KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2017. január 30., hétfő

Egy téma, öt borító #39 - skótok és kiltek

Egy új állandó heti rovatot indítottunk Andival (Függővég), melynek főszerepében a könyvborítók lesznek. Az ötletet a Sugar & Snark angol blogról vettük kölcsön.

A LÉNYEG:

Minden hétfőn kiválasztunk egy témát, amihez 5 borítót keresünk. Az 5 kedvenc borítónkat pedig közzé tesszük. Bárki nyugodtan csatlakozhat hozzánk a saját TOP 5-ös listájával az adott témában. Téma javaslatokat örömmel fogadunk, ne fogjátok vissza magatokat! :) 

AZ EHETI TÉMA :

SKÓTOK ÉS KILTEK



Jennifer Ashley: Highlander Ever After: Fantasy Romance (Nvengaria #3)
Paula Quinn: The Seduction of Miss Amelia Bell (The MacGregors: Highland Heirs #1)

És a kedvenc:


Cindy Miles: Christmas Spirit: (Inter Mix)

Kakukktojás:

Itt nem látszik kilt, de aki olvasta az Outlandert, annak Jamie Fraser (és az őt alakító Sam Heughan)  lesz A SKÓT harcos, még akkor is, ha nem mutatja magát két percenként félmeztelenül és nincs úgy kigyúrva, mint egy testépítő - lásd a skót harcosokat ábrázoló borítók 99,9%-a :)
Két borítót is mutatnék vele:


Diana Gabaldon: Outlander (Outlander #1)

Éééés még mindig nem végeztem. Elég sok borítót néztünk át Andival, mire megtaláltuk azokat, amiket arra méltónak találtunk, hogy megmutassuk Nektek. De nem tudok elmenni eme "gyöngyszem" mellett, amire egyszerűen szavak sincsenek, annyira borzalmas. Na, kíváncsiak vagytok rá?
.
.
.
.
.
.
.
Hát jó, akkor íme:


Clyde Abbot: The River Rages: Son of the Wind 2 (Son of the Wind #2)
Igazából itt nem tudtam eldönteni, hogy a borító a rosszabb (a lila kiltes úriemberrel, az indián kisfiú arcú, boxnadrágot viselő, felnőtt testű, de valami alien lábakat viselő élőlénnyel és persze a vigyorgó vidrával a háttérben:) vagy pedig maga a történet (a leírás a linken olvasható).

Megosztanád az 5 kedvenc skótos és/vagy kiltes borítódat? Kommentben szívesen várjuk a te választásaidat is:) 

2017. január 23., hétfő

Egy téma, öt borító #38 - csillagok

Egy új állandó heti rovatot indítottunk Andival (Függővég), melynek főszerepében a könyvborítók lesznek. Az ötletet a Sugar & Snark angol blogról vettük kölcsön.

A LÉNYEG:

Minden hétfőn kiválasztunk egy témát, amihez 5 borítót keresünk. Az 5 kedvenc borítónkat pedig közzé tesszük. Bárki nyugodtan csatlakozhat hozzánk a saját TOP 5-ös listájával az adott témában. Téma javaslatokat örömmel fogadunk, ne fogjátok vissza magatokat! :) 

AZ EHETI TÉMA :

CSILLAGOK



Lisa Selin Davis: Lost Stars

És a kedvencem:


Marie Lu: The Midnight Star (The Young Elites #3)

Megosztanád az 5 kedvenc csillagos borítódat? Kommentben szívesen várjuk a te választásaidat is:) 


2017. január 17., kedd

E.K. Blair: Bang

Művelt Nép 2016.
Fekete lótusz sorozat 1.rész
446 oldal
Fordította: Medgyesi Csilla
Goodreads: 4,24
Besorolás: adult,  dark romance, erotica

Úgy mondják, amikor bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam azt az életet. Gyászoltam az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.

Nem olvastam még semmit a kiadótól, tulajdonképpen Tijan: Fallen Crest High sorozatára várakozva néztem szét a megjelenéseik között, néhány fülszöveget átfutva megakadt a szemem a Bang-en. Mindig is érdekes emberi ösztönnek tartottam a bosszúállást, amin jókat lehet filózgatni, belemélyedni egy-egy történet kapcsán, mégis kinek van igaza, ki érdemli meg a büntetést, és vajon a főhős érez-e bármilyen mértékű elégtételt, ha a bosszúja beteljesül. Felkészültem tehát egy sötét hangulatú, de azért romantikus történetre, amely erotikával mélyen átitatott lesz, és a főhős végül a saját erejéből megszívatja az ellenfelét. Hogy én mekkorát tévedtem!
A szerzőt megjegyzem magamnak, mert oda tudott szegezni a fotelembe, gyakorlatilag néhány óra alatt felfaltam a regényt, minden egyes oldal után egyre kíváncsibb lettem, mi lesz a következő lépés. Ez a nő őrült és tehetséges egyszerre. Az írásmódja lehengerlő, szókimondó és őszinte, hihetővé teszi az egész történetet. Remekbe szabott karaktereket alakított ki, ebben nem tudtam hibát találni, telitalálat volt minden egyes szereplő.
Ez a nő addiktív, vonz és taszít egyszerre, a cselekmény minden egyes eleme provokál, felkavar. Annyi mocsok, brutalitás, fájdalom, szenvedés kavarodik a történetben, azt gondolnád, ezt már nem lehet felülmúlni, de a következő fejezetben kapod az újabb adagot. Amikor azt hiszed, már nem lehet fokozni, akkor 180 fokos fordulatot vesz az egész, a hideg számítás mellé bekapcsolódnak az érzelmek, amik mindent megváltoztatnak.
Ez a nő zseniálisan építette fel a dramaturgiát. Először nem érted, hogy Nina miért teszi amit tesz, miért játszik odaadó feleséget a gyűlölt férje, Bennett oldalán. Egyes szám első személyben mesél, minden egyes apró rezdülését ismerheted, ahogy a bál szervezése kapcsán megismerkedik a szállodatulajdonos Declan-nel. Lépésről lépésre követhettem, ahogy behálózza a pasit, felhasználva minden női praktikát, emberismeretet, trükköt. Évek óta megvan a terv, amit fogadott testvérével, Pike-al találtak ki, és végre megtalálták hozzá a megfelelő alanyt. És még mindig nem tudod, miért??
Ez a nő az arcodba vágja! Kegyetlenül, nem kímélve a kedves olvasót, Nina elmeséli a gyerekkorát, miken ment keresztül a nevelőszüleinél a négy évvel idősebb fogadott bátyjával együtt. Abban az isten háta mögötti lepusztult házban milyen perverz, beteg állat dolgok történtek velük, tehetetlenül szenvedtek évekig, nem mertek beszélni róla, mert féltek, hogy örökre elszakadnak egymástól.
Két idősíkon halad a szerző, egyik választ kapod a másik után, és már nem tudod eldönteni, ki jó és ki rossz, nem tudod ki mellé állj, van létjogosultsága egyáltalán a bosszúnak?
Ez a nő .... nagyon vigyázz, mert ez a nő meghúzza a ravaszt, és iszonyú nagyot szól. Képes a történet utolsó negyedét még jobban felpörgetni, de addigra már olyan sűrűn szőtte Nina a saját maga köré font hazugsághálóját, hogy nem képes kikeveredni belőle. Baaaaaaannnnggg.
Ez a nő megalkotott két olyan pasit is ebben a regényben, akik mellett nem tudsz érzelmek nélkül elmenni, ez pontosan a swoonworthy kategória. Pike az, aki 8 éves kora óta Nina mellett áll, ő az, aki megérti minden rezdülését, ő az, aki bármennyire kevés időre is, de feledtetni tudja vele a jelen nyomorúságát. El tudja érni, hogy mindig visszataláljon hozzá, mert szüksége van arra, amit nyújtani tud neki. Pike-nak egy dolog számít, hogy védelmezze és  boldognak lássa Ninát. De van az a határ, amit nem szabadna átlépnie.
És ott van Declan. Először puhatolózás, kihívás, felismerés Nina részéről, igen, itt van végre az a személy, aki megfelel a céljainak. Declan kemény, nagy farokkal rendelkező domináns pasi, aki szépen belesétál a csapdába, hogy aztán ő ejtsen áldozatot. A szívnek édesem, nem tudsz parancsolni. Minden egyes találkozással mélyült a kapcsolatuk, Declan hosszú idő után, de megnyílt Nina felé, és feltárta sebezhetőségét. Ez ráébreszti a nőt, hogy mennyi közös van bennük, és a hazug élete helyett Declan mellett valódi életet élhetne.
Bennett is jó pasi, de vele nehéz, mert egyáltalán nem láttam a fejébe. Kívülről egy nagyon szerelmes pasi, aki odavan a feleségéért, kicsit lehetne bonyolultabb a személyisége, nekem vegytiszta volt.
Ezt a nőt felmagasztalom az egekig, mert nem tudok még egy írót mondani, aki ennyire beteg és csodálatos egyszerre, aki ilyen tabudöntögető témákat lazán kiráz az ujjából, mély érzelmeket kiváltva az olvasóiból. Fél csillagot viszont le kell vonnom egyrészt Nina vaksága miatt Pike irányában, illetve a történet vége miatt, ami sokkolt, de annyira, hogy azonnal utána néztem a folytatásnak, ami némileg megnyugtatott. Persze nem árulom el mi az, de nekem a vége nem sült el a kedvemre....Bang!
Köszönöm az olvasás lehetőségét a kiadónak, megrendelhető ITT.


Borító: Eredeti, figyelemfelkeltő.
 
Kedvenc karakter: Declan

Szárnyalás: Az álom, a kórházban, tele szimbólumokkal.

Mélyrepülés:  A nevelőapa.

Érzéki mérce: Kizárólag felnőtt olvasóknak, sőt nem árt, ha már olvastál némi dark erotikát, ne ez legyen az első, ahhoz túl kemény!

Értékelés:

2017. január 16., hétfő

Egy téma, öt borító #37 - hold

Egy új állandó heti rovatot indítottunk Andival (Függővég), melynek főszerepében a könyvborítók lesznek. Az ötletet a Sugar & Snark angol blogról vettük kölcsön.

A LÉNYEG:

Minden hétfőn kiválasztunk egy témát, amihez 5 borítót keresünk. Az 5 kedvenc borítónkat pedig közzé tesszük. Bárki nyugodtan csatlakozhat hozzánk a saját TOP 5-ös listájával az adott témában. Téma javaslatokat örömmel fogadunk, ne fogjátok vissza magatokat! :) 

AZ EHETI TÉMA :

HOLD




És a kedvencem: 



És van még egy, ami lehet, hogy nagyon giccses, de azért valahol nekem tetszik - ez a mostani kakukktojásom:)



Megosztanád az 5 kedvenc holdat ábrázoló borítódat? Kommentben szívesen várjuk a te választásaidat is:)

2017. január 12., csütörtök

Katie McGarry: Take Me On - Kísérj el (Feszülő húr #4)


Echo és Noah, Beth és Ryan és Rachel és Isaiah történetét már megismerhettük, de ezzel még közel sincs vége. 

Emlékeztek a forrófejű Westre? Természetesen ő sem maradhat ki a jóból. A Blogturné Klub tagjai pedig nem is lehetnének kíváncsibbak, vajon milyen újabb meglepetéseket tartogat a Feszülő húr sorozat. Így hát 9 állomásos turnéra indulunk, hogy megtudjuk a válaszokat, és ha velünk tartotok, a könyv egy példánya is a tiétek lehet!

Könyvmolyképző, 2016
488 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf
Goodreads: 4,14
Besorolás: YA, romantikus, realista

A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen. 
A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.
West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hullik szét a családja.
Ki kell állnia – férfiként.
Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért?

Előre leszögezem, nagyon szeretem Katie McGarryt és a könyveit is. Noah és Echo története volt az első realista romantikus regény, amit olvastam és miattuk szerettem meg ezt a műfajt. Így teljes mértékben adott volt, hogy végigolvasom a Feszülő húr sorozatát, mert a történetei mindig magával ragadtak.
Ehhez a történethez is nagy reményeket fűztem, hiszen egy számomra különleges világba kalauzol el, a kick-boxosok közé. Jó pár filmet láttam róluk, jobbakat-rosszabbakat is, de egy biztos, imádom nézni, ahogy küzdenek. Ráadásul a gazdag, kallódó fiú és a szegény, de céltudatos, erős lány szerelmi története is lázba hozott nagyon.
Azt már megszokhattuk az írónőtől, hogy a főhőseit mindenféle csapásoknak veti alá, amelyek által megsajnáljuk, megszeretjük őket. Itt is megvolt minden ehhez, egy-egy családi tragédia, elhidegült szülő-gyerek kapcsolat, szegénység, éhezés, amit csak szeretnénk. De az előző regényeivel ellentétben, itt nem tudtam a főhősökkel egy percig sem azonosulni, sőt, még sajnálni is inkább csak West sajnáltam - de őt is csak egy darabig. Valahogy picit úgy éreztem, mintha az írónőben elfogyott volna a lendület, már nem adott bele apait-anyait ebbe a történetbe, hanem volt egy jó alaptörténete, amit megfűszerezett a jól bevált elemekkel, azzal, hogy a "rajongók így is imádni fogják". Hát nálam ez most sajnos kevésbé jött be.
Itt van Haley. Imádom az erős női karaktereket és a fülszöveg alapján Haleynek is ide kellett volna tartoznia. A leírás szerint tényleg az volt, harcos, akit tisztelnek, akit félnek, aki versenyeket nyert, de a valóságban ettől nagyon-nagyon messze állt. A harcos teljes mértékben hiányzott belőle, én inkább úgy láttam, hogy ahol lehetett, ott félreállt. Ráadásul vele kapcsolatban hatalmas fehér foltjaim maradtak, pedig az elszórt apró morzsák alapján az ő előtörténete nagyon ütős lehetett volna. De ez sajnos kimaradt:(.
West egy fokkal jobb volt, valahogy úgy éreztem, hogy az írónő bele több energiát fektetett, mint a női főhősébe. Ő sokkal, de sokkal szerethetőbb volt, még úgyis, hogy azért nem keveset hibázott.  Nagyon érdekes volt a fiú és az apja kapcsolata, mindig kíváncsian vártam a kettőjük "harcát".
Az viszont bizonyos, hogy West és Haley kettőse nagyon édes volt. Minden hibájuk ellenére ketten tökéletesen működtek. Katie McGarry még mindig nagyon ütősen tudja a szerelmi szálakat megírni, ebben itt sem volt hiba:).
És a történet? Nagyon lassú, még annál is lassabb. A felénél már BÁRMILYEN jelenetért ölni tudtam volna, ami kizökkent abból a lassú víz partot mos helyzetből, amiben voltunk. Egyedül, ami minden esetben feldobott, azok az edzőtermi jelenetek voltak, picit úgy éreztem, hogy én is ott lehetek és edzhetek Haleyvel és Westtel együtt. Látszik, hogy az írónő nagyon utánajárt a témának.

Összességében sajnálom, hogy ez a regény most kevésbé jött be nekem, de a sorozat eddigi részei után ez nekem kevés volt. Nagyon kevés.

A könyvet a képre kattintva megrendelhetitek:

Borító: Én nagyon szerettem az eddigi borítókat, de ez nagyon nem... Se a lány, se a fiú nem olyan, ahogy én elképzeltem őket...

Kedvenc karakter: West

Szárnyalás: az alap elgondolás

Mélyrepülés: a megvalósítás

Érzelmi mérce: romantikus regény, úgyhogy van benne romantika bőven. Igazából West és Haley aranyosak együtt, ezzel nincs is gond egy szál se.

Értékelés:  

Nyereményjáték:
Az ökölvívós téma minket is megihletett!
Mostani turnénk minden egyes állomásán találhattok egy fotót - egy fotót egy híres magyar ökölvívóról. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, kiről van szó, majd a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
Január 7 - Kristina blogja
Január 8 - Könyvvilág
Január 9 - Angelika blogja
Január 10 - MFKata gondolatai
Január 11 - CBooks
Január 12 - Kelly & Lupi olvas
Január 13 - Deszy könyvajánlója
Január 14 - Dreamworld
Január 15 - Sorok között blog

2017. január 9., hétfő

Cassandra Clare: Lady Midnight - Éjfél kisasszony (Gonosz fortélyok #1)


Az év egyik legjobban várt könyve volt Cassandra Clare Éjfél kisasszonya. Új Árnyvadász kaland kezdődik az új sorozattal, ám a sikeres gyökerektől sem szakadunk el: visszatér több régi ismerős is, és természetesen az Árnyvadász világot is jó barátként üdvözölhetjük.
A mostani turnénk több szempontból is különleges: a rengeteg extra között ugyanis sok olyan is megbújik majd, ami a könyv olvasása után érdekes, merthogy spoilereket tartalmaz, ráadásul több csak extrákat tartalmazó állomás is lesz az Árnyvadász rajongói oldalon - sőt, egy kifejezetten spoileres értékelés is akad majd a sorban. 
Így hát ez a turné bőven szolgál izgalmakkal azok számára is, akik már olvasták a könyvet, érdemes követni! 
És ha a játékunkon is ügyesek lesztek, a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából a kötet három példányát is megnyerhetitek.

Könyvmolyképző Kiadó, 2016
688 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,49
Besorolás: YA, fantasy, romantikus, paranormal


„Igen, árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv.”
Főszerepben az árnyvadászok!

Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.
Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza…
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?

Cassandra Clare új sorozatának szívfacsaró első része telis-tele van csillogással, bűbájjal és persze árnyvadászokkal…

Igen, Lupi még mindig képtelen megunni az árnyvadászok világát. A Végzet ereklyéi számomra örök szerelem marad, annak minden szépségével és hibájával együtt, Jace pedig véglegesen bekerült az álompasijaim közé. Kicsit szomorúan vettem búcsút tőlük anno a Mennyei tűz városa végén, bár az is biztos, hogy már abban a részben is volt egy-két jel arra nézve, hogy lesz még itt folytatás, ha nem is szorosan kapcsolódva hozzájuk (meg persze Deszy is rebesgette, hogy érdemes odafigyelni Emmára és Julesre, mert lesz majd még szerepük:).

És így is lett. Bennem volt picit a félsz, hogy Cassandra Clare mennyire tud újat mutatni, illetve mennyire lesz inkább egy "húzzunk le újabb bőrt a rajongókról" sorozat, de a félelmem alaptalannak bizonyult. Még úgy is, hogy az eleje számomra picit lassan indult be (én teljesen megértem, hogy az írónő át akarta venni újra, hogy mi is történt a Végzet ereklyéiben talán frissítésként, talán az új olvasók miatt - de az olyan régi rajongóknak, mint amilyen én is vagyok - egy picit ez a rész unalmas volt.
De aztán jöttek az új szereplőink! Az előző regényben még kis gyerekek voltak a főhőseink, azonban ez a történet már 5 évvel később játszódik. Valentine és Sebastian már a múlté, bár a pusztításuk nyomai még mind a mai napig érezhetőek. Mindenki gyászol valakit: Emma a szüleit, Jules (Julian) a szüleit, a nővérét és a bátyját veszítette el a küzdelemben. De akármilyen sablonosan is hangzik, az élet megy tovább. Emma és Julien parabataiok, nagyon szoros kapcsolat van köztük.
Amit talán a legjobban élveztem ebben a regényben, hogy itt végre először bepillantást nyerhetünk egy olyan családba, ahol a gyerekek már születésüktől kezdve tudják, hogy ők árnyvadászok, így nőnek fel. Tetszett, hogy a főhősnő végre most először nem itt szembesül azzal, hogy különleges képességű, hanem tudja magáról, hogy hová tartozik és nem csetlik-botlik és hirtelen lesz szuperhős, hanem rengeteg, kemény munkával éri el azt, ami miatt mindenki felnéz rá. Őszinte leszek, imádtam Emmát. Talán még jobban is, mint Juliant, pedig a fiú is sok mindent megtett azért, hogy bekerüljön a kedvenceim közé - de neki még szerintem idő kell ehhez:).
Julian fele annyira se "badass", mint amilyen Jace volt. Ő is jó harcos, de ő szelídebb jellem, ő a családfenntartó a Blackthorne családban, ő igazgatja, nevelgeti a piciket és mellette művészlélek. Furcsa látni egy olyan "párt", ahol a lány viseli a nadrágot és a fiú meg a "szoknyát":). Itt épp ez volt az érdekesség: Emma a harcos lélek, Julian pedig inkább a családfenntartó - bár az is igaz, hogy a fiúnak más lehetőség nem nagyon maradt így, hogy árván maradtak.
Emma és Julian közös jelenetei pedig egyszerűen annyira édesek és romantikusak és egyben forróak és szívszorítóak, hogy alig vártam, újra és újra átélhessem az érzéseiket. Cassandra Clare mestere a párosok közti kémiának, akár külön, akár egynemű is az a páros - itt pedig kapunk mind a kettőből bőven ízelítőt. Nagyon szeretem nála, hogy nincsenek tabuk, nyíltan mer olyan párosokat is felvállalni, amelyektől a legtöbb YA író erősen elzárkózik.
Persze nemcsak Emmáról és Julesről szól ez a regény (sorozat), hiszen jó pár szereplő van még mellettük - nehéz is lenne mindenkit felsorolni annyian vannak. Eleinte nem volt egyszerű követnem, hogy ki kicsoda - főleg a Blackthorne család tagjai voltak egy picit sokan nekem, de aztán szépen leülepedett minden - bár az is igaz, hogy ha most hirtelen fel kellene sorolnom az összes gyerek nevét, akkor gondban lennék:). Akit nagyon szerettem még, az Mark - aki igen, öt évet a tündérek között töltött, ami elég keményen befolyásolta a jellemét és a viselkedését. Nagyon kíváncsi vagyok az ő további sorsára is, hiszen elég sok minden történik vele  és itt most nem is csak arra célzok, hogy hogyan tudja feldolgozni a kieső éveket.
Természetesen a misztikum sem maradhat ki a történetből - itt egy rejtélyes gyilkosságsorozatot kell felderíteni a főhőseinknek, ami persze mint kiderül, jóval túlhaladja a "sima" gyilkosság besorolást és látom, hogy ennek még lesznek hatásai a további részekre is, amelyeket kíváncsian várok.

Összességében a picit lassú indulást követően megkaptam mindent, amit egy Cassandra Clare regénytől elvárok. Izgalmat, misztikumot, rejtélyeket, egy profin felépített világot, különleges szereplőket és persze romantikát minden téren:). Az pedig csak hab a tortán, hogy az előző sorozatban megszeretett szereplőink is vissza-visszatérnek, hogy egy-egy rövid cameo erejéig segítsék az új főhőseinket, illetve nosztalgiázhassunk velük egy picit.
A regényt nyugodt szívvel merem ajánlani fiúknak és lányoknak is. Leendő és már képzett árnyvadászoknak pedig kötelező:).

Borító: Nem tudom kifejezni, hogy mennyire tetszik. Gyönyörű, tökéletesen illik a történethez.

Kedvenc karakter: Jules, Emma, Mark, Kieran, Cristina, Diego

Szárnyalás: hogy újra az árnyvadászok között lehettem :)

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: hú, mennyi érzelem egy "aprócska" könyvben... imádtam!

Értékelés: 


Az alábbi LINKRE kattintva beleolvashattok a regénybe!

A képre kattintva pedig meg is rendelhetitek a könyvet:


Blogturné extra - Cassandra Clare kérdezz felelek + egy videó a turnébuszról

1. Ha bárkit választhatnál, ki lenne a parabataiod?
Valószínűleg Holly Black.

2. Amikor elkezdted a Csontvárost megírni, gondoltad volna, hogy ennyire hatalmas lesz az árnyvadászok világa, hogy három különböző sorozatot átszőnek?
Nem teljesen. Tudtam, hogy egy óriási világgal dolgozom, de nem gondoltam, hogy ennyi ötletem lesz az ebben a világban játszódó regényekhez.

3. Fel fog tűnni bármelyik Végzet Ereklyéje a Lady Midnight - Éjfél kisasszonyban?
Türelem és meglátod!

4. Tudnál mesélni egy kicsit a The Last Hours részletről, amit megosztottál? Mit tartogat a könyv? Sorozat lesz? Kiről szól ez a sorozat?
A The Last Hours az Edward korabeli Londonban játszódik. A Pokoli szerkezetek szereplőinek gyermekeit: többek között James és Lucie Herondalet, Cordelia Carstairst, Matthew Fairchildot, Anna és Christopher Lightwoodot követi nyomon. A The Last Hours trilógia lesz és részben Charles Dickens Nagy várakozások regény ihlette.

5. Szerinted fogsz valaha egy olyan könyvsorozatot írni, ami nem az árnyvadászok világában játszódik?
Már írom is! Társszerzője vagyok Holly Blackkel egy 5 részből álló, middle grade sorozatnak, a Magisztériumnak. A harmadik rész szeptemberben jelenik meg. A Magisztérium egy srácról szól, akit arra neveltek, hogy féljen és gyűlölje a varázslókat, majd maga is ilyen iskolában köt ki. Jó volt Hollyval együtt dolgozni ezen a projekten. 

6. Mi volt az írási folyamata a Bane Krónikáknak és az Árnyvadász Akadémia történeteinek? Nehéz volt más írókkal együtt dolgozni a te világodban a te karaktereiddel?
A legnehezebb az volt, hogy mindenki teljesen tisztában legyen ezzel a világgal, hogy a következetességet megőrizzük történetről történetre. Legjobban az izgat, hogy lássam, a többi író mit talál ki, amikor arról a világról írnak, amire én annyit gondolok.

Rajongói kérdések:

1. Hello, Kanada atlanti partvidékéről írok! Mikor fedezted fel az írás iránti imádatodat?
Nem emlékszem rá pontosan. Mióta az eszemet tudom, imádtam történeteket kitalálni. Körülbelül tizenhárom éves koromban írtam egy 1000 oldalas romantikus eposzt, The Beautiful Cassandra címmel - Jane Austin tizenkét éves korában a húgáról írt történetére alapozva. Borzalmas volt, de mennyire jól szórakoztam miközben írtam!

2. A démokat leszámítva, a Lady Midnight - Éjfél kisasszony bemutat más gonosz lényeket is?  -Mawie Sue
Van jó pár szokatlan ellenség a Gonosz fortélyokban. Sajnos nem mondhatok többet anélkül, hogy a spoilerezés határait átlépném!

3. A Gonosz fortélyok a Végzet ereklyéihez hasonló ereklyés sorozat lesz? - Jamari518
A Gonosz fortélyok nem kézzel fogható tárgyak, mint amilyenek a Végzet Ereklyéi voltak. A sorozatban megtudjátok majd, hogy mik is ezek!

4. Cassandra, milyen új megjelenésű könyveket olvasol? Van kedvenced?
Most olvastam épp Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek regényét és nagyon élveztem. Más mostani kedvenceim: Sara Farizan If You Could Be Mine és Julie Murphy Dumplin - Így kerek az élet című regényei.

Forrás

És akkor íme a turnébuszról egy rövidke videó is:

Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban a vérbeli Árnyvadászoknak nem lesz nehéz dolga. 
Minden állomáson találtok egy illusztrációt valamelyik Gonosz fortélyok szereplőről - valójában ezek a szereplőkről készült virágos kártyák. Mindegyik kártyán egy növénnyel látható az adott szereplő, aminek a viktoriánus szimbolika szerinti jelentése passzol a karakterhez.
A ti dolgotok csupán annyi, hogy rájöjjetek, melyik szereplő van a képen, és beírjátok a nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. 



A blogturné további állomásai:
December 25 - Deszy könyvajánlója
Január 8 - Insane Life
Január 9 - Kelly & Lupi olvas
Január 10 - Bibliotheca Fummie
Január 12 - Sorok között blog

2017. január 7., szombat

Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Never never - Soha, de soha

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Colleen Hoover és Tarryn Fisher közös sorozatának első része: Never never - Soha, de soha címmel. Mindkét szerző nagyon népszerű és sikeres, közös történetük garantáltan különleges élményt ígér. Hat blogger véleményét olvashatod Charlie és Silas küzdelméről az őket sújtó amnéziával szemben, kövesd az állomásokat és esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2016. december
176 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads:
Besorolás: YA, misztikus, contemporary

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.

Ma délelőtt óta vadidegenek.

A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.

Ne habozz! Imádni fogod.


Mindkét szerző roppant népszerű az olvasók körében, természetesen én is felkaptam a fejem, amikor megláttam ezt a sorozatkezdő kötetet, ami terjedelmét illetően egy fél könyvnek felel meg. Igazából ez a rövidség rögtön meg is zavart, mert az átlag 300-350 oldalas könyvek azok, amelyek tapasztalatom szerint a legjobban bejönnek nekem, amikkel 2 maximum 3 este alatt végzek. Nos, a Soha, de sohát egy ültő helyemben elfogyasztottam, egyszerűen nem tudtam letenni. Már itt jelzem az elején, hogy bizony helyes kis függővéggel zárul, szóval nagyon szépen kérem a kiadót, hogy ezt a sorozatot, ami konkrétan még két ilyen szösszenetet jelent, zavarják le még ebben az évben please!!!
A fülszöveg eléggé cseles, gyakorlatilag igazodik a méretekhez, nagyon keveset árul el, mégis felkelti az érdeklődést. Van tehát egy párosunk, akik egyik pillanatról a másikra amnéziába esnek, minden magyarázat nélkül. Iskolába vannak, de nem egy tartózkodnak egy helyiségben, külön-külön ébrednek rá erre az abszurd helyzetre, fogalmuk sincs, hogy kik ők, hogy hívják őket, nem ismerik fel a barátaikat, a testvéreiket, senkit. Hogy ne keltsenek feltűnést, ösztönösen sodródnak az árral, követik azokat, akik láthatóan a barátaik, így ebédidőben a "megszokott" asztalnál találkoznak, és mindketten veszik a lapot, hogy ők ketten egy párt alkotnak. Először nem is sejtik, hogy a másik is hasonló cipőben jár, de hamar kiderül, egyiküknek sem mond semmit az a tény, hogy ők négy éve szerelmesek egymásba. Elkezdenek közösen nyomozni, és minden egyes részlet ami kiderül a múltjukból, további zűrhöz vezet, ugyanis a családjaik viszályban állnak egymással, és egyikük sem nézi jó szemmel, hogy újra együtt vannak. Mert valami történt köztük, valami súlyos titok.
Egyszerűen imádtam az alapötletet, és az írás stílusa is rátett egy lapáttal, hogy azonnal megfogjon a történet. Folyamatosan fent tudják tartani a szerzők a feszültséget, remek arányban adagolják a romantikát, a drámát, csipetnyi humort is, és az amnéziás szál furcsaságai miatt a misztikum is körülöleli a történetet. Imádtam a helyszínt, New Orleans az egyik kedvenc városom, és a Bourbon Street atmoszférája a voodoo üzletekkel és a kajáldákkal valódi élményt nyújtott.  Váltott szemszögből mesél a két főszereplő, mindketten egyaránt hiteles karakterként  jelentek meg. Colleen írta Silas fejezeteit, Tarryn pedig Charlie szemszögét,  sikeresen megoldották a kétféle személyiség kialakítását is. Ezt úgy értem, hogy Charlie-nak és Silasnak volt egy saját személyisége, ugyanakkor rá kellett jönniük, milyenek voltak az amnézia előtt, mert ez nem egyértelmű számukra sem. Charlie abszolút elvonatkoztatta magát a korábbi énjétől, valahogy nem akart igazán azonosulni önmagával, mert az egyes részletek alapján úgy vélte, nem volt elég jó. Főleg nem volt elég jó Silasnak. A srác ennek a gyökeres ellentéte, ő vissza akar találni önmagához, és a szerelemhez, amit a lány iránt érzett. Ez egy olyan pont számára, ami ismerős, biztonságos, amihez ösztönösen vissza akar térni. De mindig ott van valami újabb részlet, ami újra és újra a bizonytalanságba taszítja mindkettőjüket.  Ott állnak ketten ebben a számukra ismeretlen világban, megvannak a közös fényképeik, a múltjuk kézzel fogható emlékei, de a fejükben minden kitörlődött, az érzéseik is. A vonzalom így is tagadhatatlan közöttük, de nem egyformán érzik ugyanazt. 
Van egy részlet a könyvben, ahol Silas lejátszik egy felvételt a telefonjáról, amiben rögzített egy behatolást a lány szobájába éjszaka, mert fel akarta köszönteni az évfordulójuk alkalmából. Végül egész más behatolás lett belőle... Nos, ez a rész mindent vitt, annyira cuki ez a srác, szerintem felkerül sok olvasó Best of Book Boyfriend listájára. Őt az első pillanattól imádni lehet, Charlie viszont bonyolultabb, de nagyon nagyon drukkolok nekik. Tudni akarom mi történt velük  valójában az amnézia előtt és mi fog történni most, miután a szerzők a  fent már említett függővéggel zárták a könyvet, ami azért halálra idegesít, de nem vonok le az értékelésből emiatt. Ide gyorsan a folytatást!!!

Borító: Pontosan visszaadja a történet hangulatát.
 
Kedvenc karakter: Silas

Szárnyalás:  A telefonos felvétel.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Egy emlékeiket elvesztő párnak kell újra egymásra találnia, ez olyan extra helyzet, hogy tudják, hogy megtörténtek már közöttük dolgok, mégis a jelenben olyan, mintha most ismernék meg egymást. Ettől különleges a szerelmi szál, ami a ya keretein belül marad.

Értékelés:


Blogturné extra: Íme egy fanmade trailer a történetről:




Játék:
Hat állomás, hat film! A játékunk természetesen az amnéziával függ össze. Minden állomáson egy-egy filmplakát részletet találsz, ami alapján ki kell találnod az adott film címét, melyben jelentős szerepet játszik az amnézia, illetve valamelyik főszereplő amnéziás. A feladatod az, hogy a film címét beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway


További állomások:

01.07 Kelly és Lupi olvas
01.09 Deszy könyvajánlója
01.11 Könyvvilág
01.13 CBooks
01.15 Dreamworld
01.17 Sorok között



2017. január 4., szerda

Rick Yancey: Az utolsó csillag (Az ötödik hullám #3)



Utolsó részéhez érkezett Az ötödik hullám trilógia, és a Cartaphilus Kiadónak hála végre magyarul is olvashatjuk a nagy lezárást! Együtt követtük végig Evan, Cassie, Adu, Zombi és a többiek kalandjait, így természetesen az utolsó kötetre sem indultok egyedül: a Blogturné Klub tagjai négy állomáson keresztül tartanak veletek, minden izgalmon és nehézségen át.

Cartaphilus, 2016
318 oldal
Fordította: Havadi Krisztina
Goodreads: 3,65
Besorolás: YA, sci-fi, poszt-apokaliptikus

Az ​​ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik. 
Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…

Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata. 
Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan „popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos” sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: „Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni.”

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik következő kötetén.

Őszinte leszek. Erről a részről nagyon nem könnyű írni. Rick Yancey a trilógia első részével nagyon magasra állította a mércét, amit picit úgy érzek, hogy a várva várt befejezéssel nem teljes mértékben sikerült behoznia.
A legnagyobb problémám talán az volt ezzel a résszel, hogy úgy gondolom az írónak rengeteg minden járt a fejében, valami hatalmas dolgot szeretett volna bemutatni, rengeteg akcióval, még több körömlerágós és/vagy szívszorító résszel, de mindezt úgy, hogy megmaradjon a YA keretei között. Ez sajnos nem igazán sikerült neki, mert igaz, hogy rengeteg akciójelenettel tarkított lett a befejezés, de mindezt nagyon véresen sikerült megoldani - olyannyira, hogy egy-egy fejezet akár egy felnőtt poszt-apokaliptikus regénybe is simán beleillett volna. Ami persze a megismert világot és a szituációt ismerve egyáltalán nem szokatlan, hiszen - ahogy az előző részekből már megismerhettük - az idegenek nem válogatnak eszközökben, amikor arról van szó, hogy az emberiséget kiírtsák. A gyerekekbe betelepített bombák a mai napig kísértenek rémálmaimban. Szóval a történetbe illett mindez tökéletesen, de ez már nem egy YA történet. Ettől függetlenül ez a része nagyon tetszett a regénynek, a problémáim mással voltak.

Ismét előjött az a gondom, amit már az előző részben is hibának róttam fel, hogy néha totál elvesztettem a fonalat (még úgy is, hogy egy-egy fejezet elé oda volt írva, hogy kiről is fog szólni az elkövetkezendő pár rész), hogy épp kiről is van szó. Aztán persze rájöttem, de addigra már kizökkentem az olvasásból, mert próbáltam beazonosítani  szereplőt.

Cassie pedig elveszett valahol a hatalmas, egetrengető akciósorozatban. Az a Cassie, akit imádtam, istenítettem az első részben, egy rettentő okos, életrevaló leányzó, itt szinte egy utolsó mellékszereplő lett, aki néha kapott egy-egy jelenetet. Ugyanígy fájt, hogy Evan is hasonló sorsa jutott, pedig őt a második részben nagyon megkedveltem. Igazából nem jöttem rá, hogy az író nem tudott már ennyi szereplőt megfelelően "mozgatni" vagy direkt vitte át a "főszereplői" státuszt Adura és Zombira (Benre), mert számomra ebben a részben ők lettek a főszereplők. Ami egyrészt nem rossz, hiszen nagyon jó karakter mind a kettő (főleg Adu) és mindig is támogatom, ha a mellékszereplőknek is jut elég szereplési lehetőség, ha ők is majdnem egyenrangúak lesznek a főhősőkkel, de itt ez most nagyon a főszereplők rovására ment. Sőt, sajnos eljutottunk odáig, hogy Cassie néha már kifejezetten idegesített a megjelenésével és a tetteivel is. A regény végén pedig történik valami - amit nem fogok jobban kifejteni a spoilerveszély miatt - ami miatt egyrészt fejet hajtok az író előtt, mert ezt a lépést még mindig kevesen merik meglépni - úgyhogy gratulálok neki ezért! Másrészt viszont addigra már olyan szinten megkavarta a szereplői státuszokat, hogy azon felül, hogy rendben, megrázott, tovább is léptem rajta egy mozdulattal, hogy igen, sajnálom, és most mi a következő lépés? Úgyhogy az egyik kezével adott, a másikkal pedig el is vett azonnal Rick Yancey.

A leíró részek viszont még mindig tökéletesek. Olyan részletességgel írta le, hogy nézhet ki a világ (illetve az USA, hiszen ott játszódik a történet) egy ilyen támadás után, hogy szinte képszerűen láttam magam előtt az emberek félelmét, az üres és elhagyatott városokat, a támadást, a harcokat, mindent.

Összességében nem lett volna rossz ez a befejezés, de valahogy úgy éreztem, hogy túl sokat szeretett volna az író átadni nekünk és ez nem úgy sikerült, hogy ő is szerette volna. A konfliktus lezárása pedig picit lehetett volna egyedibb is, mert egy ilyen jó elgondoláshoz valami különlegesebb megoldást dukált volna (legalábbis szerintem). A hibáitól eltekintve úgy gondolom, hogy a sorozat rajongói szeretni fogják ezt a részt is, valószínűleg én vagyok az, aki egy ilyen ütős indítás után erősebb folytatást (és befejezést) remélt.

Borító: Nem rossz, illik a sorozathoz

Kedvenc karakter: Adu, Zombi, Sam és Evan

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: a főhősnő ennyire mellékvágányra állítása

Érzelmi mérce: valami volt, de ez a rész nem erről lesz felejthetetlen

Értékelés:

A képre kattintva megrendelhetitek a könyvet:

Nyereményjáték:
Bejáratott Az ötödik hullám rajongóknak ezúttal nem lesz nehéz dolga a játékkal, de azért bárki jól teljesíthet egy kis nyomozással.
A turné minden egyes állomásán egy képet találtok, ami valamilyen módon... nos, eltorzult kissé a külső behatásoktól. Mindegyik kép Az ötödik hullám egyik szereplője látható - filmes jelenetfotók -, a feladat pedig annyi, hogy kitaláljátok, vajon ki van a képen.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
December 31 - Deszy könyvajánlója
Január 3 - Dreamworld
Január 4 - Kelly Lupi olvas

2017. január 2., hétfő

Amy Ewing: A fehér rózsa (The Jewel-trilógia #2)


A Maxim kiadó jóvoltából nálunk is megjelent Amy Ewing Az Ékkő trilógiájának második része, A Fehér Rózsa. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Violet és Ash nem mindennapi kalandjának folytatását.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, annak szereplőit, és vigyétek haza a regény egy példányát.

Maxim Kiadó, 2016
350 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads: 4,01
Besorolás: YA, disztópia

Violet Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének palotájában, míg fény nem derül viszonyára Ashsel, a királyi hölgyek kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell. Egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki barát, ki ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb barátnője, Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában találnak menedékre. Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.

A trilógia első részét nagyon szerettem. Egy különleges, de annál rémisztőbb jövőképet festett le Amy Ewing, amiben egy percig sem szerettem volna élni, de annál kíváncsibban olvastam róla. Természetesen megvoltak a hasonló YA disztópiák szinte teljességgel azonosságai, a különleges hősnővel, a fennálló borzalmas hatalommal, azzal, hogy a főhősnő döbben rá először ennek az embertelenségére, de mindezt az írónő mégis egy érdekes köntösbe bújtatta. Ráadásul a lassan beinduló történet a végére olyan látványosan felgyorsult, hogy tényleg érdekelt, hogy mi is lesz a folytatás. Amire nem is kellett túlságosan sokat várnunk.

Az első rész inkább romantikára hajazó története után a második részben belevágunk a dolgok sűrűjébe. Menekülés, szerveződés, készülődés a rezsim megdöntésére, ezek csak egy részét ölelik fel annak, ami történt a regényben. A legizgalmasabb része talán az volt, ahogy Violet a hozzá közel állók segítségével sikeresen elhagyja a Tó Házát. Mintha egy valódi kalandfilm elevenedett volna meg a szemem előtt, úgy izgultam értük, hogy majd a körmömet lerágtam. 

Violet pedig nagyon sokat fejlődött. Eddig se volt az a főhősnő, aki várja, hogy valami történjen vele, de itt kifejezetten a dolgok közepébe kerül. Imádtam, ahogy képes volt a saját életét a többiek élete mögé tenni, ahogy az volt a fontos a számára, hogy Raven és Ash és persze mindenki, akit szeret, biztonságba kerüljön. 

Ash még mindig nem a szívem csücske, még mindig nem értem, hogy mit eszik rajta Violet:) - persze egy rém dögös pasi továbbra is, de egyelőre az én fantáziámat nem birizgálja egyáltalán. De az is biztos, hogy végre megkaptuk az ő történetét is, ami köztünk szólva ugyanolyan borzalmas, mint a többi szereplőé. Ezzel egy fokkal közelebb került hozzám, bár még mindig hiányzik belőle nekem az a plusz, ami egy férfi főhőst azzá tesz, ami. Ráadásul ismét nem kapott túl sok szerepet, hiszen a helyettesek birtokolnak valami pluszt (és úristen milyen pluszt!!), amivel akár sorsfordító lépést is tehetnek, míg a kísérők "csak sima" emberek, így Ash szerepe se valami sok továbbra sem. 

Akit nagyon szerettem viszont, az Raven és Garnet. Raven - édes jó istenem - olyan szenvedéseken megy keresztül, amelyek picit "zizivé" teszik, de pont ez félelmetessége teszi őt különlegessé. Violet és Raven kapcsolata pedig szívfájdítóan gyönyörű. Pont olyan, mint amilyennek egy barátságnak lennie kell.
A másik kedvencem pedig még mindig Garnet. Eleinte azért szurkoltam, hogy Garnet szeresse el Violetet Ashtól (jaj, de nem bírom azt a szegény fiút, sorry:), de most már inkább annak szurkolok, hogy a sokat szenvedett Raven és Garnet lehessen egy pár - nagyon megérdemelnék egymást. Garnet is folyamatosan változik, méghozzá csakis az előnyére. 
Azt pedig nagyon élveztem, hogy nemcsak a főbb szereplők, de a mellékszereplők közül is sokan megkapták a várva várt történetüket. 

A történetről pedig sokat nem szeretnék mesélni, mert szinte bármit mesélnék, az spoiler lenne. Egyedül talán egy dolgot tudnék felhozni hátrányként, hogy ez a rész nekem egy árnyalattal volt hosszabb, mint amennyire szüksége lett volna egy átvezető résznek. Lehet, hogy nem lett volna szükség egy trilógiára, akár két részben is meg lehetett volna szerintem oldani ezt a történetet, de mondom persze úgy, hogy nem tudom, hogy mi lesz a harmadik részben (csak sejtem). Viszont az is igaz, hogy ahogyan most állunk, minden esély megvan egy nagyon ütős végre. Amiért én nagyon szurkolok és nagyon várom:).

Borító: Tetszik. Látványos, érezteti, hogy valami készül:)

Kedvenc karakter: Violet, Raven, Garnet

Szárnyalás: az összefogás

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: valami halovány romantika van benne, de itt sem az idő, sem a hely nem alkalmas erre

Értékelés: 

A képre kattintva megrendelhetitek a könyvet:


Nyereményjáték:
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Magányos Várost. 
Minden állomáson találtok egy leírást, mely alapján ki kell találnotok melyik körre gondoltunk, majd a magyar nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Ez a kör az utcákról kapta a nevét: a kövezett, betonozott és aszfaltozott utcák a Magányos Város gazdagabb köreit jellemzik, így a legkülsőnek maradt a sűrű, barna, sós és kénes szagú sár. Ez a legszegényebb negyed, itt születnek a helyettesek.


A blogturné további állomásai:
December 29 - Zakkant olvas
December 30 - Deszy könyvajánlója
Január 2 - Kelly & Lupi olvas
Január 4 - Sorok között
Január 6 - Dreamworld

Rendszeres olvasók