A Delta Vision Kiadó jóvoltából másodjára is a kezünkbe vehetjük J. Goldenlane: Farkastestvér című regényét. A Blogturné Klub négy bloggere pedig úgy döntött, hogy nem ijed meg a vérfarkasoktól és belép Christina és Christian Hunter cseppet sem hétköznapi világába.
Érdemes követnetek a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Érdemes követnetek a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
692 oldal
Besorolás: urban fantasy
Vérfarkasnak lenni nem egyszerű.
Különösen, ha az ember fia lánynak születik.
És persze lőnek is rá.
Meg egy csomó maffiózó csörtet a nyomában.
Máskor meg beleölik a fő keresztapa medencéjébe.
Amikor éppen fontos randija lenne!
Ráadásul még a bátyja is hazajön, és az istennek sem maradna nyugton, minek következtében rájuk szabadul a teljes emberi civilizáció, minden veszett baromságával együtt!
Vérfarkasnak lenni nem egyszerű.
J. Goldenlane ezúttal a vérfarkasok kihívásokkal teli világába kalauzolja el olvasóit. Mesteri részletességgel rajzolja meg a farkaslét mindennapjait, az ember és a szörnyeteg örök harcát, a természetfeletti hatalom problémáit: az elmaradhatatlan, pikírt humorral fűszerezve. Az írónő a tőle megszokott ellenállhatatlan, sodró lendülettel, fordulatos drámával mutatja be a főszereplő, Christina és a bátyja, Christian különleges testvéri kapcsolatát – amely a Holdtestvér imádott és a rendőrcsalád elátkozott áldásán túl mindkettejük számára a legfontosabb a világon… nem is csoda, ha bármit hajlandók feláldozni, bárkivel hajlandók megharcolni érte.
Őszinte leszek (ismét:). Ezzel a könyvvel nem ez az első kapcsolatom. Jó pár évvel ezelőtt már olvastam - bele se merek gondolni, hogy mikor -, amikor még se a molyról nem tudtam, se a bloggerkedésről, csak imádtam a farkasokat, a vérfarkasokat és egy ilyen könyvet kerestem. Ekkor bukkantam rá a Farkastestvérre és bár a borítója elriasztott, de a történet felkeltette a kíváncsiságomat és így ismerkedtem meg végül "kicsi" Chris, Christian és Lui Vang történetével.
Sőt ehhez a könyvhöz még egy sztorim kapcsolódik. Vivien Holloway írónővel van egy közös hobbink, így én már elég régóta ismerem, még abból az időből, amikor még nem volt ennyire ismert. És egy ilyen alkalommal, amikor összefutottunk, elkezdtünk beszélgetni könyvekről és a legelső közös pont az volt, hogy mind a ketten imádjuk az írónőt és mind a ketten olvastuk a Farkastestvért. Így indult a mai napig tartó barátságunk:).
Mi tetszett a leginkább a regényben? A narráció. Az egész történetet Christina ("kicsi Chris") szájából halljuk elsőkézből. A hölgyemény pedig elképesztő. Minden téren. Az egy dolog, hogy vérfarkas, ami már ad egy különleges alapot neki, de mindemellett imádtam a humorát és a hozzáállását a dolgokhoz. Kemény csaj, még a barátait is a helyi bandáknál kell keresni és ezt a keménységet még az tetézi, hogy a vérfarkas mivoltuk miatt majdhogynem sebezhetetlenek - persze az ezüst itt is az Achilles-ína a társaságnak. Így minden hétköznapi dolog számukra unalmas, olyan dolgokba ütik bele az orrukat a bátyjával együtt, ami még a sokat látott kommandósoknak is kemény dió lenne. És imádtam ezt a keménységét. Minden külön megjegyzés és magyarázkodás nélkül is átjött, hogy ezek ketten halálosak és bárki, aki kikezd velük, az nem normális. Ahogy a testvérpár sem - bár, ha én is ennyire "halhatatlan" lennék, akkor valószínűleg én is hasonlóan őrült lennék. Az írónő pedig nagyon jól elkapta a farkaslét előnyeit és hátrányait - mert persze az is volt bőven. Külön élveztem az átváltozásokat, azt, amikor farkas alakban vadásztak, amikor mind a ketten tökéletesen ki tudták használni a másságuk előnyeit.
És igen, kettőjükről beszélek, mert bár egyedül is kellően jó szereplők voltak, de igazán ketten alkottak ütős párost. A folyamatos testvéri civakodásaik a regény fénypontjai voltak, én még ennyi negatív jelzőt nem láttam így összegyűjtve arra nézve, hogy a farkasokat "gyalázzák". Nekem is volt egy öcsém, akivel imádtuk egymást, de mégis képesek voltunk ugyanígy bármin összekapni, de a véd és dacszövetség ugyanígy megvolt köztünk. És most gondoljátok el azt, hogy Chris és Christian ráadásul vérfarkasok - hogy ott milyen hajcihő várható, ha nézeteltérés van köztük:).
Egyedül ami hiányzott nekem az talán a világfelépítés. Számomra nem igazán derült ki, hogy hol játszódik a történet (egy nagyvárosban, az kiderült), de ezen felül teljes homály fedte a helyszínt. De az is biztos, hogy ez a történet szempontjából szinte majdnem mindegy volt, mert amibe belekeveredtek, az játszódhat bármilyen városban a világ bármely táján. Rosszfiúk, drogbárók, gyilkosok mindenhol vannak.
Persze nincs történet szerelmi szál nélkül és itt is kapunk egyet, amit eleinte nem néztem jó szemmel, hiszen Lui Vang számomra annyira semmitmondó személy volt, hogy azon kívül, hogy nekem is gyengém a kék szem, nem teljesen értettem, hogy Chris mit eszik rajta. Nem volt hozzájuk mérhető sem erőben, sem gyorsaságban, sem harciasságban. De épp ez lett a megoldás. Lui Vang volt a sok nehézfiú és egyéb mellett az egyedüli olyan személy, aki képes volt ezt a két lábon járó dinamitot (aka Christ:) kezelni. Pont a nyugodtsága, az emberiessége volt az, ami kiegyensúlyozta a lány vadságát. A regény végére már én is teljesen megkedveltem:). A szerelmi szál pedig végül pont olyan lett, ami ide illik: egy cseppet sem csöpögős, dráma is csak annyi volt benne, ami a szereplőink karakteréből elvárható.
Maga a történet pedig tökéletesen hozta azt, amit elvártam egy ilyen regénytől: gyors, pörgős, izgalmas, tele akcióval. Mondhatnánk azt, hogy a regény eleje lassabb volt, hiszen a második felétől indult be igazán az akció, de én az elejét is élveztem. Nagyon tetszett, ahogy megismerhettük, milyen is vérfarkasnak lenni, hogy telnek a napjaik és milyen galibákba keveredhetnek bele.
Összességében (másodjára olvasva is) nagyon élveztem minden sorát és mindenkinek ajánlani tudom, aki szereti a (vér)farkasokat és kíváncsi egy izgalmas, humoros urban fantasy regényre. Az pedig, hogy az írónő magyar, csak hab a tortán!
Különösen, ha az ember fia lánynak születik.
És persze lőnek is rá.
Meg egy csomó maffiózó csörtet a nyomában.
Máskor meg beleölik a fő keresztapa medencéjébe.
Amikor éppen fontos randija lenne!
Ráadásul még a bátyja is hazajön, és az istennek sem maradna nyugton, minek következtében rájuk szabadul a teljes emberi civilizáció, minden veszett baromságával együtt!
Vérfarkasnak lenni nem egyszerű.
J. Goldenlane ezúttal a vérfarkasok kihívásokkal teli világába kalauzolja el olvasóit. Mesteri részletességgel rajzolja meg a farkaslét mindennapjait, az ember és a szörnyeteg örök harcát, a természetfeletti hatalom problémáit: az elmaradhatatlan, pikírt humorral fűszerezve. Az írónő a tőle megszokott ellenállhatatlan, sodró lendülettel, fordulatos drámával mutatja be a főszereplő, Christina és a bátyja, Christian különleges testvéri kapcsolatát – amely a Holdtestvér imádott és a rendőrcsalád elátkozott áldásán túl mindkettejük számára a legfontosabb a világon… nem is csoda, ha bármit hajlandók feláldozni, bárkivel hajlandók megharcolni érte.
Őszinte leszek (ismét:). Ezzel a könyvvel nem ez az első kapcsolatom. Jó pár évvel ezelőtt már olvastam - bele se merek gondolni, hogy mikor -, amikor még se a molyról nem tudtam, se a bloggerkedésről, csak imádtam a farkasokat, a vérfarkasokat és egy ilyen könyvet kerestem. Ekkor bukkantam rá a Farkastestvérre és bár a borítója elriasztott, de a történet felkeltette a kíváncsiságomat és így ismerkedtem meg végül "kicsi" Chris, Christian és Lui Vang történetével.
Sőt ehhez a könyvhöz még egy sztorim kapcsolódik. Vivien Holloway írónővel van egy közös hobbink, így én már elég régóta ismerem, még abból az időből, amikor még nem volt ennyire ismert. És egy ilyen alkalommal, amikor összefutottunk, elkezdtünk beszélgetni könyvekről és a legelső közös pont az volt, hogy mind a ketten imádjuk az írónőt és mind a ketten olvastuk a Farkastestvért. Így indult a mai napig tartó barátságunk:).
Mi tetszett a leginkább a regényben? A narráció. Az egész történetet Christina ("kicsi Chris") szájából halljuk elsőkézből. A hölgyemény pedig elképesztő. Minden téren. Az egy dolog, hogy vérfarkas, ami már ad egy különleges alapot neki, de mindemellett imádtam a humorát és a hozzáállását a dolgokhoz. Kemény csaj, még a barátait is a helyi bandáknál kell keresni és ezt a keménységet még az tetézi, hogy a vérfarkas mivoltuk miatt majdhogynem sebezhetetlenek - persze az ezüst itt is az Achilles-ína a társaságnak. Így minden hétköznapi dolog számukra unalmas, olyan dolgokba ütik bele az orrukat a bátyjával együtt, ami még a sokat látott kommandósoknak is kemény dió lenne. És imádtam ezt a keménységét. Minden külön megjegyzés és magyarázkodás nélkül is átjött, hogy ezek ketten halálosak és bárki, aki kikezd velük, az nem normális. Ahogy a testvérpár sem - bár, ha én is ennyire "halhatatlan" lennék, akkor valószínűleg én is hasonlóan őrült lennék. Az írónő pedig nagyon jól elkapta a farkaslét előnyeit és hátrányait - mert persze az is volt bőven. Külön élveztem az átváltozásokat, azt, amikor farkas alakban vadásztak, amikor mind a ketten tökéletesen ki tudták használni a másságuk előnyeit.
 |
| Forrás: www.goldenwolfen.com |
Egyedül ami hiányzott nekem az talán a világfelépítés. Számomra nem igazán derült ki, hogy hol játszódik a történet (egy nagyvárosban, az kiderült), de ezen felül teljes homály fedte a helyszínt. De az is biztos, hogy ez a történet szempontjából szinte majdnem mindegy volt, mert amibe belekeveredtek, az játszódhat bármilyen városban a világ bármely táján. Rosszfiúk, drogbárók, gyilkosok mindenhol vannak.
Persze nincs történet szerelmi szál nélkül és itt is kapunk egyet, amit eleinte nem néztem jó szemmel, hiszen Lui Vang számomra annyira semmitmondó személy volt, hogy azon kívül, hogy nekem is gyengém a kék szem, nem teljesen értettem, hogy Chris mit eszik rajta. Nem volt hozzájuk mérhető sem erőben, sem gyorsaságban, sem harciasságban. De épp ez lett a megoldás. Lui Vang volt a sok nehézfiú és egyéb mellett az egyedüli olyan személy, aki képes volt ezt a két lábon járó dinamitot (aka Christ:) kezelni. Pont a nyugodtsága, az emberiessége volt az, ami kiegyensúlyozta a lány vadságát. A regény végére már én is teljesen megkedveltem:). A szerelmi szál pedig végül pont olyan lett, ami ide illik: egy cseppet sem csöpögős, dráma is csak annyi volt benne, ami a szereplőink karakteréből elvárható.
Maga a történet pedig tökéletesen hozta azt, amit elvártam egy ilyen regénytől: gyors, pörgős, izgalmas, tele akcióval. Mondhatnánk azt, hogy a regény eleje lassabb volt, hiszen a második felétől indult be igazán az akció, de én az elejét is élveztem. Nagyon tetszett, ahogy megismerhettük, milyen is vérfarkasnak lenni, hogy telnek a napjaik és milyen galibákba keveredhetnek bele.
Összességében (másodjára olvasva is) nagyon élveztem minden sorát és mindenkinek ajánlani tudom, aki szereti a (vér)farkasokat és kíváncsi egy izgalmas, humoros urban fantasy regényre. Az pedig, hogy az írónő magyar, csak hab a tortán!
Borító: Erre két szó van - hihetetlen tetszik! Ötletes, látványos, gyönyörű - évekkel jobb, mint az első kiadás borítója.
Kedvenc karakter: Christina, Christian, Lui Vang, Ricardo
Szárnyalás: a testvérpár örökös cívódása
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: szerelem, bosszú, harag, gyűlölet - van minden a regényben
Értékelés:
Blogturné extra - idézetek
Pár kedvcsináló idézet, amelyek nagyon tetszettek nekem:
"- Valami bajod van?
- Valami nem stimmel itt - morgom az orrom alá, és hátranézek, hátha ott a hiba.
- Úgy közelebbről mire gondolsz?
- Nem tudom. Csak hányingerem van, meg viszket a tarkóm!
- Tehát terhes vagy, és nem mosakszol rendesen. Értem, ezek szerint itthon is zajlott az élet - bólogat megértően."
"- Bolhás korcs! - mordulok rá, és elhúzódom a puska közeléből.
- Tetűfészek!
- Rühraktár!
- Palotapincsi!"
"- Hogyhogy gonosz? Mihez képest? Nincs értelme abszolút jóról és gonoszról beszélni. Neked jó, ha megeszel egy nyulat, a nyúlnak nem. Ahhoz, hogy gonoszról beszélhessünk, ahhoz valakinek a szemszögéből kell nézni a dolgokat."
"- Kicsi Chris! Pontosan azoknak van joguk élni, akik képesek rá!"
"- Te újságíró vagy, sztorihajszoló firkász, neked nem az lenne a feladatod, hogy vérszívó kullancs módjára rátapadj az áldozataidra, és halálba kergesd őket a kérdéseiddel?
- Köszönöm a szakmámról alkotott, objektív és előítélet-mentes képet, ám attól tartok, csalódást kell okoznom."
"Lent pedig belecsöppenünk a "szülők távozása" című monstre színjátékba. Szerencsére már csak az utolsó előtti jeleneteibe. Apánk a bőröndjeiket trógerolja ki a kocsiba, anyánk aggodalmas arccal böngész egy listát, abból próbálva rájönni, most éppen mit felejtett itt. Jöttünkre feladja az eleve kudarcra ítélt harcot, és nekilát jó tanácsokkal traktálni minket.
- Ne feledjétek égve a gázt, nyitva a csapot, felkapcsolva a villanyt. A pénzügyeket ugyan a bank intézi, de mindig tegyétek el a számlakivonatot, hogy ha később baj adódna, utána lehessen nézni, hogy ki és mikor tévedett! Az ajtót zárjátok, és ne dőljetek be mindenféle szélhámosoknak. A legjobb, ha idegenekkel szóba sem álltok!
- Leginkább azért ne, hogy véletlen felindulásból le ne tépjétek a fejüket - szól közbe atyánk, aki a szónoklat második felét az ajtóban állva hallgatta végig. Igen, ő határozottan realistábban látja a helyzetet, mint anyánk, akit néha totálisan elvakít a szülői szeretet."
"- A bosszú az egyik legostobább emberi szokás. Nem jó bolygatni a befejezett harcokat, nem érdemes a múlton túl sokat töprengeni, ha vesztettél. A jövővel kell foglalkozni, az fontosabb!"
"Amerre mentünk, némává vált a világ. A madarak mélyebbre lapultak a fészkükben, a kutyák farkukat behúzva osontak odúik mélyére, és csak sokkal elhaladtunk után sírták el félelmüket a holdnak, mely nem válaszolt nekik."
"Telihold.
Az én éjszakám!
A nap belevész vörös ragyogásába, leszáll az éj, felizzanak a csillagok. Nincs sötét, a világra bőkezűen folyik Holdtestvér ezüst fénye, elmossa és mégis kiélezi a tárgyak körvonalát, minden mozgást kihangsúlyoz és magába rejt, tompa ragyogása betölti a feketeséget. Ez az én éjszakám!"
"Az arany ezer színében játszanak a lombok, a lusta szél meg-megcibálja a leveleket, de azok még nem engednek neki. Még nics itt az ő ideje, de nem türelmetlen, tudja, nemsokára megadják neki magukat a fák, és engedelmesen levetkezik nyári ruháikat, csupasz testtel állva a jeges tekintetű nagyúr, a hideg tél elé.
De még meleg van, még langyos és cirógató a szél, még játékos napfényfoltok táncolnak a kert megfáradt, ám még mindig zöld gyepén."
"Belenézek a tükörbe, egy gyilkos néz rám vissza.
Szemem sem rebben, már megszoktam a látványát. Bennem él a farkas. Illetve dehogy, én magam vagyok a farkas, a mindig ölni kész ragadozó, éppúgy, mint ahogy én vagyok az ember is, aki mindezt megfogalmazni képes. De az vesse rám az első követ, akinek a lelkében nem élnek állati ösztönök, aki sosem vágyik ütni, és talán ölni is, ha hajtja a vágy valami után, ha emberi korlátai tehetetlenségre kényszerítik, vagy ha egy sötét utcasarkon szemtől szembe találja magát a halállal."
Nyereményjáték:
"- Valami bajod van?
- Valami nem stimmel itt - morgom az orrom alá, és hátranézek, hátha ott a hiba.
- Úgy közelebbről mire gondolsz?
- Nem tudom. Csak hányingerem van, meg viszket a tarkóm!
- Tehát terhes vagy, és nem mosakszol rendesen. Értem, ezek szerint itthon is zajlott az élet - bólogat megértően."
"- Bolhás korcs! - mordulok rá, és elhúzódom a puska közeléből.
- Tetűfészek!
- Rühraktár!
- Palotapincsi!"
"- Hogyhogy gonosz? Mihez képest? Nincs értelme abszolút jóról és gonoszról beszélni. Neked jó, ha megeszel egy nyulat, a nyúlnak nem. Ahhoz, hogy gonoszról beszélhessünk, ahhoz valakinek a szemszögéből kell nézni a dolgokat."
"- Kicsi Chris! Pontosan azoknak van joguk élni, akik képesek rá!"
"- Te újságíró vagy, sztorihajszoló firkász, neked nem az lenne a feladatod, hogy vérszívó kullancs módjára rátapadj az áldozataidra, és halálba kergesd őket a kérdéseiddel?
- Köszönöm a szakmámról alkotott, objektív és előítélet-mentes képet, ám attól tartok, csalódást kell okoznom."
"Lent pedig belecsöppenünk a "szülők távozása" című monstre színjátékba. Szerencsére már csak az utolsó előtti jeleneteibe. Apánk a bőröndjeiket trógerolja ki a kocsiba, anyánk aggodalmas arccal böngész egy listát, abból próbálva rájönni, most éppen mit felejtett itt. Jöttünkre feladja az eleve kudarcra ítélt harcot, és nekilát jó tanácsokkal traktálni minket.
- Ne feledjétek égve a gázt, nyitva a csapot, felkapcsolva a villanyt. A pénzügyeket ugyan a bank intézi, de mindig tegyétek el a számlakivonatot, hogy ha később baj adódna, utána lehessen nézni, hogy ki és mikor tévedett! Az ajtót zárjátok, és ne dőljetek be mindenféle szélhámosoknak. A legjobb, ha idegenekkel szóba sem álltok!
- Leginkább azért ne, hogy véletlen felindulásból le ne tépjétek a fejüket - szól közbe atyánk, aki a szónoklat második felét az ajtóban állva hallgatta végig. Igen, ő határozottan realistábban látja a helyzetet, mint anyánk, akit néha totálisan elvakít a szülői szeretet."
"- A bosszú az egyik legostobább emberi szokás. Nem jó bolygatni a befejezett harcokat, nem érdemes a múlton túl sokat töprengeni, ha vesztettél. A jövővel kell foglalkozni, az fontosabb!"
"Amerre mentünk, némává vált a világ. A madarak mélyebbre lapultak a fészkükben, a kutyák farkukat behúzva osontak odúik mélyére, és csak sokkal elhaladtunk után sírták el félelmüket a holdnak, mely nem válaszolt nekik."
"Telihold.
Az én éjszakám!
A nap belevész vörös ragyogásába, leszáll az éj, felizzanak a csillagok. Nincs sötét, a világra bőkezűen folyik Holdtestvér ezüst fénye, elmossa és mégis kiélezi a tárgyak körvonalát, minden mozgást kihangsúlyoz és magába rejt, tompa ragyogása betölti a feketeséget. Ez az én éjszakám!"
"Az arany ezer színében játszanak a lombok, a lusta szél meg-megcibálja a leveleket, de azok még nem engednek neki. Még nics itt az ő ideje, de nem türelmetlen, tudja, nemsokára megadják neki magukat a fák, és engedelmesen levetkezik nyári ruháikat, csupasz testtel állva a jeges tekintetű nagyúr, a hideg tél elé.
De még meleg van, még langyos és cirógató a szél, még játékos napfényfoltok táncolnak a kert megfáradt, ám még mindig zöld gyepén."
"Belenézek a tükörbe, egy gyilkos néz rám vissza.
Szemem sem rebben, már megszoktam a látványát. Bennem él a farkas. Illetve dehogy, én magam vagyok a farkas, a mindig ölni kész ragadozó, éppúgy, mint ahogy én vagyok az ember is, aki mindezt megfogalmazni képes. De az vesse rám az első követ, akinek a lelkében nem élnek állati ösztönök, aki sosem vágyik ütni, és talán ölni is, ha hajtja a vágy valami után, ha emberi korlátai tehetetlenségre kényszerítik, vagy ha egy sötét utcasarkon szemtől szembe találja magát a halállal."
Nyereményjáték:
Mihez is kapcsolódna a játékunk, ha nem a vérfarkasokhoz? De a nagy melegre való tekintettel egy könnyített játékot találtunk ki nektek. Minden blogbejegyzésben találtok egy képet egy tévésorozatban szereplő vérfarkasról. A feladat annyi, hogy a VÉRFARKAS NEVÉT és a SOROZAT vagy a FILM CÍMÉT beírjátok a rafflecopter megfelelő mezőjébe.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A blogturné további állomásai:
Július 29 - Kelly Lupi olvas
Július 30 - Deszy könyvajánlója
