Nem lehet könnyű egy olyan testben élni, ami már nem engedelmeskedik az akaratunknak, de az is legalább ilyen nehéz lehet, hogy egy ilyen emberre figyeljünk. A Mielőtt megismertelek Willről és Lou-ról szól, akik pont ilyen helyzetben vannak.A Cartaphilus kiadó jóvoltából most egy hat állomásos turnén követhetitek végig Will és Lou történetet. Tartsatok velünk 06. 14. és 24. között, és ahogy megszokhattátok, nyerhettek is!
484 oldal
Fordította: Lányi Judit
Goodreads: 4,31
Besorolás: realista, romantikus
Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
Normál esetben mindig először a regényt olvasom el és utána figyelek fel a mozis feldolgozásra. Itt azonban pont a fordítottja történt. Szégyen szemre erről a regényről egyáltalán nem hallottam, nem olvastam, a film előzetesére figyeltem fel. És persze a szereplőkre, hiszen mind a két főszereplőt imádom, Emilia Clarke a Trónok harcában lett nagy kedvencem, Sam Claflin pedig az Éhezők viadala Finnickjeként képes volt arra, hogy én, aki a történethűséget szeretem, végig abban reménykedtem a film végéig, hogy hátha, talán most az egyszer megváltoztatják a történetet... :)
És igen, a film trailere lenyűgözött és onnantól kezdve kerestem a lehetőséget, hogy elolvashassam a könyvet is.
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
Normál esetben mindig először a regényt olvasom el és utána figyelek fel a mozis feldolgozásra. Itt azonban pont a fordítottja történt. Szégyen szemre erről a regényről egyáltalán nem hallottam, nem olvastam, a film előzetesére figyeltem fel. És persze a szereplőkre, hiszen mind a két főszereplőt imádom, Emilia Clarke a Trónok harcában lett nagy kedvencem, Sam Claflin pedig az Éhezők viadala Finnickjeként képes volt arra, hogy én, aki a történethűséget szeretem, végig abban reménykedtem a film végéig, hogy hátha, talán most az egyszer megváltoztatják a történetet... :)
És igen, a film trailere lenyűgözött és onnantól kezdve kerestem a lehetőséget, hogy elolvashassam a könyvet is.
A fülszöveg olvasása után egy kicsit az Életrevalók történetére tippeltem. Egy gazdag milliomos, aki tolószékbe kerül és jön egy segítő, aki életet lehel a teljes letargiában lévő munkaadójába, de mivel itt a segítő egy gyönyörű fiatal lány, így a barátság helyett szerelmet kapunk. Természetesen tévedtem. Nem is kicsit.
A történet szerint Will egy nagyon gazdag és nagyon aktív életet élő fiatalember, aki egy balesetben olyan sérüléseket szenved, hogy élete végéig tolókocsiba kényszerül; mind a négy végtagja lebénul, kvadriplégiás lesz.
Lou pedig épp elveszítette a munkáját és mivel ő a fő pénzkereső a családjukban, így nagyon sürgősen valami munkát kell találnia. A munkaközvetítőben sok sikertelen munka után végül felajánlanak neki egy segítői munkát egy kvadriplégiás mellé, ahová a legnagyobb megdöbbenésére fel is veszik. Így megkapja a morcos és rideg Willt, aki mindent megtesz azért, hogy a lányt elüldözze magától.
Egyszerűen imádtam ezt a történetet Lou tolmácsolásában. Ő egy annyira életvidám, humoros lány, ami a családi háttere és a háttértörténete mellett egyáltalán nem elvárható. Történt vele valami a messzi múltban, ráadásul a családban ő szinte az egyetlen normális kenyérkereső, de még így se veszik túlzottan emberszámba. Nincsenek nagy tervei az élettel kapcsolatban, nyugodtan mondhatjuk, hogy elevickél a langyos vízben. A pasija emellett egy katasztrófa, nem is tudom, hogy mi tartja őket össze. Szóval körülbelül el tudjátok képzelni, hogy milyen lehet a helyzete.
És itt van Will, aki teljesen megkeseredett, tudja, hogy az élete már jobb nem lehet, sőt a mostani helyzete csak rosszabbodni fog, ahogy a teste egyre inkább gyengül. Ehhez képest, kettőjük közül mégis ő az élettel telibb, ő az, aki segít a lánynak magára találni. Úgyhogy nem volt könnyű eldönteni, hogy ki is segít kinek:). Nagyon szerettem a közös jeleneteiket, ahogy eleinte Lou csetlett-botlott, gőze nem volt arról, hogy mit is kell, mit is lehet csinálni egy ilyen beteg emberrrel. Will pedig mindezt tökéletesen kihasználva, szórakozott a lánnyal. Rengeteg humoros jelenetük volt együtt, én pedig azon kaptam magam, hogy nem szeretném, ha ez a történet véget érjen, történjen bármi is köztük, velük. Mert bár mind a ketten sérültek voltak - ki így, ki úgy, de mégis, itt és most ki tudták hozni egymásból a maximumot. És ez csodálatra méltó volt.
Az írónő pedig tökéletesen tolmácsolta Lou gondolatait és mutatta be a körülöttük élőket és a kisvárost is. Nagyon szívesen felkeresném ezt a helyet és megnézném személyesen is: beülnék egy olyan helyre, mint a Vajas Buci, körbesétálnék a várban, etetném a hattyúkat és még egy lóversenyt is megnéznék. De leginkább Louval szeretnék találkozni, látni a vicces ruháit, a poszméhcsíkos harisnyáját és paparazzi módon meglesni őket Willel. Mivel a film trailerjét hamarabb láttam, mint a könyvet olvastam volna, így őket már másképp el sem tudom képzelni, mint a filmben játszó színészekként, de akkor is kíváncsi lennék rájuk. És persze a többi szereplőt se tudom kihagyni a felsorolásból. Az anyát, aki bármit megtenne a gyerekéért időt, pénzt nem kímélve. Az apát, aki a romokban lévő házasságát próbálja palástolni a fia miatt. A testvért, aki egészen Ausztráliáig menekül a problémák elöl, mert nem tudja feldolgozni a szeretett testvére baját, de mellette azt sem, hogy emiatt minden a bátyja körül forog...
És persze nem mehetek el a bénulás mellett sem, ami Will életét kerékbe törte. Eddig is gondoltam, de ez a regény most szembesített ténylegesen azzal, hogy milyen küzdelmes lehet az élete annak, aki tolókocsiba kényszerül és mennyi szervezést igényel csupán egy vacsora, hogy egy nagyobb kirándulásról már ne is beszéljek. Jojo Moyes brutálisan szembesít minket azzal, hogy milyen lehet az életük és ezt végigolvasva nagyon komoly morális kérdések merültek fel bennem is, amelyeket itt és most nem merek leírni, mert nem akarok spoilerezni. De az biztos, hogy ezek után sok minden átértékelődik bennem és másképp fogok a problémáimra tekinteni.
És hogy én mit tettem volna Lou vagy Will vagy Will szülei helyében? Őszinte leszek, nem tudom. Még úgy sem, hogy - ezzel most picit személyes leszek, elnézést érte - hasonló szituációt már átéltem és pontosan épp ezért tudtam megérteni az összes felet. Akkor nem így gondoltam, de a mai eszemmel és az évek múlásával úgy gondolom, hogy minden, ép elmével rendelkező embernek megvan a joga afelett, hogy maga döntsön. Még ilyen komoly kérdésekben is, mint ami itt felmerül.
Összességében egy fájdalmasan szép történetet olvastam, amit mindenkinek javasolnék olvasásra. Fiúknak és lányoknak egyaránt, hiszen, bár a történet romantikus, de én úgy vélem, hogy mindenkinek fontos megismerni Will és Lou történetét. És csak annyival zárnám, amit Will mondott Lou-nak:
A történet szerint Will egy nagyon gazdag és nagyon aktív életet élő fiatalember, aki egy balesetben olyan sérüléseket szenved, hogy élete végéig tolókocsiba kényszerül; mind a négy végtagja lebénul, kvadriplégiás lesz.
Lou pedig épp elveszítette a munkáját és mivel ő a fő pénzkereső a családjukban, így nagyon sürgősen valami munkát kell találnia. A munkaközvetítőben sok sikertelen munka után végül felajánlanak neki egy segítői munkát egy kvadriplégiás mellé, ahová a legnagyobb megdöbbenésére fel is veszik. Így megkapja a morcos és rideg Willt, aki mindent megtesz azért, hogy a lányt elüldözze magától.
És itt van Will, aki teljesen megkeseredett, tudja, hogy az élete már jobb nem lehet, sőt a mostani helyzete csak rosszabbodni fog, ahogy a teste egyre inkább gyengül. Ehhez képest, kettőjük közül mégis ő az élettel telibb, ő az, aki segít a lánynak magára találni. Úgyhogy nem volt könnyű eldönteni, hogy ki is segít kinek:). Nagyon szerettem a közös jeleneteiket, ahogy eleinte Lou csetlett-botlott, gőze nem volt arról, hogy mit is kell, mit is lehet csinálni egy ilyen beteg emberrrel. Will pedig mindezt tökéletesen kihasználva, szórakozott a lánnyal. Rengeteg humoros jelenetük volt együtt, én pedig azon kaptam magam, hogy nem szeretném, ha ez a történet véget érjen, történjen bármi is köztük, velük. Mert bár mind a ketten sérültek voltak - ki így, ki úgy, de mégis, itt és most ki tudták hozni egymásból a maximumot. És ez csodálatra méltó volt.
Az írónő pedig tökéletesen tolmácsolta Lou gondolatait és mutatta be a körülöttük élőket és a kisvárost is. Nagyon szívesen felkeresném ezt a helyet és megnézném személyesen is: beülnék egy olyan helyre, mint a Vajas Buci, körbesétálnék a várban, etetném a hattyúkat és még egy lóversenyt is megnéznék. De leginkább Louval szeretnék találkozni, látni a vicces ruháit, a poszméhcsíkos harisnyáját és paparazzi módon meglesni őket Willel. Mivel a film trailerjét hamarabb láttam, mint a könyvet olvastam volna, így őket már másképp el sem tudom képzelni, mint a filmben játszó színészekként, de akkor is kíváncsi lennék rájuk. És persze a többi szereplőt se tudom kihagyni a felsorolásból. Az anyát, aki bármit megtenne a gyerekéért időt, pénzt nem kímélve. Az apát, aki a romokban lévő házasságát próbálja palástolni a fia miatt. A testvért, aki egészen Ausztráliáig menekül a problémák elöl, mert nem tudja feldolgozni a szeretett testvére baját, de mellette azt sem, hogy emiatt minden a bátyja körül forog...
És persze nem mehetek el a bénulás mellett sem, ami Will életét kerékbe törte. Eddig is gondoltam, de ez a regény most szembesített ténylegesen azzal, hogy milyen küzdelmes lehet az élete annak, aki tolókocsiba kényszerül és mennyi szervezést igényel csupán egy vacsora, hogy egy nagyobb kirándulásról már ne is beszéljek. Jojo Moyes brutálisan szembesít minket azzal, hogy milyen lehet az életük és ezt végigolvasva nagyon komoly morális kérdések merültek fel bennem is, amelyeket itt és most nem merek leírni, mert nem akarok spoilerezni. De az biztos, hogy ezek után sok minden átértékelődik bennem és másképp fogok a problémáimra tekinteni.
És hogy én mit tettem volna Lou vagy Will vagy Will szülei helyében? Őszinte leszek, nem tudom. Még úgy sem, hogy - ezzel most picit személyes leszek, elnézést érte - hasonló szituációt már átéltem és pontosan épp ezért tudtam megérteni az összes felet. Akkor nem így gondoltam, de a mai eszemmel és az évek múlásával úgy gondolom, hogy minden, ép elmével rendelkező embernek megvan a joga afelett, hogy maga döntsön. Még ilyen komoly kérdésekben is, mint ami itt felmerül.
Összességében egy fájdalmasan szép történetet olvastam, amit mindenkinek javasolnék olvasásra. Fiúknak és lányoknak egyaránt, hiszen, bár a történet romantikus, de én úgy vélem, hogy mindenkinek fontos megismerni Will és Lou történetét. És csak annyival zárnám, amit Will mondott Lou-nak:
CSAK ÉLJ JÓL. CSAK ÉLJ.
Borító: Gyönyörű, egyszerűen nem tudok betelni vele, annyira tetszik. Legszívesebben állandóan ezt nézegetném:).
Kedvenc karakter: Lou, Will, Nathan
Szárnyalás: a nyaralás
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: nevetni fogtok rajta és persze sírni is. Gyönyörű érzelmes történet. (százas papírzsepi bekészítése kötelező elem:)
Értékelés:
Blogturné extra - egy kis érdekesség a filmből
A főszereplőnő, Emilia Clarke - ahogy a könyv főhősnője, Lou is megtette, egy aprócska méhet tetováltatott magára a film iránti tiszteletből. Csak annyi a különbség, hogy ő az ujjára tetováltatta rá a méhet.
Nyereményjáték:
Will, a történet főszereplője kvadriplégiás, ami azt jelenti, hogy mind a négy végtagja lebénult. A mostani nyereményjátékban olyan könyveket keresünk, amelyekben szintén mozgássérültek vannak. A regények fülszövege alapján kell rájönnötök, melyikről lehet szó, azonban némelyik szót kicseréltük. Írjátok be a könyvek címét a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a Mielőtt megismertelek egy példányát!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Öt hun katona hátrakötött kézzel menetel a lövészárkokon keresztül. A haditanács ítélete szerint szándékos öncsonkítás miatt ki fogják lökni őket a „senki földjére”, a kínaiak első vonalai elé, hogy az ellenség végezzen velük. 1917 januárjában, Shanghai hóval borított harcmezején az öt elítélt egy teljes napon és éjszakán át küzd a túlélésért. A legfiatalabbik, az Oroszlánszívű, még húszéves sincs. A háború után Mongólia túlsó végében élő Kati nem tud belenyugodni kedvese halálhírébe. Még ő sincs húszéves, ráadásul százszor kiszolgáltatottabb a többieknél – hároméves kora óta tolószékhez van kötve –, de szerelme az Oroszlánszívű iránt erősebb, mint valaha. Meg kell tudnia mindent arról az iszonyatos januári napról, bármibe kerül is. Meg kell tudnia, mi is történt valójában az öt halálra ítélt katonával, hogy mit műveltek a szerelmével. Kati magányos és eltökélt nyomozásba kezd, s miközben a vele egykorú fiatalok a jazz „bolond korszakát” élvezik, ő visszatér a múltba, és addig nem nyugszik, míg meg nem találja a kiutat a háború hazugságainak bonyolult útvesztőjéből.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Öt hun katona hátrakötött kézzel menetel a lövészárkokon keresztül. A haditanács ítélete szerint szándékos öncsonkítás miatt ki fogják lökni őket a „senki földjére”, a kínaiak első vonalai elé, hogy az ellenség végezzen velük. 1917 januárjában, Shanghai hóval borított harcmezején az öt elítélt egy teljes napon és éjszakán át küzd a túlélésért. A legfiatalabbik, az Oroszlánszívű, még húszéves sincs. A háború után Mongólia túlsó végében élő Kati nem tud belenyugodni kedvese halálhírébe. Még ő sincs húszéves, ráadásul százszor kiszolgáltatottabb a többieknél – hároméves kora óta tolószékhez van kötve –, de szerelme az Oroszlánszívű iránt erősebb, mint valaha. Meg kell tudnia mindent arról az iszonyatos januári napról, bármibe kerül is. Meg kell tudnia, mi is történt valójában az öt halálra ítélt katonával, hogy mit műveltek a szerelmével. Kati magányos és eltökélt nyomozásba kezd, s miközben a vele egykorú fiatalok a jazz „bolond korszakát” élvezik, ő visszatér a múltba, és addig nem nyugszik, míg meg nem találja a kiutat a háború hazugságainak bonyolult útvesztőjéből.
A blogturné további állomásai:
Június 14 - Bibliotheca Fummie
Június 16 - Szembetűnő
Június 18 - Kelly Lupi olvas
Június 20 - MFKata gondolatai
A sztori kíméletlenül tart az elkerülhetetlen felé. Mint amikor tisztában vagy azzal hogy ha szakadèkba ugrasz, tuti nem talpra érkezel...de mégiscsak belegondolsz h akàr talpra is érkezhetnél,mert reménykedsz...csakhogy feleslegesen teszed.
VálaszTörlés