Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban (Outlander #2)

Könyvmolyképző, 2012
992 oldal
Fordította: Farkas Veronika, Balogh Eszter
Goodreads: 4,30 (több, mint 160.000 értékelésből!!)
Besorolás: történelmi fikció

Claire Randall húsz éven keresztül megőrizte titkait. De most felnőtt lányával együtt visszatér Skócia fenséges, ködfátyolba burkolózó hegyei közé. Claire itt szeretné elmondani a lányának az igazságot egy fontos dologgal kapcsolatban, amely éppen olyan megdöbbentő, mint ami mögötte van: az ősöreg kőkör rejtélye, az idő korlátain átívelő szerelem és James Fraser, a skót harcos, akinek lovagiassága egykor ott tartotta Claire-t a férfi évszázadának veszedelmei között a saját korába való visszatérés helyett.

Ezúttal a vér és a szenvedély öröksége állítja próbatétel elé Claire gyönyörű, rézvörös hajú lányát, Briannát, miközben ezzel párhuzamosan folytatódik Claire önfelfedezésének útja Stuart Károly intrikával teli párizsi udvarában, ahol férjével együtt versenyt fut az idővel, hogy elejét vegyék a kudarcra ítélt felföldi felkelésnek, és elszántan küzd azért, hogy megmentse mind gyermekét, mind a szeretett férfit.

A sorozat első része nagy szerelem volt, nagyon sok barátomat vettem rá, hogy olvassák el és ők is nagy rajongói lettek. De a történetnek számomra nem volt akkora függővége, hogy azonnal akarjam olvasni a második részét. Így amikor megjelent (lassan már négy éve annak is:), a barátaim nyomására vettem meg, akik mind olvasni akarták, ezért szegény könyv, mire hozzám került, már eléggé leharcolt állapotba került. Őszintén bevallom a második rész vastagsága is elrémisztett ismét, mert úgy éreztem, hogy ennyi szabadidőm soha nem lesz, hogy ezt nyugodtan végigolvassam, így állandóan húztam-halasztottam az olvasást. Aztán kiderült, hogy idén megjelenik a sorozat harmadik része - ráadásul jön a tévésorozat második évada is, én pedig nem akartam ennyire lemaradni, így végül belevágtam ebbe nem túl vékony második részbe:).

Ahogy már fentebb is írtam, elképzelni nem tudtam, hogy az írónő mit tud még írni erről a történetről, hisz számomra az első résznek volt egy lezárása és bár voltak kérdéseim, de nem töltöttek volna ki egy teljes könyvet. Diana Gabaldon viszont bebizonyította, hogy igen, van még mit írni erről a történetről, sőt, talán bele se fog ez se férni egy könyvbe.

Brianna

A történet két szálon fut. Az egyik szál Claire-ről és a lányáról szól, akit az édesanyja visszavisz a Skót-felföldre, mert bizonyos dolgokat tisztázni szeretne, illetve a lányának is - aki még nem tud semmit, - szeretné elmesélni az igazságot. Mindez 1968-ban játszódik. Eleinte nem akartam ezt a részt olvasni, mert Jamie-t, Jamie-t és még annál is több Jamie-t akartam, de egyrészt érdekelt, hogy hogyan is került vissza Claire a jelenbe ÉS HOL VAN JAMIE!, másrészt pedig az írónő annyira érdekessé tette ezt a szálat is, hogy egy idő után már élvezettel olvastam. Az 1700-s évek után picit felüdülés volt visszakerülni a mai korba, érdekes volt együtt nyomozni Claire-rel, a lányával, Briannával és Rogerrel. Majd megszakadt a szívem Claire-ért, együtt gyászoltam vele Jamie-t, a múltban szövődött, de az időt és mindent túlélő szerelmükkel együtt.

Persze nem kellett sokat várnom és a visszaemlékezések révén visszajutottunk a régmúltba és ott vettük fel a szálat, ahol az első rész abbamaradt. Jamie és Claire menekül, méghozzá Franciaországba. Az utazásuknak két oka is van, egyrészt otthont keresnek maguknak, másrészt viszont Claire ismeri a jövőt és mindenáron szeretne beleavatkozni, hogy megmentse a szeretteit. De vajon szabad-e beleavatkozni a jövőbe? És egyáltalán lehetséges ez? Ezek a kérdések nemcsak engem, hanem Claire-t is éppúgy foglalkoztatták, hiszen az addig rendben van, hogy megmentené ezzel a skót klánokat és mindenkit aki fontos a számára, de így például hogy fog megszületni a férje? És ha nem születik meg, akkor vajon vele mi lenne? Hogy kerülne el a Skót-felföldre és hogy találkozhatna Jamie-vel? Én is körülbelül ugyanannyit agyaltam ezen éjszakákon át, mint a főhősnőnk.

Izgalmas volt egy teljesen új helyszínre kerülni. Eddig a Skót-felföld zordon vidékét jártuk, a kemény és marcona harcosokkal, de Franciaországba érve Stuart Károly kifinomult nemesi udvarába érkeztünk. Ég és föld a két helyszín és persze a főhőseinknek is ehhez idomulniuk kell. Rengeteg vicces, megható és izgalmas jelenetnek lehetünk szemtanúi. Claire a tapasztalatával segíti Jamie-t, hogy az minél egyszerűbben be tudjon illeszkedni. Jamie, pedig a maga nyers őszinteségével, eszével és romlatlanságával hamar kivívja magának a legfelsőbb körök tiszteletét és rokonszenvét is. Kedvenc párunk pedig imádnivaló, mint mindig, forr köztük a levegő, rengeteg szenvedélyes és humoros jelenetben lehet részünk, aminek a forrása szinte minden esetben kedvenc vöröshajú skót harcosunk, Jamie:). Szerintem a gyantázásról szóló értekezésük a könyv egyik csúcspontja, körülbelül háromszor végigolvastam és könnyesre nevettem magam rajta:).

Persze nem Diana Gabaldon lenne az írónő, ha nem tenné tele ezt a részt is drámákkal, ahol nemcsak a főhőseinkért, hanem az újabb szereplőkért is kellően izgulhatunk. Árulások, tragédiák, erőszak, bántalmazás, ezek sajnos mind arra a korra voltak jellemzőek és az írónő nem fukarkodott ezeket is beleszőni a regényébe.

Mondhatnánk azt, hogy minek írt az írónő a francia udvarról, amikor Skócia sokkal rejtélyesebb és vonzóbb? De higgyétek el, hogy látszik, hogy Diana ugyanolyan részletes kutatómunkát végezhetett itt is, mert a helyszínek, a szereplők, a jelenetek a legapróbb részletességgel (de unalom nélkül!) lettek kidolgozva. Őszinte leszek, én még tanultam is pár dolgot, mert nagyon jó betekintést kaptunk (sokszor Claire tolmácsolásában) "Bonnie Prince Charlie" életébe és azokba a történésekbe, amelyek végül a cullodeni csata elvesztését okozták.

A regény vége pedig? Ez most tényleg egy függővég, de olyannyira, hogy boldog voltam, hogy csak most olvastam a második részt és szinte azonnal a kezembe vehettem a harmadikat. Nem tudom, hogy mit csináltam volna, ha nekem is négy évet kellett volna várnom a folytatásra. Valószínűleg nekikezdtem volna angolul, akármennyire is elrettentett volna a könyv vastagsága (a harmadik rész kevés híján 1.200 oldalas:).

Összességében elmondhatom, hogy a második rész méltó folytatása volt az elsőnek és ha rajongója voltál Jamie-nek, Claire-nek és kíváncsi vagy, hogy mi történt velük a továbbiakban, akkor olvasd el ezt is és biztos vagyok benne, hogy még nagyobb rajongója leszel a sorozatnak és a szereplőknek!

Ide a végére pedig beteszem (sajnos csak angolul találtam meg jó minőségben) a televíziós sorozat második évadának a trailerjét:

 

Borító: Beleillik a sorozatba, engem különösebben nem nyűgözött le. Viszont, amit itt is meg kell jegyeznem, az a gyalázatos minősége. Az első résznél nem volt védőfólia, ott a díszítés jött le teljesen a borítóról, itt kapott védőfóliát, de a harmadik olvasás után a fólia felpöndörödött és alatt kopik a díszítés...

Kedvenc karakter: Jamie, Claire, Fergus

Szárnyalás: a Claire és Jamie közti párbeszédek és külön megemlíteném a gyantázásról való társalgásukat :)

Mélyrepülés: Mary és Alex Randall története

Érzéki mérce: vannak benne +18 karikás jelenetek bőven. Szerelmesek, imádják egymást, nehezen is tűrtöztetik meg magukat :)

Értékelés: