A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Kathleen Glasgow: Lány, darabokban című regényét, amely tabutémát boncolgat egy önbántalmazó lány szemszögéből. Három bloggerünk véleményezi a regényt a blogturné során, kövesd az állomásokat és esélyed lesz megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.
448 oldal
Fordította: Tóth Enikő Mária
Goodreads: 4,15
Besorolás: YA, mentális problémák
Az embereknek tudniuk kell rólunk. Azokról a lányokról, akik a fájdalmukat a testükre írják.
A 17 éves Charlie Davist a Creeley pszichiátriai intézetben kezelik sikertelen öngyilkossági kísérlete után. Eddigi élete csupa szomorúság, tragédia és mellőzöttség volt: édesapja halála után elmenekült otthonról bántalmazó anyja elől. Pénz és barátok nélkül élt az utcán, megtapasztalta a teljes kiszolgáltatottságot, az éhezést és a fizikai fájdalmat.
A klinikán hozzá hasonló, önbántalmazó lányok társaságában van. Casper doktornő segítségével megindulhatna a gyógyulás útján, de anyagi helyzete nem engedi, hogy ott maradjon. Munkát és lakást talál, ám egyenlőtlen kapcsolatba keveredik a drogos, alkoholista, „majdnem híres” zenésszel, Riley-val, aki kihasználja őt, és nem engedi kiszabadulni az ördögi körből.
Charlie-nak azonban – szinte tudtán kívül – új barátai és támogatói lesznek, akik visszarántják a szakadék széléről, és erőt kap tőlük ahhoz, hogy hátat fordítson a kilátástalan, veszélyes kapcsolatnak.
Nem könnyű olvasmány. Nemegyszer megríkatja az olvasót, de reményt is ad.
Mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, mert szerettem volna választ kapni arra, hogy vajon hogyan jut el valaki odáig, hogy megsértse saját magát, nem kis fájdalmat okozva, miért választják ezt a módot és hogyan lehet észrevenni, segíteni az ilyen embereken.
A korábbi olvasmányaimban Szaszkó Gabriella: Maradj velem regényében volt szó a vagdosásról, ott Christopher, egy fiú/férfi csinálta ezt, meg akartam tudni, hogyan mesél erről egy kamaszlány.
Debütáló szerzőről van szó, ezért is jegyzem meg rögtön az elején, hogy milyen zseniálisan oldotta meg a könyv felépítését. A 17 éves Charlie (Charlotte) Davis egy klinikán tér magához egy zavaros, kórházban töltött hét után, lassan szedegeti össze az emlékképeit, mi is történt vele, hogyan került ebbe az intézetbe. A szerző Charlie hangján szól, és az első pár fejezetben sokszor csak néhány sor, pár mondat szerepel, ahogy a lány is lassan tér magához, később úgy bővül a mondanivalója, ahogy javul az állapota és újra elkezd élni ebben a terápiás csoportban, ahol hasonló lányok veszik körül. Nagyon megrázóak ezek az első fejezetek, az olvasó szembesül azzal a rengeteg fájdalommal, amit ezek a lányok átéltek. Kezdtem megismerni Charlie-t, a kiinduló traumát, amikor az apja öngyilkos lett, az anyja ezután magába zárkózott és fokozatosan a tettlegességig elmérgesedett közöttük a viszony. A lány elmenekült otthonról, az utcán élt, hasonló sorsú barátokra lelt, és közben folyamatosan a vagdosásba menekült. És aztán még ennél is rosszabb dolgok jöttek.
Amikor először vágtam meg magam, a legjobb rész utána következett: vattapamaccsal tisztogattam a sebet, óvatosan szárítgattam, vizsgálgattam erről-arról, védelmezőn a hasamhoz szorítottam a karomat. Jól van, jól van!
Azért vagdosok, mert nem tudok megbirkózni a dolgokkal. Ez ilyen egyszerű. A világ olyan, mint az óceán, az óceán vize átcsap fölöttem, a víz fülsiketítően morajlik, a víz elnyeli a szívemet, akkorára nő bennem a pánik, mint a bolygók. Meg kell szabadulnom tőle, jobban meg kell sebeznem magam, mint ahogy a világ megsebez, aztán dédelgethetem magam. Jól van, jól van! Casper azt mondta nekünk: „Ez ellentmond a józan észnek, nem? Jobban érzed magad attól, hogy fájdalmat okozol magadnak. Úgy tudsz megszabadulni a fájdalomtól, hogy te okozol fájdalmat saját magadnak.” A probléma utána következik. Úgy, mint most, ami most is történik. Egyre több a sebhely, egyre nagyobb a pusztítás. Ördögi kör: több seb = nagyobb szégyen = nagyobb fájdalom.
A terápiás csoportban a lány kezd a gyógyulás felé lépegetni, de jön az újabb csapás, nem finanszírozzák tovább a kezelését, vissza kell mennie az anyjához. Ő azonban csak kiviszi a klinikáról, aztán búcsút int neki, esze ágában sincs visszafogadni. Charlie az utolsó szalmaszálba kapaszkodva Minneapolisból Tusconba buszozik, ahol egy régi barát, Mikey szobáját foglalhatja el ideiglenesen. Ennek a megtört lelkű, megsebzett testű lánynak munkát kell keresnie, tovább kell haladnia a gyógyulás útján, amin elindult. Csakhogy ez pokolian nehéz.
Valójában ez a rész tetszett igazán nekem, ahogy próbál beilleszkedni az új életébe, le kell győznie saját magát, megtalálni a saját békéjét, miközben nem csak jó dolgok történnek. Együtt dolgozik egy piás, drogos, lecsúszott zenésszel, Riley-val, aki szintén megmentésre szorulna, természetesen nem hat jól rá ez a kapcsolat, mégis fontos része az életének. Közben egyre többször előveszi a rajzkészletét, és kezdi elhinni, hogy mégiscsak tehetséges valamiben, értékes ember.
Ez a lány megtanul újra élni, megtanul újra szeretni. Nem csak a környezetét, saját magát is újra el kell fogadnia, meg kell találnia a helyét.
Életre szóló élmény volt olvasni ezt a regény, annyira egyedi a hangja, brutálisan őszinte, és minden sorából érződik, hogy valódi, megélt élmények alapján íródott. Hihetetlen bátor dolog ennyire nehéz témában írni, az olvasók számára ez meglehetősen tabu téma, a mentális problémákat nehéz befogadni. Nem csak a vágásokról van szó, itt szinte minden ember valamilyen módon árt magának, fizikailag vagy lelkileg. Olyan is előfordult, hogy néhány helyen nem tudtam tovább olvasni, annyira kiakasztott némely részlet.
Megszerettem a karaktereket, óriási fejlődésen mennek keresztül, főképp Charlie, de az elcseszett Riley is. A mellékszereplők is reálisak, és egyáltalán nem tökéletesek, Ariel és Linus voltak a kedvenceim.
A test és a lélek sebein felül még az érzelmek is megtépázzák Charlie-t. Két szerelmi szál bonyolódásán is izgulhat az olvasó, de én úgy éreztem, ezek szinte eltörpülnek a valódi mondanivaló mellett. Amit hiányoltam, az Ellis-el kapcsolatos lezárás, jó lett volna, ha találkoznak végül.
Köszönöm a kiadónak, hogy az átlagos történetek mellett ilyen csodálatos könyvekkel ajándékozza meg az olvasóit!
Kedvenc
karakter: Riley
Szárnyalás: Linus apjánál töltött idő.
Mélyrepülés: -
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Ez nem az a könyv, amit a legfiatalabbak is olvashatnak, én egy 16-os karikát tennék rá, a megterhelő lelki problémák és a szexuális tartalom miatt.
Értékelés:
Játék:
A téma komolysága miatt most eltekintünk a játéktól és megelégszünk a rafflecopter doboz kitöltésével.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
További állomások:
04.14 Kelly és Lupi olvas
04.16 Sorok között
04.18 Sárga köves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése