Oldalak

2016. július 29., péntek

J. Goldenlane: Farkastestvér


A Delta Vision Kiadó jóvoltából másodjára is a kezünkbe vehetjük J. Goldenlane: Farkastestvér című regényét. A Blogturné Klub négy bloggere pedig úgy döntött, hogy nem ijed meg a vérfarkasoktól és belép Christina és Christian Hunter cseppet sem hétköznapi világába.

Érdemes követnetek a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Delta Vision, 2015
692 oldal
Besorolás: urban fantasy


Vérfarkasnak ​​lenni nem egyszerű.
Különösen, ha az ember fia lánynak születik.
És persze lőnek is rá.
Meg egy csomó maffiózó csörtet a nyomában.
Máskor meg beleölik a fő keresztapa medencéjébe.
Amikor éppen fontos randija lenne!
Ráadásul még a bátyja is hazajön, és az istennek sem maradna nyugton, minek következtében rájuk szabadul a teljes emberi civilizáció, minden veszett baromságával együtt!
Vérfarkasnak lenni nem egyszerű.

J. Goldenlane ezúttal a vérfarkasok kihívásokkal teli világába kalauzolja el olvasóit. Mesteri részletességgel rajzolja meg a farkaslét mindennapjait, az ember és a szörnyeteg örök harcát, a természetfeletti hatalom problémáit: az elmaradhatatlan, pikírt humorral fűszerezve. Az írónő a tőle megszokott ellenállhatatlan, sodró lendülettel, fordulatos drámával mutatja be a főszereplő, Christina és a bátyja, Christian különleges testvéri kapcsolatát – amely a Holdtestvér imádott és a rendőrcsalád elátkozott áldásán túl mindkettejük számára a legfontosabb a világon… nem is csoda, ha bármit hajlandók feláldozni, bárkivel hajlandók megharcolni érte.


Őszinte leszek (ismét:). Ezzel a könyvvel nem ez az első kapcsolatom. Jó pár évvel ezelőtt már olvastam - bele se merek gondolni, hogy mikor -, amikor még se a molyról nem tudtam, se a bloggerkedésről, csak imádtam a farkasokat, a vérfarkasokat és egy ilyen könyvet kerestem. Ekkor bukkantam rá a Farkastestvérre és bár a borítója elriasztott, de a történet felkeltette a kíváncsiságomat és így ismerkedtem meg végül "kicsi" Chris, Christian és Lui Vang történetével.
Sőt ehhez a könyvhöz még egy sztorim kapcsolódik. Vivien Holloway írónővel van egy közös hobbink, így én már elég régóta ismerem, még abból az időből, amikor még nem volt ennyire ismert. És egy ilyen alkalommal, amikor összefutottunk, elkezdtünk beszélgetni könyvekről és a legelső közös pont az volt, hogy mind a ketten imádjuk az írónőt és mind a ketten olvastuk a Farkastestvért. Így indult a mai napig tartó barátságunk:).

Mi tetszett a leginkább a regényben? A narráció. Az egész történetet Christina ("kicsi Chris") szájából halljuk elsőkézből. A hölgyemény pedig elképesztő. Minden téren. Az egy dolog, hogy vérfarkas, ami már ad egy különleges alapot neki, de mindemellett imádtam a humorát és a hozzáállását a dolgokhoz. Kemény csaj, még a barátait is a helyi bandáknál kell keresni és ezt a keménységet még az tetézi, hogy a vérfarkas mivoltuk miatt majdhogynem sebezhetetlenek - persze az ezüst itt is az Achilles-ína a társaságnak. Így minden hétköznapi dolog számukra unalmas, olyan dolgokba ütik bele az orrukat a bátyjával együtt, ami még a sokat látott kommandósoknak is kemény dió lenne. És imádtam ezt a keménységét. Minden külön megjegyzés és magyarázkodás nélkül is átjött, hogy ezek ketten halálosak és bárki, aki kikezd velük, az nem normális. Ahogy a testvérpár sem - bár, ha én is ennyire "halhatatlan" lennék, akkor valószínűleg én is hasonlóan őrült lennék. Az írónő pedig nagyon jól elkapta a farkaslét előnyeit és hátrányait - mert persze az is volt bőven. Külön élveztem az átváltozásokat, azt, amikor farkas alakban vadásztak, amikor mind a ketten tökéletesen ki tudták használni a másságuk előnyeit.
Forrás: www.goldenwolfen.com
És igen, kettőjükről beszélek, mert bár egyedül is kellően jó szereplők voltak, de igazán ketten alkottak ütős párost. A folyamatos testvéri civakodásaik a regény fénypontjai voltak, én még ennyi negatív jelzőt nem láttam így összegyűjtve arra nézve, hogy a farkasokat "gyalázzák".  Nekem is volt egy öcsém, akivel imádtuk egymást, de mégis képesek voltunk ugyanígy bármin összekapni, de a véd és dacszövetség ugyanígy megvolt köztünk. És most gondoljátok el azt, hogy Chris és Christian ráadásul vérfarkasok - hogy ott milyen hajcihő várható, ha nézeteltérés van köztük:).
Egyedül ami hiányzott nekem az talán a világfelépítés. Számomra nem igazán derült ki, hogy hol játszódik a történet (egy nagyvárosban, az kiderült), de ezen felül teljes homály fedte a helyszínt. De az is biztos, hogy ez a történet szempontjából szinte majdnem mindegy volt, mert amibe belekeveredtek, az játszódhat bármilyen városban a világ bármely táján. Rosszfiúk, drogbárók, gyilkosok mindenhol vannak. 
Persze nincs történet szerelmi szál nélkül és itt is kapunk egyet, amit eleinte nem néztem jó szemmel, hiszen Lui Vang számomra annyira semmitmondó személy volt, hogy azon kívül, hogy nekem is gyengém a kék szem, nem teljesen értettem, hogy Chris mit eszik rajta. Nem volt hozzájuk mérhető sem erőben, sem gyorsaságban, sem harciasságban. De épp ez lett a megoldás. Lui Vang volt a sok nehézfiú és egyéb mellett az egyedüli olyan személy, aki képes volt ezt a két lábon járó dinamitot (aka Christ:) kezelni. Pont a nyugodtsága, az emberiessége volt az, ami kiegyensúlyozta a lány vadságát. A regény végére már én is teljesen megkedveltem:). A szerelmi szál pedig végül pont olyan lett, ami ide illik: egy cseppet sem csöpögős, dráma is csak annyi volt benne, ami a szereplőink karakteréből elvárható.
Maga a történet pedig tökéletesen hozta azt, amit elvártam egy ilyen regénytől: gyors, pörgős, izgalmas, tele akcióval. Mondhatnánk azt, hogy a regény eleje lassabb volt, hiszen a második felétől indult be igazán az akció, de én az elejét is élveztem. Nagyon tetszett, ahogy megismerhettük, milyen is vérfarkasnak lenni, hogy telnek a napjaik és milyen galibákba keveredhetnek bele.

Összességében (másodjára olvasva is) nagyon élveztem minden sorát és mindenkinek ajánlani tudom, aki szereti a (vér)farkasokat és kíváncsi egy izgalmas, humoros urban fantasy regényre. Az pedig, hogy az írónő magyar, csak hab a tortán!
Borító: Erre két szó van - hihetetlen tetszik! Ötletes, látványos, gyönyörű - évekkel jobb, mint az első kiadás borítója.

Kedvenc karakter: Christina, Christian, Lui Vang, Ricardo

Szárnyalás: a testvérpár örökös cívódása

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: szerelem, bosszú, harag, gyűlölet - van minden a regényben

Értékelés:
Blogturné extra - idézetek
Pár kedvcsináló idézet, amelyek nagyon tetszettek nekem:

"- Valami bajod van?
- Valami nem stimmel itt - morgom az orrom alá, és hátranézek, hátha ott a hiba.
- Úgy közelebbről mire gondolsz?
- Nem tudom. Csak hányingerem van, meg viszket a tarkóm!
- Tehát terhes vagy, és nem mosakszol rendesen. Értem, ezek szerint itthon is zajlott az élet - bólogat megértően."

"- Bolhás korcs! - mordulok rá, és elhúzódom a puska közeléből.
- Tetűfészek!
- Rühraktár!
- Palotapincsi!"

"- Hogyhogy gonosz? Mihez képest? Nincs értelme abszolút jóról és gonoszról beszélni. Neked jó, ha megeszel egy nyulat, a nyúlnak nem. Ahhoz, hogy gonoszról beszélhessünk, ahhoz valakinek a szemszögéből kell nézni a dolgokat."

"- Kicsi Chris! Pontosan azoknak van joguk élni, akik képesek rá!"

"- Te újságíró vagy, sztorihajszoló firkász, neked nem az lenne a feladatod, hogy vérszívó kullancs módjára rátapadj az áldozataidra, és halálba kergesd őket a kérdéseiddel?
- Köszönöm a szakmámról alkotott, objektív és előítélet-mentes képet, ám attól tartok, csalódást kell okoznom."

"Lent pedig belecsöppenünk a "szülők távozása" című monstre színjátékba. Szerencsére már csak az utolsó előtti jeleneteibe. Apánk a bőröndjeiket trógerolja ki a kocsiba, anyánk aggodalmas arccal böngész egy listát, abból próbálva rájönni, most éppen mit felejtett itt. Jöttünkre feladja az eleve kudarcra ítélt harcot, és nekilát jó tanácsokkal traktálni minket.
- Ne feledjétek égve a gázt, nyitva a csapot, felkapcsolva a villanyt. A pénzügyeket ugyan a bank intézi, de mindig tegyétek el a számlakivonatot, hogy ha később baj adódna, utána lehessen nézni, hogy ki és mikor tévedett! Az ajtót zárjátok, és ne dőljetek be mindenféle szélhámosoknak. A legjobb, ha idegenekkel szóba sem álltok!
- Leginkább azért ne, hogy véletlen felindulásból le ne tépjétek a fejüket - szól közbe atyánk, aki a szónoklat második felét az ajtóban állva hallgatta végig. Igen, ő határozottan realistábban látja a helyzetet, mint anyánk, akit néha totálisan elvakít a szülői szeretet."

"- A bosszú az egyik legostobább emberi szokás. Nem jó bolygatni a befejezett harcokat, nem érdemes a múlton túl sokat töprengeni, ha vesztettél. A jövővel kell foglalkozni, az fontosabb!"

"Amerre mentünk, némává vált a világ. A madarak mélyebbre lapultak a fészkükben, a kutyák farkukat behúzva osontak odúik mélyére, és csak sokkal elhaladtunk után sírták el félelmüket a holdnak, mely nem válaszolt nekik."

"Telihold.
Az én éjszakám!
A nap belevész vörös ragyogásába, leszáll az éj, felizzanak a csillagok. Nincs sötét, a világra bőkezűen folyik Holdtestvér ezüst fénye, elmossa és mégis kiélezi a tárgyak körvonalát, minden mozgást kihangsúlyoz és magába rejt, tompa ragyogása betölti a feketeséget. Ez az én éjszakám!"

"Az arany ezer színében játszanak a lombok, a lusta szél meg-megcibálja a leveleket, de azok még nem engednek neki. Még nics itt az ő ideje, de nem türelmetlen, tudja, nemsokára megadják neki magukat a fák, és engedelmesen levetkezik nyári ruháikat, csupasz testtel állva a jeges tekintetű nagyúr, a hideg tél elé.
De még meleg van, még langyos és cirógató a szél, még játékos napfényfoltok táncolnak a kert megfáradt, ám még mindig zöld gyepén."

"Belenézek a tükörbe, egy gyilkos néz rám vissza.
Szemem sem rebben, már megszoktam a látványát. Bennem él a farkas. Illetve dehogy, én magam vagyok a farkas, a mindig ölni kész ragadozó, éppúgy, mint ahogy én vagyok az ember is, aki mindezt megfogalmazni képes. De az vesse rám az első követ, akinek a lelkében nem élnek állati ösztönök, aki sosem vágyik ütni, és talán ölni is, ha hajtja a vágy valami után, ha emberi korlátai tehetetlenségre kényszerítik, vagy ha egy sötét utcasarkon szemtől szembe találja magát a halállal."

Nyereményjáték:
Mihez is kapcsolódna a játékunk, ha nem a vérfarkasokhoz? De a nagy melegre való tekintettel egy könnyített játékot találtunk ki nektek. Minden blogbejegyzésben találtok egy képet egy tévésorozatban szereplő vérfarkasról. A feladat annyi, hogy a VÉRFARKAS NEVÉT és a SOROZAT vagy a FILM CÍMÉT beírjátok a rafflecopter megfelelő mezőjébe.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
 

A blogturné további állomásai: 
Július 29 - Kelly Lupi olvas
Augusztus 1 - Bibliotheca Fummie 
Augusztus 2 - Függővég 

Ismerj meg minket! Blogturné


A Blogturné Klub fennállása harmadik évéhez érkezve ismételten különleges turnéval jelentkezünk.
Számos változáson estünk át a kezdetek óta, új tagokkal bővültünk, szélesítettünk repertoárunkat, úgyhogy úgy gondoltuk - meghallgatva kéréseiteket is -, elérkezett az ideje egy olyan turnénak, melyben nem a könyvek, hanem bloggereink, az ő élményeik és olvasmányaik kapnak főszerepet.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket!
És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk nyeremény nélkül Titeket, kedves olvasók!
Hetente két blogger mutatkozik be. A teljes menetrendet a bejegyzés alján találjátok. Extraként egymásnak is (minden állomás a soron következőnek) teszünk fel kérdéseket.

Mint tudjátok, ketten vagyunk a blog szerzői: Kelly és Lupi. Ez alkalommal én (Kelly) válaszolok a kérdésekre, remélem kielégítő válaszokkal szolgálok a kérdéseitekre!
Legyen az első téma az EXTRA: Rácz-Stefán Tibi volt az előttem posztoló klubtársam, aki egy elég kemény kérdést tett fel nekem, amivel jól beletenyerelt az idei évem fájó pontjába:

Tibi: Melyik volt az a turnés könyv, aminek kiszálltál a turnéjából?

1. Adódik a kérdés: Hogy is van ez, hogy kiszállhattok egy-egy turnéból? Igen, van olyan helyzet, amikor annyira távol áll a blogger az adott történettől, hogy nem kívánja végigolvasni, mint ahogy ez bárki ember fiával megtörténhet, akkor bizony szól a turné kapmányfőnökének, hogy kiszáll a buliból. Ez csak akkor nagyon gáz, ha előre megkapjuk a könyvet, így nem véletlen, hogy a tagjaink alaposan átrágják, mit is vállalnak el. Egyben ez magyarázat is arra a sokszor feltett kérdésre / vádra, hogy miért írunk többnyire lelkendező értékeléseket. Egyszerű az ok: megpróbálunk jól választani és a tapasztalat azt mutatja, elég ritkán fogunk mellé.
2. Miből is szálltam ki? Hosszúra nyúlik vissza a Könyvmolyképző Kiadónál megjelent Julie Cross: Tempest blogturnéja, ugyanis másfél évvel ezelőtt már megkaptuk a magyar szöveget, nagyon készültünk a megjelenésre, ráadásul én magam lettem volna a kampányfőnök, szóval különösen vártam.
Azt sajnos nem tudom részletesen elétek tárni, mennyi variáción ment át a borító, de ami végül elfogadásra került, az nekem az év csalódása lett. Ennek a borítónak semmi köze nincs a valódi történethez, mérhetetlen félrevezetésnek érzem. Annyira felhúztam magam, hogy kiszálltam az egész turnéból, és nem írtam a blogon sem véleményt róla, pedig a történetet nagyon szerettem. Buta lázadás, de én ilyen vagyok.

Ki van a blogger neved mögött? - Mesélj néhány szóban magadról.

Szerencsés vagyok. Évek óta azt csinálom, amit a legjobban szeretek, olvasok, blogolok, és segítem a könyvkiadást is, de ez maradjon az én titkom, hogy milyen módon. Jelen pillanatban ez érdekel és még jó darabig remélem így is marad. Tudom, páran furcsán tekintenek rám a korom miatt, de ez engem nem érdekel. Lupival is szerencsém van, hogy rátaláltam, és elvállalta a társbloggerséget, jól érezzük magunkat a mi kis világunkban. 
Hogy valami titkot is kibeszéljek, már sokan kérdeztétek, hogy lettem Kelly. Ezer éve (2004-ben) nyitottam az első blogom, teljesen más profillal,  akkor foglaltam le ezt a nevet, méghozzá Kelly Rowland után, aki akkoriban az egyik kedvenc énekesnőm volt. (Ha valaki nem ismerné, ő akkoriban a Destiny's Child tagja volt.)

Eddig az idei könyvek közül melyik a kedvenced?

Még mindig a Winner's Curse.

Mi a legjobb a turnézásban?

Azt hiszem, a több mint ötszáz blogturné bizonyítja, hogy van helyünk a könyvek világában. Én élvezem, hogy szinte minden kiadóval remek a kapcsolatunk, megtisztelnek bennünket a bizalmukkal, információkkal látnak el a megjelenésekről. De a legjobb a turnézásban maga a folyamat, ahogy a könyv kiválasztásától  eljutunk a posztolásig, összehangoljuk az extráinkat, megbeszéljük az olvasással kapcsolatos élményeket a turné résztvevőivel. Ami mégis a legszuperebb dolog, hogy remek közösséget alkotunk, azzal együtt, hogy elég sokat vitázunk, próbálunk rendet tartani a dolgainkban, de általában a káosz a jellemző a főszezonokban. Mégis működik a dolog, immár három éve!

Nem unjátok meg a határidőre való olvasást?

Ez nehéz kérdés megint, de van megoldás. Ennyi tapasztalattal a hátunk mögött megismertük már a határainkat. Tudni kell beosztani az időt, gondolni kell a posztírásra is, amit lehetőleg ne az utolsó pillanatban kezdjük el. Például én tudtam, hogy ma fogom ezt a posztot közzétenni, de az előző két napom is foglalt volt, most épp 21.53 van, és nem tudom mikor leszek kész. Remélem éjfélig befejezem... Szóval papolok az időbeosztásról, de magam sem tartom be, és ezzel így jár mindegyikünk néhányszor. Vannak nagyon pontos bloggerek, Angelikához például órát lehetne igazítani. Nekem sok kávéra van szükségem!  Sokszor a technika ördöge szól közbe, elmegy a net, áramkimaradás van, vagy épp a Blogger szórakozik velünk, ilyenkor történnek azok a bosszantó csúszások másnapra. Esetleg tudunk napokat cserélni egymással, de a játék miatt a csúszás még mindig jobb megoldás. Ezek miatt kérjük a türelmeteket!

Melyik a kedvenc (btk-s) mémed? Mutasd meg, és mondj róla néhány szót!
Amikor egyszerre nagyon sok az olvasnivaló, november-december táján és tavasszal a könyvfesztivál és könyvhét előtt, akkor gyakran álmodozunk arról, hogy kifogy a papír a nyomdából, és néhány könyv megjelenése eltolódik. Egy ilyen pillanatban készült ez a meme, kicsit drasztikusabb megoldással, esetleg valaki felgyújthatná a papírgyárat.


Volt olyan könyv, amit csak azért olvastál el, mert a többiek rávettek, vagy kellettél a létszámhoz, és végül annyira imádtad, hogy ha tehetnéd, újraolvasnád?

Igen, Loki vett rá Susan Kay: Fantom című regényének olvasására, mégpedig azzal, hogy korábban már olvasta és meghatározó élmény volt az életében. Nem bántam meg, tényleg nagyon jó a történet, és nekem is örökre szóló olvasásélményt tudott nyújtani. De többször is előfordul, hogy kevés jelentkező van egy-egy könyvre, ilyenkor a mini turné érdekében általában olyan blogger is részt vesz a turnén, aki épp a "határait feszegeti". Mivel eddig jól sültek el ezek a beugrók, én szívesen vállalkozom rá, szuper könyvek kerültek így a kezembe.

Ha tehetnéd, melyik turnés regényhős bőrébe bújnál 24 órára, és mit csinálnál?

Paige Mahoney bőrébe bújnék és megtudnám, mi történik a Csontszüret sorozat harmadik részében, amit igencsak várok már. Imádom ezt a világot, nem lenne rossz eltölteni egy napot a többi szereplővel. Nemrég leplezték le az új borítót, de a regény csak 2017. márciusában jelenik majd meg Londonban a Bloomsbury kiadásában. Ilyenkor mindig arra gondolok, volt már nálunk is pár könyvnél világpremier közeli megjelenés, vagy túl sokat kívánok?

Melyik turnés olvasmányodon sírtál/nevettél a legtöbbet?

Kim Holden: Bright Side volt a legtöbbet sírós, és Shannon Hale: A Mesehősök Végzetkönyve volt a legszórakoztatóbb.


Melyik turnés könyvből készítenél filmet, és kikre osztanád a szerepeket?

Ez elég nehéz kérdés, mert szerintem több a  kevésbé sikeres adaptáció, mint az a néhány film, ami igazán jól sikerült feldolgozás. A könyv mindig jobb, én ezt vallom. Nem tudom például elképzelni, hogy Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó történetéből készült film vissza tudná adni azokat az érzéseket, amit az olvasás során éreztem. Közel sem! Ha mégis választanom kéne, azért Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás című regényéből készült adaptációt mindenképpen megnézném Colton Haynes főszereplésével, a női partner legyen .............. tökmindegy.

Kampányfőnökként melyik volt a számodra legkedvesebb turné?

Nehéz dolog kampányfőnöknek lenni. Nagyon sok dologra kell odafigyelni, hogy minden klappoljon. Van köztünk olyan, aki nagyon ritkán vállalja ezt el, és van úgy hat ember, akik nagyrészt elviszik a hátukon ezt a feladatot. A jó kf-séghez idő kell, ki kell találni az extrákat, a játékot, bannert készíteni,
összeállítani a doksit. Nekem a játék kitalálása a legnehezebb, de például bannert szeretek készíteni, itt meg is nézheted az eddigieket
Az idei legkedvesebb  Amie Kaufman, Meagan Spooner: Lehullott csillagok blogturnéja volt, nagyon szerettem a könyvet is, a játék is könnyű volt, sokan is pályáztak a nyereményjátékra. 


Melyik volt az a könyv idén, amire nagyon vártál?

Mindig nagyon sok könyvre várok. Nem véletlen, hogy a Goodreads-en akkora a to-read listám, mint ide a Hold, én minden egyes könyvet komolyan is gondolok, amit listára teszek. Az idei megjelenések közül Amy Harmon: Arctalan szerelem könyve volt, amire legjobban vártam. Illetve itt is azt vártam a legjobban, hogy melyik kiadó meri bevállalni az egyik legjobb new adult magánkiadós könyv kiadását Magyarországon. A Twister Média lett így számomra a legvagányabb kiadó díjasa.

Turnék miatt szoktad a határaidat feszegetni? - Más műfajt olvasni,  amit lehet, hogy más esetben nem olvasnál el?

Nem kell határokat feszegetni, mert minden műfajból olvasok, az egy dolog, hogy vannak kedvencek, ez a young adult és new adult. Mindig is sok middle grade könyvet olvastam a gyerekeim miatt, de mára már saját kedvtelésből teszem. Évente néhány klasszikus és szépirodalmi regény mindenképpen olvasásra kerül nálam blogturnéktól függetlenül. Szerintem kell a változatosság az olvasmányok terén.

Játék:

ÖT NYEREMÉNYKÖNYV VÁR GAZDÁRA!!!

1db Amy Tintera: Reboot 
1 db Abbi Glines: A végzetem
1 db Kami Garcia: Unbreakable - Törhetetlen
1 db Rachel Cohn, David Levithan: Nick és Norah  végtelen éjszakája
1 db Ben Aaronovitch: London folyói

Mostani játékunk során, a turné tematikájához igazodva, kíváncsiak vagyunk, mennyire ismertek minket. Minden blogon találtok egy kérdést, ami turnéinkhoz és magához a Blogturné Klubhoz kapcsolódik, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megválaszolni az összeset. Ha ez megvan, esélyetek nyílik megnyerni a bloggereink által felajánlott, mesés nyeremények valamelyikét.
Aggodalomra viszont semmi ok, csak olyan kérdésekkel találkozhattok, melyekre a választ blogjainkon, közös blogunkon, vagy számos elérhetőségeink valamelyikén megtaláljátok. Ráadásul akkor is nyerhettek, ha a tizenkét megfejtésben vannak hibáitok. Figyelem! Kizárólag Magyarország területén belül postázunk, illetve a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiértesítést követően, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Kérdésem: Ki volt az első vendég a Karácsony a Blogturné Klubbal turné során?
a Rafflecopter giveaway

Menetrend

2016. július 28., csütörtök

Catherine Anderson: Szélbe írt sorok

A General Press Kiadónál jelent meg Catherine Anderson regénye, a Szélbe írt sorok. A romantikus szórakoztató irodalom kedvelői jól ismerik a szerző nevét,  a Blogturné Klub is már másodszor részesül abban a szerencsében, hogy bemutathatja a soron következő történetét. Négy blogger véleményét olvashatjátok a mostani turné során, és érdemes játszani is, hiszen három nyereménykönyv vár gazdára a kiadó felajánlásában.

General Press Kiadó 2016. július 21.
352 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 3,96
Besorolás: Adult, romantikus, bántalmazás

Miután évekig félelemben élt, Amanda Banning úgy dönt, elmenekül a férjétől, és Oregonba költözik a kislányával, hogy új életet kezdjen. Barátok és pénz híján ez azonban meglehetősen nehéznek bizonyul. A megpróbáltatásokkal teli mindennapokban titkos vágyait papírfecnikre írja, és mindet szélnek ereszti, így tartva életben a reményt, hogy egyszer minden jobbra fordul, és újra megtalálhatja a boldogságot.
A szélbe írt sorok rendre Jeb Sterling földjén kötnek ki, és a férfinak fogalma sincs arról, hogy a birtokán szanaszét heverő üzenetek hamarosan megváltoztatják az életét. Nem érti, miért érzi szükségét, hogy Amanda segítségére siessen, amikor a nő háza egy jégvihar miatt átmenetileg lakhatatlanná válik. Talán az asszony bátorsága, talán a gyönyörű barna szeme a magyarázat, de bármi is legyen az, a férfi, aki már lemondott a szerelemről, eltökéli, hogy semmivel sem törődve valóra váltja Amanda álmait.

A felnőtt romantikus történetek engem minden alkalommal bebugyolálnak valami láthatatlan szívmelengető érzésbe, mint egy  puha polár takaró egy téli estén. Jólesnek, még akkor is, ha tudom, hogy a valóságban nem egy amerikai kisvárosban élek, és nem vesznek körbe olyan szomszédok, akik valóban törődnének velem, ha bajba kerülnék. De annyira jó ilyen történeteket olvasni, hogyha valaha megunom a young adult sztorikat, valószínűleg beleásom magam a romantikába.
Elolvasva a fülszöveget, szerintem mindenki egy átlagos, kitalálható történetre gondol, ami egy kaptafára készül, és pár órára remek szórakozást nyújt. Nos ez részben igaz is, de jelen esetben nekem tudott a szerző újat mondani, és mélyebben elgondolkodtatni a könyv témájáról.
Képzeljetek el egy gyönyörű fiatal nőt egy hatéves kislánnyal, akik annyi szörnyűségen mentek keresztül, hogy szökni kényszerülnek a bántalmazó apától, és meg sem állnak két államnyira, egy eldugott oregoni kisvárosig. Mystic Creekben egy lelakott házat bérel Amanda és a helyi iskola konyháján helyezkedik el, annak reményében, hogy csendben meg tudják húzni magukat és talán össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy a legalapvetőbb kényelmet biztosítsa a lányának. Nagy lépés volt számukra a szökés, hiszen a férje valósággal rabként tartotta, és minden apró vétségért megverte, egy idő után nem csak őt, de a néhány éves kislányát is. Azonban ezen a télen sokkal keményebb az időjárás, egy jégvihar lakhatatlanná teszi a házukat, mert a leszakadt vezetékek áramszünetet okoztak, ami miatt fűteni sem tudtak. Véletlenek sorozatának eredményeként pont az  a férfi segít nekik, aki korábban megtalálta a kis rózsaszín cetliket, amikre Amanda a legtitkosabb gondolatait írta, és  szélnek eresztette  magányos estéin a verandáról. A harmincéves Jeb szép tágas házzal rendelkezik, ideiglenesen befogadja őket, itt van bőven hely, étel, ital, és meleg kandalló. 
Innen már tudsz mindent - gondolod magadban, pedig nem így van, a szálak elindulnak a kavarodás útján, és nem kevés meglepetést, fordulatot okoznak, már-már krimibe illően alakítva a cselekményt.
Nagyon tetszett, hogy lassan, lépésről lépésre alakul ki a bizalom Jeb és Amanda között. Óriási szerepe volt kettejük közeledésében a kicsi Cloénak, aki elvarázsolta a pasi magányos szívét. Megszakadt a szívem ezért a kislányért, amit el kellett viselnie az elmúlt években, az maga a borzalom. Sokan hibáztatni fogják Amandát az olvasók közül, de bizony vannak olyan helyzetek, amikor a félelem erősebb, mint a józan ész.
A szerző stílusa nagyon tetszett, gyönyörűen formált mondatokkal, gondolatokkal kényeztetett, és még a jéggel borított tájat is fenségesnek láttam a leírásai alapján. A könyv eredeti címét adó jelenséget mindenki láthatta már, bár a mai gyerekek talán nem, amikor egy hirtelen erős jegesedés után enyhül az idő, kezd felolvadni a táj, és minden ezüstösen csillog. Volt abban valami báj, hogy a harminc fokos melegben olvastam a mínusz 28 fokos hidegről, vacogtak a szereplők, én meg döntöttem magamba a jeges ásványvizemet. A másik ráadás pozitívum Bozo volt, a férfi főszereplő masztiff kutyája.  Nos, nyugodtan állíthatom, hogy ettől a fajtától a lehető legmesszebb állok, ha választanom kéne magam mellé egy kutyust.  Ez a kutya több mint 100 kg! Nyáladzik, ledönt a lábadról, szétrág mindent, mégis olyan barátságosnak írta le a szerző ezt a nagy melákot, hogy gondolkodás nélkül elfogadtam volna magamnak. (a gazdájával együtt)
A karakterekkel meg voltam elégedve, Amanda és Jeb fejlődését lehetett a leginkább érezni, de aranyosak voltak a közeli családtagok és a közösség tagjai is, a szomszédok, boltosok, igazi egymással törődő közösséget ismertem meg. Van ilyen nálunk is? Nyugtassatok meg, hogy igen..
A lényeg azonban az, hogy a szerző egy ilyen romantikus, tündérmesés regényben is kellően tudta hangsúlyozni az igazi mondanivalót, harcolni kell a családon belüli erőszak ellen, és ebben jelentős feladata van a környezetnek, oda kell figyelnünk egymásra és segítenünk kell a bajban.
Szívből ajánlom a regény minden romantikus léleknek, akik egy csodásan megírt téli, szerelmes történetre vágynak.

Borító: Nagyon tetszik, de egy hibája van, azok a cetlik rózsaszínűek voltak.
 
Kedvenc karakter: Jeb

Szárnyalás: A rengeteg főzés!

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Érzelmi hullámvasútra visz a történet, megéled a borzalmakat, ugyanakkor megtalálod a szívmelengető romantikát is.


Értékelés:

Blogturné extra: Masztiff és egyéb nagykutya-vegyesfelvágott, avagy ez a fajta is lehet imádnivaló, a gyerekeknél különösen!

Nyereményjáték:

Catherine Anderson számtalan szívet tépően gyönyörű romantikus regénnyel kényeztette már a hazai olvasók lelkét. De vajon sikerül-e ráismernetek egy-egy nagy sikerű sorozatára a blogturné négy állomásán közreadott rövid leírás alapján? Azaz széria elnevezéseket várunk a válaszokban.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Egyesek 11 kötetesnek tartják ezt a 20. században játszódó szériát, mások azonban szeretik az egyik történelmi romantikus kötetet is hozzácsapni a felsoroláshoz.


a Rafflecopter giveaway

Turné állomások:

07.22. - Angelika blogja
07.24. - Zakkant olvas
07.26. - Szembetűnő
07.28. - Kelly & Lupi olvas

2016. július 27., szerda

John Corey Whaley: Kobak


Travis Coates akár átlagos tinédzser is lehetne, ha nem történt volna meg vele a legnagyobb csoda - új testet kapott. Viszont mint mindennek, ennek a csodának is ára van: öt év telt el a két műtéte közt, a világ pedig nem állt meg. Travisnek meg kell szoknia, hogy semmi nem olyan, mint régen volt. A Blogturné klub hat bloggere vállalkozott arra, hogy lélekben támogassa a fiút. Ha pedig ti is velünk tartotok, megismerhetitek Travist, Kylet, Hattont és Catet, valamint esélyetek lehet megnyerni John Corey Whaley regényét az ÉTK Kiadó felajánlásában.

ÉTK Kiadó - Merit könyvek 2016.
256 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads: 3.81
Besorolás: YA, realista, coming-of-age

„Képzeld ​​csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.”
Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét.
A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.
Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.
A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal.

Azt hiszem, a szerző nevét beírhatom a kedvenc regényíróim közé, nekem ez a könyv nagyon-nagyon tetszett. Nem véletlenül kapott annyi díjat és jelölést, ezt a történetet olvasnia kellene minden fiatalnak. A fülszöveg nagyon jól leírja az alapproblémát, de van bennem nem kevés kétség, hogy a regényötlet abszurditása elriasztja az olvasókat, őszintén szólva velem is majdnem megtörtént. Milyen történetet tud ez az író kihozni egy levágott fej transzplantálásáról egy új testre? Meglepetésemre ez a könyv egy igazi felnőtté válós történet, amit egy külön kategóriával is jellemeznek az ifjúsági könyvek között, ez a "coming of age". 
Tiszta tehát a kiindulópont, a haldokló 16 éves Travis öt évvel ezelőtt elbúcsúzott a szeretteitől, mindenkitől, aki fontos volt neki, és a hozzá legközelebb állókon kívül mindenki azt hitte, hogy meghalt. Jelen pillanatban azonban a tudomány váratlanul gyors fejlődésének hála, sikerült egy donor testére illeszteni egy 56 órás műtét során a korábban kísérletileg lefagyasztott fejét. Ez így leírva nem is lehetne morbidabb! (Pedig ez a műtét hamarosan valósággá válik, egy kínai orvoscsapat készül a fej transzplantációjára belátható időn belül.) Rajta kívül egyetlen emberen végezték el sikeresen a műtétet, így már ketten vannak, akik visszatértek a halálból. Ez a regény kulcsmondata, a halálból való visszatérés. Hogyan dolgozza fel ő maga és a környezetének tagjai, a családtagok, barátok, a szerelme, az iskolatársai ezt a felfoghatatlan eseményt? A szerző gyönyörűen felépítve, lépésről lépésre adja vissza az olvasónak, mit érez Travis és mit érez a környezete. Mert ez a két oldal messzemenően nem érti meg egymást, máshogy gondolkodnak, mást várnak el a kialakult helyzettől. Travis számára az eltelt öt év csak egy álomnyi időnek tűnik, de a környezete végigélte ezt az öt évet, ráadásul a hozzá legközelebb állók mély gyászolással töltötték. Értetlenül áll Travis ahhoz, hogy a szobája eltűnt, és egy szürkén berendezett vendégszobává alakult, de ez semmi ahhoz képest, hogy a barátai félnek találkozni vele, és nem kevés idő telik el, míg végre elég bátrak lesznek elfogadni őt ebben a formában. És ott van Cate, akivel egy húron pendültek, halálosan szerelmesek voltak egymásba. Hogy tudja feldolgozni Travis, hogy Cate továbblépett, vőlegénye van, akihez hamarosan feleségül megy.

Van tehát bőven bonyodalom, és ahelyett, hogy a regény fejezetei során megoldást kapnánk, inkább újabb és újabb fordulatok következnek, amire Travis abszolút nem számított. A legjobb azonban az, hogy te kedves olvasó, el fogsz gondolkodni ezeken a helyzeteken, mert ez annyira új felállás, hogy nem fog nyugton hagyni a gondolat, etikailag mi a helyes? Van joga visszatérni az életbe egy egyszer már elhalálozott embernek? Mi az elvárható hozzáállás a visszatéréshez? Travis nagyon nehezen dolgozza fel, hogy amíg ő Jeremy Pratt testét megkaphatta és visszajöhetett az életbe, addig Jeremy  meghalt. Jeremy teste más, erősebb, izmosabb, jobb, mint az övé volt, de akkor is egy IDEGEN!
Persze végig drukkoltam Travisnek, hogy kapja meg amit szeretne, ugyanakkor a másik oldalt is megértettem, akiknek  tovább kellett lépniük ahhoz, hogy ne emésszék el magukat is a gyász éveiben. Érdekes volt a másik visszatérő életének alakulása is, akivel telefonon tartotta a kapcsolatot Travis, és többnyire tudtak segíteni egymásnak a tapasztalataikkal.
Csodálatos, ahogy a szerző végigvezeti az olvasót ezen az időszakon, ami több hónapot ölel fel, és jó néhány visszaemlékezés is gazdagítja a múltból. Travis hangján szól a történet, amit külön nagyon szerettem, van a srácnak egy remek humora alapból, és a helyzetkomikumokkal rásegít erre bőven. Nagyon hasznos és tanulságos volt szülőként olvasni a regényt, érdekes dolgok derültek ki számomra Travis szüleivel kapcsolatban, szerintem ez egy olyan young adult történet, amit szívesen olvasnak majd a szülők is.  Alaposan belegondolva nehéz eldönteni, én vajon az apa vagy az anya tetteit követném.
Örültem annak, hogy nem ment a történet el egy nyálas love story irányába, és abszolút helyes ami a regény végén történt. Gondolatébresztő, remek könyvet olvastam, olyan karakterrel a főszerepben, akire biztos, hogy sokáig emlékezni fogok.
Remélem, hogy ez a könyv sikeres lesz az olvasók körben, és reménykedhetünk abban, hogy a kiadó a szerző többi könyvét is kiadja, mert ahogy utána néztem, mind érdemes lenne rá.

BorítóJó koncepció, de az eredeti is nagyon tetszik.
 
Kedvenc karakter:Travis

Szárnyalás: Jeremy Pratt teste.

Mélyrepülés: Cumi hamvai :)

Érzelmi mérce: Mindenképp felvetődik pár etikai kérdés, és az érzelmek is hullámoznak rendesen.

Értékelés:

Blogturné extra:
A szerző egyik kedvenc műfaja a "coming of age" a young adult irodalmon belül, megmutatom a 10 kedvenc könyvét, amit feltétlenül ajánl elolvasásra:

1. J.D. Salinger: Zabhelyező
2. Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
3. Julie Murphy: Side Effects May Vary
4. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
5. Andrew Smith: Winger
6. Ernest Cline: Ready Player One
7. Holly Goldberg Sloan: 7esével
8. Lois Lowry: Az emlékek őre
9. Frank Portman: King Dork
10. Andrew Smith: Grasshopper Jungle


Nyereményjáték


Travis története fikcionális, azonban a való világban is történtek olyan esetek, amelyeket igazi csodának tekinthetünk. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a megadott információk alapján kitaláljátok, kikkel történt meg az elképzelhetetlen. A játékban helyes válaszokat adók közt pedig kisorsolunk három példányt John Corey Whaley: Kobak című regényéből. Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. 

Feladvány: A férfi a testvérével együtt 47 emelet magasságban tisztított ablakot, mikor a kötelek megadták magukat, ők pedig lezuhantak. / A testvér életét vesztette, ő pedig olyan súlyosan sérült meg, hogy az orvosok a sürgősségin műtötték meg. / 3 hétig vegetatív állapotban feküdt a sürgősségin, mert nem merték megmozdítani. / Karácsony napján ébredt fel, pár héttel később pedig haza is térhetett. 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07/23 Always Love a Wild Book
07/25 Sorok között
07/27 Kelly & Lupi Olvas
07/29 Deszy könyvajánlója
07/31 CBooks
08/02 Dreamworld
 

2016. július 25., hétfő

Catherine Banner: Ház az éj peremén



A Maxim Könyvkiadónál jelenik meg Catherine Banner: Ház az éj peremén című regénye. Kalandozzatok a Blogturné Klub négy bloggerével egy olasz szigetre, ismerjétek meg a ház és lakói történetét, barangoljátok be a 20. századot, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Maxim Kiadó, 2016
392 oldal
Fordította: Kocsis Anikó
Goodreads: 4,11
Besorolás: történelmi fikció, családregény

Castellamare ​​szigete éppen annyira messze van a szárazföldtől, hogy elfelejtsék, de nem elég messze ahhoz, hogy a világ bajaitól is kímélve legyen. A sziget életének középpontjában egy virágokkal benőtt kis kávézó áll, ami már generációk óta csalogatja be a kis közösséget beszélgetni, pletykálni. Különleges emberek találkoznak itt, és lenyűgöző sorsok fonódnak össze. Castellamare lakosait nagyban megváltoztatja a két világháború, a gazdasági világválság, és a fasiszta fenyegetés. 

Majdnem egy évszázadon át követhetjük az Espinosa családot titkokon és rejtélyeken, megpróbáltatásokon és áldozatokon át. De megismerhetünk egy kegyetlen grófot és elbűvölő feleségét, egy lelkészt, aki imádja a botrányt, egy háborús rab múltú költőt, egy kívülálló lányt, aki az erő egy fontos pillére lesz, valamint egy sebesült angol katonát, aki a tengerből bukkan fel. 

A szerelem, a szenvedély és barátság szoros köteléke, a keserű rivalizálások, és a megbocsátás ereje tölti be ennek a gazdag, hatásos regénynek a lapjait.

Egy családregény nem könnyű olvasmány és az íróknak sem egyszerű dolog végig fenntartani az olvasók figyelmét. Régebben én is sok családregényt olvastam, szerettem is őket nagyon, rettentően beléjük tudtam merülni, de mostanában hozzászoktam már a pörgős, akciódús regényekhez, így a kezdeteknél picit azért bennem volt a félsz, hogy mennyire fog tudni lekötni ez a majdnem 400 oldalas könyv.

A történet szerint egy ifjú orvos, Amedeo Esposito egy istenhátamögötti szigetre, Castellamare-ra érkezik, hogy a körorvosi poziciót betöltse. A fiú árva volt, egy orvos vette magához és ő is taníttatta ki. Sajnos azonban a védence hiába okos, jó eszű és hiába végez orvosként, csak alkalmi munkákat talál. Egy napon azonban rámosolyog a szerencse és állandó állást ajánlanak fel neki a már fent említett szigeten. És innen indul a majdnem 100 évet átívelő családregény.

Amadeo megházasodik, gyermekei születnek, majd pedig unokái. Természetesen nemcsak róla szól ez a regény és a családjáról, hanem a sziget többi lakosáról, jókról és rosszakról, gazdagokról, szegényekről, olyanokról, akik tisztes öregségben haltak meg és olyanokról is, akiket a háború vagy más borzalom ragadott el.

Első hangzásra ez így nem tűnik valami izgalmasnak, ugye? Pedig higgyétek el, hogy az, hiszen 100 év nagyon sok idő, rengeteg minden történik az itt lakókkal és a főhőseinkkel.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy mibe szerettem bele jobban: a szigetbe magába vagy pedig a lakosaiba. Hiszen a sziget gyönyörű volt a maga vad valójában. Egy elszigetelt paradicsom (bár néha maga a pokol), az írónő annyira képletesen mutatta be, hogy láttam magam előtt a szirteket, a hihetetlenül kék tengert, hallottam a sirályokat és persze a tenger soha meg nem szűnő morajlását. De nemcsak a sziget természeti szépségei fogtak meg, hanem az építményei is - imádom a rusztikus olasz házakat és régi olasz városokat és ezt itt megkaptam a teljes valójában. A fő színhely egy régi, kétemeletes ház, a "Ház az éj peremén", amely a városka főterén helyezkedett el, gyönyörű bougainvillea bokrokkal körbevéve. Tudom, hogy ez egy kitalált helyszín, de annyira élővé vált a szememben, hogy nagyon szívesen elmennék és megnézném személyesen is. Szívesen leülnék az egyik asztalhoz, megkóstolnám a híres rizsgolyókat (annyit olvastam róluk, hogy még a nyál is összefolyik a számban, ahogy csak megemlítem:), innék egy limoncellot vagy arancellot, elnézegetném az öreg kártyásokat és ha szerencsém lenne, akkor Amedeo leszármazottaival is elbeszélgethetnék.

Persze a szereplőket sem hagyhatom ki. Nehéz ennyi ember életútját figyelni és véleményt alkotni róla, így általában ki szoktam választani 2-3 embert és az övökét figyelem csak, a többiek pedig statiszták a számomra. Itt most nem Amedeo lett az én főszereplőm, hanem Maria-Grazia, Amedeo lánya. Nagyon megkedveltem, küzdelmes élete volt, három fiútestvér mellett nem volt egyszerű a sorsa, hát még ha azzal tetézzük a dolgot, hogy sokáig járókeretet kellett hordania. De mégis. Az ő életútja tetszett a legjobban, érte izgultam a legjobban. És az a szerelmi szál! Egyáltalán nem hétköznapi, ahogy összekerültek a párjával, ahogy megküzdött érte a fiú és az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a másik udvarlójával Maria-Grazia-nak milyen gondja akadt! 
De ugyanígy érdekes volt Andrea, a grófi egyszem fia vagy Flavio, Maria-Grazia egyik bátyjának a sorsa is.
Természetesen nagyon szerettem a többi szereplőt is, aki bár úgy tűntek, hogy csak egyszerű mellékszereplők, de nélkülük nem lett volna teljes az egész, hiszen mindenki valamilyen módon beleszólt a történetbe, formálta, átalakította azt. Ahogy a történelem is, az I. és a II. világháború, amelyek nem közvetlenül érintették a szigetet, hiszen annyira az istenháta mögött volt, hogy ide csak tényleg véletlenül vetődött el bárki is, de mégis hatással volt az ott lakókra, még ha közvetetten is vagy ott volt a gazdasági világválság és persze a fejlődés, ami szintúgy befolyásolta az itt élők életét.

Összességében nagyon tetszett a történet, amit az írónő nagyon érdekfeszítően adott elő. Néha a szívem szakadt meg - főleg az ilyen mondatoknál: "És soha többé nem látták egymást.", máskor viszont jókat nevettem az itt élők babonás, néha pedig túlzottan is istenfélő dolgain. A regényt pedig mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, de főleg azoknak, akik nem kifejezetten egy gyors lefolyású történetet keresnek, hanem szívesebben mélyednek el egy gyönyörű, de néha kegyetlen sziget és lakóinak a történetében.


Borító: Nem rossz, de nekem nem adja vissza a történetet. (bár az is igaz, hogy megnézve a többi kiadás borítóját, egyiktől se vagyok elájulva).

Kedvenc karakter: Robert, Maria-Grazia, Andrea

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: ez egy családregény, így az érzelmek teljes garmadájával találkozhatunk, szeretet, gyűlölet, bánat, öröm, szerelem...

Értékelés:

Ha megtetszett ITT megrendelheted.

Blogturné extra - hangulatteremtő képek

Én így képzelem el a szigetet:


A család éttermét és a házát:
 

 Az ételek, italok, amelyeknek nagy szerepe volt - rizsgolyók, limoncello és arancello:

A tengerparti barlang és benne a temetkezési hely:



És Szent Agáta:


Nyereményjáték:
Catherine Banner regényében nagyon fontos szerepet tölt be egy bizonyos ház - az éj peremén. A turnéhoz kapcsolódó játékunkban most hasonló fontossággal bíró házakat keresünk. Az állomásokon fülszövegrészleteket olvashattok egy-egy olyan könyvből, melynek címében szerepel a "ház" szó. A Ti feladatotok, hogy kitaláljátok, mely könyvről van szó és a szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába! Csak a szerző nevére vagyunk tehát kíváncsiak :)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A sorsoláson csak azok vesznek részt, akik minden állomáson helyesen válaszolnak - válaszaitokon utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, melyre kérjük, 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

“Liz és Jack Sutherland tizennyolc évi boldog házasságának karácsony délelőttjén véget vet egy váratlan tragédia. Az asszony számára szinte elviselhetetlen a veszteség. Hogyan éljen tovább férje, munkatársa, legjobb barátja nélkül? De nem engedheti át magát a gyásznak, öt kétségbeesett gyermeket kell vigasztalnia, akik közül az egyik különleges figyelmet igényel. Liz a gyermekei szeretetéből merít erőt, hogy folytassa munkáját, s helyt álljon a családban anyaként és „apaként” egyaránt. 

Néhány hónap elteltével a legidősebb fiú baleset következtében kórházba kerül. Liz itt ismerkedik meg és barátkozik lassan össze dr. Bill Websterrel. Az új kapcsolat reményt ígér. Ám mire elérkezik a karácsony és Jack halálának első évfordulója, az asszony újabb családi krízissel találja magát szemben…”


A blogturné további állomásai:
Július 21 - Szembetűnő
Július 24 - Letehetetlen
Július 25 - Kelly Lupi olvas
Július 27 - Könyvvilág

Egy téma, öt borító #15 - szárnyak

Egy új állandó heti rovatot indítottunk Andival (Függővég), melynek főszerepében a könyvborítók lesznek. Az ötletet a Sugar & Snark angol blogról vettük kölcsön.

A LÉNYEG:

Minden hétfőn kiválasztunk egy témát, amihez 5 borítót keresünk. Az 5 kedvenc borítónkat pedig közzé tesszük. Bárki nyugodtan csatlakozhat hozzánk a saját TOP 5-ös listájával az adott témában. Téma javaslatokat örömmel fogadunk, ne fogjátok vissza magatokat! :) 

AZ EHETI TÉMA :

SZÁRNYAK

És a kedvencem: 
Megosztanád az 5 kedvenc szárnyas borítódat? Kommentben szívesen várjuk a te választásaidat is:)

2016. július 22., péntek

Bosnyák Viktória: Elképesztő!


Mit szólnátok hozzá, ha a nyári szünet közepén egy rejtélyes alapítványtól meghívót kapnátok egy különleges táborba? Ha már a tábor helyszínét is egy rejtvény megfejtésével kellene megtalálnotok?
Jóhegyi Laci, Dóri és Sári - a népszerű Tündérboszorkány-trilógia főszereplői - pont egy ilyen meghívót kapnak és ezzel életük egyik legkülönlegesebb kalandja kezdődik el.
A Blogturné Klub három bloggere is részt vett ebben a hihetetlen kalandban és megosztja veletek a véleményét róla. Érdemes követnetek a turnét, ugyanis nem csak plusz információt tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kolibri, 2016
216 oldal
Besorolás: YA

Elképesztő ​​álmai mindenkinek vannak.
A tiéd mi? Luxusnyaralás? Léghajózás? Száguldozás egy spéci terepjáróval? Hogy felvegyenek a legmenőbb gimibe? Vagy olyan őrült barátot szeretnél, aki betör a kedvedért egy múzeumba? Eset?leg valami különleges tehetségre vágysz?

Jóhegyi Laci, Dóri és Sári – a népszerű Tündérboszorkány-trilógia szereplői – rejtélyes meghívót kapnak egy ismeret?len suli gólyatáborába. De vajon miért tilos az internet és a mobil használata? Ez gáz! Elmenjenek egyáltalán?

De talán épp ez lesz az a nyár, amikor a legelképesztőbb álmaik is valóra válnak.
Világéletemben imádtam rajzolni. Első értékelhető munkámat három évesen festettem az unokatesómról, amint felcsavarja a szőnyeget. Szigetszentmiklóson nőttem fel, de Sopronban váltam grafikussá, osztálytársaimmal azóta a Halisten Stúdióban dolgozunk. Imádom a színes harisnyákat, rengeteg sci-fi-t és veszélyesen sok kávét fogyasztok.
Gyerekkoromat a budai Vár, és a Gellérthegy bűvöletében töltöttem. Már akkor tudtam, hogy ez a környék különleges, sőt, isteni. Sajnos, amikor gimibe jelentkeztem, az AA még nem nyitotta meg titkos kapuit, ezért nem járhattam oda. Vajon felvettek volna egyáltalán? Most abban reménykedem, hogy egyszer tarthatok ott író-olvasó találkozót.


Őszinte leszek, az írónőtől még nem olvastam semmit. Sem a Tündérboszorkány trilógiát, se mást. A könyvre azért figyeltem fel, mert egy különleges táborozást ígért, amire nagyon kíváncsi lettem.
A történet szerint a nyár közepén egy különleges meghívót kézbesít főhősnőinknek, Sárinak és Dórinak a postás, amelyben egy titokzatos AA alapítvány táborozni hívja a két lányt. De hogy ne legyen egyszerű a dolog, nem címet adnak nekik, ahová menniük kell, hanem egy rejtvényt. Ha ezt megfejtik, akkor érdemes a táborozásra, ha nem... akkor ennyi volt. A lányok persze gyorsan kitalálják a helyszínt, így hamarosan a titokzatos táborban találják magukat, amit egy budapesti szállodában , a Gellért Szállóban tartanak. Én már itt elvesztem. Ebben a kerületben élek, naponta kétszer is elmegyek a Szálló előtt és akár nappal van, akár éjszaka, mindig megcsodálom az impozáns épületet. Mindig is szerettem volna bemenni, megnézni a szobáikat, a fürdőjét, a strandját, de eddig még nem volt rálehetőségem. A srácok segítségével azonban bejutottam végre, de a kíváncsiságomat még így se tudtam kielégíteni, így elmondhatom, hogy most még inkább szeretném megnézni belülről is a szállót:).
A lányokra pedig egy izgalmas tábor vár, aminek én személy szerint is élveztem minden percét. Ami a legjobban tetszett az egészben, hogy mindenkitől elvették indulásképpen a mobilját - ami persze közfelháborodást váltott ki. Az írónő nagyon élethűen érzékeltette, hogy a mai ifjúság (sőt a felnőtteket is beleérhetjük), mennyire hozzá van nőve a mobiljához. Végiggondoltam, hogy én is mennyire lennék képes a mobilom nélkül létezni és hát... nehezen:).
A társaság és a feladatok azonban hamar feledtetik a kis csapattal a mobilhiányukat. Egy furcsának tűnő feladat vár rájuk, méghozzá a Magyar Nemzeti Galériában. Nagyra értékeltem, hogy Bosnyák Viktória megpróbálta becsábítani a fiatalokat egy képtárba, hogy megismerjenek pár, világhírű magyar festményt. És egyszerűen olyan izgalmas, érdekes okkal, ami miatt szerintem sokan észre se fogják venni, hogy a regény ismertet és tanít is egyben:). És igen, ha ezzel a történettel már 10-15 fiatallal több megy el a Galériába és keresi fel ezeket a festményeket, illetve megismeri őket, akkor az írónő már elérte a célját. :)
Ja és a legérdekesebb dolgot kihagytam, a regényben megbúvó képregényeket! Személy szerint még soha nem olvastam olyan regényt, amit bizonyos időközönként a történethez szorosan kapcsolódó képregény színesít! Ez egyszerűen fenomenális ötlet volt!
A történet pedig végig izgalmas, egy percre sem lassít, ráadásul mindenki által ismert helyszíneken játszódik. A szereplők fiatalok, szerethetőek, könnyen bármelyikünk a helyükbe képzelheti magát és az pedig, ami kiderül róluk, a táborról és a tábor céljáról! Kedves Bosnyák Viktória! Megadnád az AA Alapítvány elérhetőségét? Hátha még én is beleférnék a csapatba:). Természetesen arról sem feledkezhetek meg, hogy még egy aprócska romantikus szál is színesíti a történetet, amit nagyon szerettem.
Egyetlen egy hibát fedeztem csak fel benne:), mégpedig azt, hogy RÖVID. Szívesen olvastam volna még tovább, hiszen olyan vége van, ami azonnali folytatásért kiált, így remélem, hogy az írónő nem fog minket sokáig várakoztatni. Én pedig addig is azt hiszem elolvasom a Tündérboszorkány-trilógiát, mert ezzel a regénnyel meghozta az írónő a kedvemet a többi műve iránt:).
Borító: Ötletes, fiatalos, találó a regényhez, nekem nagyon tetszik!

Kedvenc karakter: nem tudok választani, imádtam mindannyiukat

Szárnyalás: az ötlet és a kivitelezés (és hogy Budapesten játszódik a történet!!) és akkor még nem is említettem a képregényt a regényben:)

Mélyrepülés: nincs - ha nagyon kukacos akarnék lenni, akkor abba kötnék bele, hogy rövid lett :)

Érzelmi mérce: van benne egy kis romantika, de minden a YA keretein belül

Értékelés:
Nyereményjáték:
A történetben fontos szerepet játszik a Magyar Nemzeti Galéria és morzézás is, így a játékunk is ehhez kapcsolódik.
Mind a három állomáson egy, a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető, híres, magyar festő által készített festmény nevét írtuk le a Morze-abc betűivel. Próbáljátok megfejteni a festmény nevét, de nekünk nem erre lesz szükségünk, hanem a festője nevére.
Segítségként a Morze-abc-t mellékeljük.
A rafflecopter megfelelő mezőibe így három, magyar festő nevét várjuk.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

-...|..-|-..|.-|...-|.--.-|.-.| |-...|.|...-|..-..|-|.|.-..|.






A blogturné további állomásai:
Július 22 - Kelly Lupi olvas
Július 24 - Dreamworld