Minden történetbe kell egy hős, egy hitvány gonosztevő és megannyi megfejtésre váró titok...
A Blogturné Klub hat tagja büszkén mutatja be April Genevieve Tucholke különösen magával ragadó történet két lány, és egy fiú kusza kapcsolatáról, mesés kalandjaikról és a mindent elsöprő szerelemről.
Kövessétek velünk a turnét, amin a Menő Könyvek jóvoltából 1 példányt ti is megnyerhettek a regényből!
Menő Könyvek, 2016
256 oldal
Goodreads: 3,39
Besorolás: YA
Minden történetbe kell egy hős.
És kell bele egy hitvány gonosztevő.
És hogy még mi? Megfejtésre várok titkok…
Wink egy vörös hajú, szeplős lány a szomszédból: senki sem ismeri egészen, a lénye csupa talány és rejtély. A szőke, ezüstszürke szemű Poppy a leggyönyörűbb és egyszersmind a legaljasabb és legkegyetlenebb lány a középiskolában: egy igazi manipulatív méhkirálynő. És itt van a harmadik, Midnight, egy édes, de bizonytalan fiú, aki nem tud választani kettejük közül. Wink. Poppy. Midnight. Két lány. Egy fiú. És egy rémisztő, veszélyes erdő, ahol egyre több borzalmas esemény követi egymást. Mi történt valójában? Van, aki tudja. És van, aki hazudik.
Őszinte leszek, ez egy nagyon fura könyv. A fülszövege anno nagyon megfogott, azért is jelentkeztem rá. Egy tinidráma? Egy szerelmi háromszög, ami egy borzalmas történettel van elegyítve? Ide nekem, olvasni akarom!
Aztán belekezdtem. Eleinte furcsák voltak a külön, de elég rövidke szemszögek, aztán kiválasztottam, hogy mi is az, ami jobban érdekel és arra koncentráltam leginkább. A srác (Midnight - mondtam már, hogy teljesen beleszerelmesedtem a nevébe?:) cuki volt, de számomra hamar lejött, hogy ő a leggyengébb láncszem a történetben. Ő az, aki imádja a "méhkirálynőt", de mellette ugyanúgy utálja is őt azért, amit tesz (vele és másokkal). De mégsem tud szabadulni tőle. Ő volt számomra a legkiismerhetőbb szereplő.
És ott voltak a lányok. Akikről szerintem órákig lehetne vitatkozni, hogy ki volt a hitvány gonosztevő és ki volt az áldozat?
Mert itt senki nem az, aminek látszik. Könnyű kiosztani a szerepeket, nagyon könnyű általánosítani - de mindenkit érhetnek meglepetések ebben a könyvben.
Poppy, a "méhkirálynő" a környék úrnője. Mindenki felett áll, bármit megtehet és persze ezt ki is használja a végletekig. A két főhősnő közül bár ő a kegyetlenebb, ő az, akit szerintem mindenki utálni fog, nekem mégis ő volt az érdekesebb karakter. Anélkül, hogy bármit is elmesélnék abból, ami történik, annyit elárulok, hogy rettentően összetett szereplő és könyvet végig kell olvasni, hogy megértsük minden tettét. Nem, szeretni így sem fogom, de legalább megértem:).
Wink pedig - hát róla nehéz bármit is nyilatkoznom, de megpróbálom. Én is sokszor fantáziavilágba menekülök, de ennyire azért még én se. Néha azt se tudtam, hogy mit próbál elmagyarázni, annyira mesébe ágyazott mindent. Kicsit (nagyon) fura lány volt a számomra, nem tudtam megkedvelni őt egyáltalán.
De a fejezetekkel is sokszor így voltam, úgy éreztem, mintha ami kijött volna az írónőből azokat egymást után leírta, de sokszor koncepció nélkül. A cselekmény is ezáltal aránylag lassan indul be, nem győztem kivárni a csúcspontot, illetve azt, amiért ez a könyv elkészült. De aztán megkaptam és el kell, hogy mondjam nagyon tetszett. Teljesen más dolgokra tippeltem, főleg, mert a felvezetés sok mindent sejtetett, de ami az igazság volt, az volt szerintem mindent vitt.
Amit viszont mindenképpen pozitívumként tudok megemlíteni, az a könyv hangulata. Tökéletesen illik a szereplőkhöz, a történethez és a végkifejlethez is. Pont erre, a kicsit borús, esős, zord hangulatú időszakhoz illik, így szerintem teljesen jó időben dobta a piacra a magyar kiadó ezt a regényt.
És mi tetszett a legjobban? Az elátkozott ház. Imádtam minden pillanatát, amikor a szereplők ott jártak vagy csak meséltek róla. Egy ház, ami akár a Supernatural sorozat egyik színhelye is lehetne, gyilkosság, bosszú, rejtélyes eltűnések és egyebek színtere. Ahogy olvastam, ugyanúgy rettegtem a háztól, mint maguk a szereplők. Ha lehetne egy színteret "kedvenc szereplőnek" választani, akkor ez a ház lenne az.
A történet lezárása pedig szerintem kicsit összecsapott lett, mintha az írónő itt már gyorsan be akarta volna fejezni ezt a szürreális utazást és minden szálat minél hamarabb le akart volna zárni...
Összességében még mindig azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon furcsa könyv, ami eléggé meg fogja osztani az összes olvasót - én utoljára ezt az érzést Kelly Creagh: Nevermore - Soha már könyvénél éreztem. A maga nemében viszont tényleg különleges, úgyhogy nagyon örülök, hogy olvashattam, még úgy is, hogy még most sem tudom teljesen eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem.:)
Őszinte leszek, ez egy nagyon fura könyv. A fülszövege anno nagyon megfogott, azért is jelentkeztem rá. Egy tinidráma? Egy szerelmi háromszög, ami egy borzalmas történettel van elegyítve? Ide nekem, olvasni akarom!
Aztán belekezdtem. Eleinte furcsák voltak a külön, de elég rövidke szemszögek, aztán kiválasztottam, hogy mi is az, ami jobban érdekel és arra koncentráltam leginkább. A srác (Midnight - mondtam már, hogy teljesen beleszerelmesedtem a nevébe?:) cuki volt, de számomra hamar lejött, hogy ő a leggyengébb láncszem a történetben. Ő az, aki imádja a "méhkirálynőt", de mellette ugyanúgy utálja is őt azért, amit tesz (vele és másokkal). De mégsem tud szabadulni tőle. Ő volt számomra a legkiismerhetőbb szereplő.
És ott voltak a lányok. Akikről szerintem órákig lehetne vitatkozni, hogy ki volt a hitvány gonosztevő és ki volt az áldozat?
Mert itt senki nem az, aminek látszik. Könnyű kiosztani a szerepeket, nagyon könnyű általánosítani - de mindenkit érhetnek meglepetések ebben a könyvben.
Wink pedig - hát róla nehéz bármit is nyilatkoznom, de megpróbálom. Én is sokszor fantáziavilágba menekülök, de ennyire azért még én se. Néha azt se tudtam, hogy mit próbál elmagyarázni, annyira mesébe ágyazott mindent. Kicsit (nagyon) fura lány volt a számomra, nem tudtam megkedvelni őt egyáltalán.
De a fejezetekkel is sokszor így voltam, úgy éreztem, mintha ami kijött volna az írónőből azokat egymást után leírta, de sokszor koncepció nélkül. A cselekmény is ezáltal aránylag lassan indul be, nem győztem kivárni a csúcspontot, illetve azt, amiért ez a könyv elkészült. De aztán megkaptam és el kell, hogy mondjam nagyon tetszett. Teljesen más dolgokra tippeltem, főleg, mert a felvezetés sok mindent sejtetett, de ami az igazság volt, az volt szerintem mindent vitt.
Amit viszont mindenképpen pozitívumként tudok megemlíteni, az a könyv hangulata. Tökéletesen illik a szereplőkhöz, a történethez és a végkifejlethez is. Pont erre, a kicsit borús, esős, zord hangulatú időszakhoz illik, így szerintem teljesen jó időben dobta a piacra a magyar kiadó ezt a regényt.
És mi tetszett a legjobban? Az elátkozott ház. Imádtam minden pillanatát, amikor a szereplők ott jártak vagy csak meséltek róla. Egy ház, ami akár a Supernatural sorozat egyik színhelye is lehetne, gyilkosság, bosszú, rejtélyes eltűnések és egyebek színtere. Ahogy olvastam, ugyanúgy rettegtem a háztól, mint maguk a szereplők. Ha lehetne egy színteret "kedvenc szereplőnek" választani, akkor ez a ház lenne az.
A történet lezárása pedig szerintem kicsit összecsapott lett, mintha az írónő itt már gyorsan be akarta volna fejezni ezt a szürreális utazást és minden szálat minél hamarabb le akart volna zárni...
Összességében még mindig azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon furcsa könyv, ami eléggé meg fogja osztani az összes olvasót - én utoljára ezt az érzést Kelly Creagh: Nevermore - Soha már könyvénél éreztem. A maga nemében viszont tényleg különleges, úgyhogy nagyon örülök, hogy olvashattam, még úgy is, hogy még most sem tudom teljesen eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem.:)
Borító: Szerintem tökéletes ehhez a történethez. Ráadásul különleges, egyedi és figyelemfelkeltő. Imádom!
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: a ház és az igazság arról, ami történt
Mélyrepülés: mondhatnám, hogy az, ami történt, de vagyok annyira gonosz, hogy azt mondjam, hogy nem - mindenki megérdemelte azt, amit történt vele.
Érzelmi mérce: Igazából történik benne minden, de - az írónő segítségével persze -, a szereplők olyan tárgyilagosan beszélnek róla, hogy még a leginkább 18+ jelenetek se fognak szerintem senkiben sem megbotránkozást, sem mást okozni.
Értékelés:
Nyereményjáték:
A történet egyik legjellegzetesebb szereplője Poppy, a gyönyörű, ám belül romlottnak tűnő lány, aki látszólag igazi gonosztevő, de a lelke mélyén súlyos sebeket titkol.
A mostani játékunk során hat, Poppyhoz hasonló női szereplőt gyűjtöttünk össze különböző tévésorozatokból. A feladatotok, hogy felismerjétek képről, kire gondoltunk, és írjátok be a sorozat címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A nyeremény 1 példány a könyvből.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A blogturné további állomásai:
Október 9 - Always Love a Wild Book
Október 10 - Sorok között
Október 13- Könyvvilág
Október 15 - Dreamworld
Október 17 - Kelly Lupi olvas
Október 19 - Deszy Könyvajánlója
Október 21 - Letehetletlen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése