A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Amy Tintera Reboot című regénye, a Reboot sorozat első része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja 178-as Wren, a leghalálosabb újjáélesztett, és a reménytelennek tűnő, emberi érzésekkel küzdő 22-es Callum történetét. Ha velünk tartotok, végigkövethetitek kiképzéseiket, és megtudhatjátok, milyen veszélyekkel jár a kettejük közt kialakuló kapcsolat.
2016. április 8-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Maxim Kiadó, 2016
360 oldal
Fordította: Ipacs Tibor
Goodreads: 3,93
Besorolás: YA, sci-fi, disztópia
360 oldal
Fordította: Ipacs Tibor
Goodreads: 3,93
Besorolás: YA, sci-fi, disztópia
Wren Connolly különleges lány. Öt évvel ezelőtt újjászületett. Szó szerint. Százhetvennyolc perc telt el, míg visszatért az élők közé. Erősebb lett, gyorsabb, és képes volt meggyógyítani önmagát – de valami mégis megváltozott... Úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki legyőzte a halált. Harcossá képezték, így ő lett az egyik legveszélyesebb az újjáélesztettek között. Egy nap rábízzák egy újonc, Callum Huszonkettes kiképzését. A fiúnak túl lassúak a reflexei, állandóan kérdezősködik, és folyamatos jókedvével kiborítja Wrent. Ám ahogy egyre több időt töltenek együtt, a lányban rég elfelejtett érzések ébrednek, és Callum közelsége teljesen rabul ejti őt. Lassan kezd minden megváltozni. És miközben Wren megismeri a szerelmet, rádöbben, hogy az élet, amit eddig élt, hazugság.Egy nap, amikor Callum nem hajlandó végrehajtani a kapott parancsot, Wren még egy utolsó lehetőséget kap arra, hogy rávegye az engedelmességre. Ha nem jár sikerrel, nemcsak a fiú kerül veszélybe, hanem őt is elpusztítják. A lánynak mindent kockára kell tennie, hogy megmentse Callumot. Ezzel elindul a küzdelem az életért és a szabadságért.
Ez a regény az egyik legjobban várt olvasmányom volt idén. A fülszövege annyira izgalomba hozott, hogy alig győztem kivárni, hogy végre a kezembe vehessem és olvashassam a történetet.
Nagyon szeretem az olyan történeteket, amelyek vagány, kemény főhősnőkről szólnak - talán azért is, mert annyira kevés van belőlük. Az írók általában hangzatos fülszövegekkel csábítanak, de a legtöbb esetben csak egy átlagos főhőst kapunk, akiről ELMONDJÁK, hogy mennyire kemény, mennyire vagány, de aztán a valóság nem ezt mutatja.
Számomra sajnos ez a regény is a legnagyobb részében ilyen lett. Pedig mennyire ígéretesen indult!
A történetről sokat nem mondanék el, mert a fülszöveg szinte mindent elmesél, így inkább a szereplőkről mesélnék picit.
Wren egy harcos. A legkeményebb újjászületett, aki csak a HIRC központjában él, egy érzelemmentes harci gépezet, rettegnek tőle mind a benti őrök, mind az emberek. És ezt Wren el is mondja körülbelül minden tizedik oldalon. Ami nem lenne rossz, de ehhez én várnék valami olyan tettet is, amivel én is úgy érzem, hogy "igen, ő tényleg ilyen". De ez hiányzik. Van egy-két bevetés, ami szerintem nem annyira nehéz, hogy szükség lenne ehhez egy ilyen női terminátorra. Wren persze megy és természetesen játszi könnyedséggel el is végzi a feladatát. Így megy ez napról-napra, míg végül kap egy újoncot, Callumot, akibe szép lassan beleszeret. Igen, jól olvastátok, az a lány szeret bele, aki amiatt, hogy 178 percig volt halott, teljes mértékben mentes az érzelmektől, nem örül, nem haragszik, nem szeret, nem utál. Csak a munkájának él. Ez volt számomra az első, kicsit furának tűnő rész. De ezen túlléptem, hiszen YA regényről beszélünk, kell bele a szerelmi szál és az Eleven testek óta tudjuk, hogy egy ember és egy zombi is képes egymásba szeretni, úgyhogy bármi megtörténhet:).
Még azon is túlléptem, hogy számomra Callum a történet elején annyira semmilyen, hogy egyszerűen nem értettem, hogy ez a női amazon, hogy tudta pont ezt a srácot kiszúrni, hiszen Callum eleinte nem csinál semmit, csak mosolyog, mosolyog és idegesítően mosolyog. Később, ahogy haladunk a történetben előre, ez szerencsére változik, a fiú fejlődik nem is keveset, de addigra már néhány tette miatt képtelen voltam őt pozitívan szemlélni. Wren persze nem látja ezeket a hibákat, hiszen szerelmes, de én, mint külső szemlélődő látom-érzem, hogy a srác inkább kolonc a lány nyakán, mint áldás lenne.
Amivel azonban nagyobb problémám volt, az a világfelépítés - illetve annak a hiánya. Az addig rendben van, hogy Wren szemén keresztül látjuk a világot és az per pillanatnyilag arra korlátozódik, ahol él és amit csinál. De emlékszik az újjáélesztése előtti időre is, de hogy hogy jutott ide a világ, azt nem tudjuk meg. Ahogy azt sem, hogy a Texasi Egyesült Városok mellett létezik-e Amerika többi része is? És mi van a világ többi részével? Ez számomra egy nagy fehér folt maradt.
Persze azért nemcsak hiányosságai voltak a regénynek, hiszen maga a kór, ami miatt a lakosok meghalnak, majd újjászületnek, nagyon jól ki lett dolgozva. Tetszett a HIRC felépítése és a benti élet is, látszik, hogy ebbe a részbe az írónő nagyon sok energiát fektetett. A szerelmi szál is aranyos volt, imádtam, ahogy Wren csak lassan és elég sután kezd ráérezni az új érzelemre és Callummal nagyon aranyos jeleneteik vannak közösen. (ezt mondanám talán a regény legnagyobb erősségének).
És persze lassan, de a regény a végefelé megkaptam azt, amit annyira hiányoltam: az akciót. Sajnos ez elég későn jött, mert mire éreztem azt, hogy most kezd jó lenni, most már érdemes olvasni, végre eljutottunk oda, hogy nem a hibákat láttam, hanem magával ragadott a regény, addigra vége is lett a könyvnek:(.
Összességében úgy éreztem, hogy az írónőnek volt egy nagyon jó alapötlete - erre tízből tíz pontot adnék, de a megvalósítással gondok voltak. Véleményem szerint az írónő inkább romantikában erős, de az akcióregényekhez még tanulnia kellene - vagy csak legalább egy jó szerkesztőt kell találni, aki ráérez arra, hogy mi hiányzik és közösen kidolgozzák azt. Amennyiben kemény harcokat, vagány főhősőket és rengeteg akciót szeretnél olvasni, akkor ez nem biztos, hogy a te regényed. De ha egy érdekes alaptörténetű disztópiát szeretnél olvasni, amiben a fő szál egy különleges romantika, akkor igen, ez a Te könyved lesz.
Én mindenesetre bizalmat szavazok az írónőnek, várom a második részt és remélem, hogy ott olyan akciódúsan, olyan izgalmasan fog folytatódni a történet, ahogy most az első rész lezárult.
Ez a regény az egyik legjobban várt olvasmányom volt idén. A fülszövege annyira izgalomba hozott, hogy alig győztem kivárni, hogy végre a kezembe vehessem és olvashassam a történetet.
Nagyon szeretem az olyan történeteket, amelyek vagány, kemény főhősnőkről szólnak - talán azért is, mert annyira kevés van belőlük. Az írók általában hangzatos fülszövegekkel csábítanak, de a legtöbb esetben csak egy átlagos főhőst kapunk, akiről ELMONDJÁK, hogy mennyire kemény, mennyire vagány, de aztán a valóság nem ezt mutatja.
Számomra sajnos ez a regény is a legnagyobb részében ilyen lett. Pedig mennyire ígéretesen indult!
A történetről sokat nem mondanék el, mert a fülszöveg szinte mindent elmesél, így inkább a szereplőkről mesélnék picit.
Még azon is túlléptem, hogy számomra Callum a történet elején annyira semmilyen, hogy egyszerűen nem értettem, hogy ez a női amazon, hogy tudta pont ezt a srácot kiszúrni, hiszen Callum eleinte nem csinál semmit, csak mosolyog, mosolyog és idegesítően mosolyog. Később, ahogy haladunk a történetben előre, ez szerencsére változik, a fiú fejlődik nem is keveset, de addigra már néhány tette miatt képtelen voltam őt pozitívan szemlélni. Wren persze nem látja ezeket a hibákat, hiszen szerelmes, de én, mint külső szemlélődő látom-érzem, hogy a srác inkább kolonc a lány nyakán, mint áldás lenne.
Persze azért nemcsak hiányosságai voltak a regénynek, hiszen maga a kór, ami miatt a lakosok meghalnak, majd újjászületnek, nagyon jól ki lett dolgozva. Tetszett a HIRC felépítése és a benti élet is, látszik, hogy ebbe a részbe az írónő nagyon sok energiát fektetett. A szerelmi szál is aranyos volt, imádtam, ahogy Wren csak lassan és elég sután kezd ráérezni az új érzelemre és Callummal nagyon aranyos jeleneteik vannak közösen. (ezt mondanám talán a regény legnagyobb erősségének).
És persze lassan, de a regény a végefelé megkaptam azt, amit annyira hiányoltam: az akciót. Sajnos ez elég későn jött, mert mire éreztem azt, hogy most kezd jó lenni, most már érdemes olvasni, végre eljutottunk oda, hogy nem a hibákat láttam, hanem magával ragadott a regény, addigra vége is lett a könyvnek:(.
Összességében úgy éreztem, hogy az írónőnek volt egy nagyon jó alapötlete - erre tízből tíz pontot adnék, de a megvalósítással gondok voltak. Véleményem szerint az írónő inkább romantikában erős, de az akcióregényekhez még tanulnia kellene - vagy csak legalább egy jó szerkesztőt kell találni, aki ráérez arra, hogy mi hiányzik és közösen kidolgozzák azt. Amennyiben kemény harcokat, vagány főhősőket és rengeteg akciót szeretnél olvasni, akkor ez nem biztos, hogy a te regényed. De ha egy érdekes alaptörténetű disztópiát szeretnél olvasni, amiben a fő szál egy különleges romantika, akkor igen, ez a Te könyved lesz.
Én mindenesetre bizalmat szavazok az írónőnek, várom a második részt és remélem, hogy ott olyan akciódúsan, olyan izgalmasan fog folytatódni a történet, ahogy most az első rész lezárult.
Borító: Egy szó van rá: tragédia. A képen látható NŐ körülbelül a huszas évei végén, a harmincas évei elején lehet, ellentétben a regény főhősnőjével, aki egy 17 éves LÁNY. A borító alapján én egy felnőtt krimire tippelnék és nem egy YA disztópiára. Mutatok egy variációt (fanmade by Andie:), amit szívesen el tudtam volna képzelni borítóként:
Kedvenc karakter: Nem nagyon lett ilyen. Ha mégis választanom kellene, akkor Wren a történet végén...
Szárnyalás: a regény alapötlete
Mélyrepülés: A BORÍTÓ.
Érzelmi mérce: YA történet, annak minden hozzávalójával. Wrennek és Callumnak sok aranyos és romantikus perce van.
Értékelés:
Blogturné extra - 25 érdekesség az írónőről
1. A Reboot könyvet kétrészesnek írtam meg trilógia helyett, így az összes akció jelenetet a második részbe tehettem bele.
3. (Legalább) hat teljes regényt írtam meg, mielőtt leérettségiztem. Mind borzalmas volt.
4. A Varsity Blues (Prérifarkas Blues) című filmben statisztaként szerepeltem. Unalmas volt.
5. Folyamatosan tekergetem a hajam. Nem tudom abbahagyni és nem szeretem, amikor az emberek ezt megemlítik (nem, nem vagyok ideges és nem, nem akarok flörtölni veled).
6. A vőlegényemet egy Battlestar Galactica bulin ismertem meg.
7. A főiskola alatt buszsofőr voltam és imádtam.
8. A krumpli a kedvenc ételem.
9. Majdnem mindig ruhákat vagy szoknyákat viselek. Anti-nadrág párti vagyok.
10. Amikor megírom az első piszkozatokat, nagyon kevés leírást teszek bele, mert nagyon untatnak.
11. Tudom, hogy a Reboot egy kilencvenes évekbeli CGI sorozat címe. TUDOM.
12. Több, mint 70 ügynöknek küldtem el azt a regényt, amit a Reboot előtt írtam és mindenki visszautasított. Csak három kérte be a teljes regényt.
13. Hat éve élek Los Angelesben és imádom.
14. Mesterfokozatot szereztem filmes szakon, ami leginkább forgatókönyv írásra fókuszált, de kiderült, hogy nem szeretek forgatókönyvet írni.
15. Alapfokú diplomát szereztem újságírásból, de kiderült, hogy utálok embereket meginterjúvolni.
16. A texasi Austinban nőttem fel.
17. A Reboot első piszkozatát kézzel írtam (ahogy az előtte lévő 8 másik regényemet is).
18. Az Anna és a francia csókot a munkahelyemen a mosdóban fejeztem be, mert tudnom kellett, hogy mi történt.
19. Még mindig megvan az a laptop tartó (és használom is), amit a szüleim 12 éves koromban vettek nekem. Előtte egy tudományos könyvet használtam erre a célra, így ágyban is tudtam írni regényeket.
20. Ha már a tudományokról beszélünk, hetedikben a természettudományi óráimat arra használtam, hogy egy fantasy regényt írjak.
21. Soha nem voltam jó a természettudományi tárgyakból.
22. Minden főszereplőmnek készítettek playlistet, kivéve Wrennek, a Reboot főhősének. Az agyam egyszerűen nem hajlandó semmilyen zenét társítani hozzá.
23. Egyszer találkoztam Gayle Formannal egy dedikáláson (ő az egyike a kedvenc íróimnak) és egész héten azon agyaltam, hogy mit mondanék neki. Végül azt találtam ki, hogy "Nincsenek szavaim".
24. Hatodik osztályban minden nap, tanítás után megnéztem a "Vissza a jövőbe" című filmet.
25. Amikor kérdezgetnek, mindig arra a mondásra gondolok, hogy "az egyetlen különbség a publikált és a nem publikált író között az, hogy az egyikük feladta". Lehet, hogy giccsesnek hangzik, de az egyike a legjobb tanácsoknak, amit csak hallottam.
Forrás
Nyereményjáték:
A történetben minden újjáélesztett a rebootolásukig eltelt percek száma alapján egy számmal illetnek, mely egyben az új nevük is. Így mostani játékunk során olyan filmes és könyves karaktereket keresünk, akiknek a neve vagy beceneve egy számjegy.
A feladatotok tehát egyszerű: az állomásokon látható képek alapján ki kell találnotok, kit hogyan hívnak, majd a megoldást beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Az azonban fontos, hogy az illető számmal, római számmal vagy betűvel írja a nevét (nem mindegy, hogy Huszonötös vagy XXV, netán 25).
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
A feladatotok tehát egyszerű: az állomásokon látható képek alapján ki kell találnotok, kit hogyan hívnak, majd a megoldást beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Az azonban fontos, hogy az illető számmal, római számmal vagy betűvel írja a nevét (nem mindegy, hogy Huszonötös vagy XXV, netán 25).
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
A blogturné további állomásai:
04/10 Bibliotheca Fummie
04/12 Dreamworld
04/14 Függővég - Extra állomás (Könyv trailer)
04/16 Kelly & Lupi olvas
04/18 Deszy könyvajánlója
04/20 CBooks
04/22 Media Addict
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése