A Maxim kiadó jóvoltából nálunk is megjelent Amy Ewing Az Ékkő trilógiájának második része, A Fehér Rózsa. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Violet és Ash nem mindennapi kalandjának folytatását.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, annak szereplőit, és vigyétek haza a regény egy példányát.
Maxim Kiadó, 2016
350 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads: 4,01
Besorolás: YA, disztópia
Violet Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének palotájában, míg fény nem derül viszonyára Ashsel, a királyi hölgyek kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell. Egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki barát, ki ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb barátnője, Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában találnak menedékre. Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.
A trilógia első részét nagyon szerettem. Egy különleges, de annál rémisztőbb jövőképet festett le Amy Ewing, amiben egy percig sem szerettem volna élni, de annál kíváncsibban olvastam róla. Természetesen megvoltak a hasonló YA disztópiák szinte teljességgel azonosságai, a különleges hősnővel, a fennálló borzalmas hatalommal, azzal, hogy a főhősnő döbben rá először ennek az embertelenségére, de mindezt az írónő mégis egy érdekes köntösbe bújtatta. Ráadásul a lassan beinduló történet a végére olyan látványosan felgyorsult, hogy tényleg érdekelt, hogy mi is lesz a folytatás. Amire nem is kellett túlságosan sokat várnunk.
Az első rész inkább romantikára hajazó története után a második részben belevágunk a dolgok sűrűjébe. Menekülés, szerveződés, készülődés a rezsim megdöntésére, ezek csak egy részét ölelik fel annak, ami történt a regényben. A legizgalmasabb része talán az volt, ahogy Violet a hozzá közel állók segítségével sikeresen elhagyja a Tó Házát. Mintha egy valódi kalandfilm elevenedett volna meg a szemem előtt, úgy izgultam értük, hogy majd a körmömet lerágtam.
Violet pedig nagyon sokat fejlődött. Eddig se volt az a főhősnő, aki várja, hogy valami történjen vele, de itt kifejezetten a dolgok közepébe kerül. Imádtam, ahogy képes volt a saját életét a többiek élete mögé tenni, ahogy az volt a fontos a számára, hogy Raven és Ash és persze mindenki, akit szeret, biztonságba kerüljön.
Ash még mindig nem a szívem csücske, még mindig nem értem, hogy mit eszik rajta Violet:) - persze egy rém dögös pasi továbbra is, de egyelőre az én fantáziámat nem birizgálja egyáltalán. De az is biztos, hogy végre megkaptuk az ő történetét is, ami köztünk szólva ugyanolyan borzalmas, mint a többi szereplőé. Ezzel egy fokkal közelebb került hozzám, bár még mindig hiányzik belőle nekem az a plusz, ami egy férfi főhőst azzá tesz, ami. Ráadásul ismét nem kapott túl sok szerepet, hiszen a helyettesek birtokolnak valami pluszt (és úristen milyen pluszt!!), amivel akár sorsfordító lépést is tehetnek, míg a kísérők "csak sima" emberek, így Ash szerepe se valami sok továbbra sem.
Akit nagyon szerettem viszont, az Raven és Garnet. Raven - édes jó istenem - olyan szenvedéseken megy keresztül, amelyek picit "zizivé" teszik, de pont ez félelmetessége teszi őt különlegessé. Violet és Raven kapcsolata pedig szívfájdítóan gyönyörű. Pont olyan, mint amilyennek egy barátságnak lennie kell.
A másik kedvencem pedig még mindig Garnet. Eleinte azért szurkoltam, hogy Garnet szeresse el Violetet Ashtól (jaj, de nem bírom azt a szegény fiút, sorry:), de most már inkább annak szurkolok, hogy a sokat szenvedett Raven és Garnet lehessen egy pár - nagyon megérdemelnék egymást. Garnet is folyamatosan változik, méghozzá csakis az előnyére.
Azt pedig nagyon élveztem, hogy nemcsak a főbb szereplők, de a mellékszereplők közül is sokan megkapták a várva várt történetüket.
A történetről pedig sokat nem szeretnék mesélni, mert szinte bármit mesélnék, az spoiler lenne. Egyedül talán egy dolgot tudnék felhozni hátrányként, hogy ez a rész nekem egy árnyalattal volt hosszabb, mint amennyire szüksége lett volna egy átvezető résznek. Lehet, hogy nem lett volna szükség egy trilógiára, akár két részben is meg lehetett volna szerintem oldani ezt a történetet, de mondom persze úgy, hogy nem tudom, hogy mi lesz a harmadik részben (csak sejtem). Viszont az is igaz, hogy ahogyan most állunk, minden esély megvan egy nagyon ütős végre. Amiért én nagyon szurkolok és nagyon várom:).
Borító: Tetszik. Látványos, érezteti, hogy valami készül:)
Kedvenc karakter: Violet, Raven, Garnet
Szárnyalás: az összefogás
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: valami halovány romantika van benne, de itt sem az idő, sem a hely nem alkalmas erre
Értékelés:
A képre kattintva megrendelhetitek a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Magányos Várost.
Minden állomáson találtok egy leírást, mely alapján ki kell találnotok melyik körre gondoltunk, majd a magyar nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Ez a kör az utcákról kapta a nevét: a kövezett, betonozott és aszfaltozott utcák a Magányos Város gazdagabb köreit jellemzik, így a legkülsőnek maradt a sűrű, barna, sós és kénes szagú sár. Ez a legszegényebb negyed, itt születnek a helyettesek.
A blogturné további állomásai:
December 29 - Zakkant olvas
December 30 - Deszy könyvajánlója
Január 2 - Kelly & Lupi olvas
Január 4 - Sorok között
Január 6 - Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése