Donna MacMeans írónő újabb történelmi romantikus története jelenik meg a napokban a General Press Kiadó gondozásában. Az amerikai örökösnő Francesca és az angol herceg William izgalmas, szórakoztató története bennetek is elvarázsol!
Június 23. és július 1. között a Blogturné Klub bloggeri kétnaponta jelentkeznek értékelésekkel, érdekességekkel és játékkal a Nászéjszaka című könyv turnéja keretén belül!
336 oldal
Fordította: Danyi Andrea
Goodreads: 3,76
Besorolás: romantikus
Francesca a tizenkilencedik századi Amerika egyik leggazdagabb családjának örököse, de nehezen viseli az ezzel járó kötöttségeket: úgy érzi, az illemszabályok gúzsba kötik az életét. Ráadásul gyerekkora óta irtózik a tömegtől, és arról ábrándozik, hogy csendesen él választottja, egy hétköznapi ügyvéd oldalán. Törtető anyja azonban a vagyon mellé címet is akar szerezni a családnak, ezért egy elszegényedett angol herceget szemel ki a lánya jövendőbelijének. Nem elég, hogy szegény Francescát elszakítják a szerelmétől, még a rideg Angliába is el kell költöznie. Arra azonban végképp nem számít, hogy a nászéjszakáját olvasással fogja tölteni. Újdonsült férjét ugyanis a szerelemnél láthatólag jobban érdekli, hogy neje alaposan megismerje leendő családja történetét és az angol etikettet. Szerencsére a családfán kívül más olvasnivalót is talál: egy kurtizán naplója kerül a kezébe, amelyből megtanulhatja, hogyan csavarhatja el a szigorú herceg fejét.
Donna MacMeans szenvedélyes és egyben szellemes regényének szereplői, az újgazdag amerikai örökösnő és a konzervatív angol herceg első ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól. Minél több időt töltenek azonban együtt, annál inkább rájönnek, hogy közelebb állnak egymáshoz, mint először gondolták.
Őszinte leszek, erre a könyvre a címe miatt figyeltem fel. Nászéjszaka? És erről regényt írtak? Ez most vagy nagyon pajzán lesz vagy pedig valami jópofa háttértörténetre számíthatok, sok-sok romantikával és sok +18-s karikás jelenettel. A fülszöveget elolvasva pedig már akkor beleszerettem a történetbe, amikor még egy sort se olvastam belőle.
Igen, valahol gyengéim az előre elrendezett házasságok, persze azok, ahol a vőlegény és a menyasszony is valamennyire azért vonzódik egymáshoz. Ezek azok a szituációk, ahol azért várható nem kevés macska-egér játék, amikért annyira odavagyok:). Ebben a regényben pedig pontosan ezt kaptam.
Francesca és William sokban hasonlítanak egymáshoz, de mégis két külön világból jöttek. A fiatal férfi Angliából származik, egy elszegényedett nemesi család sarja, aki gazdag feleséget keres magának, hogy a megkopott nevüket újra kifényesíthesse. Sok igénye nincs a feleséggel kapcsolatban, hiszen már egyszer megégette magát, az első feleségét szerelemmel szerette, de az asszony csak játszott vele és ahol tudta megcsalta.
Francesca pedig az Egyesült Államokban él, az egyik leggazdagabb család egyszem leánya. A szülei - főleg az édesanyja viszont eléggé nagyravágyó, a pénz mellé nemesi címet is szeretne, ezért kapva kap William házassági ajánlatán, hogy a lányát nekiadja és cserébe bekerülhet a hőn áhított nemesi körökbe. A leendő arát azonban nem kérdezi meg senki, ráadásul neki határozott elképzelése van arról, hogy kihez is szeretne férjhez menni - és az még csak véletlenül sem az angol nemes. De abban a korban sajnos nem volt kívánságműsor a házasság, az esetek nagy többségében a pénz volt az úr, a leendő férjedbe / feleségedbe pedig "majd beleszeretsz".
A lány egyetlen egy kapaszkodót talál ebben az egész kilátástalan helyzetben, mégpedig azt, ha minél hamarabb gyerekeket szül, mert az édesapja ragaszkodik hozzá, hogy az unokái Amerikában járjanak majd iskolába és így, ha megvannak a várva várt örökösök, akkor hazaköltözhet Angliából. Ezért mindent megpróbál megtenni azért, - még ha izgul és fél is az ismeretlentől - hogy a férjétől "megkapja" a babát, de a férje - bár láthatóan odavan a gyönyörű feleségéért - nem teljesíti a "kötelességét". És innen indulnak a viccesebbnél viccesebb jelenetek, hiszen a tapasztalatlan Francesca egy könyv segítségével próbálja elcsábítani a férjét, mindent, de szó szerint mindent bevetve az ügy érdekében; a tapasztalt férj pedig próbál ellenállni a csábításnak - elárulom ezt az egy titkot, hogy miért - azt gondolja, hogy a felesége más férfitól terhes - hiszen miért is akarnának egy ilyen gazdag, gyönyörű, fiatal lányt ilyen gyorsan kiházasítani...
Ez a szituáció pedig tényleg rengeteg humoros pillanatot eredményez, főleg, mert mi kívülállók látjuk, hogy mind a kettő odavan a másikért, de mivel inkább duzzognak és titkolóznak, így még véletlenül se derül ki - csak jó hosszú macska-egér harc után az igazság.
Az írónő levett a lábamról a stílusával, imádtam, ahogy keverte a szálakat és ahogy szépen lassan felépítette a nagy lávsztorit. Francesca bár még a régi világban született, de már ízíg-végig az új nemzedékhez tartozik, elvei vannak, ötletei és még véletlenül sem szeretne bábuként létezni a férje oldalán. Ahogy megismertem Francescát, úgy egyre inkább egy másik szereplő képe ugrott mindig a szemem elé, ő pedig Rose volt a Titanicból. Pontosan így képzeltem el a főhősnőnket is.
Az ő "ellentéte" pedig William, aki még a régi nemességhez tartozik, neki is vannak elvei, de ebbe beletartoznak azok a feleségekkel kapcsolatos sztereotípiák is, amelyeket Francesca már nem hajlandó elviselni. Érdekes volt olvasni a két különböző világról és a benne lévőkről, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz, de mégis mekkora a különbség köztük. A nemesekről, akik nem könnyen engednek be maguk közé senkit, még akkor sem, ha az illetőnek rengeteg a pénze. Akkor is csak egy "újgazdag" marad és sok időnek kell eltelnie, mire elfogadják őt magát is. (a pénzét persze már hamarabb elfogadja vígan mindenki:). És az amerikai újgazdagokról, akiknél se pénz, se boldogság, se élet nem számít, csak, hogy minél hamarabb feljuthassanak a csúcsra. "Szegény gazdagok!"
Két dologgal volt problémám a regény során, ezek miatt nem adtam végül maximális pontot a könyvnek.
Az egyik az volt, hogy számomra túl sokáig húzódott ez az értetlenkedés. Francesca körülbelül két vagy három alkalommal már bevallotta a férjének, hogy nem terhes, nem vár gyereket senkitől, a férfi pedig még mindig csak várta, várta, hogy látszódjanak a feleségén a "'terhesség" jelei. Pedig már abban az időben is léteztek orvosok, akik azért meg tudták volna állapítani, hogy a kedves ara érintetlen-e még vagy sem...
A másik pedig... tudom, ez picit furcsa lesz, de engem zavart. Mégpedig a szex része. Háromnegyed könyvön keresztül vágyakoztunk - Francesca is, William is, de a végén már én is:), hogy történjen végre valami. Aztán ahhoz képest, hogy mennyire ez lett volna a regény csúcspontja, valahogy nagyon lazán kezelte az írónő ezt az egész helyzetet. Én értem, hogy abban az időben ez másképp történt és ne várjak valami "szürke ötven árnyalata" stílusú együttlétet, de az előzmények alapján én mást vártam. :)
Összességében azonban szerettem ezt a regényt, amit főleg hölgyeknek - vagy romantikusabb lelkületű uraknak ajánlok. Az írónő pedig a romantikájával és a humorával annyira levett a lábamról, hogy szerintem sort fogok keríteni tőle egy újabb regényre:).
Donna MacMeans szenvedélyes és egyben szellemes regényének szereplői, az újgazdag amerikai örökösnő és a konzervatív angol herceg első ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól. Minél több időt töltenek azonban együtt, annál inkább rájönnek, hogy közelebb állnak egymáshoz, mint először gondolták.
Őszinte leszek, erre a könyvre a címe miatt figyeltem fel. Nászéjszaka? És erről regényt írtak? Ez most vagy nagyon pajzán lesz vagy pedig valami jópofa háttértörténetre számíthatok, sok-sok romantikával és sok +18-s karikás jelenettel. A fülszöveget elolvasva pedig már akkor beleszerettem a történetbe, amikor még egy sort se olvastam belőle.
Igen, valahol gyengéim az előre elrendezett házasságok, persze azok, ahol a vőlegény és a menyasszony is valamennyire azért vonzódik egymáshoz. Ezek azok a szituációk, ahol azért várható nem kevés macska-egér játék, amikért annyira odavagyok:). Ebben a regényben pedig pontosan ezt kaptam.
Francesca és William sokban hasonlítanak egymáshoz, de mégis két külön világból jöttek. A fiatal férfi Angliából származik, egy elszegényedett nemesi család sarja, aki gazdag feleséget keres magának, hogy a megkopott nevüket újra kifényesíthesse. Sok igénye nincs a feleséggel kapcsolatban, hiszen már egyszer megégette magát, az első feleségét szerelemmel szerette, de az asszony csak játszott vele és ahol tudta megcsalta.
Francesca pedig az Egyesült Államokban él, az egyik leggazdagabb család egyszem leánya. A szülei - főleg az édesanyja viszont eléggé nagyravágyó, a pénz mellé nemesi címet is szeretne, ezért kapva kap William házassági ajánlatán, hogy a lányát nekiadja és cserébe bekerülhet a hőn áhított nemesi körökbe. A leendő arát azonban nem kérdezi meg senki, ráadásul neki határozott elképzelése van arról, hogy kihez is szeretne férjhez menni - és az még csak véletlenül sem az angol nemes. De abban a korban sajnos nem volt kívánságműsor a házasság, az esetek nagy többségében a pénz volt az úr, a leendő férjedbe / feleségedbe pedig "majd beleszeretsz".
Ez a szituáció pedig tényleg rengeteg humoros pillanatot eredményez, főleg, mert mi kívülállók látjuk, hogy mind a kettő odavan a másikért, de mivel inkább duzzognak és titkolóznak, így még véletlenül se derül ki - csak jó hosszú macska-egér harc után az igazság.
Az írónő levett a lábamról a stílusával, imádtam, ahogy keverte a szálakat és ahogy szépen lassan felépítette a nagy lávsztorit. Francesca bár még a régi világban született, de már ízíg-végig az új nemzedékhez tartozik, elvei vannak, ötletei és még véletlenül sem szeretne bábuként létezni a férje oldalán. Ahogy megismertem Francescát, úgy egyre inkább egy másik szereplő képe ugrott mindig a szemem elé, ő pedig Rose volt a Titanicból. Pontosan így képzeltem el a főhősnőnket is.
Az ő "ellentéte" pedig William, aki még a régi nemességhez tartozik, neki is vannak elvei, de ebbe beletartoznak azok a feleségekkel kapcsolatos sztereotípiák is, amelyeket Francesca már nem hajlandó elviselni. Érdekes volt olvasni a két különböző világról és a benne lévőkről, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz, de mégis mekkora a különbség köztük. A nemesekről, akik nem könnyen engednek be maguk közé senkit, még akkor sem, ha az illetőnek rengeteg a pénze. Akkor is csak egy "újgazdag" marad és sok időnek kell eltelnie, mire elfogadják őt magát is. (a pénzét persze már hamarabb elfogadja vígan mindenki:). És az amerikai újgazdagokról, akiknél se pénz, se boldogság, se élet nem számít, csak, hogy minél hamarabb feljuthassanak a csúcsra. "Szegény gazdagok!"
Két dologgal volt problémám a regény során, ezek miatt nem adtam végül maximális pontot a könyvnek.
Az egyik az volt, hogy számomra túl sokáig húzódott ez az értetlenkedés. Francesca körülbelül két vagy három alkalommal már bevallotta a férjének, hogy nem terhes, nem vár gyereket senkitől, a férfi pedig még mindig csak várta, várta, hogy látszódjanak a feleségén a "'terhesség" jelei. Pedig már abban az időben is léteztek orvosok, akik azért meg tudták volna állapítani, hogy a kedves ara érintetlen-e még vagy sem...
A másik pedig... tudom, ez picit furcsa lesz, de engem zavart. Mégpedig a szex része. Háromnegyed könyvön keresztül vágyakoztunk - Francesca is, William is, de a végén már én is:), hogy történjen végre valami. Aztán ahhoz képest, hogy mennyire ez lett volna a regény csúcspontja, valahogy nagyon lazán kezelte az írónő ezt az egész helyzetet. Én értem, hogy abban az időben ez másképp történt és ne várjak valami "szürke ötven árnyalata" stílusú együttlétet, de az előzmények alapján én mást vártam. :)
Összességében azonban szerettem ezt a regényt, amit főleg hölgyeknek - vagy romantikusabb lelkületű uraknak ajánlok. Az írónő pedig a romantikájával és a humorával annyira levett a lábamról, hogy szerintem sort fogok keríteni tőle egy újabb regényre:).
Borító: Tetszik, nem rossz, egészen addig nagyon bejött, ameddig nem láttam az eredetit. Francesca nekem a történet alapján nem ennyire "szende szűz" kinézetű, mint ez a fiatal lány a képen. Az eredeti borítón lévő lány nekem jóval talpraesettebb és kacérabb:).
Kedvenc karakter: Francesca, William, Nicholas
Szárnyalás: az alaptörténet nagyon tetszett:)
Mélyrepülés: Lady Mandrake
Érzelmi mérce: vannak benne forró jelenetek, szóval inkább 16 éven felüliek számára ajánlanám
Értékelés:
Nyereményjáték:
Mennyire ismered a történelmi romantikus regények öltözékeit? Válaszolj helyesen a bejegyzéseknél feltett kérdésekre és nyerd meg a 3 Donna MacMeans: Nászéjszaka példányok egyikét.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Sorolj fel három viktoriánus korban élt írónőt.
A blogturné további állomásai:
Június 23 - Kristina blogja
Június 25 - Deszy könyvajánlója
Június 27 - Insane Life
Június 29 - Kelly Lupi olvas
Július 1 - Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése