az agy, a szellem mozgatása. Minél több idő telik el, Everlostban a szellemlények elfelejthetnek dolgokat, például a saját kinézetüket, nevüket is, ezáltal eltorzulnak, belül pedig nem vágynak semmire, csak a napi monoton unalmasságra. 

A szerző ebbe a paranormális világba még további misztikumot is vitt, néhány szereplőnek különleges képességeket adott, ami még izgalmasabbá tette a történetet. A legjobban viszont az utolsó pár fejezet tetszett, amikor rájönnek a titkokra, az érmék hasznára, ez nagyon szép csúcspontja volt a cselekménynek, Nick karaktere erőteljes fejlődésen ment keresztül, míg idáig jutott. A szerző stílusa remek, gördülékeny és érthető a szöveg, fájdalmasan gyönyörű leírásokkal. A karakterek egytől egyig átgondoltak és jól felépítettek. A szereplők életkora 16 év alatt van, és ez nem egy romantikus regény, mégis a kamaszkorú szereplők között alakulnak romantikus vonzódások.

Összességében nagyon tetszett a történet, azoknak ajánlom, akik nem ijednek meg a misztikumtól,  garantálom, hogy elmélkedős, élvezetes kalandban lesz részük. Rám megtette a hatását, nem egy felejtős történetről van szó, máris várom a folytatást!

Borító:  Pontosan tükrözi a megteremtett világot.

 

Kedvenc karakter: Allie, Nick

Szárnyalás: McGill "tanítása".

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  A romantikát abszolút félretéve, itt inkább a lelki megrázkódtatás az érdekes, ki hogyan tud megbirkózni és felülkerekedni a gondolaton, hogy már nem élő.

Értékelés:

HA MEGTETSZETT ITT MEGRENDELHETED!!!

Nyereményjáték

Az Everlost egyik központi kérdése a haláli utáni élethez köthető. Az irodalomban többször is felbukkan ez a téma, azonban az írók igencsak különbözőképpen látják ezt a kérdést. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a leírás alapján kitaláljátok, melyik, ezzel a témával foglalkozó, regényre gondoltunk. A helyes megfejtők között kisorsolunk egy, a kiadó által felajánlott. példányt Neal Shusterman: Everlost című könyvéből

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Jobb füldugót használni Kaylee közelében, ugyanis amikor valaki a halálán van, ő pedig a közelben van, a sikításától poharak törnek és dobhártyák repednek be. Kivéve, ha te is banshee vagy, mert akkor gyönyörű dallamot hallasz. Az biztos viszont, hogy így pasizni igazán nagy kihívásnak számít.


a Rafflecopter giveaway



Résztvevő blogok:
03.14 Always Love a Wild Book
03.16 Deszy Könyvajánlója
03.18 Kelly & Lupi Olvas
03.20 Media-Addict.hu

Janet Evanovich és Lee Goldberg - A nagy hajsza (Fox és O’Hare 2.)

A Maxim Kiadónál jelent meg a napokban Janet Evanovich és Lee Goldberg sorozatának második része A nagy hajsza címmel. A sármos svindler Nick Fox és az okosan profi Kate O'Hare ügynök újabb kalandjait már nagyon várták a rajongók. A tökéletes szórakozást és remek kikapcsolódást nyújtó regény blogturnéját érdemes követnetek, mert az izgalmas nyereményjátékunk során esélyetek lesz megnyerni a könyv egyik példányát a kiadó felajánlásában.

Maxim Kiadó 2016. március
328 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 3,89
Besorolás: krimi, vicces, műkincsrablás

A nemzetközileg is neves tolvaj és szélhámos, Nicolas Fox és a csinos, elszánt FBI-ügynök, Kate O’Hare újra a legveszélyesebb bűnözők nyomába ered. Egyetlen céljuk van: hogy elfogják a legjobban keresett, de eddig el nem kapott rosszfiúkat. Küldetésükben segítségükre van egy zseniális színész, egy görög számítógépzseni, egy profi sofőr és Kate apja. Legújabb célpontjuk Carter Grove, a Fehér Ház egykori kabinetfőnöke. Grove egy igazán ritka kínai műalkotás birtokosa, melyet a Smithsonian Intézetből tulajdonítottak el. Nicknek és Kate-nek észrevétlenül és gyorsan kell cselekedniük, ha vissza akarják szerezni a műtárgyat. Látszólag minden rendben megy, ám egy aprócska hiba mégis becsúszik. Grove rájön, kik vitték el a kínai bronzkakast, és megzsarolja Kate-et, ha nem játssza a kezére Foxot, megöli a családját. O’Hare-t azonban kemény fából faragták, így ahelyett, hogy meghátrálna, beavatja Nicket, és eszelős tervet dolgoznak ki, hogy megleckéztessék a nagyravágyó Grove-ot. Újra indul a versenyfutás az idővel. Nick és Kate egyre jobb csapatot alkotnak, és úgy tűnik, nemcsak körülöttük forrósodik fel a levegő, hanem közöttük is vibrál valami.

Már a sorozat első részének olvasása során éreztem, hogy a krimi műfajban pontosan ez a könnyed, szórakoztató stílus a kedvencem, amit ez a szerzőpáros produkál.  Tény, hogy ők ketten vérprofik a szakmájukban, mégis együtt dolgozva sikerült valami üdítően újat mutatniuk. Számomra fontos, hogy az imádott young adult zsáneremből időnként kiszakadjak, olvassak néhány teljesen más műfajú könyvet, és erre a Fox és O'Hare sorozat az egyik legjobb választás.

