A Temeraire sorozatával híressé vált Naomi Novik most egy másik műfajjal varázsolja el az olvasókat. Ebben a regényben a Sárkány most egészen máshogy van jelen. A Gabo Kiadó jóvoltából április 26 és 30 között öt állomáson ismerhetitek meg a Rengeteget, a sok érdekes információ mellett pedig nyerhettek is.
488 oldal
Fordította: Heinisch Mónika
Goodreads: 4,17
Besorolás: YA, fantasy
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.
„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője
„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője
Indulásképpen nem sokat tudtam erről a regényről, csupán annyit, hogy óriási hype vette körül. Amikor a blogger ismerőseim először meglátták, hogy itthon is megjelenik, akkora "örömtüzet gyújtottak", hogy én is odafigyeltem a regényre. Bár a borítója első körben nem jött be nekem, de a fülszövege elég érdekesnek hangzott ahhoz, hogy mindenáron olvasni akarjam. Picit félve indultam azért neki, mert amit ennyire hype-lnak, az sokszor nem jön be nekem, de a félelmem alaptalannak bizonyult és nyugodtan elmondhatom, hogy az idei év egyik legjobb fantasy meséjével ismerkedhettem meg.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő, amit a környékén lakók Rengetegnek neveztek el. Az erdő gonosz volt, nagyon gonosz, a körülötte élőket prédának tekintette és aki betette a lábát az erdőbe, azt vagy soha többé nem látták viszont, vagy pedig ha elő is került, egy életre megnyomorodott testileg, de főleg lelkileg.
Az erdő körül azonban emberek éltek, akiknek elkélt a segítség, hogy túléljék a Rengeteg gonoszságát. Ezt a segítséget pedig "Sárkány" hívatott ellátni, egy különleges és varázslatos személy, aki a segítségért cserébe tíz évente elvitt magával egy hajadont.
Agnyeska pedig épp ebbe a kategóriába esik bele a barátnőjével Kasjával, de védettnek gondolja magát, hiszen Kasja gyönyörű, okos, minden olyan tulajdonsága megvan, amit általában a Sárkány szeret. De annál nagyobb meglepetés éri, amikor a Sárkány nem a barátnőjét , hanem őt választja ki és viszi magával. És innen indul a kaland, ami magával ragad és nem ereszt a történet végéig.
Igazából a történet az elején engem egy picit a Szépség és a Szörnyeteg történetére emlékeztetett, ahol szintén a fiatal lány az akaratán kívül egy "szörny" foglya lesz, aztán (valószínűleg, mert a szerelmi szál nem maradhat el a főszereplők között) megszelidíti, megmenti és egymásba szeretnek. De itt szerencsére picit más fordulatott vett a regény, mert a fő szála nem a romantika lett, hanem a mágia, a bosszú és a hatalom miatti harcok.
Nem tudom, hogy miről szerettem jobban olvasni, a Rengetegről, a rémségeiről és a benne élő lényekről, vagy pedig a mágiáról, amit Agnyeska magába szívott a Sárkány segítségével. Ennyi varázsigét, varázslatot legutoljára a Harry Potterben olvashattam, és ahogy ott se untam egy pillanatig sem, itt is az írónő olyan érdekesen tálalta mindezt, hogy legszívesebben én is kipróbáltam volna némelyiket, hogy nekem sikerülne-e vele varázsolnom. Persze ehhez szükség volt egy szerethető főhősnőre is, akit meg is kaptam Agnyeska személyében. Ő éppolyan hétköznapi, mint bármelyikünk, egyes dolgokban nagyon ügyes, más dolgokban pedig rettentően ügyetlen. Nem egy jelenetetben teljesen magamra ismertem benne és simán el tudtam volna képzelni magam a helyében:). Nem volt már az első pillanattól kezdve az a hősnő, akire mindenki felnéz, hanem elég sokat csetlett-botlott, amit a Sárkány nem igazán nézett jó szemmel. Például a főzés. Én sem vagyok egy nagy Jamie Oliver, így teljesen együttéreztem vele az első pár napban, amikor neki kellett össszeütnie a Sárkány vacsoráját és elképzelni nem tudjátok, hogy miket készített el étel címszóval:)
És persze Sárkány.. Őt sem hagyhatom ki, hiszen bár a főszereplő Agnyeska, de az ő szerepe sem elhanyagolható.
Ő megint az a szereplő, aki az első pillanatban abszolút unszimpatikusnak tűnik majd, hiszen eleinte mást se csinál, mint kiabál a lánnyal, illetve lépten-nyomon megalázza őt. De akármennyire is brutálisnak tűnik a módszere, mégis kifizetődő, hiszen Agnyeskánál így ér el eredményeket.
Ami érdekesség, hogy hiába írja le Agnyeska úgy, hogy egy ősöreg férfi fiatal vonásokkal, nekem a történet elején egy kifejezetten zsémbes öregembernek tűnt és csak akkor, amikor elkezdett nyitni a lány felé, akkor kezdett számomra is fiatalodni:).
Kettőjük kapcsolata pedig lassan alakul, mert bár Agnyeska, a maga tapasztalatlan módján egy idő után persze vonzódni kezd a fogvatartója iránt, de Sárkánynál eleinte csak mi vesszük észre, hogy apró jelekkel, gesztusokkal mutatja, hogy azért ő sem közömbös a főhősnőnk iránt:).
A többi szereplő közül még kiemelném Kasját, aki ahogy haladt a történet, úgy mutatta meg végre nekünk is, hogy tényleg van valami olyan plusz benne, ami miatt a falusiak is felnéztek rá és őt tartották a legesélyesebbnek az összes lány közül a Sárkány leendő kiválasztottjaként. Van jópár jelenete, ami miatt a csinibaba kategóriából a "badass" kategóriába került át nálam.
És persze nem lehet kihagyni a Rengeteget sem. Igen, ez egy erdő, nem személy, de mégis, olyan hangulata van, hogy akár a főszereplők közé is sorolhatnám. Veszélyes, szeszélyes, sose tudni, hogy hol bukkan fel a gonoszsága és kit fertőz meg vele. Ebből kifolyólag szinte minden személy gyanús, aki csak megjelenik a történetben és egy idő után teljesen megértettem az ott élőket, akik azt vallották, hogy akit egyszer a Rengeteg elkapott, az utána sosem szabadul tőle... Izgalmas volt hallani róla, megtudni a vele kapcsolatos legendákat és persze kóborolni benne.
A történet pedig? Én nem éreztem egy percig sem, hogy üresjárat lenne benne. Valami miatt mindig tovább és tovább akartam olvasni a történetet, hol azért, hogy megtudjam, hogy a kedvenceim túlélik-e a harcokat, az intrikákat, a csatákat; hol azért, hogy lesz-e köztük valami:), hol pedig azért, hogy végre megtudjam, hogy mi a Rengeteg rejtélye. Az írónő nagyon ügyesen, úgy szőtte-fonta, kavarta a szálakat, hogy egészen az utolsó pillanatig nem fogod tudni, hogy mi lesz a történet vége! Én se árulok el többet belőle, csak annyit, hogy nagyon-nagyon sajnálom, hogy ez csak egy "standalone" könyv. Máskor itt siránkozunk, hogy "már megint egy sorozat", hogy már hogy unjuk a függővégeket, a töltelékrészeket és a többit, de itt most az a baj, hogy vége van. Egyszerűen annyira megszerettem ezt a világot, a szereplőket és mindent, ami hozzájuk tartozott, hogy szívesen kalandoznék velük tovább, illetve szeretném azt is tudni, hogy hogyan alakult a további sorsuk.
És a válaszom pedig arra a kérdésre, miszerint megérdemli-e a hype-t - egy határozott IGEN. Minden sora tökéletes, egy percig nem unatkoztam olvasás közben, sőt, szó szerint letenni alig tudtam, még a programjaimat és az utazásaimat is ahhoz igazítottam, hogy minél többet olvashassam.
És hogy kinek ajánlom? Mindenkinek, fiúknak és lányoknak egyaránt, ezt a regényt mindenkinek olvasnia kellene. De annyit azért elárulok, hogy bár mesét írtam több helyen is, de ez egy felnőtteknek szóló vagy legalábbis 14 éves kor feletti mese, hiszen vannak benne véres, kemény és persze egy-két helyen +18 karikás részek is.
Indulásképpen nem sokat tudtam erről a regényről, csupán annyit, hogy óriási hype vette körül. Amikor a blogger ismerőseim először meglátták, hogy itthon is megjelenik, akkora "örömtüzet gyújtottak", hogy én is odafigyeltem a regényre. Bár a borítója első körben nem jött be nekem, de a fülszövege elég érdekesnek hangzott ahhoz, hogy mindenáron olvasni akarjam. Picit félve indultam azért neki, mert amit ennyire hype-lnak, az sokszor nem jön be nekem, de a félelmem alaptalannak bizonyult és nyugodtan elmondhatom, hogy az idei év egyik legjobb fantasy meséjével ismerkedhettem meg.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő, amit a környékén lakók Rengetegnek neveztek el. Az erdő gonosz volt, nagyon gonosz, a körülötte élőket prédának tekintette és aki betette a lábát az erdőbe, azt vagy soha többé nem látták viszont, vagy pedig ha elő is került, egy életre megnyomorodott testileg, de főleg lelkileg.Az erdő körül azonban emberek éltek, akiknek elkélt a segítség, hogy túléljék a Rengeteg gonoszságát. Ezt a segítséget pedig "Sárkány" hívatott ellátni, egy különleges és varázslatos személy, aki a segítségért cserébe tíz évente elvitt magával egy hajadont.
Agnyeska pedig épp ebbe a kategóriába esik bele a barátnőjével Kasjával, de védettnek gondolja magát, hiszen Kasja gyönyörű, okos, minden olyan tulajdonsága megvan, amit általában a Sárkány szeret. De annál nagyobb meglepetés éri, amikor a Sárkány nem a barátnőjét , hanem őt választja ki és viszi magával. És innen indul a kaland, ami magával ragad és nem ereszt a történet végéig.
Igazából a történet az elején engem egy picit a Szépség és a Szörnyeteg történetére emlékeztetett, ahol szintén a fiatal lány az akaratán kívül egy "szörny" foglya lesz, aztán (valószínűleg, mert a szerelmi szál nem maradhat el a főszereplők között) megszelidíti, megmenti és egymásba szeretnek. De itt szerencsére picit más fordulatott vett a regény, mert a fő szála nem a romantika lett, hanem a mágia, a bosszú és a hatalom miatti harcok.
Nem tudom, hogy miről szerettem jobban olvasni, a Rengetegről, a rémségeiről és a benne élő lényekről, vagy pedig a mágiáról, amit Agnyeska magába szívott a Sárkány segítségével. Ennyi varázsigét, varázslatot legutoljára a Harry Potterben olvashattam, és ahogy ott se untam egy pillanatig sem, itt is az írónő olyan érdekesen tálalta mindezt, hogy legszívesebben én is kipróbáltam volna némelyiket, hogy nekem sikerülne-e vele varázsolnom. Persze ehhez szükség volt egy szerethető főhősnőre is, akit meg is kaptam Agnyeska személyében. Ő éppolyan hétköznapi, mint bármelyikünk, egyes dolgokban nagyon ügyes, más dolgokban pedig rettentően ügyetlen. Nem egy jelenetetben teljesen magamra ismertem benne és simán el tudtam volna képzelni magam a helyében:). Nem volt már az első pillanattól kezdve az a hősnő, akire mindenki felnéz, hanem elég sokat csetlett-botlott, amit a Sárkány nem igazán nézett jó szemmel. Például a főzés. Én sem vagyok egy nagy Jamie Oliver, így teljesen együttéreztem vele az első pár napban, amikor neki kellett össszeütnie a Sárkány vacsoráját és elképzelni nem tudjátok, hogy miket készített el étel címszóval:)
És persze Sárkány.. Őt sem hagyhatom ki, hiszen bár a főszereplő Agnyeska, de az ő szerepe sem elhanyagolható.
Ő megint az a szereplő, aki az első pillanatban abszolút unszimpatikusnak tűnik majd, hiszen eleinte mást se csinál, mint kiabál a lánnyal, illetve lépten-nyomon megalázza őt. De akármennyire is brutálisnak tűnik a módszere, mégis kifizetődő, hiszen Agnyeskánál így ér el eredményeket.
Ami érdekesség, hogy hiába írja le Agnyeska úgy, hogy egy ősöreg férfi fiatal vonásokkal, nekem a történet elején egy kifejezetten zsémbes öregembernek tűnt és csak akkor, amikor elkezdett nyitni a lány felé, akkor kezdett számomra is fiatalodni:).
Kettőjük kapcsolata pedig lassan alakul, mert bár Agnyeska, a maga tapasztalatlan módján egy idő után persze vonzódni kezd a fogvatartója iránt, de Sárkánynál eleinte csak mi vesszük észre, hogy apró jelekkel, gesztusokkal mutatja, hogy azért ő sem közömbös a főhősnőnk iránt:).
A többi szereplő közül még kiemelném Kasját, aki ahogy haladt a történet, úgy mutatta meg végre nekünk is, hogy tényleg van valami olyan plusz benne, ami miatt a falusiak is felnéztek rá és őt tartották a legesélyesebbnek az összes lány közül a Sárkány leendő kiválasztottjaként. Van jópár jelenete, ami miatt a csinibaba kategóriából a "badass" kategóriába került át nálam.
És persze nem lehet kihagyni a Rengeteget sem. Igen, ez egy erdő, nem személy, de mégis, olyan hangulata van, hogy akár a főszereplők közé is sorolhatnám. Veszélyes, szeszélyes, sose tudni, hogy hol bukkan fel a gonoszsága és kit fertőz meg vele. Ebből kifolyólag szinte minden személy gyanús, aki csak megjelenik a történetben és egy idő után teljesen megértettem az ott élőket, akik azt vallották, hogy akit egyszer a Rengeteg elkapott, az utána sosem szabadul tőle... Izgalmas volt hallani róla, megtudni a vele kapcsolatos legendákat és persze kóborolni benne.
A történet pedig? Én nem éreztem egy percig sem, hogy üresjárat lenne benne. Valami miatt mindig tovább és tovább akartam olvasni a történetet, hol azért, hogy megtudjam, hogy a kedvenceim túlélik-e a harcokat, az intrikákat, a csatákat; hol azért, hogy lesz-e köztük valami:), hol pedig azért, hogy végre megtudjam, hogy mi a Rengeteg rejtélye. Az írónő nagyon ügyesen, úgy szőtte-fonta, kavarta a szálakat, hogy egészen az utolsó pillanatig nem fogod tudni, hogy mi lesz a történet vége! Én se árulok el többet belőle, csak annyit, hogy nagyon-nagyon sajnálom, hogy ez csak egy "standalone" könyv. Máskor itt siránkozunk, hogy "már megint egy sorozat", hogy már hogy unjuk a függővégeket, a töltelékrészeket és a többit, de itt most az a baj, hogy vége van. Egyszerűen annyira megszerettem ezt a világot, a szereplőket és mindent, ami hozzájuk tartozott, hogy szívesen kalandoznék velük tovább, illetve szeretném azt is tudni, hogy hogyan alakult a további sorsuk.
És a válaszom pedig arra a kérdésre, miszerint megérdemli-e a hype-t - egy határozott IGEN. Minden sora tökéletes, egy percig nem unatkoztam olvasás közben, sőt, szó szerint letenni alig tudtam, még a programjaimat és az utazásaimat is ahhoz igazítottam, hogy minél többet olvashassam.
És hogy kinek ajánlom? Mindenkinek, fiúknak és lányoknak egyaránt, ezt a regényt mindenkinek olvasnia kellene. De annyit azért elárulok, hogy bár mesét írtam több helyen is, de ez egy felnőtteknek szóló vagy legalábbis 14 éves kor feletti mese, hiszen vannak benne véres, kemény és persze egy-két helyen +18 karikás részek is.
Borító: Őszinte leszek, először nem fogott meg ez a borító. De minél tovább néztem, annál inkább beleszerettem. Most már úgy gondolom, hogy tökéletes és különleges. Imádom!
Kedvenc karakter: Agnyeska, Sárkány, Kasja
Szárnyalás: Az alapelgondolás és a történet kidolgozása.
Mélyrepülés: Hogy nincs folytatása.
Érzelmi mérce: Igen, van benne romantika, de nem ez a fő szála a történetnek.
Értékelés:
Az alábbi képre kattintva beleolvashattok a regénybe:
Nyereményjáték:
Agnyeska faluja melletti Rengeteg sok veszélyt rejt, de nem ez az egyetlen híres erdő, amivel vigyázni kell. Minden állomáson találtok egy-egy ismert erdőről leírást, amely alapján ki kell találnotok annak nevét (ami nem minden esetben egy konkrét név, és lehet létező hely is).
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van a kiküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Az erdő neve ellentmondásos, és egyben egy gyerekregény címe is, melyet egy Kossuth-díjas magyar szerző írt.
A blogturné további állomásai:
Április 26 - Always Love a Wild Book
Április 27 - Deszy Könyvajánlója
Április 28 - Bibilotheca Fummie
Április 29 - Kelly Lupi olvas
Április 30 - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése