Alexandra Bracken: Világok utazói (Passengers #2)

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Alexandra Bracken Passenger sorozatának második részét Világok utazói címmel. A duológia második része további izgalmas fordulatokat tartogat az olvasóknak az időutazók világában. Érdemes követni a három állomást, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018. május 8. - Dream válogatás
464 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 3,89
Besorolás: YA, időutazás, fantasy

Etta Spencer nem sejtette, hogy időutazó, egészen addig, amíg egy napon a tengeren ébredt, a múltban. Az első kötet folytatásában, megfosztva a nagy hatalmú varázstárgytól, ami egyetlen reménye volt anyja megmentésére, ezúttal szintén időutazó kedvesétől, a 18. századi kalóztól, Nicholastól szakad el, csakúgy, mint a saját természetes életidejétől. Mikor akarata ellenére a Gubancolóknál köt ki – e lázadó utazók vették el tőle a csillagórát –, megesküszik, hogy megszerzi tőlük a csodatévő műszert, és végleg megsemmisíti. Ehelyett vezérük, Henry Hemlock felfedi előtte titkát: ő az apja.

Hirtelen minden megkérdőjeleződik, amiért Etta eddig küzdött. Olyan útra kell lépnie, amely egész jövőjét átformálja. Nicholas a lány keresésére indul. Segítői és társai ebben, a kezdetben ellenséges Ironwood rokona, Sophia és az eleinte szintén érdekből melléjük álló kínai zsoldoslány, Li Min. Nemcsak Ettát keresik, de a mindent befolyásoló, az idővonalat átállító csillagórát is. Ez utóbbi egyre iszonyatosabb pusztítást okoz, s a tét is fokozatosan nő. Mindeközben egy olyan ősi erő is belép a műszerért folyó küzdelembe, amely sokkal hatalmasabb és gonoszabb, mint az egymással vetekedő időutazó családok. A tét immár egy világégés.

Az első részről pont egy éve írtam, a tavalyi könyvhétre jelent meg Az idő vándorai. Mintha csak napok teltek volna el, könnyedén fel tudtam venni a történet fonalát, és újra kezdhettem izgulni Etta és Nicholas történetén.

Nagyon élveztem a cselekményt, imádtam az új helyszíneket, amik egytől egyig olyanok voltak, ahová magam is vágyom. Csak kettőt emelek ki, imádtam a Téli Palotában időzni és irigyeltem Nicholast, amiért megcsodálhatta a prágai csillagászati órát. (Mindkettő bakancslistás!)

Etta és Nicholas térben és időben is elszakadtak egymástól az első rész végén, természetesen meg akarják találni egymást, ugyanakkor mindkettőjüknek határozott elképzelése van az asztrolábiumot illetően. Úgy éreztem Etta nagyobb változáson megy keresztül, több jelentős hatás éri, fontos emberekkel ismerkedik meg. Például a halottnak hitt Julian Ironwood-al, és Henry Hemlock-kal aki az édesapja, ő rengeteget segít neki megérteni az időutazást, és a történelem megváltoztatásának hatásait. Nekem nagyon tetszett az apa-lánya kapcsolat alakulása, ahogy a hitetlenség és bizalmatlanság átmegy valódi családi kapcsolatba. Henry nagyon büszke a lányára és kész mindent feláldozni érte.  Etta nagyon sok információt szerez az anyjáról, de még több kérdőjelet is, nehezen lehet megérteni a tetteit, sok az érv pro és kontra. Vajon miért rejtette el a műszert olyan sokáig, ha most azt kéri a lányától. hogy semmisítse meg, kockáztatva ezzel a jövőjét?

Nicholas pedig Sophia Ironwood társaságában keresi a megoldást az asztrolábium dolgában, de közben egy perce sem feledkezik meg Ettáról. Tetszett, hogy továbbra is megfontolt, illetve próbál az lenni, de nem mindig sikerül. Elkövet pár hibát, amibe csaknem belehal, de soha nem szűnik meg a küzdelme Ettáért. Nagyon is sajnáltam, hogy alig találkoztak a második rész folyamán így természetesen a romantika-mérce is alaposan megcsappant, illetve csak gondolati síkon építkezett. Igaz, hogy badass csajokkal volt tele a történet, mégis Nicholas a kulcsfigura, az ő vállán van a legnagyobb teher és az ő kezébe kerül a végső döntés. Elismerésre méltó az önzetlensége.

Alexandra Bracken ebben a kötetben lassabb történetvezetésre kapcsolt, viszont mélyebben kifejtette a megteremtett világát, sőt új elemeket is vitt bele az Árnyak és Belladonna kapcsán. Én pontosan ezeket az időutazós könyveket szeretem, mint a Passenger sorozat, ahol visszafelé ugrálnak az időben a szereplők és valós vagy a tényleges történelem alternatív síkjaival játszik a szerző. Erősre sikeredtek a női karakterek, kicsit talán el is nyomták a fiúkat, és még a "kötelező" meleg szál sem a férfiakkal foglalkozott. Megint fontos volt tehát a mondanivalóban a szerelem szabadsága és a rasszizmus ellenesség.

A vége keserédesre sikeredett, de ez pont olyan, ami kellemes sóhajt  csal ki az olvasóból. Ez nem az a könyv, ahol kikapcsolhatod az agyad és kavarhatod a limonádédat, itt figyelni kell és élvezni a fordulatokat. És a könyv nem olyan, amit ha befejezel, azonnal el is felejtesz.  A gondolataim pár nap után is gyakran kalandoznak Ettáékkal, több olyan pont is van, amit tovább lehetne még vinni, szerintem nem lehetetlen, hogy a szerző egy-egy rövidebb spin-off résszel megajándékozza a rajongókat. Miért csak négy pillangó? Én azt vártam a szerelmi száltól, hogy hangsúlyosabb lesz, hamarabb találkoznak újra és beteljesedik a kapcsolatuk, ez nagyon hiányzott. Mindenesetre megszerettem a szerzőt, hamarosan betervezem a Sötét elmék sorozatát is, hamarosan itt a film is belőle.

Borító:  Ismét eredeti borítót kaptunk, gyönyörű.

Kedvenc karakter: Etta, Nick

Szárnyalás:  Li Min és Sophia. 

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Az első rész toronymagasan merészebb volt ennél. Sőt ebből a részből teljesen hiányzott az érzékiség.

Értékelés:

 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Játék:

Az első résznél történelmi eseményeket kerestünk, most a regény változatos helyszíneit vesszük célba. Minden állomáson találsz egy kérdést, a megfejtést írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Feladvány: 1906. április 18-án hajnalban pusztította el ………... városát a történelem egyik legborzalmasabb földrengése, melynek rombolását több napos tűzvész tette teljessé.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

05.29 Always Love a Wild Book
05.31 Kelly és Lupi olvas
06.02 Sárga könyves út
06.04 CBooks

 

 

Simone Elkeles: Leaving Paradise - Kiűzetés a paradicsomból (Kiűzetés a Paradicsomból 1.)

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából újabb Simone Elkeles regénynek örülhetünk! Az elgondolkodtató romantikus történetről a Blogturné Klub négy bloggere mesél, a turné végén egy példányt ki is sorsolunk a könyvből.

Könyvmolyképző Kiadó, 2018

280 oldal

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Goodreads: 4,01

Besorolás: YA, romantikus, realista

Mi történik, ha a fiú, aki életre szóló sérülést okozott, a legközelibb bizalmasoddá válik?

Minden megváltozott, amikor Caleb Becker részegen jött el egy buliból, beült a volán mögé, és elütötte Maggie Armstrongot. Maggie még hónapokig tartó fájdalmas gyógytorna után is sántít. A társasági élete nulla, a külföldi tanulmányi ösztöndíját pedig visszavonták – pedig elmenekülhetett volna a kíváncsi tekintetek elől.

Caleb egy évet töltött a fiatalkorúak börtönében, és most szabad… Már ha lehet szabadságról beszélni a felügyelője meg az egész város állandó figyelmétől kísérve. Azt hitte, jó lesz hazatérni, ám a családja és a volt barátnője is idegennek tűnik.

Caleb és Maggie kívülállók. Beskatulyázták őket „bűnözőnek” és „nyominak”. Aztán kiderül, mi történt valójában a baleset éjszakáján, és ettől megint minden megváltozik. Sötét és gyötrelmes út ez Caleb és Maggie számára, akik meglepő helyről merítenek kitartást és erőt: egymásból.

Simone Elkelest nagyon szeretem és a történeteit is. A hosszú olvasási válságomból ez volt az egyik olyan könyv, aminek a hatására, miután a fülszövegét elolvastam, újra olvasni akartam. Igazából nem is a bizalmasság és a szerelmi szál izgatott fel, hanem az, hogy hogyan tudja a két fiatal (és a környezetük) feldolgozni azt, ami történt velük. 

Az írónő ismét egy érdekes és szívszorító témához nyúlt, hiszen egy tragédia két ellentétes oldalán álló szereplőjét kaptuk meg főszereplőnek. Caleb egy buli után részegen elüti Maggiet, aki épp, hogy túléli a gázolást. A fiú a fiatalkorúak börtönébe kerül, Maggie pedig gyógyulgat, de az addigi, a korosztálya szintjén jónak mondható élete (sikeres sportoló, ösztöndíjjal Spanyolországba készül; a sportolói eredményei és a barátai révén pedig az iskolai hierarchia csúcsán van) romba dőlt. Menni épp, hogy csak alig tud, így a sportolásról lemondhat, ahogy az ösztöndíjról is, a barátai - mivel nem tudnak mit kezdeni a helyzettel - elfordulnak tőle. Egy év telik el, Calebet kiengedik a börtönből és a két fiatal kénytelen kelletlen, de újra találkozik.

Caleb 

A történetet két szemszögből ismerhetjük meg, Maggie és Caleb szemszögéből. Mind a kettő a maga nemében érdekes, bár nekem valahogy a fiú része izgalmasabbnak és talán jobban kidolgozottnak tűnt, de lehet, hogy csak azért éreztem érdekesebbnek, mert sérült főhősökről már olvastam eleget, de olyanról, aki megjárta a fiatalkorúak börtönét és úgy próbál visszajutni a régi életébe - nem sokat. Simone látszik, hogy otthon lehet a témában, mert számomra nagyon jól sikerültek Caleb vívódásai, harca az őt teljes mértékben beskatulyázó felnőttekkel és az is, hogy egy népszerű fiút mennyivel könnyebben visszafogad a korosztálya, mint a felnőttek. Persze Maggie-ről sem feledkezhetünk meg, mert őt is tökéletesen jellemezte az írónő - nagyon részletesen jellemezte, hogy ellentétben Calebbel, Maggie mennyi mindent veszített. Most nem is a sportolásról és az utazásról beszélek - bár ezek is fontosak, hanem arról, hogy a társai milyen könnyen feladták a barátságukat és a segítségüket (de az is biztos, hogy mivel egy évet ugrottunk a baleset után, így nem tudtuk meg, hogy mennyire próbálták Maggie barátai tartani a kapcsolatot és mennyire fordult be és el tőlük a lány).

Maggie

Természetesen egy ilyen történetbe kell egy kis szerelmi szál, ami feloldja a tragédiát és érdekessé teszi azok számára is, akik a romantikus történetekért rajonganak - így itt is kaptunk egy cuki szerelmet. Én azonban eléggé instantnak éreztem a dolgot, hiszen számomra picit furcsa volt, hogy az a fiú, aki együtt nőtt fel a lánnyal, aki addig semmilyen érdeklődést nem mutatott iránta, pont akkor szeret bele, amikor Maggie a "gödör mélyén van", mozgássérült, lelkileg befelé fordul és egyáltalán nem óhajt a fiúval még csak szóba se állni. Persze, biztosan létezik ilyen, de szerintem ez akkor is lassabban alakul ki, nem ilyen hirtelen módon. 

Mrs. Reynolds ötlete viszont nagyon tetszett és nagyon kedveltem az öregasszonyt, aki a "mufurc" külső alatt egy csupaszív idős hölgy volt és aki mindenféle taktikát bevetve próbálta a fiatalok útját egyengetni. 

A történethez tartozik persze egy csattanó is, ami számomra úgy jött, mint egy arculcsapás, még csak nem is sejtettem a dolgot. Ez persze sok dolgot megváltoztatott és a titok miatt főhőseink sem közeledtek, hanem egyre inkább távolodtak egymástól. Ez persze létfontosságú egy lávsztoriban, hogy a végén még nagyobb legyen  szereplők (és az olvasók:) boldogsága.

És a történet vége? Mondhatnánk azt is, hogy függővég, de számomra ez nem teljesen jól jött ki. Én úgy kezdtem neki ennek a regénynek, hogy ez nem sorozat, hanem egy önálló történet (rendben van, ez az én hibám volt, illett volna utánanéznem:). Ha így lett volna, akkor 5 pontot is kapott volna tőlem (még az apró hibáktól és a rövidségétől eltekintve is), mert a befejezése... még a keserédessége mellett is, számomra tökéletes lett és teljes mértékben életszagú. Aztán persze kiderült, hogy nem önálló történet, hanem lesz még egy része, így ez nálam lerontotta a pontozást a sablonszerűsége miatt.

Természetesen ezzel nem akarom senki kedvét elvenni, hiszen tudom, hogy a Simone Elkeles rajongók imádni fogják és alapjában véve én is szerettem a történetet. De talán jobb lett volna, ha egy önálló regény marad és mindenkinek a fantáziájára bízzuk a folytatást:).

Borító: Nem rossz, de nem vagyok tőle elájulva. Nem biztos, hogy ez alapján levenném a polcról. Szerintem a történet alapján lehetett volna picit ütősebb is a borító.

Kedvenc karakter: Caleb, Maggie, Mrs. Reynolds

Szárnyalás: Mrs Reynolds, és a csattanó

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: Romantikus, néha megrázó, de minden a YA keretei között szigorúan

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Játék:

A kötet főhőse, Caleb Becker már megjárta a fiatalkorúak börtönét, és így szembe kellett néznie az amerikai igazságszolgáltatással. 

A mostani játékunk során olyan tv-sorozatok karaktereiről találtok egy képet, akik szintén hasonló cipőben jártak, mint Caleb. A feladatotok, hogy felismerjétek mely sorozatból származik a kép, és beírjátok a címét a Rafflecopter dobozba. 1 példányt sorsolunk ki a könyvből.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai: 

Május 28 - Sorok között

Május 29 - Kelly Lupi olvas

Május 31 - CBooks

Június 2 - Deszy könyvajánlója

Melissa Grey: Az árny órája (Midnigth #2)

Maxim Könyvkiadó 2017. december Dream válogatás
448 oldal
Fordította: Robin Edina
Goodreads: 3,8
Besorolás: YA, fantasy

Ekhó életében minden egy csapásra megváltozott, amikor megtudta a döbbenetes igazságot: benne él a tűzmadár, a békét hozó, tündöklő teremtmény. Úgy tűnik, csak ő képes megállítani a két nép, a drakharok és az aviánok közötti viszályt. Ekhó azonban egy nagy és rettenetes erő felemelkedését érzi. Ezt a sötét hatalmat próbálja megszerezni a Sárkányherceg, hogy örökre elpusztíthassa ellenségeit.

A lány már elveszítette az otthonát és a családját. Tűzmadárként most még súlyosabb veszély fenyegeti minden lépését, mint amiket korábban az útjába vetett a sors. Ekhó minden elkövet, hogy megakadályozza a Sárkányherceget ördögi tervében. Ebben segíti Ramin, aki már évek óta olthatatlanul szerelmes Ekhóba, és a jóképű drakhar, Caius. De nem nyerhetik el mindketten a lány szívét.

Ekhó előtt bizonytalan jövő sejlik fel. Vajon képes élni a valódi természete hatalmával, vagy ez túlságosan is erősnek bizonyul számára, és porig égeti világának utolsó maradványait is?

Üdv az árny órájában!

Melissa Grey elsősorban az írásmódjával és a változatos cselekményével fogott meg az első részben, nagyon kíváncsi voltam, hogy tudja-e hozni ezt a színvonalat, vagy amolyan töltelék rész lesz ez a második. Határozottan elégedett vagyok, mert egy kicsivel még jobb is lett  a második rész, mint reméltem. (Az első részt Lupi értékelte a blogon: A lány éjfélkor)

Ekhó  kénytelen tudomásul venni a sorsát, ő maga a Tűzmadár, ezzel hatalmas erőre tesz szert, ugyanakkor a felelőssége is megnő, neki kell megoldani a két szemben álló faj problémáját. Csakhogy egy újabb ellenséggel kell szembenéznie, ami minden képzeletet felülmúlóan pusztít. Össze kell szednie magát, miközben ő is tart a nehézségektől, de kifelé nem mutathat félelmet. Meg kell győznie a környezetét, hogy van esélyük megmenteni az otthonukat, össze kell fogniuk, csakis így győzhetnek. A fegyverszünet fenntartása mellett ki kell deríteniük, mi ez az új sötét teremtmény, és hogyan tudják legyőzni.

Melissa Grey nekem bebizonyította, hogy nagyon tehetséges szerző. Kellemesen olvasmányos a stílusa, könnyen elképzelhetőek  a leírások, és a világfelépítés is különleges, ami ebben a részben még tovább bővült. Nekem a regény ritmusa is megfelelt, nem igényeltem ennél is több harcot, jól elvoltam a karakterek érzelmi világával és a fejlődésükkel. 

A szerző javára kell írnom, hogy igazán szívbemarkoló veszteségeket is meg mert jeleníteni a történetben.  Már amikor azt gondoltam, hogy ennél nem lehet nagyobb a baj, akkor még rátett egy lapáttal.

A legjobban a történet érzelmi része fogott meg, mert bár izgalmas volt minden harc és imádtam Ekhó lépéseit és a csapat merész terveit, de nekem a dupla szerelmi háromszög adott emlékezetes pillanatokat. Az első részből már ismertem az Ekhó-Ramin-Caius hármas konfliktusának lehetőségét, és élveztem is minden vívódást, mert nem titok, hogy rajongok a szerelmi háromszögekért. Ebben a részben azonban újabb formáció alakult ki, méghozzá a meleg vonalon. Jasper és Dorian kibontakozó kapcsolatába nem várt harmadik lépett be, Quinn a varázsló, aki Jasper partnere volt a korábbiakban. Szikrák pattogtak a levegőben hármójuk között a feszültségtől. Nem tehettek semmit, szükségük volt a varázslóra, Jaspernek szembe kellett néznie a múltjával. Dorian egyébként nagy kedvencem a csapatból, ő elég sokat szenvedett érzelmileg az első részben, és nagyon örültem, hogy most megtalálta a reményt a boldogságra, akkor is, ha annyira különböznek Jasperrel egymástól, hogy azt zongorázni lehetne.

Az első részben Caius és Ekhó kapcsolatán volt a hangsúly, amibe most beletenyerelt Ramin. Pedig nagyon édesek együtt, érezhetően dolgozik a kémia közöttük. Nagyon szerettem minden jelenetüket, akár egy apró érintés vagy pillantás legyen is az. Drukkolok nekik, hogy a befejezésben ez a páros legyen a befutó. Ramin nem a kedvencem, ő inkább csak egy hűséges barát.

Fentebbi bonyodalmak mellett ebben a részben a többi szereplő érzelmi élete is nagyobb szerepet játszik,  jobban megismerjük őket. 

Borostyán például nagy feladatot kap, helyt kell állnia egy veszélyes tervben, és bizony büszke lehet magára, mert legyőzi a félelmeit és elismerik a bátorságát. Borostyán és Ekhó kapcsolata mély, szinte testvéri barátság, nála csak Ala áll közelebb Ekhóhoz. Ala veszélybe kerülésével Ekhó csaknem összeroppan, annyira közel állnak egymáshoz, mintha az anyja lenne, több is annál. Az Avián néphez való kötődését neki köszönheti.  

Az első részben is remek volt a humora a szerzőnek, ha ennyi fiatal összejön és csapattá kovácsolódik, mindig akad pár vicces beszólás, élcelődés a történet során. Így volt ez ebben a részben is, a sok sötétség és nehézség mellé jól jöttek a vidámabb jelenetek, ebből most sem volt hiány, és ezt nagyon értékeltem, természetesen Jasper volt most is a fő megmondóember.

Ami még megemlítendő, az Ekhó szógyűjteménye, jó, volt benne pár fura is, de nagyon tetszettek többnyire ezek a megjegyzések. Változatos helyeken játszódott a regény, ebben a részben is volt világok közötti átjárás, nekem nagyon tetszett a helyszínek sokszínűsége, és a különféle mágia bevonása a történetbe.

Szerintem nagyon jó ötlet volt a szerzőtől a tűzmadár fényessége mellé belevinni a történetbe egy sötét és kegyetlen ellenséget, a kucedrát. Meglepetés lesz az olvasóknak az eredete, és nagy talány a harmadik részre tekintve, hogy miként tudnak hőseink szembeszállni vele. Ráadásul az író egy kis függővéggel is meglepett, bár nem a vészesen falat kaparó fajtából, de épp eléggé ahhoz, hogy már kezemben akarjam tartani a folytatást. Nagyon várós!

Fotó: Pinterest

Borító: Nagyon tetszenek a színek.

 

Kedvenc karakter: Caius, Jaspis

Szárnyalás: Ekhó látomásai.


Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  A ya határain belül maradnak a szerelmi jelenetek, és van egy jelentős meleg szerelmi háromszög, 15 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

A.G. Howard: RoseBlood - A Rózsa Vére

Maxim Könyvkiadó 2018. május 8. Dream válogatás
416 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 3,37
Besorolás: YA, retelling, romantikus

VAJON ​A TEHETSÉG LEHET ÁTOK?
Rune Germain már négyéves kora óta énekel operaáriákat, de angyalinak mondott hangja néha fájdalmas erővel tör ki a torkából. Ezek nagyon megviselik a lányt, így anyja beíratja egy Párizs környéki zeneiskolába, a Rózsa Vérébe, remélve, hogy Rune ott majd kigyógyul furcsa „betegségéből”. Az ódon épület számtalan titkot rejt. Rune új barátokra és irigy ellenlábasokra egyaránt szert tesz itt, éjszakánként pedig csodálatos hegedűszó ringatja álomba. Aztán sikerül találkoznia a maszkot viselő hegedűművésszel, Etalonnal, akit gyermekkori álmaiból ismer. A fiatal fiú bevezeti mind a tanoda, mind pedig saját lelke titkaiba. Ahogy kapcsolatuk egyre mélyül, úgy kezd Rune kigyógyulni betegségéből. De Etalon olthatatlan szerelmét a lány iránt nevelőapja, Laroux operaházának itt kísértő Fantomja nem nézi jó szemmel. Így a fiú választásra kényszerül: a lány vesztét okozza, vagy megmenti őt.

Nagyon izgultam, hogy vajon tetszik-e majd a történet, ugyanis ahogy a Goodreads értékelések is mutatják, igencsak megosztja az olvasókat. Most, az olvasás után egyszerűen nem értem a negatív kritikákat, csakis arra tudok gondolni, hogy azoknak idegen és furcsa ez a történet, akik egyáltalán nem ismerik Az Operaház Fantomját.

Nekem azonban a szívem  csücske ez a klasszikus történet, a filmes és a zenés változatok egyaránt, de legfőképp a Susan Kay féle regény. A szerzőt a 2013-ban debütáló  Splintered sorozat tette ismertté, ami meghozta neki a bestseller író címet és a masszív rajongó/olvasótábort. Nagyon remélem, hogy megjelenik majd nálunk is ez a sorozat, imádom ugyanis a mesés átiratokat.

A regény végén, a szerzői megjegyzésben olvastam, hogy Anita Grace Howard alapos kutatásokat végzett a háttértörténettel kapcsolatban, valós személyekkel kapcsolta össze a történet eredetét, aztán a saját fantáziájával felturbózva alkotta meg Az Operaház Fantomja "spin-off" történetét, a RoseBlood-ot. Kicsi valóság, csipetnyi mítosz és elénk tálalja a maga fikcióját a Fantomról, mai időkben és környezetben. 
A történet helyszíne a Rózsa Vére tanintézet, Párizshoz közel, egy erdővel körülvett régi kastély ad otthont a zsenipalántáknak. A bejutás nehéz, a mecénások a legnagyobb tehetségeknek akarják megadni a magasfokú képzés lehetőségét. Zenészek, táncosok, és énekesek tanulnak itt, hogy később előnyös szerződésekhez jussanak a világ színpadain. Főszereplőnk az amerikai Rune nem akármilyen tehetség, négy éves kora óta énekel komplett operaáriákat, régen az apja kísérte a stradivarius hegedűjén. Ám valami gond van a tehetségével, ugyanis időnként nem tudja visszafogni az éneklési kényszert, a kristálytiszta hangok maguktól törnek elő a torkából, utána elgyengülve tér magához. Az intézetben nem fogadják tárt karokkal a hirtelen idecsöppent új diákot, pedig itt tanít a nagynénje is. Már az első naptól furcsaságokat tapasztal az épülettel kapcsolatban, úgy érzi, figyelik a tükrök mögül, és éjjelente a szellőzőn át gyönyörű hegedűszót hall és egy álarcos ismeretlen próbálja felhívni a figyelmét valamire. Tüske a másik főszereplője a regénynek,  itt él nevelőapjával az intézet föld alatti részében,  ahol a világtól elzártan élnek, titkos kutatásokat és kísérleteket végeznek. Nagybátyja kegyetlen tervet sző Rune ellen, szüksége van valamire a lánytól és a bizalma elnyerésére a nevelt fiát és annak mesteri hegedűjátékát használja fel. Csakhogy a fiatalok érzéseinek nem lehet parancsolni, mi az erősebb, a család vagy a soha nem tapasztalt ikerláng kötelék?

Lenyűgözött a regény, annak ellenére, hogy láttam azokat a pontokat, ahol az olvasók a hibákat vélik majd felfedezni, vagy éppen a kliséket kifogásolják. Ilyenek az új lány a suliban, az ismeretlen misztikus srác, a régi diákokkal való ellenségesség, stb. Engem ezek nem zavartak, egyenesen imádom az új diák klisét például.

A két főszereplő szemszögéből olvashatjuk a történetet, Rune fejezetei vannak többségben. Csodás volt mindkét karakter, szomorú eseményekkel a múltjukban, fájdalmas veszteségekkel. Rune gyerekkorának egyes részei kifejezetten rémisztőek voltak, rengeteg titokkal és megmagyarázhatatlan családi bonyodalommal. A lánynak gyakran kellett magába fojtani a kérdéseit, mert az őt megértő apja korán meghalt, az anyja meg nem veszi tudomásul a problémáit. Az intézetben szinte csodáltam őt, annyira bátor volt, jók voltak a következtetési, nem egy védelemre szoruló nebáncsvirágként viselkedett, hanem próbálkozott kideríteni a titkokat. Pedig mennyi kétség gyötörte. A kezdeti ellenségeskedés után több barátot is szerez, sőt, az épület macskája is kitünteti figyelmével, ami sokszor jön jól a későbbiekben.
Tüske/Etalon a szerző saját szüleménye, mert Rune tulajdonképpen Christine szerepét alakítja, Erik pedig maga a Fantom. Itt megjegyzem, hogy igen, van magyarázat arra, hogyan élhet Erik még a mai napig is, de ez legyen a könyv meglepetése. Róla nem is mondok mást, mert ő sokat változott az eredeti verzióhoz képest, elég belegondolni, hogyan lehet elviselni az életet a szerelme nélkül. Visszatérve Tüskére, ő a Fantom sajátjaként nevelt fia, megtanította őt mindenre, a hegedűjátéktól az alkímia rejtelmeiig. Cserébe feltétlen hűséget vár, aminél többet is kap, hiszen Tüske apjaként tekint rá. A fiút kísértik a múltja ballépései, azok a tettek, amire nem büszke, de az apja miatt megtette. Ezért sajnáltam, és ha egyébként nem lett volna szimpatikus, az empátiámra akkor is számíthatna. Határozottan többrétegű a karaktere, összetett, megállja a helyét a regényben.
Rune és Tüske találkozása nem véletlen, de az ő különleges kapcsolatukról sem árulhatok el többet. Ez is olyan pontja a regénynek, amit a szerző fantáziájának köszönhetünk, és én nagyon értékeltem ezt az ötletet, mint sok mást is. Felépített egy világot, egy olyan fajt helyezve bele, amiről eddig keveset hallottam, tele sötétséggel, bűnnel, veszéllyel. A regény gótikus hangulata már az első fejezetben megragadott, a szerző mesterien vonultatja fel a jellemző elemeket a cselekményben, ott van eleve az ódon kastélyszerű épület, ami a valódi párizsi Operaház alapján épült. Sok jelenet játszódik éjszaka, rengeteg a titkos ajtó, folyosó, a tükrökről pedig tudjuk, hogy valaki figyel a másik oldaláról. A szobák kicsik, egyszemélyesek, ablaktalanok.
De az épületet elhagyva is egy temetőn vezet át  az út a romos, elhagyatott kápolnáig, ami szintén jelentős helyszín, ahogy a kertész kunyhója is az erdőben. Összeszabdalt ruhák, vér és rózsa, mind olyan kellékek, amelyek borzongósan izgalmassá teszik a történetet.  Ugyanakkor szinte lángol a történetben a szenvedély, többféle aspektusban, természetesen a két főszereplő között elsődlegesen, de ott van minden szereplőben a zene iránti szerelem. Annyira jó volt ezt olvasni, hogy az életük a zene, a hangszereik, az éneklés. A bűnös szenvedélyek szintén helyet kapnak, amitől aztán egészen fiataloknak nem is ajánlanám a könyvet.
A szerelmi szálat imádtam, minden mozzanatában ott volt a tisztelet és féltés egymás iránt, de a szenvedély is. Valódi szikrák pattognak a bőrükön, mély érzelmek alakulnak kettejük között, nagyon szerettem a közös jeleneteket. Mindketten fejlődnek a cselekmény folyamán, Rune sok mindenre kap magyarázatot, és meg kell tanulnia kezelni a tehetségét, amit átoknak érez a kezdetekben. Tüske szintén nagy változáson megy keresztül, sorsfordító döntéseket kell meghoznia, az első szerelem érzelmei és a hűség a nevelőapja iránt összecsapnak a lelkében.
Gyönyörű az írásmód, pedig nem kerüli el a fiatalok szlengesebb szavait sem, ezzel együtt is szinte lírai a szöveg, ezt többször is megállapítottam. Ehhez hozzájárul a remek fordítás és szerkesztés, csak gratulálni tudok hozzá.
A történet a cselekmény szempontjából kitalálható volt, de ezt nem tartom meglepőnek, kárpótoltak az apróbb csavarok. A végkifejlet lehetett volna ennél bővebb leírású, bizonyos részletekre nem derült fény. Mindez azonban nem von le a rajongásomból és az öt pillangómból sem.
Az írónő részéről egyértelmű tisztelgés ez a regény az eredeti mű felé, a történet rajongói pedig nagyon fogják szeretni.

Borító: Imádom! Íme a borító tervezőjének oldala, érdemes meglátogatni:
http://www.nathaliasuellen.com/

 

Kedvenc karakter: Tüske, Rune, Diable

Szárnyalás:  A zene szeretete.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce:  A szerelmi jelenetek a young adult határain belül maradnak. 15+

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ!!!!

Abbi Glines: Álmomban szerettelek

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Abbi Glines legújabb regényét: Álmomban szerettelek címmel. A Magyarországon is méltán népszerű írónő ezúttal egy önálló regénnyel rukkolt elő, melyben egy buli utáni baleset következményeiről mesél, sok érzelemmel, váratlan fordulatokkal fűszerezve. Érdemes követni a három állomást, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a könyvből a játékunk megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018. május 08. - Dream válogatás
320 oldal
Fordította: Bihari György
Goodreads: 3,7
Besorolás: YA/NA, romantikus

A ​nap, amikor Vale McKinley és barátja, Crawford átvették az érettségi bizonyítványukat, tragédiába torkollott, amikor egy szörnyű autóbaleset után a fiú kómába került. Az egész nyarat a fősuli tervezgetésével kellett volna tölteniük, majd pedig együtt indulhattak volna el a lehetőségekkel teli, ragyogó jövő felé. Ők ketten – hiszen ezidáig senki más nem számított. Ehelyett Vale minden napját Crawford kórházi ágya mellett tölti, reménykedve, hogy a fiú, akit gyerekkora óta szeret, felébred.

Slate Allen, Vale bátyjának jó barátja, aki nem mellesleg igazi nőcsábász, szintén abban a kórházban tengeti a napjait, haldokló nagybátyjának nyújtva támogatást. Amikor találkozik a lánnyal, Vale nem tagadhatja az azonnal érzett perzselő, tiltott vonzalmat. Próbálja figyelmen kívül hagyni ezt, de nem tud sokáig ellenállni – reményei Crawford iránt azonban még nem hunytak ki, így Slate-tel szép lassan barátság alakul ki közöttük.

Azonban Crawford nem ébred fel… Vale-nek rá kell jönnie, hogy muszáj megpróbálnia folytatni az életét a fiú nélkül, így egyedül vág bele a főiskola nyújtotta új kalandokba, melyek során útjai folyton összefutnak az észvesztően dögös Slate-ével. Barátságuk tagadhatatlanul átalakul, és szenvedélytől lázas kapcsolatuk nemsokára nem várt fordulatot vesz.

Abbi Glines a kedvenc szerzőim közé tartozik, tudom, mire számíthatok, ha kezembe veszem a könyveit, szenvedélyes szerelmi történetet olvashatok, szerethető karakterekkel. Young adult/new adult korosztály a zsánere, nekem leginkább azok a könyvei tetszettek, ami a két korosztályt átfedi, tehát a szereplők végeztek a középiskolával és épp kezdik az egyetemet/fősulit. A frissen megjelent Álmomban szerettelek (eredeti címén: As She Fades) pont beleillik ebbe a korosztályba. Másik dolog ami plusz pont nálam: a kiadó alig egy hónappal a világpremier után máris megjelentette a könyvet magyarul.

Furán alakult a kapcsolatom a történettel, ugyanis ebben az esetben egy korai, a fordítótól éppen kikerült változatot kaptunk meg, amit elolvasva sok-sok ponton éreztem, hogy ezt a könyvet nem egy gyakorlott szerző írta, olyan érzésem volt, mintha ez lenne a szerző első írói próbálkozása.

Szerencsére pár napja megkaptam a nyelvi korrektor és a két szerkesztő által átdolgozott változatot, amit végigolvasva megnyugodtam, már egy élvezhető irományt értékelhetek.

 

Vale és Crawford hat éves koruk óta együtt vannak, osztálytársak, barátok, majd szerelmesek, akikre mindig is egy párként tekintett a környezetük és ők maguk is. Ugyanarra a főiskolára jelentkeztek, és a diploma utáni életüket is közösen tervezik végigélni, egyikük sem kételkedik a másikban. Egy figyelmetlen sofőr azonban összetöri az álmukat, az érettségi bankettről hazafelé balesetet szenvednek és Crawford kómába esik, míg Vale karcolásokkal megússza. A lány ezután minden napját a kórházban tölti, felolvas a fiúnak, vagy csak a folyosón üldögél, minden pillanatban várva a javulást. Szinte csak aludni jár haza, amit a családja kétségbeesetten vesz tudomásul, hiszen közeledik az első szemeszter, a szülei és négy bátyja félnek, hogy értelmetlen a várakozás, és Crawford sem akarná, hogy halasszon a főiskolán miatta. A kórházban nem várt társasága akad Slate személyében, aki Vale két évvel idősebb bátyja, Knox diákszövetségi csapattársa. A srác kedves, törődő, és a kezdeti morcosság után kellemes beszélgetőpartner, akire lehet számítani a nehéz időkben. Slate a nagybátyjához jár be, aki gyakorlatilag haldoklik, nem sok időt jósolnak neki. Vale végül hallgat a szeretteire, és nekivág egyedül a főiskolának, illetve nem is olyan egyedül, hiszen ide jár Knox és Slate is. A főiskolán persze nem csak a tanulásé a főszerep, Vale egyre inkább magára talál, rájön, hogy nem is a saját vágyait akarta eddig megvalósítani, nem önállóan tervezett, és a kapcsolatában sem biztos már. Slate ugyan egy szoknyapecér és nem vágyik hosszú kapcsolatra, mégis kialakul közöttük egy kötelék, ami mindkettejüket meglepi. És akkor váratlan fordulat történik, ami gyökeresen átalakítja a szereplők sorsát!

Ez a dióhéjnyi összefoglaló a történet felét öleli fel, konkrétan két részre van vágva a könyv, és a második rész teljesen más helyzetben folytatódik. Konkrétan le fog esni minden olvasó álla, mert erre nincs felkészülés, váratlanul minden megváltozik. Ez egy merész lépés a szerzőtől, ami mindenképp plusz pontot érdemel, nem mondom, hogy zseniális, de mégis megdöbbentő és a cselekmény szempontjából abszolút ütős. De erről természetesen nem lehet beszélni, ezt olvasni kell!

Abbi ebben a regényben nem a szenvedélyes romantikára tette a hangsúlyt. Sokkal inkább azt éreztem, hogy el akarja vezetni a főszereplőt a saját vágyaihoz, rá akarja  venni, hogy önálló döntéseket hozzon, gondolja át a jövőjét. Eddig mindent névlegesen döntöttek el közösen, valójában Crawford álmaihoz igazodott, neki akart megfelelni. Sok visszaemlékezést olvashatunk kettejükről, amelyben mindig aranyosak voltak együtt, de sosem voltak szenvedélyesek, hiányzott az igazi mély érzelem kettejükből. Több volt ez, mint "legjobb barátok", de inkább  megszokásból voltak együtt, mintsem igaz szerelemből. Tulajdonképpen igazat adok a szerzőnek, léteznek olykor kivételek, és akár lehet gyerekszerelemből sírig tartó kapcsolat, de ez a mai világban már csodaszámba megy. Az igazi élet azt mutatja, kell némi tapasztalat szerzés, a mélységek és magasságok átélése ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk a saját utunkon.

A történetben sok jelenet játszódik a kórházban, és a kóma témája is indokolja, hogy megemlítsem a hihetőséget. Elégedett vagyok, mert nem történik meg az, ami annyi hasonló témánál, hogy a kómába esett szereplő hirtelen magához tér és ott folytatja nagyjából az életét, ahol abbahagyta. Ez egy lassabb folyamat, igaz, hogy minden eset más, de itt egészen helyénvalónak éreztem a mozzanatokat, nem kellett csodát végigasszisztálni. 

Karakterek szempontjából nagyjából elégedett voltam, Vale szépen végigmegy a saját kis fejlődésén, eléggé sztereotip karakter, aki a végére révbe ér. Crawford már cselesebb, kívülről mintagyerek, de megvannak a maga kis stiklijei. Knox nagyon aranyos volt, a testvérek közül ő áll a legközelebb a húgához, védelmező, de nem elnyomóan, jó fej volt végig. Aki valójában szót érdemel, az Slate. A könyv szóhasználata szerint szoknyapecér, én nem lennék ilyen finom és úrias. Tipikusan a minden nap mással és sosem kétszer ugyanazzal típus, aki nem akar kötöttségeket, nem akar csalódni a kapcsolataiban. De amikor odafigyelést, önzetlenséget és szeretetet kap, amire azért mindig is vágyott, akkor valami megmozdul benne, és már nem tud érzelemmentes lenni többé Vale iránt.

Nem egy tucatregénnyel találkoztam tehát, a maga kis fordulataival mindenképpen kiemelkedik a többi Abbi Glines regény közül. Aki tehát amolyan Sea Breeze-es hangulatra vágyik, annak nem ezt a regényt ajánlom. Az Álmomban szerettelek inkább a young adult korosztálynak szól, Abbihoz képest kevesebb szexi jelenettel, viszont egy helyes rosszfiúval, akire emlékezni fogok. A levonásom leginkább a történet vége miatt van, ami kurtán-furcsán fejeződik be, valami nekem még hiányzott,  egy kicsivel kidolgozottabb befejezés, esetleg egy szenvedélyesebb jelenet.  Egy biztos, Abbi Glines rajongóinak polcáról nem hiányozhat ez a történet sem!

Borító:  A hölgy egy dekáddal idősebb, mint a főszereplő.

Kedvenc karakter: Slate 

Szárnyalás:  Végre ebben a regényben több kaja volt, mint pia. 

Mélyrepülés:  A befejezés hirtelenre sikerült.


Érzéki mérce: Abbira jellemző szenvedélyesség alig csillan meg néhányszor. Ettől viszont inkább a young adult korosztálynak ajánlom, 16-os karikával.

Értékelés:

 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Játék:

A szerző méltán híres emlékezetes szerelmespárjairól. Minden állomáson találsz egy fiú és egy lánynevet, a feladatod megfejteni a sorozat címét, amelyben szerepeltek. Mindhárom sorozat magyarul is megjelent, de elfogadjuk az angol sorozatcímeket is.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Feladvány:   Ashton - Beau

a Rafflecopter giveaway


A blogturné állomásai:

05.05 Kelly és Lupi olvas
05.07 Kristina blogja
05.09 Könyvvilág