Magyarország legjobb videotékás humorista bloggere, kis Viku, azaz Bihari Viktória könyve garantáltan mosolyt csal az olvasók arcára. Készülj fel, hogy rekeszizmaid egy hétig fájnak majd a sok röhögéstől! A következő öt napban a Blogturné Klub öt bloggere mesél majd nektek arról, hogyan jutottak majdnem diliházba, hála a Tékasztoriknak. Tartsatok velünk, hiszen ezúttal is három szerencsés játékosunk egy-egy ‘Tékasztorik és egyéb vikuságok’ példánnyal lesz gazdagabb.
Libri, 2017
326 oldal
Besorolás: realista, humor
Bihari Viktória humorista, blogger és internetes szökevény. Nem szereti a címkéket, főleg a bloggert és a humoristát nem, szereti viszont a szórakoztató irodalmat és a jól átsütött sertésoldalast. A szerző nem nyert proccos díjakat, nem tanult külföldön, és nem is a férje farvizén ért el sikereket ha a sok-sok lájkot sikernek lehet nevezni.
A könyv, amit a kezedben tartasz, nem regény, nincsenek benne hatalmas életbölcsességek, sem szerelmi szál, bőgés vagy dráma. Van benne egy videotékás csaj, számos elmebeteg, piálás, némi párkapcsolati mizéria, sok káromkodás, politikai inkorrektség, az évezred legjobb arca, Fater, lúzerkedés, menősködés, szex és annak hűlt helye, és annyi hülye szitu, hogy el sem hiszed.
A könyvet leginkább az amolyan litera-gasztronómiai disznósajt kedvelőinek ajánljuk, akik szeretnek minden tálba belekóstolni, nem bánják, ha zsíros lesz a kezük, és úgy általában nem veszik komolyan az életet, cserébe az élet sem veszi őket komolyan.
Fater azt mondta, az igazi nő táskájában mindig van egy pakli magyar kártya, egy laposüveg és egy bicska, valamint az igazi nő hűtőjében mindig van egy liter pálinka, egy fél kiló csécsi szalonna és egy nagy adag pörkölt.
Nos, egy adag pöri híján igazi nő vagyok.
Nem is tudom, hogy mikor találkoztam először Viku posztjaival a Facebookon, de az biztos, hogy már az első olvasott bejegyzése meghozta a kedvemet a blogjához. Napokon át idéztünk belőle, felolvastuk ahol csak lehetett és persze osztottuk mindenhol, így, amikor meghallottam, hogy könyv (sőt film is!) készül belőle, az elsők között jelentkeztem, hogy olvasni szeretném.
A könyvet egy ebédszünetben vettem át, így elsőként a kollégáim találkoztak vele, akik legnagyobb megdöbbenésére nagyrészt ismerték Viku posztjait. Egymás kezéből kapkodták ki a könyvet, legalább hárman mondták, hogy meg is veszik, a többiek meg összevesztek azon, hogy ki kéri el elsőként:). Szóval az első fogadtatása nagyon jó volt és tudom, hogy mostantól hosszú hetekig nem lesz nálam a könyv:).
Arra sosem volt időm, hogy Viku teljes blogját végigolvassam, így azért a sok ismert történet mellett kaptam persze újakat is. De akár régi, akár új volt a történet, az biztos, hogy majdnem mind újra hangos nevetésre késztetett - lehettem akár itthon egyedül vagy a metrón, villamoson egy rakás ember között.
Azt nem tudom, hogy Vikuval ezek mind megtörténtek-e, bár ő váltig állítja a könyvben, hogy megtörténtek, maximum egy kicsit kiszínezte, hogy érdekesebb, viccesebb legyen, de ha nem is történt meg, akkor is remek humorista. Néhol kicsit vulgárisan (ezért inkább 16+ -nak ajánlanám a könyvet), de az biztos, hogy rettentő jól humorral képes mesélni.
A könyv három részre tagolódik, az első rész a "Vegyesfelvágott", itt inkább a Tékában megesett sztorikról olvashatunk, illetve mindenféle gyermekkori és felnőttkori történetről. Ezt a részt éreztem talán a "leggyengébbnek", a három rész közül, de ezt is inkább idézőjelbe tenném, mert nagyon jól szórakoztam ezeken a történeteken is.
Aztán jött a kedvencem, a "Fater szerint a világ". Itt rengeteg ismerős rész volt, de nem tudom elmondani, hogy mennyire imádtam. Fater az egyik legnagyobb forma, akiről csak olvashattam. Végtelenül egyszerűen, de annál lényegretörőbben kommentálja és éli az életét. Nem tudom, melyik részt szerettem jobban - a vérvételest, a tiszai kenu túrát, a szörfös balatoni nyaralást, Ica totálkáros autójának a szerelését vagy pedig az autószerelős bulit. Jaj, tudnám estig sorolni, mert mindegyik rész szinte azonnal a kedvencem lett:)
És a harmadik rész pedig "Az igazi nő" volt. Itt Viku a párkeresős mizériáját osztotta meg velünk, a társkereső weboldalak világától egészen addig, ameddig végre egy valódi pasival találkozik. Nőként egyrészt nagyon jól szórakoztam rajta, másrészt viszont valahol fájó volt ezt olvasni, mert a társkeresők tényleg ilyenek. Ennél a résznél éreztem először azt, hogy ez itt akár mind tényleg igaz is lehetett. Az egyik barátnőm már évek óta próbál párt találni magának, szerintem az összes létező társkereső oldalt végignézte már és szinte szóról-szóra ugyanerről számolt be, mint amiről Viku (csak persze kevésbé humorosan:).
Szóval ez a rész inkább keserédes volt, de alapjában véve itt is nagyon jókat nevettem.
Összességében ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, főleg ezekben a szürke, szmogos, barátságtalan napokban, mert higgyétek el, mosolyt fog csalni az arcotokra. (de azt is elárulom, hogy a szövege elég sok helyen szókimondó, néha vulgáris, így csak az olvassa, aki nem fog az első három oldal után ezen megbotránkozni). Szóval VIKUT MINDENKINEK! :)
Nem is tudom, hogy mikor találkoztam először Viku posztjaival a Facebookon, de az biztos, hogy már az első olvasott bejegyzése meghozta a kedvemet a blogjához. Napokon át idéztünk belőle, felolvastuk ahol csak lehetett és persze osztottuk mindenhol, így, amikor meghallottam, hogy könyv (sőt film is!) készül belőle, az elsők között jelentkeztem, hogy olvasni szeretném.
A könyvet egy ebédszünetben vettem át, így elsőként a kollégáim találkoztak vele, akik legnagyobb megdöbbenésére nagyrészt ismerték Viku posztjait. Egymás kezéből kapkodták ki a könyvet, legalább hárman mondták, hogy meg is veszik, a többiek meg összevesztek azon, hogy ki kéri el elsőként:). Szóval az első fogadtatása nagyon jó volt és tudom, hogy mostantól hosszú hetekig nem lesz nálam a könyv:).
Arra sosem volt időm, hogy Viku teljes blogját végigolvassam, így azért a sok ismert történet mellett kaptam persze újakat is. De akár régi, akár új volt a történet, az biztos, hogy majdnem mind újra hangos nevetésre késztetett - lehettem akár itthon egyedül vagy a metrón, villamoson egy rakás ember között.
Azt nem tudom, hogy Vikuval ezek mind megtörténtek-e, bár ő váltig állítja a könyvben, hogy megtörténtek, maximum egy kicsit kiszínezte, hogy érdekesebb, viccesebb legyen, de ha nem is történt meg, akkor is remek humorista. Néhol kicsit vulgárisan (ezért inkább 16+ -nak ajánlanám a könyvet), de az biztos, hogy rettentő jól humorral képes mesélni.
Aztán jött a kedvencem, a "Fater szerint a világ". Itt rengeteg ismerős rész volt, de nem tudom elmondani, hogy mennyire imádtam. Fater az egyik legnagyobb forma, akiről csak olvashattam. Végtelenül egyszerűen, de annál lényegretörőbben kommentálja és éli az életét. Nem tudom, melyik részt szerettem jobban - a vérvételest, a tiszai kenu túrát, a szörfös balatoni nyaralást, Ica totálkáros autójának a szerelését vagy pedig az autószerelős bulit. Jaj, tudnám estig sorolni, mert mindegyik rész szinte azonnal a kedvencem lett:)
És a harmadik rész pedig "Az igazi nő" volt. Itt Viku a párkeresős mizériáját osztotta meg velünk, a társkereső weboldalak világától egészen addig, ameddig végre egy valódi pasival találkozik. Nőként egyrészt nagyon jól szórakoztam rajta, másrészt viszont valahol fájó volt ezt olvasni, mert a társkeresők tényleg ilyenek. Ennél a résznél éreztem először azt, hogy ez itt akár mind tényleg igaz is lehetett. Az egyik barátnőm már évek óta próbál párt találni magának, szerintem az összes létező társkereső oldalt végignézte már és szinte szóról-szóra ugyanerről számolt be, mint amiről Viku (csak persze kevésbé humorosan:).
Szóval ez a rész inkább keserédes volt, de alapjában véve itt is nagyon jókat nevettem.
Összességében ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, főleg ezekben a szürke, szmogos, barátságtalan napokban, mert higgyétek el, mosolyt fog csalni az arcotokra. (de azt is elárulom, hogy a szövege elég sok helyen szókimondó, néha vulgáris, így csak az olvassa, aki nem fog az első három oldal után ezen megbotránkozni). Szóval VIKUT MINDENKINEK! :)
Borító: Nekem annyira nem jön be.
Kedvenc karakter: Fater - hatalmas arc:)
Szárnyalás: Viki humora
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: nevetés, nevetés és nevetés minden téren:)
Értékelés:
Nyereményjáték:
Hogy megnyerhessétek a három Tékasztorik könyv egyik példányát nem kell mást tennetek, mint helyesen megválaszolni a rafflecopterben feltett mind a 4 kérdést. Néhány választ a turné állomásokat olvasva is megtalálhattok, illetve Viki blogjain is találtok segítséget.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A blogturné további állomásai:
Február 14 - Szembetűnő
Február 15 - Insane Life
Február 16 - Deszy Könyvajánlója
Február 17 - Kelly Lupi olvas
Február 18 - Függővég
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése