Tizenkét hercegnő, sok-sok külföldi kérő, egy katonából lett kertész, egy gonosz király...és természetesen: egy hatalmas titok, ami megfejtésre vár! A Blogturné Klub és Könyvmolyképző Kiadó idei nyári retro turnéján négy bloggerünk ered Jessica Day George meséjének nyomába. Ha a turnéval tartotok, Ti is megnyerhetitek a könyv egy példányát!
Könyvmolyképző, 2012
282 oldal
Fordította: Szakál Gertrúd
Goodreads: 3,91
Besorolás: YA, romantikus, fantasy
Rose hercegnő a legidősebb tizenkét lánytestvér közül, akik arra kárhoztattak, hogy a gonosz Kőbezárt király palotájában, mélyen a föld alatt táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve átok ül rajtuk, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat. Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra – az igaz szerelemre. A Széttáncolt cipellők című mese újrafeldolgozásával Jessica Day George megint megmutatja, milyen mesterien alkot valami teljesen újat egy történetből, amelyről csak hittük, hogy ismerjük.
Gyerekkoromban rengeteg mesét hallottam. Anyu minden este olvasott nekünk, így nyugodtan elmondhatom, hogy nem állnak tőlem messze ezek a történetek. De a Széttáncolt cipellők valahogy mégis kimaradt, még csak nem is hallottam róla. Így ez a regény teljesen újként került a kezemben és azon felül, hogy gondoltam, hogy a főhős elnyeri a királykisasszony / hercegkisasszony (a megfelelő behelyettesítendő:) kezét, semmi egyebet nem tudtam róla.
A történetről nem szeretnék túl sok szót ejteni, hiszen a legtöbben ismeritek a mesét, illetve a könyv fülszövege is elég sokat mond róla. Ráadásul a cselekmény szála sem túlzottan bonyolult, aki valaha olvasott mesét, az elég gyorsan kitalálja a végét:).
A kidolgozásról viszont lenne pár mondanivalóm. Maga a történet érdekes volt, végig lekötött, bár sejtésem volt a regény végéről, de mégis megfogott és kíváncsian vártam, hogy mikor mi fog történni. Tetszett, ahogy az írónő váltogatta a helyszíneket, rövid betekintést kaphattunk a jó és a rossz oldalról és élveztem, hogy csak apránként adagolta a háttértörténetet és az előzményeket. De itt volt az első problémám. Galen, a főhős fiú érdekes karakter, főleg az, hogy fiú létére KÖT! Ez nagyon megfogott, mert őszintén szólva nem túl sok (sőt egyetlen egyet sem) fiút ismerek, aki képes és szeret is kötni. A különös "hobbija" mellett egy nagyon szerethető karakter, én is nagyon megkedveltem. Tetszett, ahogy megismertük a múltját, hogy jutott ide, mit csinált. De utána jött egy szál, a rokonság, amit nem teljesen értettem. Én értem, hogy valahogy bele kellett illeszteni ebbe a világba, de ahhoz képest, hogy mennyi időt töltöttünk el a rokonokkal, ahhoz képest az a szál totális vakvágány volt. Nem értettem, hogy miért kellett ekkora feneket keríteni a dolognak, ha utána nem befolyásolta a történet menetét.
A másik pedig a hercegkisasszonyok voltak. Tudom, hogy az eredeti mesében is tizenketten voltak, ez pedig nem kis létszám, amit nem túlságosan könnyű egy írónak se együtt mozgatni. De amennyi energiát belefeccölt az írónő Galen rokonainak a (számomra felesleges) szálába, annyit a hercegkisasszonyokba is beleölhetett volna. A főszereplő Rózsán kívül meg nem mondanám, hogy melyik testvérnek mi volt a neve és mit lehet róluk tudni - bár az is igaz, hogyha felsorolnék tizenegy virágnevet, azzal valószínűleg beletrafálnék pár névbe:).
Hiányzott az is nekem, hogy elmagyarázza valaki - vagy simán kiderüljön, hogy Galen miért ért ennyire a mágiához vagy hol tanulta meg vagy hogyan. És ha már Galennél tartunk. Ez a fiú a háborúban élt, harcolt, de ehhez képest én picit több "lelki" sérülést szerettem volna látni nála. Hiszen ott veszítette el - mégha az egyiküket csak közvetve is - a szüleit, gondolom barátait is és az ilyen az embert eléggé megviseli. Nem tudom, hogy erre az írónő eleve nem gondolt, vagy csak a könyv YA mivolta miatt nem mert ebbe jobban belevágni.
Ami viszont tetszett nagyon, az a történet hangulata, ami nem volt rózsaszín, nem volt túlzottan romantikus, inkább komornak mondanám - hiszen a történet is ezt követeli meg. Hiszen egy olyan átokról van szó, ami egy birodalom bukásához vezethet, jó pár ember életét tönkreteheti és akár az életüket is elveheti. Tetszett, hogy a valósághoz is picit próbálták közelíteni, mert a középkori ember is ugyanígy állt volna a történtekhez - azonnal boszorkányt kiáltottak volna.
A Kőbezárt Király udvara is sok érdekességet rejtett (volna), ha picit azt is jobban kidolgozza az írónő - így csak az jött le, hogy a Király gonosz, az udvara se jobb nála és a fiai is nagyobbrészt az apjukra ütnek. De mégis egy-két helyen megcsillant valami, hogy azért a fiúk se teljesen boldogok az apjuk döntésétől. Ezt esetleg jobban ki lehetett volna fejteni és mindjárt érdekesebb lehetett volna ez a szál is.
Összességében nem mondanám, hogy rossz a regény. Aki keveset olvas és/vagy imádja a mesefeldolgozásokat, annak úgy érzem, hogy be fog jönni ez a történet, hiszen a szereplők abszolút szerethetőek, a történet érdekes, a cselekmény gördülékeny és a leírások nagyon jók lettek. De sajnos az én, sokkal jobb kidolgozású történetekhez szokott lelkemnek ez már kevés volt.
Gyerekkoromban rengeteg mesét hallottam. Anyu minden este olvasott nekünk, így nyugodtan elmondhatom, hogy nem állnak tőlem messze ezek a történetek. De a Széttáncolt cipellők valahogy mégis kimaradt, még csak nem is hallottam róla. Így ez a regény teljesen újként került a kezemben és azon felül, hogy gondoltam, hogy a főhős elnyeri a királykisasszony / hercegkisasszony (a megfelelő behelyettesítendő:) kezét, semmi egyebet nem tudtam róla.
A történetről nem szeretnék túl sok szót ejteni, hiszen a legtöbben ismeritek a mesét, illetve a könyv fülszövege is elég sokat mond róla. Ráadásul a cselekmény szála sem túlzottan bonyolult, aki valaha olvasott mesét, az elég gyorsan kitalálja a végét:).
A kidolgozásról viszont lenne pár mondanivalóm. Maga a történet érdekes volt, végig lekötött, bár sejtésem volt a regény végéről, de mégis megfogott és kíváncsian vártam, hogy mikor mi fog történni. Tetszett, ahogy az írónő váltogatta a helyszíneket, rövid betekintést kaphattunk a jó és a rossz oldalról és élveztem, hogy csak apránként adagolta a háttértörténetet és az előzményeket. De itt volt az első problémám. Galen, a főhős fiú érdekes karakter, főleg az, hogy fiú létére KÖT! Ez nagyon megfogott, mert őszintén szólva nem túl sok (sőt egyetlen egyet sem) fiút ismerek, aki képes és szeret is kötni. A különös "hobbija" mellett egy nagyon szerethető karakter, én is nagyon megkedveltem. Tetszett, ahogy megismertük a múltját, hogy jutott ide, mit csinált. De utána jött egy szál, a rokonság, amit nem teljesen értettem. Én értem, hogy valahogy bele kellett illeszteni ebbe a világba, de ahhoz képest, hogy mennyi időt töltöttünk el a rokonokkal, ahhoz képest az a szál totális vakvágány volt. Nem értettem, hogy miért kellett ekkora feneket keríteni a dolognak, ha utána nem befolyásolta a történet menetét.
Hiányzott az is nekem, hogy elmagyarázza valaki - vagy simán kiderüljön, hogy Galen miért ért ennyire a mágiához vagy hol tanulta meg vagy hogyan. És ha már Galennél tartunk. Ez a fiú a háborúban élt, harcolt, de ehhez képest én picit több "lelki" sérülést szerettem volna látni nála. Hiszen ott veszítette el - mégha az egyiküket csak közvetve is - a szüleit, gondolom barátait is és az ilyen az embert eléggé megviseli. Nem tudom, hogy erre az írónő eleve nem gondolt, vagy csak a könyv YA mivolta miatt nem mert ebbe jobban belevágni.
Ami viszont tetszett nagyon, az a történet hangulata, ami nem volt rózsaszín, nem volt túlzottan romantikus, inkább komornak mondanám - hiszen a történet is ezt követeli meg. Hiszen egy olyan átokról van szó, ami egy birodalom bukásához vezethet, jó pár ember életét tönkreteheti és akár az életüket is elveheti. Tetszett, hogy a valósághoz is picit próbálták közelíteni, mert a középkori ember is ugyanígy állt volna a történtekhez - azonnal boszorkányt kiáltottak volna.
A Kőbezárt Király udvara is sok érdekességet rejtett (volna), ha picit azt is jobban kidolgozza az írónő - így csak az jött le, hogy a Király gonosz, az udvara se jobb nála és a fiai is nagyobbrészt az apjukra ütnek. De mégis egy-két helyen megcsillant valami, hogy azért a fiúk se teljesen boldogok az apjuk döntésétől. Ezt esetleg jobban ki lehetett volna fejteni és mindjárt érdekesebb lehetett volna ez a szál is.
Összességében nem mondanám, hogy rossz a regény. Aki keveset olvas és/vagy imádja a mesefeldolgozásokat, annak úgy érzem, hogy be fog jönni ez a történet, hiszen a szereplők abszolút szerethetőek, a történet érdekes, a cselekmény gördülékeny és a leírások nagyon jók lettek. De sajnos az én, sokkal jobb kidolgozású történetekhez szokott lelkemnek ez már kevés volt.
(Amit viszont meg kell említenem még, azok a kötésminták a regény végén. Ez valami fenomenális ötlet! Biztosra veszem, ha tudnék kötni - sok kézimunkához értek, de a kötés sajnos kimaradt az életemből -, akkor legalább az egyik mintát megpróbálnám megkötni:).
Borító: Úristen, gyönyörű - szerelem volt első látásra!
Kedvenc karakter: Galen
Szárnyalás: a fiú, aki kötni tud :)
Mélyrepülés: a hercegnők kidolgozatlansága
Érzelmi mérce: romantikus történet, szerelmi szállal benne, de nekem nem volt annyira meggyőző ez a szerelem
Értékelés:
Blogturné extra - virágos kertek
Hoztam pár képet - ilyennek képzeltem el a Szeszélyes Kertet:
Ez pedig a föld alatti erdő lenne:
Ez pedig a föld alatti erdő lenne:
Nyereményjáték:
A mesében meghatározó szerepet töltenek be a virágok, ezért arra gondoltunk, ebben a játékban egy picit próbára tesszük, mennyire vagytok jártasak a virágetikettben. Milyen többletjelentéssel bírnak a virágok színei? Hogyan válassz virágszínt ajándékozáskor? Minden állomáson rövid ismertetőt találtok, hogy bizonyos színek mit is jelentenek a virágetikettben. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik színről van szó, és azt beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem! A sorsoláson csak azok vesznek részt, akik minden állomáson helyesen válaszoltak. A beírt megoldáson már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értestjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A Kiadó csak magyarországi címre postáz.
Ez a szín a barátságot, a bizalmat és a hűséget szimbolizálja.
A blogturné további állomásai:
Augusztus 8 - Szembetűnő
Augusztus 10 - CBooks
Augusztus 12 - Kelly Lupi olvas
Augusztus 14 - Sorok között
Én rengeteget olvasok, és a meséket is szeretem. És nekem rettentően bejött ez a feldolgozás. Izgalmas volt, kalandos, mesés, jó volt a fordítás és bár tudtam, hogy happy end a vége, mégis végig izgultam a kötetet. Sajnáltam, mikor a végére értem, mert olvastam volna még tovább.
VálaszTörlésSzia:)
TörlésÉn is rengeteg mesefeldolgozást olvastam már, a legtöbbjüket nagyon szeretem, de ez annyira nem jött be sajnálom:(.
Mások vagyunk, de ez így jó, mert unalmas lenne a világ, ha mindenkinek ugyanaz tetszene:)