Egy műkincsrablással foglalkozó történetben elvileg elsősorban a cselekményre kellene összpontosítanom, de nekem ebben a sorozatban a karakterek különösen kiemeltek.  Már az első résznél is írtam, hogy Nick Fox  a White Collar-ból (is) ismert Matt Bomer képében "szerepelt" a fejemben, nagyon is kellemes volt újra kalandozni vele. Mert ez a regény ismét kaland volt a javából.

A remekül ívelt cselekmény mellett fontos eleme a regénynek Kate O'Hare és Nick Fox közötti különleges kapcsolat, ami évekre nyúlik vissza, a macska -egér játékból immár újabb szintre lépett, ők ketten kénytelenek együtt dolgozni a törvény oldalán, ez Nick szabadságának az ára. Imádtam minden egyes szóváltásukat, mert közben szikrázik közöttük a tér, és bizony egyre nagyobb várakozás alakul ki az olvasóban, legalább egy csók férjen már bele...  Kate kemény, edzett, három hamburgert képes bevágni, míg Nick egy kifinomult, elegáns bűnöző, aki nem által folyamatosan flörtölni vele, ez a nemek közötti felcserélt jellemzés egyedivé teszi a párosukat. Nick annyira laza, könnyed, imádom, na.

Ha még valakit kiemelhetek a karakterek közül, az Boyd Capwell lesz, az előző részben már jól megismert segítő csapat hivatásos színésze. Rajongok ezért a karakterért, annyira élethű, vicces, és mégis halálosan komolyan veszi magát, ezért szakadtam raja a nevetéstől. 

A cselekmény abból indul ki, hogy a kínai kormány vissza szeretné kapni az egyik nagyértékű  műkincsét, egy  többszáz éves bronzkakast, mely a Smithsonian-ban van kiállítva. Csakhogy ez egy hamisítvány, az eredetit már ellopták és most egy korábbi kabinetfőnöknél, Carter  Grove milliárdos tulajdonában van. Nem lövöm le a poént, hogy sikerül vagy sem visszaszerezni a kakast, de miután kiderítik, hogy még mennyi lopott szajré van Grove-nál, Nick különleges tervvel áll elő. A remekül összeválogatott csapatával ellopnak Montreálban 3 valódi Rembrandtot, és vételre ajánlják fel neki, így állítva csapdát a leleplezéshez. A csapat  megkísérli a lehetetlent.

A cselekmény egy pillanatra sem áll le, sorra követik egymást az akciók, fordulatokkal, előre kiszámított precíz terv szerint, vagy éppen improvizálva. Szó szerint odaszegez a foteledhez a regény, hajt a kíváncsiság, mi sül ki a végén. El kell azt is mondanom, hogy nem diadalmenet ez az út, itt éles fegyverekkel küzdenek és bizony néhány erőszakos jelenet is hozzátartozik  a történethez, hiszen itt dollár százmilliókról van szó. 

A regény helyszínei igen változatosak, New Yorktól Skócián és Sanghai-on át, a nyugodt vidéki terepig érdekes utazáson vehettem részt, más életében nem utazik ennyit, mint a könyv szereplői pár hét alatt. A történet persze felveti az olvasóban a kérdést, vajon valójában is léteznek-e Carter Grove-ok, akik hatalmas értékeket halmoznak fel, és légmentesen elzárva tárolják atombiztos bunkereikben? Időnként végignézik őket és elmorzsolnak egy-két könnycseppet, mert hát mekkora boldogság ez  kérem?  Én elhiszem!

Egyetlen oka van a fél pillangónyi levonásnak, a két főszereplőnek sokkal mélyebben szeretnék belelátni a gondolataiba. Remélem lesz alkalmam a következőkben ennél sokkal több érzelem nyilvánítást látni. Összességében kiválóan szórakoztam a könyvön, izgultam, nevettem rajta és nagyon várom a következő részt. Korosztálytól függetlenül ajánlom mindenkinek, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik.

Borító: Eredeti borító, krimis stílusú.

 

Kedvenc karakter: jaj, hát Nick !!!

Szárnyalás: Boyd minden alakítása kiváló volt:)

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Sajnos semmi érdemleges Nick és Kate között, ez a dolog még várat magára.

Értékelés:

Blogturné extra:

A történetben komoly szerepet kapnak Rembrandt festményei, hármat is elrabolnak a montreáli múzeumból. A valóságban is történt 1990-ben egy híres műkincsrablás, amely során egy Rembrandt képnek is lába kelt. Két férfi 1990. március 18-án (majdnem pont 26 éve) rendőrnek öltözve jutott be a bostoni múzeumba, ahol lefegyverezték az őröket és 13 vagyonokat érő műkincset tulajdonítottak el, köztük Vermeer, Degas és Rembrandt műveket. A múzeumban azóta is a falon hagyták az üres kereteket, bízva abban, hogy valamikor még előkerülhetnek. Nos, a könyv olvasása után kötve hiszem! Azért ha bárhol látjátok ezt a képet, tudjatok róla, hogy 5 millió dolcsit kap a nyomravezető!

Nyereményjáték:

Kate O’Hare és Nick Fox a mű kincsek keresése közben olyan ellopott különleges festményekre bukkannak, amiket nem is sejtenek. Az elképesztően értékes festmények a Blogturné blogjain is elbújtak, neked az lesz a feladatod, hogy felismerd és beazonosítsd őket.

Ha minden blogon felismered a festmény alkotóját és a festmény címét, majd ezeket beírod a Rafflecopter  dobozba, akkor a turné végén megnyerheted a Maxim Kiadó által felajánlott könyv egyik példányát. Jó festmény vadászatot!

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő blogok

03.13. Zakkant olvas
03.15. Dreamworld 
03.17. Kelly és Lupi olvas 
03.19. Bookheaven