244 oldal
Besorolás: lélektani és gasztro
Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.
De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?
Miért bukkan fel újra és újra Csongor, a vonzó sógor?
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?
Míg Nóra lépésről lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.
A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.
Vajon sikerül-e élete főművét kifőznie: a saját boldogságát?
Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.
Istók Anna regénye már a harmadik az idei magyar szerzős olvasmányaim közül, amely kiérdemli a maximális pontszámot, érdemes tehát a hazai művek közül is válogatni, mert ilyen kincsekre bukkanhatunk!
„A félelem elnyelt. Magába tömött, mint egy éhes felhő a napot, elhalványodtam benne.”
Első benyomásom nem volt túl szerencsés. Nem értettem a szerkezetét, ugyanis minden fejezet egy idézettel kezdődik (ez rendben is van), amit egy elmélkedés/filozofálás követ, ami később derült ki számomra, hogy tulajdonképpen Zsóka naplójából idéz a szerző. Így persze remek ötlet és nekem azt mutatta meg, a két testvér belülről mennyire egyforma volt, de ezt nem tudták egymásról.
Furcsálltam, hogy sok fejezeten keresztül nem derült ki, hogyan halt meg Nóra nővére, és neki vajon mi köze lehetett az egészhez. Mi az a NAGY BŰN, amit elkövetett, ami miatt egyenesen Angliáig menekült. Ezt egy óriási horognak éreztem, amibe már az elején beleakadtam, de túl sokáig táncoltattak rajta. De azt vettem észre, hogy a bosszúságom eltörpül a kíváncsiságom mellett, nem tudtam abbahagyni, tovább kellett olvasnom.
A történetvezetés nagyon jól sikerült. Minden fejezet címe egy étel vagy ital neve, ami szerepel az adott fejezetben, a cselekménybe ágyazva. A szerző biztosan nagyon szeret főzni, vagy másban nagyon szenvedélyes, mert valódi élvezettel gyúrta úgy a főszereplő karakterét, hogy igazi őstehetségnek hasson a gasztronómia területén. Imádják az olvasók ezeket főzős részeket, amelyekből remek ötleteket lehet elcsípni. A leírások pedig olyan valóságosak, hogy én például többször éreztem az illatokat is, mintha egyenesen kiáramlanának az oldalakról. Mindezt könnyedén, magától értetődően teszi, ami az én szememben csodálatra méltó, mert nem igazán szeretek sok időt a konyhában tölteni. Mégis sokszor éreztem, hogy ezt vagy azt ki kellene próbálnom a receptek közül.
Az egész regényt végig jellemzi a lírai hangvétel, amit néhány mondatban túlzónak is éreztem, összességében mégis jól hat, mert alapjában véve egy nehéz témát boncolgat a történet és a lágy mondatok nélkül gyászos lenne a hangulata. A főzés és a szerelmi élet taglalásán kívül a történetnek más, jelentős mondanivalója is van. A rendszerváltás előtti világban megedződött értelmiségi szülők állandóan féltek valamitől, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy kívülről kifogástalan látszatot keltsenek, mintha valós fenyegetés lesne rájuk. A gyerekek lehetőségeit is korlátozták, a szülők által kijelölt úton kellet haladniuk. Nem voltak közös programok, beszélgetések, ha valami probléma akadt, arra hosszas prédikáció volt a felelet, nem a közös megbeszélés. Ez a félelem óhatatlanul átragadt a gyerekekre is, beléjük lett kódolva. Nem csoda, hogy mindkét lány menekült a családtól, ahogy lehetőségük akadt rá. Kiskoruk óta különösen féltették a gyerekeket mindentől, a baleset után ez még jobban felerősödik Nóra iránt, aki viszont közben felnőtt már, és saját döntésekre vágyik. Meg vagyok elégedve a karakterekkel, Nórával különösen, őt remek karakterfejlődésen viszi keresztül a szerző, ez adja az ívét a történetnek. A szülőkkel kapcsolatban sincs karakterileg kifogásom, anyaként át tudtam érezni a cselekedeteik egy részét a féltés jegyében. Az útkijelölésben viszont nem, az én saját családom demokráciája éles ellentétben áll Nóráéval, de az igaz, hogy a mai idők már távol vannak a rendszerváltás előtti élettől. Viszont én pont akkor nőttem fel, és bizonyos fajta félelem tényleg mindig ott lógott a levegőben, ahogy a lázadás is a fiatalokban. 
Talán azért is jók a karakterek, mert a cselekmény hihető, nem történnek extrém események, minden a valóságosság határain belül marad. Mostanában népszerű téma a young adult és new adult regényekben a veszteségfeldolgozás, mondhatjuk, hogy ez "trendi" téma. A testvér halálának feldolgozását ebben a regényben kisebb jelentőségűnek éreztem Nóra önállóvá válása, önmegvalósítása mellett, pedig szívesen olvastam volna több visszaemlékezést a közös élményekre, ami összekötötte őket, mégiscsak leéltek egy gyerekkort egymás mellett.
Hiányzott a szerelmi szálból némi szenvedély, legalábbis az én ízlésemnek. Valami komolyabb érzelemnyilvánítás, néhány érzelmesebb jelenet Nóra és Csongor között belefért volna a történetbe. Összességében mégis magával ragadott, elvarázsolt a kiemelkedően jó stílusával, választékos mondataival, jó érzés volt olvasni ezt a regényt. Remélem a szerző nem váratja sokáig az olvasóit a következő megjelenésével, mindenképpen figyelmet érdemel.
Borító: Gyönyörű, találó
Kedvenc
karakter: Nóra
Szárnyalás: A receptek, a főzés hangulata.
Mélyrepülés: -
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Fiatal felnőtteknek ajánlom, inkább érzelmekre, mint érzékiségre ható a történet.
Értékelés:
