A Twister Media jóvoltából hazánkban is megjelent C. J. Redwine nagysikerű regénye, Az Árnyékkirálynő. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere tükröt ragadott, hogy megtudja ki a leghatalmasabb varázserejű uralkodónő a Ravenspire nevű vidéken.
Tartsatok velünk, ismerjétek Lorelai történetét, és vigyétek haza a regény egy példányát.
Twister Média, 2016
416 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 3,78
Besorolás: fantasy, YA
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?
Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire.
A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét.
A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.
Az írónővel már elég régi a "kapcsolatom", hisz nem most volt, amikor a Defiance regényének a borítójával szerelembe estem és be is szereztem gyorsan a könyvet. Hogy azóta se olvastam el, az már más napra tartozik:). (nem tudom, hogy jó-e vagy rossz a könyv, egyszerűen időm nem volt rá azóta se).
Ennek a regénynek pedig szintén a borítóját szúrtam ki előbb, az se tudva, hogy mi van a lapokon. Van egy borítóextrás heti posztunk Andival és ez a borító nem egyszer került a szemünk elé, annyira különleges. Aztán, amikor kiderült, hogy itthon is megjelenik a könyv, nem volt kétséges, hogy szeretném megtudni egyrészt mi lapul eme gyönyörű borító mögött, másrészt pedig, hogy végre megismerhessem az írónő stílusát. Az már csak hab volt a tortán, hogy a sok mostanában látott és olvasott "Szépség és a Szörnyeteg" feldolgozás után végre valami más feldolgozással is megismerkedhettem:).
A történet pedig már az első sorától kezdve lenyűgözött. Természetesen sok pontban hasonlított az eredeti mesére, itt is volt egy gonosz mostoha, aki "Hófehérke" életére tört, itt is volt egy "vadász", akinek meg kellett volna ölnie a lányt, de körülbelül itt ki is merült minden hasonlóság az eredeti mesével.
A
történet szerint Ravenspire királyságban a király felesége meghal, a férfi pedig új
feleséget vesz magához, aki annyira hatalomvágyó, hogy megöli a királyt,
így az övé lesz a trón. A két árva - egy kislány Lorelai és a kisöccse
Leo - elmenekül és az országot járva, mintegy Robin Hood párosként
próbálnak az éhező és nyomorba döntött népen segíteni. Természetesen a
két fiatal magában kevés lenne ehhez, segítségük is van, egyrészt Gabril, a
királyi palotaőrség parancsnokának a személyében, aki ahelyett, hogy
behódolt volna az új királynőnek, inkább a valós trónörökösök mellé áll
és nekik segít, illetve Sasha, egy sólyom "személyében", akit fiókaként
Lorelai magához vesz és "akivel" mágikus kapcsolatuk van. Mert amit még
nem említettem, Lorelai - de sajnos az új királynő is - a mágia magas
fokát űzi. Nagyon érdekes volt, hogy mind a ketten hogyan tudták
uralni az élőket és életteleneket, hogyan voltak képesek maguk mellé
állítani bármit, amire szükségük volt. És ebből pedig kaptunk bemutatót
bőven, mert az írónő nem bánt szűkmarkúan az akciójelenetekkel. Régen
olvastam már ilyen YA regényt, amiben egyfolytában ennyit harcoltak,
menekültek, támadtak, visszavágtak, konspiráltak. Főleg úgy, hogy a regény főhőse
nem egy lovag, nem egy fiatal fiú, hanem egy lány volt. Igen, egy lány,
aki azonban egy percig sem hasonlított személyiségében a mesék ismert
Hófehérkéjére. Ez a lány nem volt naív és tudatlan, ez egy vagány,
kemény harcos lány volt, akit semmi és senki nem tudott eltántorítani a
céljától, mégpedig attól, hogy a gonosz királynőt kiiktassa és az
országát kimentse abból a rémálomból, amelybe a királynő révén
belekerültek. Azokat a részeket is szerettem, ahol "csak" útonállóként,
rablóként fosztogatták a királynő raktárait, hogy segítsenek az
embereken, de az még izgalmasabb volt, amikor már kicsit
összeszedettebben harcolt a fennálló hatalom ellen!
Természetesen nincs hercegnő egy hozzá illő herceg nélkül:), így már a történet legelején megismerhetjük Kolt, az Eldr királyság koronahercegét, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy az uralkodást tanulja. Mindene megvan, de mivel ő csak második az öröklésben, nem foglalkozott soha fontosabb dolgokkal annál, minthogy minél több nőt megszerezzen és minél többet bulizzon. Természetesen ők is különlegesek, ők alakváltó sárkányok (na, én már itt elvesztem teljesen:). Ne kérdezzétek, hogy miért, de engem ismételten Adrian Ivashkovra emlékeztetett a karaktere. A gazdag, mindent megkapó playboyra, aki végül kénytelen rájönni, hogy az élet nem csak örökös bulikból áll. Mert igen, Kol is hamar kénytelen felnőni, amikor az országukat megtámadják az ogrék és az egész családját (a húga kivételével) lemészárolják. Ő nyeri meg a "király" posztját és valamit sürgősen ki kell találnia, hogy megmentse az országukat. Nagyon élveztem azt a látványos jellemfejlődést, amit nála tapasztaltam. Ahogy eleinte inkább nyűg volt Lorelai nyakán, mintsem segítség, de ahogy haladtunk a történetben előre, Kol úgy komolyodik és válik egyre inkább partnerévé a lánynak. Az egyenrangút direkt hagytam ki, mert Lorelai erejéhez nem sok minden fogható.
Imádtam a kettőjük kapcsolatát, régen nem olvastam ilyen szépen lassan kibontakozó szerelmi szálról. Semmi sincs elsietve (ebben Gabril és Sasha szigorú felügyelete is közre játszik persze), de ők ketten se tudják meggátolni azt, ami elrendeltetett. A közös jeleneteiket egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mennyire szerettem:).
A legviccesebb szereplő viszont nem ember volt, hanem Sasha, a sólyom. Ugye mágikus kapcsolat van közte és Lorelai között, így gondolati úton, de folyamatosan beszélgetnek. Sasha kommentjei fergetegesek, főleg azok, amikor mindenáron egerekkel, meg nyulakkal, meg kibelezett más állatokkal próbálja etetni őket és nem érti, hogy az emberek miért utasítanak el mindent megrökönyödve, amikor ő csak jót akar tenni:).
A regény "sajnos" egy standalone történet, mert bár lesz több része is a sorozatnak, de ahogy láttam, a következő rész már másokról fog szólni. Én azért ezt picit bánom, mert nagyon megkedveltem a szereplőket és szívesen olvastam volna még róluk. Például a sárkányok birodalma (és azon belül Kol barátai) még elég sok történetet elbírtak volna, örültem volna, ha picit többet megtudunk róluk.
Összességében imádtam a regényt, a Hófehérke egy nagyon vagány, akciódús, kemény (mert az írónő egy percig sem félt kínozni vagy megölni a szereplőit), de mégis romantikával átszőtt feldolgozása, amit nyugodtan merek ajánlani mind fiúknak, mind lányoknak.
Én pedig nagyon megszerettem az írónő stílusát, így kíváncsian várom a sorozat következő részét és talán a másik sorozatára is időt szakítok a közeljövőben:).
Az írónővel már elég régi a "kapcsolatom", hisz nem most volt, amikor a Defiance regényének a borítójával szerelembe estem és be is szereztem gyorsan a könyvet. Hogy azóta se olvastam el, az már más napra tartozik:). (nem tudom, hogy jó-e vagy rossz a könyv, egyszerűen időm nem volt rá azóta se).
Ennek a regénynek pedig szintén a borítóját szúrtam ki előbb, az se tudva, hogy mi van a lapokon. Van egy borítóextrás heti posztunk Andival és ez a borító nem egyszer került a szemünk elé, annyira különleges. Aztán, amikor kiderült, hogy itthon is megjelenik a könyv, nem volt kétséges, hogy szeretném megtudni egyrészt mi lapul eme gyönyörű borító mögött, másrészt pedig, hogy végre megismerhessem az írónő stílusát. Az már csak hab volt a tortán, hogy a sok mostanában látott és olvasott "Szépség és a Szörnyeteg" feldolgozás után végre valami más feldolgozással is megismerkedhettem:).
A történet pedig már az első sorától kezdve lenyűgözött. Természetesen sok pontban hasonlított az eredeti mesére, itt is volt egy gonosz mostoha, aki "Hófehérke" életére tört, itt is volt egy "vadász", akinek meg kellett volna ölnie a lányt, de körülbelül itt ki is merült minden hasonlóság az eredeti mesével.
Természetesen nincs hercegnő egy hozzá illő herceg nélkül:), így már a történet legelején megismerhetjük Kolt, az Eldr királyság koronahercegét, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy az uralkodást tanulja. Mindene megvan, de mivel ő csak második az öröklésben, nem foglalkozott soha fontosabb dolgokkal annál, minthogy minél több nőt megszerezzen és minél többet bulizzon. Természetesen ők is különlegesek, ők alakváltó sárkányok (na, én már itt elvesztem teljesen:). Ne kérdezzétek, hogy miért, de engem ismételten Adrian Ivashkovra emlékeztetett a karaktere. A gazdag, mindent megkapó playboyra, aki végül kénytelen rájönni, hogy az élet nem csak örökös bulikból áll. Mert igen, Kol is hamar kénytelen felnőni, amikor az országukat megtámadják az ogrék és az egész családját (a húga kivételével) lemészárolják. Ő nyeri meg a "király" posztját és valamit sürgősen ki kell találnia, hogy megmentse az országukat. Nagyon élveztem azt a látványos jellemfejlődést, amit nála tapasztaltam. Ahogy eleinte inkább nyűg volt Lorelai nyakán, mintsem segítség, de ahogy haladtunk a történetben előre, Kol úgy komolyodik és válik egyre inkább partnerévé a lánynak. Az egyenrangút direkt hagytam ki, mert Lorelai erejéhez nem sok minden fogható.
Imádtam a kettőjük kapcsolatát, régen nem olvastam ilyen szépen lassan kibontakozó szerelmi szálról. Semmi sincs elsietve (ebben Gabril és Sasha szigorú felügyelete is közre játszik persze), de ők ketten se tudják meggátolni azt, ami elrendeltetett. A közös jeleneteiket egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mennyire szerettem:).
A legviccesebb szereplő viszont nem ember volt, hanem Sasha, a sólyom. Ugye mágikus kapcsolat van közte és Lorelai között, így gondolati úton, de folyamatosan beszélgetnek. Sasha kommentjei fergetegesek, főleg azok, amikor mindenáron egerekkel, meg nyulakkal, meg kibelezett más állatokkal próbálja etetni őket és nem érti, hogy az emberek miért utasítanak el mindent megrökönyödve, amikor ő csak jót akar tenni:).
A regény "sajnos" egy standalone történet, mert bár lesz több része is a sorozatnak, de ahogy láttam, a következő rész már másokról fog szólni. Én azért ezt picit bánom, mert nagyon megkedveltem a szereplőket és szívesen olvastam volna még róluk. Például a sárkányok birodalma (és azon belül Kol barátai) még elég sok történetet elbírtak volna, örültem volna, ha picit többet megtudunk róluk.
Összességében imádtam a regényt, a Hófehérke egy nagyon vagány, akciódús, kemény (mert az írónő egy percig sem félt kínozni vagy megölni a szereplőit), de mégis romantikával átszőtt feldolgozása, amit nyugodtan merek ajánlani mind fiúknak, mind lányoknak.
Én pedig nagyon megszerettem az írónő stílusát, így kíváncsian várom a sorozat következő részét és talán a másik sorozatára is időt szakítok a közeljövőben:).
Borító: Imádom, egyszerűen nem tudok betelni, vele, hogy mennyire gyönyörű.
Kedvenc karakter: Lorelai, Kol, Gabril, Sasha
Szárnyalás: a vagány hercegnő, akit semmi és senki nem tudott eltántorítani a céljától
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: van benne szomorú rész is elég, de a romantika is helyet kap benne bőven:)
Értékelés:
Blogturné extra - hogyan készült a borító
A Harper Collins Sean Freemant és Eve Stebent - akik Kelet-Londonban, a "There is" név alatt dolgoznak - kérte fel, hogy egy olyan fenyegető és misztikus borítót készítsenek, amely C.J. Redwine koronás hercegnőkről, gonosz királynőkről és természetesen mérgezett almákról szóló regényéhez illik.
Az eredeti ötlet a kiadó művészeti vezetőjétől és az írónőtől származott, akik úgy gondolták, hogy
Sean fontosnak tartotta, hogy ténylegesen egy valódi almát faragjanak ki kézzel - hiszen azokat az apró tökéletlenségeket, amelyek egy alma faragásakor keletkeznek, csak így lehet elérni és ilyen módon az összes apró részletet felügyelni tudták - a felületi érdességet, a faragás mélységét, az oxidáció miatti elszíneződést, stb.
Betűtípusnak - hogy illeszkedjen a történethez és megfeleljen az ügyfél elképzelésének is - klasszikus sans-serif betűtípust használtak, amelyet egy picit átalakítottak. Ezen felül fontos döntési tényező volt az alma felülete és a mérete, hogy egyensúlyban maradhasson az elrendezés és mégis valósághű maradjon - amennyire lehetett, kihasználták a gömbölyű torzítást úgy, hogy olvasható maradjon a szöveg.
Több festéket is kipróbáltak, hogy melyik néz ki legjobban az almán és a gyümölcshúson is és rengeteg eszközt a faragáshoz.
Majd létrehozták a legjobb betűtípus arányokat, ami harmonikusan illeszkedett az almához, kidolgozták az optimális méretet és egységesítették a betűket. Végül magát a betűtípust is megtervezték, amit aztán kézzel faragtak bele az almába betűnként.
A "gyártás" utáni szakaszban történt meg a különböző almarészek összeillesztése, a betűk és a méregcseppek egységesítése, egy kis retusálás és színezés.
Bár ez elég egyszerűnek hangzik, de a munka digitális része összességében nagyon munkaigényes része volt a projektnek, amit a vízcseppek hozzáadása még összetettebbé tett, másrészről viszont a gyümölcs még több gyönyörű részletet kapott így, ami sokkal természetesebbé tette a végén.
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során az Irinához hasonló gonosz királynőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy animációt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy hívják az adott királynőt. (Annyit segítünk, mindegyiküknek van legalább egy keresztneve.)
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A blogturné további állomásai:
December 25 - Kelly & Lupi olvas
December 28 - MFKata gondolatai
December 30 - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése