Nemrég jelent meg a Menő Könyvek kiadásában S. Jae-Jones: Alvilági dal című regénye, amely egy különleges világban, különleges lények között játszódik. Kalandozz te is a Blogturné Klub hét bloggerével a Goblinkirály birodalmában, és természetesen a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.
Menő könyvek 2017.440 oldal
Fordította: Lázár Júlia
Goodreads: 3,61
Besorolás: YA, dark fantasy, retellings
Az év utolsó éjszakája. Beköszönt a tél, és a Goblinkirály kilovagol, hogy feleséget keressen magának…
Liesl a varázslatos és veszélyes Goblinkirályról szóló legendákon nőtt fel, amelyek elragadták a lelkét, a szívét, és ihletet adtak, hogy zeneműveket komponáljon. Mára Liesl már tizennyolc éves, a családi fogadó körül segít, és a zene köré szőtt gyermekkori álmai és képzelgései semmivé lettek.
Ám amikor a Goblinkirály elrabolja a húgát, Liesl számára nincs más út, mint utána menni az Alvilágba, hogy megmentse. Megérkezve e különös, magával ragadó világba, amelyet egy rejtélyes férfi ural, hamarosan lehetetlennek látszó döntést kell hoznia. Az idő és az ősi törvények ellene dolgoznak, és Lieslnek meg kell tudnia, ki ő valójában, mielőtt a sorsa beteljesedne.
A zenével és varázslattal teli könyv egy olyan világba ragad magával, amit nem lehet könnyen elfelejteni.
Nagy kedvvel kezdtem neki az olvasásnak, mert az olvasói visszajelzések jók voltak, és a 2017-es Goodreads szavazáson is finish-be került a könyv a young adult fantasy kategóriában.
Elbűvölt a szerző világa, mégpedig azért, mert egy számomra új legendavilágról olvashattam: Goblinkirály és az ő Alvilága, goblinok, manók, a bajor helyszín nekem teljesen új volt, gyerekkoromból sem emlékeztem rá, inkább a magyar és az arab mesevilágban voltam otthon.
Az ismeretlen, sötéten izgalmas világban a szerző egy kellemesen lírai hangot üt meg, szépen gördülnek a mondatai, a cselekmény lassan építkezik, és gyakran éreztem azt, hogy még az idő is megállt körülöttem. A szerző remekül alkalmazta a hangulatteremtő képességét, éreztem a Manóliget varázslatát, borzongtam a Goblinkirály gúnyos hangjától, az érett szamócába én is beleharaptam volna, na és a fogadóban állandóan sült a bajor kolbász, és folyt a sör le az emberek torkán.
A könyv első fele talán egy fokkal jobban fenntartotta az érdeklődésemet, de a továbbiakban csak azt éreztem, magam is ott rekedtem az Alvilágban, és sosem fogok kikecmeregni a gonosz goblinok kezei közül. Hiába volt szép az írásmód végig, később egyre nehezebben lendültem tovább.
Legfőbb oka ennek Liesl volt, aki egy besorolhatatlan típusú hősnő. Volt benne minden, van amiből túl sok, másból túl kevés, de semmiképp sem jó arányban, nem tudtam azonosulni vele. Ő volt a legidősebb nővér, akinek kiskora óta sulykolták a fejébe, hogy az ő dolga vigyázni a húgára és az öccsére. Käthe 16 éves és gyönyörű, csinos és mindenki imádja, Josef pedig hatalmas hegedűművész tehetség, ő a család szeme-fénye. Liesl viszont jelentéktelennek lett beállítva, ő a csúnya testvér, valójában nem volt annyira csúnya, de alkatilag madárcsontú, kislányos. Viszont benne is megvolt a zene iránti tehetség, ő kísérte zongorán az öccsét, és ők ketten nagyon sok időt töltöttek együtt, gyakorlással és zeneszerzéssel is. Szavak nélkül is megértették egymást, saját kitalált világuk volt. A testvéri kapcsolat tehát nagyon erős jelentőséget kapott, bár aránytalan volt hármójuk között. A Goblinkirály még gyerekként megérezte Liesl-ben a tehetségét, a gondoskodását, az odaadását. És valóban ilyen felnőtt lett, tudta, hogy sosem lesz olyan szép, mint Käthe, a zenélést Josefnek kell továbbvinnie, de a szerzeményei útján tovább élhet a tehetsége. Önként feladja az álmait, a többiek boldogsága árán. Szinte kényszeríti magát, hogy elfelejtse a gyerekkori barátját, nem akar hinni a nagyanyja meséiben, babonáiban. És akkor szembesül a valósággal, a húgát elrabolta a Goblinkirály, és neki meg kell találni, vagy elveszik örökre, sőt ha megtalálja, csak saját magával tudja kiváltani, és örökre az Alvilágban kell maradnia.
Hősnőnk tehát lassan tudomásul veszi az elkerülhetetlent, de ameddig végigment ezen az úton, az én idegeimet rendesen kicakkozta. A rengeteg kérdés és lamentálás persze jellemzően ya járulék, itt ez nekem sok volt.
A Goblinkirály önmagában tetszett, jól kitalált a karaktere, mondjuk ez nem nehéz, csak át kellett emelni a legendákból. Liesl-el való kapcsolata viszont nem bűvölt el. A lány zenéje, ami a lelke lenyomata, ez kell a királynak, ugyanakkor egyre közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg is. Ez még rendben is van, de Liesl nem úgy viselkedik, ahogy ezt elvártam volna tőle, teljesen átmegy szexért könyörgő asszonyba, ami nyomokban sem illett a karakteréhez, sőt nevetségesnek hatott. Igen, ez a regény nem a fiatalabb ya rajongóknak való, a romantikus jelenetei sötéten érzékiek, bár a magam nevében inkább nyomasztót mondanék. Nem éreztem közöttük a megfelelő kémiát egyáltalán.
A mellékszereplők közül a nagymama volt a kedvencem, és van is tippem mi a szerepe a következő részben. Ő mesélt gyerekkorukban az Alvilágról, ő az, aki mindig felbukkan és megjegyzéseivel felrázza a környezetét, babonáit skandálja, figyelmezteti Liesl-t, és mindig szemmel tartja.
Az alvilági goblinok kifejezetten taszítottak, utáltam, hogy csak azért teszik a dolgukat, mert rá vannak kényszerítve, egyébként támadnak, az elcserélt gyerekektől meg egyszerűen hidegrázást kaptam.
Nos, a szerző az utolsó néhány oldalon megtáltosodott, és felfordította a regény végét a feje tetejére. Semmi sem úgy alakult, ahogy vártam a csordogáló cselekményben, változtak a körülmények, dőlt minden eddigi szabály. Szóval alaposan odatett az olvasóknak, hogy na ugye ezek után majd türelmetlenül várjátok a folytatást? Tényleg várjuk.
Meg kell említenem, hogy a regény tele van zenei utalásokkal. Nem csak a valódi zeneszerzők és műveik vannak említve, hanem egy csomó zenei szakszó, amit nem tudtam hova tenni. Van ugyan a könyv végén egy szószedet, de ezek sem mondtak nekem semmit. Sosem tanultam zenét, de nagyon jó a hallásom, a komolyzenét is szeretem, de itt tényleg túl sok volt a "zenéből" egy laikus számára.
Nem egészen azt kaptam ettől a történettől, amit vártam, de mindenképp különleges olvasmány. Tudott újat nyújtani a világfelépítés szempontjából, de a karakterek nem nyűgöztek le, és a befejezés is több kérdést adott, mintsem megnyugvást. A zenét szerető, dark fantasy kedvelőknek ajánlom!
Borító: Nem jön be maradéktalanul.
Kedvenc karakter: Constanze, a nagymama
Szárnyalás: -
Mélyrepülés: Az elcserélt gyerek jelenete.
Érzelmi mérce: 16+ a sötéten érzéki jelenetek miatt.
Nyereményjáték
Mivel a regényben nagy szerepet játszik a zene, ezért híres zeneszerzők nevét kell kitalálnotok a mostani játékban néhány zeneművük címe alapján. Feladatotok, hogy beírjátok az adott zeneszerző teljes nevét a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány: A cárnő cipellője, A pikk dáma, Rokokó variációk, Hapsali emlék, Mazeppa
a Rafflecopter giveaway
Állomáslista:
02.10. Kelly & Lupy olvas
02.11. Deszy könyvajánlója
02.12. Kristina Blogja
02.13. Szembetűnő
02.14. Spirit Bliss
02.15. Dreamworld
02.16. Insane Life
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése