A Maxim Könyvkiadónál jelenik meg Catherine Banner: Ház az éj peremén című regénye. Kalandozzatok a Blogturné Klub négy bloggerével egy olasz szigetre, ismerjétek meg a ház és lakói történetét, barangoljátok be a 20. századot, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
392 oldal
Fordította: Kocsis Anikó
Goodreads: 4,11
Besorolás: történelmi fikció, családregény
Castellamare szigete éppen annyira messze van a szárazföldtől, hogy elfelejtsék, de nem elég messze ahhoz, hogy a világ bajaitól is kímélve legyen. A sziget életének középpontjában egy virágokkal benőtt kis kávézó áll, ami már generációk óta csalogatja be a kis közösséget beszélgetni, pletykálni. Különleges emberek találkoznak itt, és lenyűgöző sorsok fonódnak össze. Castellamare lakosait nagyban megváltoztatja a két világháború, a gazdasági világválság, és a fasiszta fenyegetés.
Majdnem egy évszázadon át követhetjük az Espinosa családot titkokon és rejtélyeken, megpróbáltatásokon és áldozatokon át. De megismerhetünk egy kegyetlen grófot és elbűvölő feleségét, egy lelkészt, aki imádja a botrányt, egy háborús rab múltú költőt, egy kívülálló lányt, aki az erő egy fontos pillére lesz, valamint egy sebesült angol katonát, aki a tengerből bukkan fel.
A szerelem, a szenvedély és barátság szoros köteléke, a keserű rivalizálások, és a megbocsátás ereje tölti be ennek a gazdag, hatásos regénynek a lapjait.
Egy családregény nem könnyű olvasmány és az íróknak sem egyszerű dolog végig fenntartani az olvasók figyelmét. Régebben én is sok családregényt olvastam, szerettem is őket nagyon, rettentően beléjük tudtam merülni, de mostanában hozzászoktam már a pörgős, akciódús regényekhez, így a kezdeteknél picit azért bennem volt a félsz, hogy mennyire fog tudni lekötni ez a majdnem 400 oldalas könyv.
A történet szerint egy ifjú orvos, Amedeo Esposito egy istenhátamögötti szigetre, Castellamare-ra érkezik, hogy a körorvosi poziciót betöltse. A fiú árva volt, egy orvos vette magához és ő is taníttatta ki. Sajnos azonban a védence hiába okos, jó eszű és hiába végez orvosként, csak alkalmi munkákat talál. Egy napon azonban rámosolyog a szerencse és állandó állást ajánlanak fel neki a már fent említett szigeten. És innen indul a majdnem 100 évet átívelő családregény.
Amadeo megházasodik, gyermekei születnek, majd pedig unokái. Természetesen nemcsak róla szól ez a regény és a családjáról, hanem a sziget többi lakosáról, jókról és rosszakról, gazdagokról, szegényekről, olyanokról, akik tisztes öregségben haltak meg és olyanokról is, akiket a háború vagy más borzalom ragadott el.
Első hangzásra ez így nem tűnik valami izgalmasnak, ugye? Pedig higgyétek el, hogy az, hiszen 100 év nagyon sok idő, rengeteg minden történik az itt lakókkal és a főhőseinkkel.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy mibe szerettem bele jobban: a szigetbe magába vagy pedig a lakosaiba. Hiszen a sziget gyönyörű volt a maga vad valójában. Egy elszigetelt paradicsom (bár néha maga a pokol), az írónő annyira képletesen mutatta be, hogy láttam magam előtt a szirteket, a hihetetlenül kék tengert, hallottam a sirályokat és persze a tenger soha meg nem szűnő morajlását. De nemcsak a sziget természeti szépségei fogtak meg, hanem az építményei is - imádom a rusztikus olasz házakat és régi olasz városokat és ezt itt megkaptam a teljes valójában. A fő színhely egy régi, kétemeletes ház, a "Ház az éj peremén", amely a városka főterén helyezkedett el, gyönyörű bougainvillea bokrokkal körbevéve. Tudom, hogy ez egy kitalált helyszín, de annyira élővé vált a szememben, hogy nagyon szívesen elmennék és megnézném személyesen is. Szívesen leülnék az egyik asztalhoz, megkóstolnám a híres rizsgolyókat (annyit olvastam róluk, hogy még a nyál is összefolyik a számban, ahogy csak megemlítem:), innék egy limoncellot vagy arancellot, elnézegetném az öreg kártyásokat és ha szerencsém lenne, akkor Amedeo leszármazottaival is elbeszélgethetnék.
Persze a szereplőket sem hagyhatom ki. Nehéz ennyi ember életútját figyelni és véleményt alkotni róla, így általában ki szoktam választani 2-3 embert és az övökét figyelem csak, a többiek pedig statiszták a számomra. Itt most nem Amedeo lett az én főszereplőm, hanem Maria-Grazia, Amedeo lánya. Nagyon megkedveltem, küzdelmes élete volt, három fiútestvér mellett nem volt egyszerű a sorsa, hát még ha azzal tetézzük a dolgot, hogy sokáig járókeretet kellett hordania. De mégis. Az ő életútja tetszett a legjobban, érte izgultam a legjobban. És az a szerelmi szál! Egyáltalán nem hétköznapi, ahogy összekerültek a párjával, ahogy megküzdött érte a fiú és az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a másik udvarlójával Maria-Grazia-nak milyen gondja akadt!
Egy családregény nem könnyű olvasmány és az íróknak sem egyszerű dolog végig fenntartani az olvasók figyelmét. Régebben én is sok családregényt olvastam, szerettem is őket nagyon, rettentően beléjük tudtam merülni, de mostanában hozzászoktam már a pörgős, akciódús regényekhez, így a kezdeteknél picit azért bennem volt a félsz, hogy mennyire fog tudni lekötni ez a majdnem 400 oldalas könyv.
A történet szerint egy ifjú orvos, Amedeo Esposito egy istenhátamögötti szigetre, Castellamare-ra érkezik, hogy a körorvosi poziciót betöltse. A fiú árva volt, egy orvos vette magához és ő is taníttatta ki. Sajnos azonban a védence hiába okos, jó eszű és hiába végez orvosként, csak alkalmi munkákat talál. Egy napon azonban rámosolyog a szerencse és állandó állást ajánlanak fel neki a már fent említett szigeten. És innen indul a majdnem 100 évet átívelő családregény.
Amadeo megházasodik, gyermekei születnek, majd pedig unokái. Természetesen nemcsak róla szól ez a regény és a családjáról, hanem a sziget többi lakosáról, jókról és rosszakról, gazdagokról, szegényekről, olyanokról, akik tisztes öregségben haltak meg és olyanokról is, akiket a háború vagy más borzalom ragadott el.
Első hangzásra ez így nem tűnik valami izgalmasnak, ugye? Pedig higgyétek el, hogy az, hiszen 100 év nagyon sok idő, rengeteg minden történik az itt lakókkal és a főhőseinkkel.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy mibe szerettem bele jobban: a szigetbe magába vagy pedig a lakosaiba. Hiszen a sziget gyönyörű volt a maga vad valójában. Egy elszigetelt paradicsom (bár néha maga a pokol), az írónő annyira képletesen mutatta be, hogy láttam magam előtt a szirteket, a hihetetlenül kék tengert, hallottam a sirályokat és persze a tenger soha meg nem szűnő morajlását. De nemcsak a sziget természeti szépségei fogtak meg, hanem az építményei is - imádom a rusztikus olasz házakat és régi olasz városokat és ezt itt megkaptam a teljes valójában. A fő színhely egy régi, kétemeletes ház, a "Ház az éj peremén", amely a városka főterén helyezkedett el, gyönyörű bougainvillea bokrokkal körbevéve. Tudom, hogy ez egy kitalált helyszín, de annyira élővé vált a szememben, hogy nagyon szívesen elmennék és megnézném személyesen is. Szívesen leülnék az egyik asztalhoz, megkóstolnám a híres rizsgolyókat (annyit olvastam róluk, hogy még a nyál is összefolyik a számban, ahogy csak megemlítem:), innék egy limoncellot vagy arancellot, elnézegetném az öreg kártyásokat és ha szerencsém lenne, akkor Amedeo leszármazottaival is elbeszélgethetnék.
Persze a szereplőket sem hagyhatom ki. Nehéz ennyi ember életútját figyelni és véleményt alkotni róla, így általában ki szoktam választani 2-3 embert és az övökét figyelem csak, a többiek pedig statiszták a számomra. Itt most nem Amedeo lett az én főszereplőm, hanem Maria-Grazia, Amedeo lánya. Nagyon megkedveltem, küzdelmes élete volt, három fiútestvér mellett nem volt egyszerű a sorsa, hát még ha azzal tetézzük a dolgot, hogy sokáig járókeretet kellett hordania. De mégis. Az ő életútja tetszett a legjobban, érte izgultam a legjobban. És az a szerelmi szál! Egyáltalán nem hétköznapi, ahogy összekerültek a párjával, ahogy megküzdött érte a fiú és az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a másik udvarlójával Maria-Grazia-nak milyen gondja akadt!
De ugyanígy érdekes volt Andrea, a grófi egyszem fia vagy Flavio, Maria-Grazia egyik bátyjának a sorsa is.
Természetesen nagyon szerettem a többi szereplőt is, aki bár úgy tűntek, hogy csak egyszerű mellékszereplők, de nélkülük nem lett volna teljes az egész, hiszen mindenki valamilyen módon beleszólt a történetbe, formálta, átalakította azt. Ahogy a történelem is, az I. és a II. világháború, amelyek nem közvetlenül érintették a szigetet, hiszen annyira az istenháta mögött volt, hogy ide csak tényleg véletlenül vetődött el bárki is, de mégis hatással volt az ott lakókra, még ha közvetetten is vagy ott volt a gazdasági világválság és persze a fejlődés, ami szintúgy befolyásolta az itt élők életét.
Összességében nagyon tetszett a történet, amit az írónő nagyon érdekfeszítően adott elő. Néha a szívem szakadt meg - főleg az ilyen mondatoknál: "És soha többé nem látták egymást.", máskor viszont jókat nevettem az itt élők babonás, néha pedig túlzottan is istenfélő dolgain. A regényt pedig mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, de főleg azoknak, akik nem kifejezetten egy gyors lefolyású történetet keresnek, hanem szívesebben mélyednek el egy gyönyörű, de néha kegyetlen sziget és lakóinak a történetében.
Természetesen nagyon szerettem a többi szereplőt is, aki bár úgy tűntek, hogy csak egyszerű mellékszereplők, de nélkülük nem lett volna teljes az egész, hiszen mindenki valamilyen módon beleszólt a történetbe, formálta, átalakította azt. Ahogy a történelem is, az I. és a II. világháború, amelyek nem közvetlenül érintették a szigetet, hiszen annyira az istenháta mögött volt, hogy ide csak tényleg véletlenül vetődött el bárki is, de mégis hatással volt az ott lakókra, még ha közvetetten is vagy ott volt a gazdasági világválság és persze a fejlődés, ami szintúgy befolyásolta az itt élők életét.
Összességében nagyon tetszett a történet, amit az írónő nagyon érdekfeszítően adott elő. Néha a szívem szakadt meg - főleg az ilyen mondatoknál: "És soha többé nem látták egymást.", máskor viszont jókat nevettem az itt élők babonás, néha pedig túlzottan is istenfélő dolgain. A regényt pedig mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, de főleg azoknak, akik nem kifejezetten egy gyors lefolyású történetet keresnek, hanem szívesebben mélyednek el egy gyönyörű, de néha kegyetlen sziget és lakóinak a történetében.
Borító: Nem rossz, de nekem nem adja vissza a történetet. (bár az is igaz, hogy megnézve a többi kiadás borítóját, egyiktől se vagyok elájulva).
Kedvenc karakter: Robert, Maria-Grazia, Andrea
Szárnyalás: a történet
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: ez egy családregény, így az érzelmek teljes garmadájával találkozhatunk, szeretet, gyűlölet, bánat, öröm, szerelem...
Értékelés:
Ha megtetszett ITT megrendelheted.
Blogturné extra - hangulatteremtő képek
Én így képzelem el a szigetet:
A család éttermét és a házát:
Az ételek, italok, amelyeknek nagy szerepe volt - rizsgolyók, limoncello és arancello:
A tengerparti barlang és benne a temetkezési hely:
És Szent Agáta:
Nyereményjáték:
És Szent Agáta:
Nyereményjáték:
Catherine Banner regényében nagyon fontos szerepet tölt be egy bizonyos ház - az éj peremén. A turnéhoz kapcsolódó játékunkban most hasonló fontossággal bíró házakat keresünk. Az állomásokon fülszövegrészleteket olvashattok egy-egy olyan könyvből, melynek címében szerepel a "ház" szó. A Ti feladatotok, hogy kitaláljátok, mely könyvről van szó és a szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába! Csak a szerző nevére vagyunk tehát kíváncsiak :)
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A sorsoláson csak azok vesznek részt, akik minden állomáson helyesen válaszolnak - válaszaitokon utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, melyre kérjük, 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
“Liz és Jack Sutherland tizennyolc évi boldog házasságának karácsony délelőttjén véget vet egy váratlan tragédia. Az asszony számára szinte elviselhetetlen a veszteség. Hogyan éljen tovább férje, munkatársa, legjobb barátja nélkül? De nem engedheti át magát a gyásznak, öt kétségbeesett gyermeket kell vigasztalnia, akik közül az egyik különleges figyelmet igényel. Liz a gyermekei szeretetéből merít erőt, hogy folytassa munkáját, s helyt álljon a családban anyaként és „apaként” egyaránt.
Néhány hónap elteltével a legidősebb fiú baleset következtében kórházba kerül. Liz itt ismerkedik meg és barátkozik lassan össze dr. Bill Websterrel. Az új kapcsolat reményt ígér. Ám mire elérkezik a karácsony és Jack halálának első évfordulója, az asszony újabb családi krízissel találja magát szemben…”
A blogturné további állomásai:
Július 21 - Szembetűnő
Július 24 - Letehetetlen
Július 25 - Kelly Lupi olvas
Július 27 - Könyvvilág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése