A Könyvmolyképző Kiadó elhozta Nektek, a Blogturné Klub 5 bloggere pedig örömmel mutatja be Marie Lu, a nagysikerű Legenda trilógia írónőjének új sikersorozatát, a The Young Elitest. Az írónő ezúttal a komor jövő helyett egy, a középkori Olaszország mintájára felépített, fantasztikus világ hasonló sötét korszakába kalauzol el Benneteket, különleges képességű fiatalok közé.
Tartsatok velünk, olvassátok el az értékeléseket és a regényhez tartozó extrákat. Vegyetek részt a játékban, ahol a kiadó által felajánlott 3 példányt nyerhetitek meg, ha helyesen válaszoltok a kérdésekre.
Könyvmolyképző Kiadó, 2018
368 oldal
Fordította:AncsaT
Goodreads: 3,92
Besorolás: YA, fantasy
"Van ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.
Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.
Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Egy évtizede már, hogy a halálos betegség végigsöpört az országon. A fertőzöttek többsége meghalt, és sok gyereken, aki túlélte, furcsa nyomot hagyott a betegség. Adelina fekete haja ezüstössé vált, a szempillája kifehéredett, és csak egy szabálytalan forradás maradt ott, ahol korábban a bal szeme volt. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.
Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.
Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, aki olyan hatalommal rendelkezik, amihez hasonlót még nem láttak.
Adelina hinni akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjába áll.
Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!
De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak."
Marie Lu anno a Legendával megszerzett magának. Imádtam a történetvezetését, a szereplőit, így izgatottan vártam, hogy mikor vehetem kézbe a következő regényét. Erre nagyon sokat nem is kellett anno várni, mert a The Young Elites először 2015 őszén került a kezembe angolul. Aránylag gyorsan "felfaltam" és rögtön bele is szerettem. Akkor nem írtam róla, de ahogy megjelent magyarul, úgy döntöttem, hogy ideje lenne feleleveníteni az olvasottakat és értékelni is a könyvet.
Az írónő ismét egy különleges világba kalauzol el Bennünket, de ezúttal nem a disztópikus, jövőbeni Egyesült Államokba, hanem visszafelé megyünk az időben és egy reneszánsz Olaszországhoz hasonlító világba juttat el bennünket.
Úgy látszik, az írónő nem tud elvonatkoztatni a borzalmas járványoktól, mert itt is ez okoz galibát, méghozzá nem is kicsit. A népesség egy része elhalálozik, másik része túléli, harmadrésze pedig túléli, de nagy változáson megy keresztül - a külsejük részben megváltozik és különleges képességekre tesznek szert. A középkorban - és ez a világ is leginkább arra hasonlít - pedig ez nem volt jó ómen, így itt is kemény üldöztetés a része annak, aki "megváltozott".
Adelina, a főhősnőnk pedig érintett ebben a kórságban, így menekülni kényszerül otthonról és így találkozik a hozzá hasonszőrűekkel, a The Young Elites - Az Ifjú Kiválasztottak tagjaival, akik az X-Menhez hasonlóan csapatba tömörülve próbálnak túlélni és valamire készülnek...
Köztudott, hogy imádom a különleges képességekkel megáldott fiatalokról szóló történeteteket, de itt mégsem ez fogott meg magának, hanem a szereplők változatossága. Az írónő előző regényében, a Legendában nem volt nagy meglepetés, a jók jók voltak, a rosszak rosszak, ettől nem nagyon tért el. Itt viszont minden a feje tetejére állt! Senki sem az, aminek látszik, a jóknak is van épp elég vaj a fülük mögött, a rosszak viszont nem biztos, hogy a szó szoros értelmében rosszak. Adelina az első olyan főhősnő, akit úgy is imádtam, hogy ő minden, csak nem az a sokat szenvedett kislány, akinek sokan hitték. A lelkében forrong a sötétség - ezt persze rá lehetne fogni a hányatott, sanyarú sorsára is, de itt több van annál. Ráadásul nem a megszokott meseszép leányzó, akiért a férfiak képesek lennének országokat feldúlni, világokat lerombolni, ahogy már megszokhattuk a YA történetekben. Nem, ő nem ilyen. A betegség miatt az egyik szemét elveszítette, az arcán borzalmas heg látható, a hajszíne is messziről mutatja, hogy ő is egy túlélő és mint ilyen máglyára, kivégzőosztag elé való.
Persze a többiekről sem szabad megfeledkeznem, hiszen vannak még itt bőven a csapatból.
Enzo a csapat vezetője, szintén nehezen kiismerhető. A céljait megismerhetjük elég hamar, de az, hogy Adelinához miért közeledik - a lány maga a vonzerő vagy csak a képességei - ezt nehéz eldönteni...
Aztán ott van az ártatlan, gyönyörű Raffaele, aki érzi, hogy a lánnyal nem biztos, hogy a főnyereményt ütötték meg, hiszen Adelinát messziről körbeöleli a sötétség, de mégsem tud mit tenni...
Vagy Teren, a főinkvizítor, aki annyira fontos szereplő, hogy saját szemszöget is kapott - ami külön érdekesség, mert az összes többi szereplő mind E/3-ban szerepel, Teren pedig E/1 szemszögből mesél. Ő szintén az a karakter, akiről a történet végéig meg nem mondod, hogy jó vagy rosszfiú, attól függetlenül, ami tesz.
Marie Lu ebben a regényében nem viszi túlzásba a környezet, a háttér leírását, nem is tudunk meg túl sokat erről a világról (remélhetőleg még), ellenben a szereplők kidolgozottak és ahogy mondtam, eléggé talányosak. Épp ezt teszi különlegessé az egész történetet.
És a vége? Erről nehéz spoiler nélkül beszélni, de annyit elárulhatok, hogy az írónő olyat lép, amit nem sok író mer megtenni már az első rész végén. Én először annyira megdöbbentem rajta, hogy anno angolul vagy háromszor elolvastam azt a részt, hogy biztos jól értettem, ami történt? De igen, jól olvastam mindent....
Eleve úgy volt, hogy továbbolvasom a trilógiát (2015-ben sajnos a sok egyéb turnés könyv nem engedte, hogy folytassam, bárhogy is szerettem volna), de ilyen befejezés után nem kétséges, hogy folytatni szeretném/ akarom / fogom a sorozatot. A csillagozáshoz pedig annyit, hogy imádtam minden sorát és magasra tette az írónő a lécet ezzel az első résszel, de első résznek ritkán adok 5 pillangót, remélve, hogy a következő még jobb lesz:).
Borító: Imádom. Szerintem a szöveg ötletes, a háttér pedig hűen tükrözi a történet hangulatát.
Kedvenc karakter: Adelina, Enzo, Raffaele, Teren
Szárnyalás: amit meg mert lépni az írónő már az első részben!
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Van benne valamennyi szerelmi szál, de ahogy minden változik, minden kétszínű, így ez sem biztos.
Érzelmi mérce: Van benne valamennyi szerelmi szál, de ahogy minden változik, minden kétszínű, így ez sem biztos.
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!
Blogturné extra - Q+A fordítás
Novel Novice: Azt gondolom, hogy a The Young Elitest részben az a tény tette valóban szórakoztatóvá, hogy Adelina nem az a hagyományos módon szerethető főszereplő, de az is, hogy saját személyisége van és nagyon határozott karakter. Szeretem, hogy ennyire jól megformált szereplő a kevésbé kívánatos tulajdonságai ellenére is. Így azon töprengtem, hogy mennyire jelentett kihívást és mennyire volt szórakoztató megírni ezt a nem hagyományos főszereplőt?
Marie Lu: Köszönöm. Annyira örülök és nagy megkönnyebülés, hogy ezt mondod. Adelina messze a legnehezebb szereplő volt, akiről valaha is írtam. Nehéz az összes olyan oknál fogva, amit már megemlítettem, de azt hiszem mellette szórakoztató és felszabadító is írni egy olyasvalakiről, aki néha nem törődik semmivel. Nem törődik azzal, hogy mennyire haragszik a világra és úgy érzi, joga van erre.
És úgy érzem, hogy van valami erőt adó abban, hogy rosszak legyünk. Mármint azt hiszem, ezért akarjuk a gonoszakat. Úgy értem, tudod imádom Lokit és Magnetot. Bizonyos szempontból együtt tudsz velük érezni. Mint Loki, aki sok embert megöl, de szereti az édesanyját és tudod, valami viszálya van a testvérével. És azt hiszem, szórakoztató elképzelni azt a teret, mert úgy gondolom mindannyiunknak vannak problémáink az életben.
És mindannyiunknak megvan néha az a pillanat, amikor dugóban ülsz, valaki eléd vág, te meg: "most azonnal meg akarlak ölni. Azt akarom, hogy valamilyen erő szétszaggassa az autódat." És aztán tudod arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy olyan szereplőt alkotnék, aki valójában meg is teszi ezeket? Majd utána azt mondaná, "Ó, a fenébe, tényleg megtettem ezt a borzalmas dolgot, amit akkor meg akartam tenni, de most már valahogy bánom."
Lenyügöző és valahol kicsit zavaró erről írni, mivel erősnek érzi magát, amikor úgy gondolja megteszi azokat a dolgokat, de utána soha nem érzi ettől jól magát. Így ez kicsit olyan, mintha nem engednéd ki a démonaidat - az efféle belső démonaidat.
Perpetual Page Turner: Mi volt a legnehezebb része a világodnak és a szabályainak megírásában?
Marie Lu: Teljesen más élmény volt a Legenda megírásához hasonlítva. Nehéz egymagadnak kitalálni az összes gondolatodat. Valamennyit a való életre kell alapoznod, így nem hiszem, hogy bármi is teljesen az enyém lenne. A The Young Elites megírásához rengeteget olvastam a reneszánsz Olaszországról és a reneszánsz Velencéről, arról, hogy milyen volt az élet akkoriban, mit ettek az emberek és hogyan öltözködtek.
The Compulsive Reader: Engem nagyon elbűvölt az a The Young Elites ötletében, hogy valójában egy gonosz szereplőről szól, amit igazából nem is tudtam, amikor a könyvet olvastam... És így azon töprengtem, hogy Adelina története mennyire különbözött ez előző írásaidtól, tudva, hogy egy rossz hősnőről írsz, illetve mennyire - ha egyáltalán - különbözött az előző könyveid bármelyikétől?
Marie Lu: Teljesen más. Nagyon-nagyon nehéz volt eljutni abba a gondolati térbe és még mindig nagyon nehéz ez nekem. A második részen most dolgozom. (Amikor elkezdtem írni a The Young Elitest), valójában Raffaele volt a főszereplő Adelina helyett és Raffaele egy teljesen más szereplő volt. Ő nagyon egyszerű volt, olyan, mint semmilyen fiú, aki egyetemre ment és azt gondolta, hogy ő egy Ifjú Kiválasztott. Ez egy nagyon-nagyon semmitmondó történet volt. És nem tudtam,hogy mi lehet a gond vele, de azt tudtam, hogy valamit akarok írni ezekről az emberekről. Így odaadtam az első száz oldalt az ügynökömnek, aki azt mondta: "Nos, ki ez a mellékszereplő? Érdekesnek tűnik."
Adelina egy teljesen gonosz mellékszereplő volt. És miután az ügynököm ezt mondta, akkor én "Hmm, soha nem gondoltam hogy az ő szemszögéből írjak, de ez egy érdekes gyakorlat lehet."
Ez teljes mértékben különbözött a Legendától, mert Day és June, bár egy teljesen sötét világban élnek, de természetüknél fogva, szívük mélyén nagyon jó emberek. Jó családból származnak, ahol jól bántak velük, és úgy érzem ez tette őket ilyen felnőttekké. Adelina pedig teljesen más. Az ő családja kifordult és borzalmas, ami rajta is sokat rontott. És elég zavaró volt belejutni egy ilyen fejbe, hiszen én soha nem tapasztaltam ilyet. És képes lenni arra, hogy megalkoss egy olyan szereplőt, aki borzalmas dolgokat művel, de mégse tegyem őt teljesen szerethetetlenné, hogy úgy érezd "Istenem, szeretném, ha ez a szereplő azonnal meghalna", eléggé kihívó feladat volt.
Játék:
Mostani játékunkban a fantasy regények férfi főszereplői jutnak rivaldafényhez. Minden állomáson találtok egy nevet, a ti dolgotok pedig annyi, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok, hogy melyik könyvben szerepel (elég a címet megadnotok). Ha velünk tartotok megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három nyereménypéldány egyikét!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Dmitrij Belikov
A blogturné állomásai:
Április 19 - Kelly Lupi olvas
Április 21 - Sorok között
Április 23 - Deszy könyvajánlója
Április 25 - CBooks
Április 27 - Spirit Bliss oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése