Oldalak

2016. április 24., vasárnap

Estelle Laure – Tomboló fény

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Estelle Laurer: Tomboló fény című könyvét, mely Lucille felnőtté válásának történetét meséli el szívfájdalommal és reménnyel átszőve.  Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Maxim Könyvkiadó 2016. április 28.
264 oldal
Fordította: Őri Péter
Goodreads:
Besorolás: ya, realista 

Hol van a remény, mikor magadra maradsz, és egyedül kell megküzdened a világgal? Mi adhat erőt, mikor nem csak saját magadért, hanem szeretteid helyett is neked kell harcolni?
Lucille és Wren édesanyja két hétre elutazott. De ahogy telnek a napok, szembesülniük kell vele, hogy a két hét valójában örökre szól. Apjuk már régen elhagyta őket, így magukra vannak utalva. Kevés pénzük hamar elfogy, így a nagyobbik lány, Lucille elkezd munkát keresni, amiben két barátja, Digby és Eden segítenek neki. Ahogy múlik az idő, a remény egyre halványodik a lányokban, hogy sorsuk jobbra fordul. Lucille egyetlen mentsvára a Digby iránt érzett ártatlan szerelem, mely úgy tűnik, beteljesületlen marad, hisz a fiúnak van barátnője. De ez az érzés sem könnyíti a terheit, hisz egyedül kell gondoskodnia magáról és a húgáról. Mikor már a kétségbeesés kezdi felőrölni őket, megtörténik a csoda. Felbukkan az életükben egy titokzatos jótevő.

"Valaki magyarázza el nekem, hogy mi értelme az életnek, ha a fájdalmat is kockáztatva nem vagyunk hajlandók küzdeni a szívünkben lakozó igazságokért.
Néha bizony tombolni kell."
Wren
Estelle Laure egy olyan regényt írt, aminek témája sok mély érzelmet mozgat meg az olvasókban. A fülszöveg vázolja az alaphelyzetet, felnőtt felügyelet és pénz nélkül marad a 17 éves Lucille és a 10 éves húga Wren, mégpedig egy hihetetlenül életszerűtlen ok miatt, anyucinak elege van mindenből és két hétre elutazik valahova, ahonnan elfelejt hazajönni. Két lány anyukájaként mondhatom, hogy ilyen egy normális gondolkodású nő életében nem fordulhat elő. Az anyai ösztönök szerencsére nagyon erősek, ehhez valami agyi bekattanás kell, hogy bárki is elhagyja a gyerekeit. Vannak elméleteim, hogy valójában hová ment az anya, de sajnos erre nem derült fény. 
Régen nem olvastam olyan könyvet, amiben ennyire felelősségteljes, talpraesett, erős és bátor lett volna a főszereplő. Lucille nem tépelődik feleslegesen, nem rinyál, azonnal felismeri a helyzetük súlyosságát, ahogy nyilvánvalóvá válik, hogy anyuci nem jön haza. (Sajnálom, de nagyon dühös vagyok rá.) Gondolkodik és cselekszik, munkát szerez magának és megpróbálja megszervezni, hogy amíg nincs otthon, valaki mindig vigyázzon Wrenre. Lu nagyon szereti a húgát, és pontosan tudja, ha a külvilág tudomást szerez anyjuk leléceléséről akkor bekerülnek a családvédelembe, és jó eséllyel elszakítják őket egymástól. Lucille néhány hónap múlva nagykorú lesz, addig kellene kibírniuk.
Lucielle
Wren egy csodálatos 10 éves kislány. Pontosan tisztában van a helyzettel, reménykedik, hogy minden rendbe jön, de nem mutatja, nagyon, nagyon erősen tartja magát. Kettejük kapcsolata csodálatos, igazi húg és nővér viszony, valós érzelmekkel találkoztam a lapokon.
Lucille-re visszatérve, ő meséli el a történetet, és megint csak a szerzőt tudom dicsérni, mennyire jól megfogalmazta az érzéseit a belső monológjaival. Sok rövid tőmondat hangzik el a fejében, de ezek nem az elsőkönyves írókra jellemző stílus (előre látom, hogy ezt felróják majd neki egyesek), hanem pont életszerű, ahogy magunk is teszünk felsorolásokat, előnyöket, hátrányokat, stb.
Apuciról azért lesz szó a történetben, és az is kiderül, milyen körülmények miatt került el tőlük. Az olvasók kellő szigorral fogják őt kezelni, nem is érdemel mást. Egyetlen jó tulajdonsága van, hogy fejlődőképes. Nálam ugyan nem kapna második esélyt. Nagy dilemmám volt ez egyébként az olvasás során, mert Lu fejében többször megfogalmazódott, meg tudna bocsátani az anyjának. Igazából az emberek szeretnek megbocsátani, mert megnyugszanak, jó érzést vált ki. Ezzel nem értettem egyet, de ez más tészta.
Digby
Nem hétköznapi a szerelmi szál, ez igazi felüdülés. Lu legjobb barátai egy ikerpár, Eden és Digby, akik korábban a szomszédaik voltak, együtt töltötték a gyerekkorukat. Ők mindenben segítenek most is, csodás barátok, Lucille azonban régóta gyengéd érzelmeket táplál Digby iránt, akinek viszont van barátnője. Digby egy jó srác, rendes, csendes, sportoló, jó tanuló típus. Lucille rendesen megkavarja a szívét, de én azt mondom, ahol be tud férkőzni egy új lány a kapcsolatba, az nem az igazi kapcsolat volt. 
A cselekménynek a töredéke  olvasható a fülszövegben, mert nem csak jótevő bukkan fel, hanem más súlyos események is történnek, amik megbolygatják a szereplők életét, nem a testvérpár sorsa az egyedüli, amiért aggódtam az olvasás során. A szerzőt mindenképp megjegyzem magamnak, mert nagyon megtetszett a stílusa, nagyon szép mondatokat olvashattam, amiken érdemes elgondolkodni.
Azért nem kap maximális pontot, mert itt-ott igényeltem volna a bővebb kifejtést. Értem én, hogy a szerzők egy része szereti, ha az olvasó továbbgondolja a történetet, de itt konkrétan kevésnek éreztem a 260 oldalt, még akár egy harmaddal több is elfért volna ebben a regényben. Mindenesetre  ajánlom a könyvet a szép, keserédes történetek kedvelőinek.

Borító:  Saját kiadói borító. Hm.
 
Kedvenc karakter: Lucille

Szárnyalás: Az angyalok!

Mélyrepülés:  Digby anyjának kifakadása elég fura volt.

Érzelmi mérce: Nem nyomja el a szerelmi szál a történetet, viszont aranyos, egymásra találós.

Értékelés:



Nyereményjáték: 
Lucille húga Wren leginkább kedvenc főzős tévéműsorait szereti nézni. A játékunk ehhez kapcsolódi, minden állomáson egy világhírű séfet találtok, fel kell ismernetek őket és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway
 
További állomások:

04.17 Media Addict
04.19 Deszy könyvajánlója
04.21 Dreamworld
04.23 Kelly és Lupi olvas


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése